Régi ház

- Nem lett volna illő tőlem, ha nem említem meg szépségedet. Szerintem nem én vagyok az első aki bókol neked.
* Említettem meg, majd a lány mellé sétáltam, persze csak lassan, hiszen nem akartam, hogy megijedjen, nem szeretném ha valami rossz történne.*
- Mond csak ... mit tervezel mára?
*Kérdeztem a lehető legkedvesebben ami tőlem tellett és mosolyogtam.*
-Arra gondoltam tehetnénk egy sétát az erdőben, vagy ahová szeretnél. Persze csak ha ráérsz és nem zavar egy vámpír társasága. Na mit szólsz az ötletemhez?
* Vártam a lány válaszát, gondolom meglepődik az előző kérdéseimen.*
~ Persze nem szeretném bajba sodorni, hiszen ha bele is egyezik, tudom, hogy félni fog nehogy az édesapja egy vámpírral lássa. Kerülném a félreértéseket, hiszen nem azért jöttem erre a környékre, hogy bárkivel összecsapjak. Én csak az igazi, tökéletes lányt szeretném megtalálni. Legyen az vámpír, ember vagy akár vérfarkas~

Azt hiszem, hogy tévedtem a vámpírokkal kapcsolatban. Nem is olyan gonoszak, mit az ahogy apu állította. Vagy lehet, hogy olyanok is vannak, akik barátságosak, mint például, Michael. Legalábbis még annak tűnik.
- Köszönöm.
Mondtam mosolyogva, majd tovább hallgattam szavait. Egy hatalmas kő esett le a szívemről, mert így biztos vagyok benne, hogy nem lesz baj. Nem lesz szükség átváltoznom és így apa sem tudja meg, hogy itt jártam. Szuper. Habár elég fura egy barátságos vámpírral találkozni, de azt hiszem, hogy azért jobb lesz óvakodni tőle. Soha nem tudni, hogy igazat mond-e. Na jó, nem úgy látszik mint aki viccelne, de jobb félni, mint megijedni, nem?
- Sajnos még én is csak egyet láttam rajtad kívül. Még csak egy pár hónapja vagyok farkas, és nem vagyok olyan sokat itt Forksban. És ugyebár ha jól tudom Ti nem jöhettek La Pushba, így nem nagyon volt alkalmam találkozni eggyel sem.
Még, hogy nem vagyok sokat Forksban! Imádok a nagyinál lenni, de sajnos a suli miatt kevés időmet tölthetem vele. De már mindjárt itt a vakáció és akkor mindent bepótolok.
- Te most bókolsz nekem?
Kérdeztem kíváncsian. Egyszerűen nem tudok mit mondani. Elég furcsa, hogy egy vámpír ennyi szép szóval illet meg. Ezt soha nem gondoltam volna. Nem mintha zavarna, csak egy kicsit szokatlan. Ha még egy ember vagy egy farkas szájából hallottam volna talán nem lepődtem volna meg ennyire. De így......

~ Lotte nagyon kedvesnek tűnik, talán tényleg nem szár azhat semmi rosz abból ha beszélgetünk.~

- Gyönyörű lányhoz, gyönyörű név. Talán nem eredeti, de ez most igaz. Én nem sokat tudok még a farkasokról, a vámpírokról is csak keveset, mert veled együtt már két farkast ismerek, vámpírt viszont csak az öcsémet, lehet ez most fura de ez az igazság. Talán különbözök a fajtámbeliektől, mert nem vagyok olyan agresszív mint tudtommal a többi vámpír, ahogyan öcsém is. A táplálkozási módszerem is másabb mert igaz hogy ragadozó vagyok, de inkább vadállatokat fogyasztok, mint embereket. Mondcsak.. errefelé sok vámpír él?

* A hosszú mondandóm után, ezt a rövid kis kérdést tettem fel. Egyenlőre nemhasználom a különleges képességemet, jobb ha ő beszél magáról és csak azt amit elakar árulni. Amíg a lány felemésztette rövid kis történetemet mélyen a szemébe néztem és csodáltam gyönyörű zöld szempárját, ami nagyon hasonlított egy múltambeli személyéhez. Lotte vidáman csenfő hangjáról is a kedvesem jutott eszembe. Mielőtt hagytam volna szóhozjutni, egy rövid kis mondatott biggyesztettem az előbbiekhez.*

- Gyönyörű a hagod. * Aztán elmosolyodtam*

Ez a fiú, másabbnak tűnik, mint az, akivel első átalakulásomkor találkoztam. Ő is pont olyan ijesztő és büdös, mint az volt. De mégis olyan, mintha barátkozni akarna velem.
~Ez most komoly? Egy vámpírral beszélgetek? Uram Isten!~
Ha ezt apa tudná, tuti, hogy lenyakazna. Főleg, mert nagyapát is egy ölte meg, a vőrszívók közül.
- Örülök Michael! Én Lotte vagyok.
Biztosan nem lesz abból olyan nagy baj, hogy elárultam a nevem. Anyu mindig arra tanított, hogy idegenekkel ne álljak szóba, de ez baromság. Meg tudom magam védeni! Különben is, nem úgy vettem volna észre, hogy arra készülne, hogy megtámadjon. Hacsak nem játssza meg magát. Ezt pedig nem hiszem.
~Jól hallom, hogy szépnek tartott? Most vagy álmodom vagy képzelődök.~
Lehajtottam a fejem, mert valahogy egy olyan érzésem támadt, hogy pirulok. Nem is tudom, hogy mikor mondták utoljára, hogy szép vagyok.
- Én épp csak erre jártam. És hát megéreztem ezt a....hogy is mondjam. Ezt a....bűzt és muszáj volt meg győződnöm róla, hogy tényleg vámpírszag-e, amit érzek.
Szelíden elmosolyodtam, majd egy fintort vágtam. Nagyon remélem, hogy nem veszi rossz néven amit mondtam, de hát meg kell tudnia, hogy rémesen büdös.

* Megpillantottam a közeledő lányt és viszonoztam a köszönést.*
- Szia! Én Michael vagyok. Téged hogy hívnak? *Kezdtem el kedvesen a mondókámat, hiszen semmi rossz szándék nem vezérelt és nem akartam a konfliktusokat sem, mert csak nemrég éreztem és jobb szeretném ha inkább barátaim lennének, mintsem ellenségeim. Amíg válaszra vártam nagyon sokmindenen járt az agyam és rengeteg kérdést tettem volna még fel, de jobb ha visszafogom magam, persze egy-két kérdést még nem árthat meg.*
- Mondcsak, mi az oka annak, hogy egy ilyen szép lány mint te egyedül sétál az erdőben? * Egyfolytában csak beszéltem, vagyis inkább csak beszélnék, de hagyon szóhozjutni a kis farkaslányt is.*
~ Lássuk hogy ez a lány is olyan kedves lesz e mint az előző. Talán vele is összetudok barátkozni és, lehet segít majd nekem szállást találni és talán egy ruhásboltot is tud majd mutatni nekem.~

Ember alakban mentem az erdőbe, mert egyáltalán nem áll szándékomban alakot váltani. Meg váltóruhát sem tudtam elvenni, hiszen azt mondtam apunak, hogy meglátogatom a barátaimat. Mintha olyan sok lenne. Egy lányt ismerek innen Forkból, valami Ingridnek hívják. Elég egy idegesítő csaj ami azt illeti. Meg uncsi is. Nem szeret se vásárolni, se a pasik idegein lenni, csak tanul, tanul és tanul. Nagyon sok mindenben különbözünk.
Mihelyt egy kicsit bennem merészkedtem az erdőbe, orromat valami bűz csapta meg.
~Ez most az amire gondolok? Egy....vámpír!?~
Hangosan felsóhajtottam, majd elindultam a bűz fele. Egyáltalán nem vagyok benne biztos, hogy jó ötlet találkoznom vele, de mégis kíváncsi vagyok, hogy ki van. Különben is, biztosan már Ő is megérezte az én szagomat.
Hamar odaértem valami házhoz, ahol a vámpír állt. Remélem, hogy nem húz ki a sodromból, mert semmi kedvem átváltozni. Apa megtudná, hogy nem is a barátaimmaltalálkoztam hanem az erdőben voltam, és akkor nekem annyi.
- Hello!
Mondtam, majd közelebb léptem a fiúhoz. Azért tartottam a tíz méter távolságot, mert ez a bűz iszonyú.

* Mivel még mindíg nem ismerem a környéket, ezért tovább vándorlok és így talán találok magamnak az éjszakára szálást, ha nem is egy hotelben, de legalább itt az erdőben legyen egy olyan helyem, ahol tervezhetem jövőmet .*

~ Az első találkozásom egy vérfarkassal egészen jól sikerült. Samantha nagyon kedves lány és remélem még összefutunk, hiszen egészen elbűvölt a szépsége. Nem tudom milyen lehet a többi vérfarkas vagy vámpír, hiszen öcsémen kívül nem sok különleges élőlénnyel találkoztam eddigi életem során és nem is kutattam még fajom vagy más fajok származása után.~

* Szinte végigjártam az egész erdőt és még egy vadat is leterítettem, a környéken nem találtam levadászható embert, így ezzel kellett beérnem. Kicsit elgondolkodtam milyen is lehet La Push. Esetleg ha jobban megismernek és rájönnek, hogy különbözök a többi vámpírtól. Vajon azután, hogy megismertek befogadnának maguk közé? Amíg ezen töprengtem, elértem egy régi, elhagyatottnak tűnő házhoz. Amikor már a ház közelében voltam, megéreztem egy nőstény vérfarkas szagát.*

~Hmm... még egy vérfarkas. Itt vámpírok nem is élnek?! Persze nincsenek előítéleteim, de nem ártana azért egy fajtámbélivel is összeakadni. Meglátjuk mi alakul ki ebből a találkozásból.~

*Némán várakoztam, nem mozdultam addíg, míg a farkas közelebb nem ért.*

Egész hétvégén nagyinál leszek, mert csak tegnap engedték ki a kórházból és nagyon nem szeretném, hogy egyedül legyen. Szerencsére már saját szobám is van ott, így nem kell vele aludnom, mint régen.
Egy kicsit lehalkítottam a zenét, hogy anyuék nehogy megsüketüljenek, majd elvettem az iskolástáskám és kipakoltam belőle mindent, aminek köze van az iskolához és behánytam az íróasztal szekrényébe. Anyu mindig azzal eszi az idegeimet, hogy rakjak rendet benne, de akkor soha semmit nem kapok.
Amíg suliba voltam, anyu elé szerelte a ruháimat, és szépen, összefogva letette az ágyra. Nem értem, hogy miért, hiszen úgyis begyúrva teszem be a táskámba.
Mikor végre kész lettem a pakolással, felpattantam a földről, kikapcsoltam a zenét, majd dudorászva mentem le a lépcsőn. Anyu a konyhába épp keresztrejtvényt oldott, apu pedig már megint elaludt a meccs mellett, még a konyhába is lehetett hallani.
Sóhajtozva mentem be a szobába és kikapcsoltam a tévét. Odamentem apu mellé, majd óvatosan megráztam.
- Apu! Indulnunk kell.
Szerencsére nem kellett sokat ráznom ahhoz, hogy végre felkeljen az álmaiból. Szófogadóan felkelt és kicsit rendbe szedte magát, majd az ajtó fele mutatott, jelezve, hogy indulhatunk.
Mielőtt kimentem volna a házból felrohantam a szobámba és elvettem a fülhallgatómat. A nagyinak nincs zenegépje és én meghalok zene nélkül.
Ismét lementem a konyhába, majd egy puszit nyomtam anyukám arcára.
- Szia, anyu!
Anyu lelkesen mosolygott, majd viszonozta a puszit.

Egész úton az járt a fejemben, hogy mikor leszek olyan boldog, mint anyu és apu. Hogy valaha rám fog-e találni az a boldogság, ami rájuk is, meg a nagyiékra. Kár, hogy nagyapát nem ismertem. A nagyi azt mondta, hogy egy vámpír ölte meg.

Nagyon hamar odaértünk a nagyi házához. Talán csak azért, mert azt hiszem, hogy egy kicsit elszundítottam. Meg hát az is igaz, hogy nincs olyan nagyon messze La Push Forkstól.
Odabent a nagyi épp aludt. Nagyon jól teszi, mert a doki is azt javasolta, hogy pihenjen minél többet.
- Apu....amíg a nagyi alszik, meglátogatom pár barátomat.
Nem vagyok jól a füllentésben, de úgy tűnik, hogy apu bevette. Igazából az erdőbe akarok menni. Fogalmam sincs, hogy miért, de mióta én is farkas lettem, minden percemet ott akarom tölteni. Ez az amit apu nem szeret. Legalábbis nem itt Forksban. Nem szeretné, hogy találkozzak valami vámpírral. Eddig még csak egyszer találkoztam egyel, a legelső átalakulásomkor.

Éreztem, ahogy kissé sután átölel, de még ekkor sem reagáltam, csak markoltam a hátát, mintha egy szikla szirtről lógnék lefelé.
Arra tértem kissé magamhoz, hogy végig húzta a kezét az arcomon, amire reflexszerűen elfordultam. Nem voltam a legszebb állapotban és a szám, sőt az egész állkapcsom sajgott.
- Jó. - mondtam végül nagy nehezen reszelős hangon. Éreztem, ahogy lassan feláll, így rávettem a lábaimat hogy felálljak én is, és még az is sikert hogy megálljak rajtuk.
Láttam, ahogy körbetekint a házon, majd felveszi a fegyvert, amit elejtettem aztán pedig megragadja a kezemet és maga után vonszol. Így még jobb is, mert magamtól biztos, hogy nem tudtam volna elindulni. Kint összeszedi a fegyvereket, és most áldom az eget, hogy sötét van.
Nem akarom látni a hulláját.
Botladozva követem az autójához, majd beülök, és csak nézek magam elé. Még hallom, ahogy a fegyvereket beszórja az autó hátsó ülésére, majd telefonál egyet Jason-nek. Miután végzett a telefon is a fegyverek mellett végzi, Nath pedig beindítja az autót és elindulunk.
Amikor megkérdezi, hogy jól vagyok-e egy percig habozok, majd bólintok. Nincs sok sérülésem egy felrepedt száj, zúzódások, egy kis agyrázkódás. Legalább is a fizikai sérüléseim nincsenek. A lelki sérülés már egész más lapra tartozik.
Néma csendben voltam egész út alatt, amíg hazaértünk. Mikor láttam, hogy kiszáll, vonakodva követtem. Nem akartam látni a csatateret, ami bent fogad majd.

Nagyot koppant a fegyver, majd éppen hogy térdelőállásba tornáztam magam, mikor egy Melindát kapok a nyakamba. Ettől függetlenül átölelem és futólag végig húzom a kezemet az arcán. Hát igen... Andy sohasem a kedvességéről volt híres.
- Nyugi, most már biztonságban vagy - mondom neki és lassan felállok. Melinda is feláll. Gyorsan körbe nézek, hogy van-e itt valami amit lehetne vinni, de a fegyvereken kívül semmi érdemleges sincs. Felveszem amit Melinda elejtett, majd kézen fogva húzom magam után ki az esőbe. Itt is összeszedem a fegyvereket, majd a lányt a kocsi felé terelem. A fegyvereket egyszerűen a hátsó ülésre szórom be, majd a telefon után nyúlok.
- Szia Jason. Mond meg a fejeseknek, hogy Hils hullaként definiál, és hogy minimum két hétig ne háborgassanak - mondom a telefonba, majd nemes egyszerűséggel azt is hátra dobom. Nem sok mindent akarok, de az első helyen egy jó erős fekete kávé áll meg egy kád meleg víz.
- Jól vagy? - kérdezem. Lehet, hogy hülye kérdés, de azért jó lenne tudni, hogy van-e valami komolyabb baja

Feszültem vártam.
A legkisebb zajra is megrándult az ujjam a fegyver ravaszán. Csak egy golyó volt a tárban, Andy valószínűleg nekem tette félre, hát most majd visszakapja. Legalább is, ha eltalálom, akkor visszakapja, ha nem tudom eltalálni, akkor meghaltam. Ha viszont megölni nem tudom, még mindig távozhatok az ablakon keresztül. Nem a legszebb megoldás, de végső soron, ha nem marad más választás, akkor ez van.
Nyílt az ajtó, és felbukkant mögötte egy test.
Nem tétováztam meghúztam a ravaszt, amire az illeti lebukott.
Majd meghallottam Nath hangját.
Reszkető kezeimből kicsúszott a fegyver és a nagy csendben fülsértő koppanással landolt a padlón. Végül öntudatlan állapotban botladoztam oda hozzá és öleltem át.
Itt volt...
Ő maradt életben...
Andy meghalt...
Az eszem racionálisabb része most kisiklott, csak álltam és kapaszkodtam belé, mint egy fuldokló a mentőövbe.

Halálosan komoly a harc és ezt mind a ketten tudjuk. Arcán átsuhan valami, majd arra eszmélek fel, hogy nicns meg a bal kezem.
Rátámadok, de két perc múlva már csak egy kellemse békességet érzek. Agyam maradékával felfogtam hogy haldoklom, vagy meghalltam. inkább az utóbbi, mert már látom a fényt.

Amint kiürül a fegyver repül is ki és nyúlok a következő után. Hosszú éjszakának nézünk elébe. Amint az összes kiürül előkerül Hils is fa mögül. Kezében két kés. Tehát jön a késeléses rész. Ez a kedvencem. Majd elküldök New Yorkba pár darabot ami megmaradt belőle. Ő mozdul elsőként, ezek szerint nincs türelme most, ami igazán amatőrre vall.
A gyomromba rúg és egy percre meg is feledkezek arról, hogy nem kéne éreznem a fájdalmat, hiszen a Halálnak nincsenek is érzelmei. Amint felegyenesedek Hils már a Halállal néz farkas szemet. Mozdulataim kifinomultak precízek, és látszik rajtuk hogy több éves gyakorlat van mögötte. Minden ki mozdulat tökéletes. Ez az egész tökéletesség akkor inog meg, mikor eltalálja a combomat. Rezzenéstelen arccal nézek rá, mire ő kihúzza a tőrt. Én a hátamról leveszem a szablyát, majd rúgok Hils felé.
Ki tér a rúgás felől és újabb kést halász ki valahonnan a nadrágjából. A szablyán megcsillan a villám, majd vágok fele és már is van egy kezem Andy-től mire ő felordít. Hát ez nem bérgyilkoshoz méltó viselkedés. Most már ész nélkül támad és rosszabb mint egy amatőr. Két perc alatt darabokban fekszik előttem.
Hát ez gyors volt...
Összeszedem a fegyvereket, majd a ház felé veszem az irányt. Kíváncsi vagyok milyen állapotban van Melinda. Kinyitom a ház ajtaját és még időben bukom le, mielőtt lelőnének.
- Tudom, hogy csupa stressz vagy, de azért nem kéne engem kilyukasztanod - morgom feléje.

Miután kinyitottam a szemet, láttam, hogy Andy az ajtó felé tart, de nem sérült meg. Tehát két lehetőség maradt: Vagy Nath tévesztett célt, vagy Andy nem rám lőtt, hanem rá!
Egyik lehetőség sem volt vonzó, és az utóbbi kifejezetten ijesztő volt. Láttam, ahogy kilép a házból, majd egy hatalmas dörrenés, ami nem fegyver hangja volt, hanem a természeté. Megérkezett a vihar, ami már napok óta váratott magára. Remek, ő is mindig jól időzít. Feltápászkodtam az ágyról. A kezeim hátra voltak kötve, de nem gond, legalább valami előnye is lesz a gyerekkori talajtornának.
Miután a kezeim előre kerültek, kioldoztam a lábamon a köteleket, majd a kezemen is kiügyeskedtem, ami eltartott egy darabig, de közben feszültem füleltem az éjszakába ahol folyamatosan lövések hangzottak. Mintha háború lenne, és egész századok csapnának össze a csatamezőn, pedig ők csak ketten vannak. De a felől nincs kétségem hogy mindketten halálosak. Miután kioldoztam a kezeimet is, lepattantam az ágyról és az ablakhoz rohantam, szerencsém volt, mert villám cikázott keresztül az égen így megpillanthattam őket.
Fegyverek a földön, ők pedig egymással szemben állnak, és késpengék villantak meg a gyér fényben, majd elkezdődött a küzdelem.
Nem láttam tisztán, hogy mi történik, de abban biztos voltam, hogy mindketten megsérültek, mert két különböző erejű és orgánumú nyögés hallatszott.
Majd egy nagy dörrenés, ami nem villám volt, hanem fegyver.
Valamelyiküknek maradt egy golyója...de vajon kinek?!
Elléptem az ablaktól és körülnéztem a kopár szobában. Egy fegyver hevert az asztalon, felkaptam majd az egyetlen bejárat felé fordultam és ellenőriztem a tárat.
A fegyver csövét az ajtóra szegeztem és vártam, hogy ki jön be rajta. Ha Andy az, akkor csak egy lövésem lesz.
Vagy ő, vagy én halok meg…

Kimegyek a házból, mert ez így túl könnyű, hogy leszedem a mozgó célpontot. Közben az eső is elered, és csak a villám ad valami fényt. Percek alatt bőrig áztam de ő is. Több helyen is eltaláltam de nem maradok adósa én is eltaláltam több helyen.
Percek óta folyik és már lassan fegyvert váltunk, avgy tárat. Egyikunk se adja fel könnyen. Az arcán nincs nyoma érzelemnek ahogy az enyémen se. Mire az ájszaka véget ér temetés lesz. És egy páros koporsó rendelve lett.
Üresen kattog a kezemben a fegyver, de az ővében is, ugyan is az egyik fa mögö két-három stukker repül ki.
Mi az fasz? mit hozott ez magával? Fegyver boltot?
Ledobom én is a használhatatlan lővegyvert, majd előkapom a két kissebbb késem és kilépek a fa mögül. Követi a példámat és a harc egy másik típusa elkezdődik. Kezeiben az enyémekhez hasonlóan nem dobó kés van.
Én mozdulok először. Nincs türelmeme ezt a tagot már a föld alatt akarom látni. És ugyebár nem sokára a csajt is akarom temetni. Nem félek hogy kiszökik, nincs hátsó bejárat, esélye sincs a menekvésre.
Az első két szúrásomat kivédi, majd a gyomrába rúgok, mire össze görnyed és az oldalát szabadon hagyja. Felemelem a kezem, hogy az egyik két belé mártsam mikor váratlanul felém rúg és ettől elveszetem az egyen súlyom és az egyik kést is elejtem. Nem gond. Egy kézzel jobb vagyok. Ütök majd szúrok és érzem ahogy a kés célba ér. A combjába szúrtam bele, mire ő válaszként a mellkasomon csinált új lyukat.

Esküszöm nem normális ez a tag. Honnan szökött ez a diliházból? Megkönnyebbülten sóhajtottam fel, mikor az órára pillantva láttam, hogy még nem késtem el. Bér lehet, hogy Hils-nek másképp jár az agya...
A kocsiból kiszállva lassan és hangtalanul osonva közeledtem a házhoz. Első ránézésre meg lehet állapítani, hogy nincs hátsó bejárata ami most nézve kimondottan rossz volt. Amint kiléptem a fák takarásából egy lövés dördül és karomban landol. Csak két percig engedem el magam, majd a Halál álcája rám hull és most már nem vagyok más mint egy gyilkoló gép.
Melinda most a második helyre szorult. Elsődleges cél, hogy ezt a tagot lekapcsoljam. Beugrok az egyik fa mögé, nehogy még több lövést kapjak. A házra nem lehet célozni a túsz miatt és tárgyalni sem lehet vele. Abban nem bízhatok, hogy bent több esélyem lesz lekapcsolni, na meg abban sem, hogy a lány leszedi. Tehát gondolkodjunk. Ki kell csalogatni és akkor van esélyem. Bár kétlem, hogy ez az ő kis fejecskéjében megfordult. Az a borzasztó, hogy jól választott helyette.
Bentről beszéd hallatszik, majd nyílik az ajtó.
Hallom hogy engem keres. Válaszul kilépek és rögtön lövök is. Ő szitkozódva ugrik el előlem.
Most mindketten kint vagyunk és a természetre vagyunk utalva.
A természet meg úgy dönt, hogy nehezít a dolgunkon és a több napja készülődő vihar megérkezett. Villám cikázik át az égen és világítja be a terepet pár másodpercig. A mennydörgésben elvész a lövések zaja, ami szerencse, mert nem jön a nyakunkra. Újra támad, de én se hagyom válasz nélkül. Nem tudom mennyi fegyver és tartalék tár van nálad, de hogy én egy kisebb fegyver bolttal érkeztem, az is biztos.
két lövés, és vissza a fa mögé. Nem tudom melyik talált, majd kiderül

Nem tudom meddig voltam eszméletlen, sem hogy azóta, mit művelt ez a vadállat. Egy biztos, a sérült csuklom ég, és lüktet, nagyon fáj. A másik csuklóm szintén, pedig az nem sérült meg. Ahogy megmozdulok, érzem, hogy a lábaimra kötél feszül, ahogy a kezeimre is, és ez a szadista állat, még a számat is bekötötte.
Minek néz ez engem áldozati báránynak, akit csak úgy ide-oda cipelhet. Szívem szerint jól megmondanám neki a magamét, de ettől inkább eltekintek.
Látom, hogy felém fordul, mikor magamhoz térek és felülvén a nyelvemmel próbálom kilökni a számból a tömést.
Közli, hogy leveszi a kötést, de csak ha csendben maradok, naná, hogy csendben, amíg nem tesz semmi olyat, így egyszerűen bólintok.
Leveszi rólam a kötést, majd odasétál az ablakhoz és kitekint rajta, majd közben tárat cserél és néhány kést is magánál tart.
Itt vérfürdő lesz.
Igyekeztem gyorsan felmérni, hogy mennyire vagyok rémes állapotban. A ruháim koszosak és egy két helyen elszakadt, mind Nath nadrágja, mint a pulóvere. Hát, ha a lakásban lévő pusztítás miatt pipa lesz, akkor a ruhái teszik be nála a kulcsot.
A fejem sajog, a szám szintén, beszélni is alig tudnék, még ha akarnék is. És valószínűleg agyrázkódásom is van.
- Nagyon fényes kilátások. - konstatáltam magamban, nagyon halkan, amikor hirtelen vigyorogva felém fordul és közli, hogy Nath itt van.
Eljött?!
Igazából meglepődtem.
Amikor azonban a mosolya gúnyos vigyorba fordul és felemelve a fegyvert egyenesen rám céloz, összeszorítom a szemeimet, Elég a fájdalom, látni nem akarom.
Majd lövés dördül. De nem érzek fájdalmat. Aztán hangos szitkozódás. Nem Andy lőtt, hanem Nath...

//előzmény: Nath D. otthona//

Miután leütöttem beraktam a kocsiba majd jöttünk is ide. Itt a lányt ledobtam az ágyra, de előtte a csuklóit és a lábait megkötöztem nehogy szökni próbáljon.
A száját is bekötöttem, mert ha netán jön a hős lovag, nem kéne, hogy vísítozzon mint egy macska akit nyúznak.
Nem kellet sokáig várnom hogy magához térjen, és egyből méltatlankodott, a szájbekötés ellen.
- Ha nem visítozol mint egy malac és kussban maradsz leveszem - mondom neki hidegen. Ő bólint, én meg azt teszem amit mondtam. Az ablakhoz sétálok, higy lássam mikor a hős lovag befut. Addig is tárat cserélek, meg elteszek pár kést. Sohase lehet tudni mikor jó ha van az embernél kés is.
Percek telnek el a váarkozás nyomasztó csendjében mikor egy alak bontakozik ki a fák takarásából.
Ő.
Végre.
A leszámolás elkezdődött.
- Meg jött a lovagod csillagom - vigyorgok a lányra. - Szerinted melyik testrészedet adjam oda neki ajándéba? A kisujjadat, vagy az egész karodta? - teszem hozzá, majd felemelem a stukkert és először a lányra célozok. Ő becsukja a szemét, majd a lövés hangjára kinyitja. Az ablakon egy kis lyuk van kintről meg szidkozódások hallatszódnak.

...