Nappali...

*A kanapén ücsörgök a nappaliban. Esme valamit matat a konyhában, nem tudom mit. De igazából nem is érdeke. Esme mindig azt csinálja, ami neki vagy épp nekünk a legjobb. El bírom képzelni, hogy épp át akarja alakítani a konyhát - már megint. Az az egyetlen helyiség, amit akkor és úgy alakítgat át, ahogy ő akarja, hiszen nem használjuk. Nem is tudom minek ebbe a házba konyha. Fölösleges. na de végül is mindegy, hiszen a látszatot fent kell tartani. Csak tudnám minek. Miért nem élhetünk úgy, mint a normális vámpírok? Csak itt lehetünk saját magunk, nem értem, hogy minek kellene itt is úgy tennünk, mintha emberek lennénk. hiszen nem vagyunk azok. Sóhajtok egyet. Edward megint a kis barátnőjével van, Jasper és Emmet pedig vadásznak. Alice ha jól tudom vagy vásárol, vagy fent van a szobájában. Hallgatózok egy kicsit és hallom, ahogy lágy hangján énekel a szobájában. Egy apró mosoly kúszik az arcomra. Szeretem Alice-t hallgatni ahogy énekel. Én is szeretek énekelni, de nem sokszor gyakorlom, hiszen mások nem igazán szeretik hallania hangomat. Persze azt mondják, hogy a vámpíroknak olyan csengő hangjuk van. Az oké, de énekelni akkor sem tudok. Akkor már inkább dúdolok. Vagy valami ilyesmi. Amúgy most Forma1et nézek a tv-ben. A hangot nagyon halkra állítottam, hogy ne zavarjam Esme-t, habár biztos vagyok benne, hogy még így is tisztán hallja. Hát én azért megpróbáltam. Néha kitekintek a hatalmas ablakon. Várom, hogy a fiúk hazajöjjenek. Biztos vagyok benne, hogy Alice is tűkön ül és várja, mikor toppan be Jasper és mikor ugorhat a nyakába. Tűkön ül? Oké, ez hülyeség volt, hiszen ő pontosan tudja, hogy mikor fognak megérkezni a fiúk. Lehet, hogy őt kellene megkérdeznem, Emmet hazaér-e még este. Ha minden igaz Edward megint elhozza Bellát. Ajj, minek? Utálom azt a kis cafkát. Egyszerűen nem tudom elviselni. Remélem Emmet még nem tud róla, különben nem tudom majd elrángatni. Pedig gondoltam, este autókázhatnánk egyet kettesben. De ha megtudja, hogy Bellácska jön, tuti itt akar maradni. És akkor nekem is itt kell bájvigyorognom. Amit nem akarok és utálok. Na mindegy.*
-Alice! *szólok fel a leányzónak, hogy jöjjön le. A hangom nem valami hangos, de biztos vagyok benne, hogy a leányzó meghallotta még a zenén keresztül is. A kanapén ücsörögve a lépcső felé fordulok és várom, hogy Alice feltűnjön a lépcsőn.*