Saját munkáitok

Csupán pár könnycsepp

Csupán pár könnycsepp
Arcomon végig gyöngyözik
Csupán pár könnycsepp
Hull a földre, a porba.

Csupán pár könnycsepp
Alkonyatkor a hajnalért
Csupán pár könnycsepp
A világban minden tettért.

Csupán pár könnycsepp
Arcomon végig gyöngyözik
Csupán pár könnycsepp
Amit miattad ejtettem.

Rabságban

Párkányra hulló őszi levél,
Egy megsebzett szívről mesél.
A szívről mi most a pokol tüzében ég,
De talán egyszer feltámad még.

Halk zörej töri meg az éj csendjét,
A hideg szél a falevelekkel játszik.
De ez most nem a levelek suttogása,
A zaj fémláncok csattogása.

Arcomon csorognak a megváltás könnyei,
Holott jól tudom már késő hullatni.
A láncok kulcsa messze van tőlem,
Így szívem a rabjuk marad örökre.

Örökké a végtelenben lebegni,
Olyan, mint egy sötét katlan mélyén pihenni.
Vagy csak megállni a tenger legmélyén,
És szépen lassan a felfelé szálló buborékokat nézni.

Nézni, ahogy a felszínen eltűnnek,
És semmivé válnak pont mint az élet.
Az élet, melyet élek én és te,
Mert összeköt a fémlánc egy életre.

Beth...nekem tetszik

Szemedben a vég...

Haldokló tested felett állok,
S mégis tehetetlenül nézlek,
Ahogy szemedből lassan kihuny az élet,
Megmenthetnélek, de mégsem teszem.

Ez lesz a bosszú, s a vége mindennek,
Szemem könnyes, hisz fáj a lelkem,
Közel a vég, látom éjsötét szemedben.

Arcomon lassan lefolyik egy könnycsepp,
S égő csíkot hagyva hull a porba,
Látom, arcod megremeg e tettre,
Szemedből az élet fénye tovatűnik örökre.

Porcelánbaba

Ül egy magában a polcon,
S csak csendesen szemléli a világot,
Szemei sötétek akár az éjszaka,
A világ csodálatát még is kivívta.

Kivívta, mert tartása büszke,
Kivívta, mert arca egy angyalé,
Kivívta, mert a haja egy istennőé,
Kivívta, mert a tekintete egy démoné.

Sötét szemeivel közömbösen tekint ránk,
Ám mi észre sem vesszük hisz csak egy tárgy,
De az ő szemében szomorúság és fájdalom csillog,
Mik igazgyöngyként koppannak a padlón.

Igazgyöngyök hullanak szeméből,
De mi nem látjuk hisz elrejti előlünk,
Elrejti előlünk az éj leple,
S így nem látjuk hogy egy porcelánbaba is érezhet.

Ide kerülhetnek azok a versek vagy idézetnek beillő gondolatok, amik a ti saját alkotásaitok és meg szeretnétek osztani másokkal.
Remélem sok szép művet olvashatunk majd ebben a topicban