Polgármesteri hivatal -> Bálterem

Ez az este mára sok volt. Ideje lesz, felébreszteni azt a régi kapcsolatot, amit évek ezelőtt kötöttem, már akkor is szerencsétlen voltam, de nem hittem hogy a sors úgy kitol majd velem, hogy összehoz, egy újabb bűnözővel. De úgy néz ki, hogy igen is lehet ennyire kegyetlen az életem. Ami már csak kérdéses, hogy meddig lesz meg, mivel ahogy a helyzet áll, fényes nappal is meghallhatok.
- Ahogy tetszik. - pillantottam Nath-re, majd visszafordultam az út felé. Minél előbb szerettem volna hogy tényleg vége legyen ennek az éjszakának. Sőt most először megfordult a fejemben, hogy mi lenne ha az életemnek is vége szakadna. Nem éltem úgymond apámhoz méltó társasági életet, csak a munkámnak szenteltem magamat, a munkatársaimon kívül senkinek sem hiányoznék.
Ám mielőtt bármit is rendesen végiggondolhattam volna váratlanul lövések hangzottak fel oldalirányból és a taxisofőr aki megállt, hogy felvegyen, immár holtan feküdt az ülésen. Teljesen megkövültem... de a következő percben már egy konténer mögött találtam magamat, Nath jóvoltából. Innentől kezdve már nem érdekelt mi fog történni, de tenyeremet a puskalövések zaja miatt a fülemre szorítottam, s éreztem ahogy a kinti hideg lassan egészen a csontomig hatol. Azonban még így is befogott füllel is felismertem a gépfegyver hangját, amikor az felhangzott... közvetlen mellőlem. Elhűlve figyeltem Nath-et amint kioltja egy másik ember életét... immár másodszor.

A következő amit érzékeltem, hogy Nath kézen fog és betuszkol egy kocsi -feltehetően egy taxi- hátsó ülésére, majd közli a sofőrrel hogy mi az úti célunk. A sofőr kicsit sem rajongott az ötletért, hogy oda kell mennie, de nem szólt egy szót sem hanem inkább a gázra lépett, hogy mihamarabb ott legyünk és kitehessen minket az autójából. Nem nagyon tudtam mit csinálni, csak csendben ültem Nath mellett, amikor azonban odaértünk kiszálltam, és valahogy nem tudtam elhinni, hogy már megint itt kötöttem ki. Pedig most aztán tényleg nem az én hibám volt, semmit sem csináltam amivel ezt érdemeltem.
- És most? - pillantottam Nath-re mivel az éjszakai utcán egy árva lelket sem láttam, nem hogy piros szőnyeges fogadóbizottságot. A másik rossz hír pedig, hogy erősen vérzett a lába, s már szép kis tócsát hozott létre maga alatt, ahol éppen állt.

/folyt köv. Nath háza/

Ez a lány percről-percre meg tud lepni. Egyszer még azért akadékoskodik nehogy kinyírjam az apját, most meg ott tart, hogy áldása rá. Na oké, azt hiszem agyára ment ez az éjszaka. Mi tagadás nekem is kezd elegem lenni belőle. DE míg ő azon kesergett mennyire szar az élete, én inkább szemügyre vettem a szobát ahova bejöttünk. Az asztalon nem volt semmi érdekes, a fiókokban meg már volt. Jó pár hamis szerződés, egy kis pénz mosás... Hmm... hogy fognak örülni mikor az egész bagázst a rács mögé juttatom. Csak az a ciki, hogy nincs hova rejtenem. Jobb ötlet nem lévén a lány kezébe nyomtam volna, de az meg közölte, hogy merre lehet elmenni, és nem volt annyi esze, hogy esetleg megvárja, hogy mit mondok, ő elrohant.

Persze csinálhattam volna azt is, hogy nem érdekel, hogy fut valaki 'ölelő' kajai közé, de nem vagyok annyira szívtelen, így a papírokkal az egyik kezemben, a másikban meg egy stukkerrel rohantam a bolond nő után, aki valahogy sikeresen és épségben kikeveredett az épületből.

Kint állt és várt és egy picit pihegett, majd közölte hogy mi a szándéka. Olyan édes mikor ilyen kis naiv.

- És mégis hova mennél? Ezeknek minden hova elnyúlik a kezük. Majd megkérem az egyiket, hogy szóljon melyik temetőbe lettél elföldelve, ha még egy ilyen magán akciót csinálsz. Boldon vagy te? Meg is halhatták volna, ahogy végig rohansz az épületen. - csóváltam a fejemet. Addig is az iratokat a zakóm alá rejtettem, nehogy elázzanak, vagy akármi történjen velük.

Melinda meg közben kiállt és taxit stoppolt magának ám azzal nem ment sokra, mert pár golyó és a taxi sofőr holtan vezetett tovább. A nő meg megkövülten állt, míg meg nem ragadtam a karját és húztam be egy konténer mögé.

- Gratulálok zsenikém. - morogtam neki oda, majd felállva leadtam egy sorozatot ahonnan jött a pár golyó. Volt fájdalmas jajjogás, meg „Megöllek te senkiházi” de őszintén baromira hidegen hagyott. Az viszont már nem, hogy őszintén nem tudtam ki él ki halott az ellenfeleim közül. Nos mint két perc múlva kiderült Fjodor él és virul és jól hátba lőtt.

Melinda - megint, vagy még mindig – megúszta, mert volt annyi eszem, hogy beugrottam elé/mellé és az összes golyó jóformán engem ért. Csak itt volt ami olyan helyen talált el ami nem kellett volna. Példának okáért a combi ütőeremből folyt a vér. Az első kezembe akadó fegyver rángattam le magamról, ami egy katonai gépfegyver volt a fél tárat bele eresztettem az oroszba. Szerinte mikor ezt majd összekaparják nem fogják tudni beazonosítani de ha még is... Akkor nagyon ügyesek.

Ezt követően Keller kapott szív görcsöt, majd elszelelt. Én meg nem voltam olyan állapotban, hogy a szökött ürgét elkapjam, így csupán ingadozva felálltam és szépen elcaplattam az út széléig és leintettem még egy taxit. Az készségesen megállt, majd vissza mentem Melindához. Azt kézen fogva elirányítottam a kocsiig, majd kissé durván belöktem és rácsuktam az ajtót. Ezt követően én is beszálltam.

- A Negyedbe – mondtam a címet. Nem kell pontosítani, a belső részbe úgy se mehetnek, kivéve ha nem adok rá engedélyt.

- A... a... a... Negyedbe? - nyelt egy nagyot a sofőr.

- Igen, oda – morogtam ingerülten, mire ő sebességbe tette a járművet és száguldottunk oda.

Ahogy ott vártam a szellőzőben arra várva hogy most még is miért állt meg előttem váratlanul egy pillanatra megijedtem, hogy esetleg váratlan vendéggel futottunk össze, ami eléggé irracionális lett volna, de a helyzetünket tekintve nem kizárt. Végül azért Nath közölte hogy innentől majd balra megyünk tovább, természetesen miután ismét elmondta a véleményét az értelmi képességeimet illetően.
- Tudod, mit, ahogy tetszik. - feleltem végül semmilyen hangszínnel. Oda jutottam hogy most már nem érdekelt mit fognak csinálni egymással. Sem az hogy megölik-e egymást, sem az, hogy esetleg összeköltöznek és együtt öregednek meg, szépen lassan. Élni fogok azzal a bizonyos lehetőséggel, amit még George ajánlott fel nekem, most már biztos. Végül ahogy haladtunk balra, a cső egyszer csak lejtett, így amikor Nath leszánkózott kitörve a rácsot és repültem utána és egyenesen rajta landoltam, legnagyobb önfegyelmet tanúsítva sikítás nélkül. De gyorsan összeszedtem magamat én is, és ő is. Már meg sem lepődtem, amikor két pisztollyal a kezében hagyta el az újabb női mosdót, én pedig csak csendben követtem mezítláb haladva a vörös szőnyegen, amely az egész épületben le volt terítve. Ahogy elhaladtunk a tanácsterem mellett hirtelen beszélgetés foszlányok ütötték meg a fülünket, ezért megálltunk. Döbbenten hallgatom a beszélgetést... hogy mehetett hozzá az anyám, aki egy áldott jó asszony volt, egy ilyen szörnyeteghez, mint aki az apámnak nevezi magát? Eladott egy őrült alaknak, Nath hullájáért cserébe... édes istenem. George-nak teljesen igaza volt, amikor azt mondta nevet kellene változtatnom és eltűnni még talán az országból is. El egy olyan helyre ahol az apám nem találhat meg és én végre élhetem az életemet boldogan, ahogy az anyám akarta hogy éljem. Végül mielőtt bármi mást is tehettem volna a ledöbbenésen kívül Nath jelzett hogy gyorsan menjünk el innen mielőtt még valamelyik szemétláda kijön és elkapnak minket. Botladozva érzelmi kavalkáddal a lelkemben követtem vissza, a női mosdóba de megálltam az ajtóban.
- Az étkező másik végén van egy hátsókijárat a személyzetnek. - szólalok meg fakó hangon, majd már meg is indulok a folyosó szélén mezítláb arra amerre kell, de vigyázok hogy ne csapjak zajt és hogy ne vegyenek észre. Semmi kedvem meghalni most, hogy már eldöntöttem mihez fogok kezdeni. Végül, amikor elértük az étkező ajtaját óvatosan pillantottam be, de teljesen üres volt, így mint akit puskából lőttek ki szaladtam keresztül az egész termen, egészen a másik végén lévő ajtóig, amit sikeresen el is értem majd kilépve rajta a konyhába jutottam. De ott sem töltöttem el sokkal több időt, már kint is voltam az utcán egy sikátorban, ahol felvettem a cipőmet. Nem aggódtam, mert tudtam, hogy Nathaniel mögöttem van, hallottam a lépteit.
- Elmegyek. - feleltem végül, de nem fordultam felé. Elég volt ez a mai este ahhoz hogy rájöjjek itt az ideje végre igazán kemény döntéseket hoznom. Mondandómhoz pedig felesleges volt hozzátennem, hogy nem haza megyek, de nem is hozzá. Ez teljesen egyértelmű volt.

Na oké, ez a nap a legrosszabb, ja nem. A legrosszabb nap az az volt, mikor Melindával találkoztam Port Angeles-ben. Csak tudnám, hogy miért nem ott vagyok, miért egy szellőzőben mentem az életemet, meg a nő életét. Szerintem ez már abszurdum, sőt mitöbb: ez már elmebaj.
- A faszt fogom meghagyni az apád életét Hahó, kislány! Útközben elhagytad a maradék eszedet is?! az a nyomorék megölt volna, ha nem csúszok le az asztal alá. De ne hidd azt, hogy te életben lennél. Vagy ha igen, akkor most Fjodor alatt vergődnél – osztottam ki, de még én is elcsodálkoztam, hogy tudok néha ennyire bunkó lenni. Hát most így járt. Kihozta belőlem. Ez a naívsága, hogy Hooke, őt is életben hagyja mert a lánya… Hol él ez?
- Itt balra – szólaltam meg a beálló csendben, majd arccal előre lecsúsztam a szellőzőn. A rács nem állított meg, így azt kitörve landoltam a nyugati szárny női mosdójának a kövén. Melinda meg rajtam… Nagyot nyekkentem, ahogy kivergődtem alóla, majd két kézbe fogva egy-egy automata pisztolyt kinyitottam az ajtót, és kimentem.
- Na és most merre? – gondolkodtam hangosan, miközben egy előadó terem féleség mellett haladtunk el. A hallgatózás nem jó, de nekem muszáj volt megállnom és fülelnem.
- Hooke azt monda, hogy a lányát hagyjuk életben – ez Keller volt.
- Az a liba Damned-del van együtt – mit nem mondasz hapsikám… Na ő meg nem tudom ki volt, de hogy egy adandó alkalomkor őt is leszedem.
- Azt mondani nekem, meg kapom a fehér nőstényt. Fizetségként – ez hamisítatlanul az orosz volt.
- Fjodor… - Keller hangja – megkapod a lányt, de Damned-et előtte szedd le. Ja igen. Utána a nőt is öld meg.Na puff… gondolhattam volna, hogy ezek valami ilyesmit terveznek.
- Pillantat hogy gondoltátok a leszedést? nincsenek is az épületben. – ez az ismeretlen volt. Volt esze,
- Igaznak lenni mit mondasz Thomas – na az ismeretlen neve is meg van, hála az orosz barátunknak. Nem mondom latolgattam az esélyeket hogy tudnám megúszni, ha most tüzet nyitnék. Egész jól. Nem számítanak rám, viszont két illetőt akarok leszedni, és abból csak egy lenne meg. Ez a Thomas meg egészen intelligens állatnak tűnik.
- Húzzunk el innen – suttogtam Melindának, majd megindultam vissza a mosdóba. Most már kétség sem fér hozzá az orosz a nőt akarja, amit viszont nem fog megkapni.
- Ja igen. Azt felejtsd el bogaram, hogy te haza mész. Apád ott fog először keresni, és nem szeretnék a temetőben találkozni a neveddel – tettem még hozzá, majd berántottam egy szobába. Felmértem a helyzetet, hogy most merre is kéne menekülni, mivel ezt az estét nagyon nem lehet megúszni. Még jó hogy a polgármesteri hivatalban jó sok szoba van. A legegyszerűbb az lenne, ha végig rohannánk az épületen az előcsarnokba és onnan meg sem állnák egy taxi-ig.
Felsóhajtottam, majd míg kitaláltam hogy mi lesz leültem az egyik székre.

Miután végre bemásztam a szellőzőbe, cipőmet az egyik kezembe fogtam és úgy vártam, hogy na akkor most hogyan is lesz tovább az a zseniális terv, ami Nathaniel fejében körvonalazódott. Mert hogy ha nincs terve, akkor biztos hogy itt halunk meg mind a ketten illetve ha összefutunk Fjodor-al, nos akkor a legnagyobb valószínűség szerint ő is. De erre most valahogy nem akartam gondolni mert bíztam benne, hogy nem valósul meg, továbbá Nath szavai eléggé másfelé terelték a gondolataimat.
- MI? - kérdezte ideges hangon, de csendesen, amikor felmászott utánam a szellőzőbe.
- Ez meghibbant, vagy mi baja?? Te meghagytad az életét, most mi nem tetszik neki??! - kérdeztem és éreztem amint az idegességtől már nem csak a gyomrom, hanem az egész testem remeg. Ez az ürge akár az apám, akár nem teljesen megbolondult. Erre azonban nem tudtam figyelni, mert Nath visszatette a szellőző rácsot, majd megindult balra és figyelmeztetett hogy ne maradjak le. Nem is terveztem, hogy egy percre is eltűnök a közeléből, de volt egy olyan rossz érzésem, hogy nem arra kellene menni, amerre megyünk. De úgy döntöttem inkább csendben maradok, elég nagy bajban vagyunk már így is, és tapasztalataim szerint ennél már csak nagyobba kerülhetünk.
- Fjodor miatt jöttél, nem? Akkor az apámat hagyd ki az egészből. - feleltem neki s a hangom most hűvös újságíróként csengett aki a forrását védi. Lehet hogy megakarta ölni Nath-et, de az apám és ez ellen a biológiai folyamat ellen nem tehetek semmit. És hát mind tudjuk, hogy a családját nem válogathatja meg az ember.
- Ha valóban ott kötünk ki én haza megyek. - szögeztem le neki halék de erélyes hangon. Nincs kedvem újra a lakásán kikötni, ráadásul nem tudom milyen jelenetet fog rendezni mivel ahogy elnéztem nem neki kellett volna jönnie de itt kötött ki. De ez most már teljesen lényegtelen mert az illető úgy sem köszöni meg amit ezért kapni fog, az holt biztos. Ahogy haladtunk néhány perccel később megérkeztünk a szellőző végéhez, mivel Nath megállt és nem mozdult tovább.
- Most mi van? - kérdeztem tőle suttogva, tekintve hogy a cipőm a kezemben, a ruhám tiszta kosz, így azt holnap már vihetem is a tisztítóba, ezek felett még egy őrült is mászkál valahol és az apám ki akarja nyírni a "vőlegényem". Mi jöhet még ezek után?

Az hogy mit visítozott Melinda egy csöppet sem izgatott, és csak akkor fogtam fel, hogy mit mondott, mikor már a szellőzőben volt. Előtte még kinyitottam a wc egyik szellőztető ablakát, higgyék azt az okosak, hogy ott léptünk le. A mosdó ajtaját meg kinyitottam.
- Azért lőttek rám, mert az a dilis apád,a kinek a múltkor meghagytam a tetves életét eldöntötte, hogy ma este kinyír. Ezt akkor beszélték meg, mikor te elküldted borért. Azért ült le mellém Keller... Csak azzal nem számoltak, hogy itt kötök ki veled együtt – feleltem, majd felálltam én is a mosdókagyló szélére és felküzdöttem magam a szellőzőbe. Utána gyorsan visszaszereltem a rácsot, és indultam a fejem után.
- Ne maradj le – szóltam hátra, majd kúszni kezdtem a bal oldali elágazás felé. Meglepett, hogy nem akadt ki, bár szerintem ez csak a sokktól van. Amint viszonylag biztonságos talaj lesz a lábunk alatt ki fog akadni. A kellemetlen az volt hogy nem szokásom szellőzőkben bujkálni, se menekülni így eléggé nagy volt az esélye, hogy nem kijutunk, hanem a temetőbe.
- Amúgy ezek után eszedbe se jusson, hogy apádat futni hagyom – jegyeztem meg szárazon és a pisztolyomat a kezembe vettem.
- Két sarokkal arrébb ha minden igaz akkor a nyugati szárnyba érkezünk. Onnan az egyik ablakon át távozunk és meg sem állunk a lakásomig. Értve vagyok? - pillantottam a vállam fölött Melindára.

Alig ültem neki enni, hogy legalább addig is valamivel eltereljem a figyelmemet a közelmúltban várhatóan bekövetkező eseményekről, apám egyszer csak fogta magát és felállt mellőlem. ez még nem is lett volna baj, ha nem ragadja magához az egész terem figyelmét, majd jelenti be hogy Nath és én jegyesen vagyunk. Ezzel nem is lenne semmi baj, ha legalább igaz lenne, de nem az! És itt van egy csomó újságíró úgy hogy nem hiszem hogy megúszom hogy ne kerüljön bele valamelyik, hülye pletyka magazinba... az isten verje meg! És ha ez még nem lett volna elég, de a következő pillanatban elszabadult a pokol... pisztoly lövések dördültek, emberek sikoltoztak majd éreztem, ahogy Nath leránt magával azt asztal mögé a földre és a kezembe nyom egy fegyvert.
- Mi az isten ez?! Mi a francért lőnek?! - sikoltottam hiszen valahogy túl kellett kiabálnom a hangzavart, amely körülvett bennünket. Bár ami a legjobban lekötötte a figyelmemet, azaz volt hogy mi a fenének adott nekem pisztolyt amikor nagyon jól tudja hogy úgysem tudom majd használni. De nem sok időm maradt bármin is elgondolkodni, mivel Nath már fogott és vitt is, csak ő tudta hová, illetve amikor bezárkóztunk a női mosdóba rájöttem ő sem tudta hol kötünk majd ki, csak ment a saját feje után. Ahogyan azt általában én is szoktam tenni, ha nincs más megoldás.
- Egek... - morogtam, amikor azzal a mondatával nyitott, hogy én itt jártasabb vagyok, mint ő. De ez legalább megnyugtatott, hogy nem sűrűn járkál, illetve bujkál a női mosdókban. Mielőtt azonban megkérdezhettem volna, hogy még is mi a terve, leintett, majd felszerelt a fegyverére egy hangtompítót, és rálőtt az egyik WC fölött lévő szellőzőre. ezzel teljesen nyilvánvalóvá tette, hogy még is mire is készül pontosan.
- Remélem tudod mit csinálsz. - pillantottam rá feszültem, majd letettem a kezembe nyomott fegyvert a mosdókagyló szélére és levettem a magassarkúmat, amit feldobtam előre a szellőzőbe, majd utána másztam a szűk kis helyre annyira amennyire lehetett és még láttam a mosdó fényeit.
- Megvagyok. - mondtam de nem túl hangosan, mert nem akartam, bárki figyelmét is felhívni a kiabálással. Ellenben azzal kapcsolatban hogy Nath mit tervez nem lettem okosabb.

Pechem volt az ültetésnél. Valaki engem odafönt nagyon nem szeret. Velem szembe Fjodor ült, mellettem meg Mr. Keller. A másik oldalamon ült: Melinda és az apja. Jó kis társaság mit ne mondjak. Lehet, hogy jobban jártam volna, ha meg mérgezem az oroszt. Az utóbbinak meg jó hogy nem már kiesik a szeme, mikor Melinda megmozdul. Az első fogás valami hidegtál -féle eszement baromság volt, rajta kaviár meg valami szósz. Jah meg egy fehér francia pezsgő. Mondjuk én itt már meg sem lepődök semmin, ja de igen: Tracy itt ül az asztalnál és vedeli az alkoholt. Érdekes ébredése lesz másnap...
Na tehát Melinda átment kígyóba, ám mielőtt kifejthettem volna ezzel kapcsolatban a véleményemet, ami igen érdekes lett volna, megszólalt Hooke.
Először felállt, majd megkocogtatta a poharát – én tuti eltörtem volna – majd megköszörülte a torkát.
- Nagyon örülök, hogy bejelentetem kedves lányom, Melinda és és párja Nathaniel Damned eljegyzését – mondta egy ördögi mosollyal az arcán.
Éreztem hogy itt bajok lesznek, ám amint ezt elmondta vagy tíz golyó süvített el a fejem mellett és fölött. Jó gyorsan lebuktam, és húztam magammal Melindát is. A zakómból előkaptam két stukkert. Az egyiket az ő kezébe nyomtam a másikat meg én fogtam. A legtöbb vendék fejüket vesztve és sikítozva rohangáltak az étkezőbe és hamarosan az egész polgármesteri hivatalban.
Menekülés közben jobb híján az ösztönömre hallgattam és rövidesen kikötöttünk a mosdóknál. Abból kiindulva, hogy az orosz, pasi, berobbantam a női mosdóba és bezártam az ajtót. Persze Melinda jött velem, nem vagyok hajlandó a nagy zűr zavar közepén magára hagyni, hátha elkapja Fjodor...
- Mivel te itt jártasabb vagy mint én... - kezdtem, miközben végig pásztáztam a helyiséget, a pillantásom meg megakadt a szellőzőn. Alatta meg ott volt a mosdókagyló.
- Mindegy felejtsd el. - intettem le, majd a hangtompítót rátettem a stukkerre és az egyik csavart kilőttem vele. Utána egy kis késsel könnyen kiszabadítottam a rácsot és máris megoldódott a menekülésünk kulcsa.
- Állj fel a mosdó kagylóra, majd evickélj meg a szellőzőbe. Utána hagyj annyi helyet hogy csatlakozzak – utasítottam a lányt. Közben míg ő a feljutással küszködött kicsit átalakítottam magamon a fegyver táramat.

Amikor apa elment egy pohár borért jelentősen megkönnyebbültem, de nem nyugodtam meg teljesen. Ahhoz az kellett volna, hogy szépen kézen fogjam Nath-et és apát, majd mindkettejüket ellentmondást nem tűrően kiparancsoljam innen, egyenesen haza. Erre azonban annyi volt az esély mint arra hogy ez az őrült itt előttem egyszerűen megadja magát és minden harc nélkül hagyja hogy Nath eltegye láb alól... hát igen szép kis tündérmese lenne.
- Én nem... - kezdtem bele, amikor Nath arra célzott, hogy esetleg Tracy és Fjodor, ám mielőtt még befejezhettem volna a mondatomat, Tracy megcsókolta a férfit, amire az egy pofonnal válaszolt. Ijedten rezdültem össze, mivel felrémlett előttem hogy utoljára Hils pofozott meg, aki azonban már legnagyobb szerencsémre a föld alatt pihen. De én még most sem lehetek teljesen nyugodt, mert itt van helyette ez az alak. Ahogy rám nézett... a tekintetével mintha szó szerint fel akart volna nyársalni, és valahogy meg volt az az érzésem hogy nyugodt szívvel lenne képes rá. Ekkor azonban megmentésként szóltak, hogy a vacsora tálalva, azt már nem tudtam megmondani hogy ez miben jó, bár legalább remélhetőleg jó messze kerülök ettől az alaktól az asztalnál. Nath oldalán sétáltam be az étkezőbe és ő természetesen elővette úriember modorát, kihúzta előttem a széket, majd miután leültem betolta és leült mellém. Ez eddig rendben is volt, de a másik oldalamra apám foglalt helyet.
- Ez kibaszott felemelő. Remélem van terved és hogy én nem játszom benne aktív szerepet. - sziszegtem Nath-nek utalva erre az egész elcseszett helyzetre. Majd feltálalták a vacsorát én pedig jobb híján leküzdve a gyomor idegemet enni kezdtem.

Na igen, Melinda tényleg nem viselte jól, az meg egyenesen irritált engem hogy Hooke itt van a közelemben. Nem bírtam attól az érzéstől szabadulni, hogy nem fogunk innen ép csontokkal távozni. Felsóhajtottam, majd igyekeztem semleges tekintettel tűrni, hogy Melinda belém mélyesztette a körmeit. Elmebeteg asszony... De semmi gond, sőt inkább kedvesen rámosolyogtam, majd az oroszhoz és Tracy-hez fordultam.
- Nocsak... Mr. Baskov... Csak nem...? - vigyorogtam az oroszra, mire Tracy megint felvihogott, mjad lesmárolta a döbbent őrült oroszt, aki erre megpofozta. Nos alakulnak a dolgok. Mint férfi kötelességemnek érzetem, hogy minimum hangosan felröhögjek, a bolond pároson. Melinda még jobban szorította a kezemet, talán arra bizonyos estére gondolt, amit Hils-sel töltött... Hát sajnálom, de most ez van. Viszont Mr. Keller megtalálta a hangját, majd a lányát felkaparta a földről, és elvezette. Szerintem a detoxba vihetné egyenesen. Boskov ezután villámló szemekkel rám, majd Melindára nézett.
Azt hiszem tényleg majd szólnom kell Jason-nek, hogy szóljon az orvososnak,, miután itt végeztünk.
Ebben a pillanatban benyögték, hogy a vacsora tálalva.
Ez mentette a helyzetet minimum fél óráig. Melindával az oldalamon sétáltunk át az étkezőbe. Kihúztam előtte a széket, meg a szokásos formaságok.

Igyekeztem nyugodtnak mutatni magamat a külvilág felé, ami meg kell hogy mondjam borzasztóan nehezemre esett tekintve, hogy legszívesebben itt helyben hátraarcot vágtam volna és egyszerűen elszaladtam volna az egész helyzet elől. Nagyon nem vágytam az elkövetkező beszélgetésre és az őrült orosz és az immár totálisan részeg Tracy társaságára sem az egészre pedig apám jelenléte tette fel arra a bizonyos tortára a habot. Ezeket a tényeket figyelembe véve tényleg és őszintén örültem hogy egy gyakorlott hazudozó van mellettem, különben isten bizony még nagyobb bajban lettem volna, mint amiben amúgy is vagyok. És nekem már éppen ez is bőven elég.
- Jó estét. - köszöntem udvariasan a társaságnak, amikor Nath-el és apám kíséretében odaértünk melléjük. Igyekeztem kedvesen... tényleg kedvesen mosolyogni és nem grimaszolni kimutatva hogy a hátam közepére sem kívánom az elkövetkezendő perceket. Tracy kérdése azonban annyira meglepetett, hogy csak döbbenten bámultam előre és először azt sem tudtam hogy a lány részeg vagy csak simán hülye! Végül aztán Nath szólalt meg ami magamhoz térített a kábulatból.
- Melinda kérsz esetleg inni valamit?- érdeklődött tőlem apám, amire szélesen elmosolyodtam. Hát hogyne egy pohár vizet amibe belefojthatlak!
- Köszönöm, egy pohár bor jólesne. - mondtam végül már csak azért is, hogy legalább addig se keljen a közelébe lennem, és jobb is ha ő most elmegy innen. De a még jobb az lenne ha valaki leszólítaná és vissza sem jönne. Az újabb sokk Nath kérdése nyomán ért, amikor Tracy jegyese felől érdeklődött, amire Fjodor arca megrándult és nem éppen barátságosan, amelynek következtében a körmeimet észrevétlenül martam bele Nath kezébe, hogy legyen szíves és fogja vissza magát, nem akarok még meghalni.

Na szép...Egyből tudtam, hogy itt... Na jó, nekem most van látványosan elegem. Mikor aztán kinyögte Hooke a mondani valóját. Látványosan igyekeztem nem rosszul lenni, és nem lelőni.
- Csak te a te kedvedért hanyagolni fogom – vigyorogtam rá, majd kéz a kézben mentünk a pokol felé. És ezt még csak tetőzte, hogy Mr. Keller, avagy Fekete Freddie jópofázni kezdett a „menyasszonyommal.” Válasz persze nem maradt időm, mert az orosz jött felénk, egy igen részeg Tracy-vel. Ahogy a nőt ismerem ez fecsegni fog, aminek az apja nem fog örülni... De hát ki vagyok én, hogy a neveltetésébe beleszóljak. Így pusztán csak Melindát húztam magamhoz közel.
- És mikor lesz az esküvő? - vihogott Tracy. Enyhe sokkot kaptam, és hagytam, hogy Melinda válaszoljon. Elvégre ő akarta, de szemmel láthatólag ez a kérdés őt is sokkolta.
- Még nem döntöttük el – feleltem végül én. Nem is tudom mit aggódik, nem vagyok paraszt, sőt kifejezetten úriember vagyok, ha a helyzet megkívánja.
- És Ms. Keller... - khm.... hogy kéne fogalmazni - … ön is jegyben jár? - ez is meg teszi. Legalább is annyira, hogy az orosz ránduljon egyet, mintha itt akarna megfojtani helyben.

Na az még nem is lett volna túlzottan nagy baj, hogy apa felbukkant az már annál inkább hogy mi időközben "szerelmespárból" jegyesekké léptünk elő így kedves kis menyasszony lévén gyorsan Nath oldalához dőltem, és bájosan mosolyogtam apára. Igazán bájosan, ami tökéletesen természetesnek hatott, elvégre apám ügyvéd, tudja ki az aki megjátssza magát. Ha őt át tudjuk verni, akkor mindenki mást is és ha őt nekem akkor innentől kezdve azt este hátralévő részében a hátunk mögé pilloghatunk.
- Az üzlettársaim szeretnék megismerni a lányomat és... a vőlegényét. - kezdte apám először kedvesen, majd a vőlegény szónál szünetet tartott és a tekintete idegesen Nath-re villant. Az aggodalom fénye csillant a szememben, ahogy a mellettem álló férfire pillantottam, mivel nagyon jól tudtam, hogy Fjodor mellett nem fájna a szíve ha az apámat is megölné, csak úgy ráadásként. Továbbá ő még nálam is jobban utálta ezt az egész macerát.
- Rendben. - bólintottam rá végül, miközben ujjaimat összekulcsoltam a mellettem álló férfiéval és már előre kezdtem félni azoktól a kérdésektől amikkel esetleg bombázhatnak minket. Például, hogy hol ismerkedtünk meg, mikor szerettük egymásba, és legfőképpen hogy hol rejtegetem a jegygyűrűmet! Csak reménykedni tudok, hogy elhiszik majd amikor azt mondom majd erre a kérdésre, hogy nem illett a ruhámhoz. És természetesen az is csak a remény kategória, hogy mindenki, természetesen Fjodor-on kívül élve ússza meg ezt a mai estét. Csendben húztam magam után "páromat" követve apámat aki éppen a társasága felé invitált minket.
- Ne rendezz sem jelentet, sem vérfürdőt, és hagyd hogy én válaszoljak, ha kérdeznek. - suttogtam neki halkan. Már csak az hiányzott volna ha feltesznek egy kérdést és két különböző választ kapnak. Uram fia... mi lesz ebből?

Nos az egy dolog, hogy nekem itt kellett lennem, de azt nekem még mindig magyarázza meg valaki, hogy minek kellett egyedül jönnöm??? Nem esett volna nehezére se Jason-nek, se Kitty-nek, hogy eljöjjenek, de nem... egyedül kellett jönnöm, hogy leszedjem az oroszt és lehetőleg még mentesem a firkász csajszi életét is. Előre tudom, hogy minimum hat lőtt sebbel fogok távozni meglehetősen sántikálva, annak alapján amit Baskov-ról megtudtam...
- Azért, hogy legyen mit kérdezned – vágtam rá vigyorogva. Egyébként logikus kérdés volt, de mikor idejöttem nem gondoltam arra, hogy nekem itt műsoroznom kell. Csak leszedem a tagot aztán csá.
- Igen, ez feltűnt – bólintottam, és megont Tracy Keller jutott eszembe azzal a borzalmas kinézetével.
- Úgy ahogy mondod – bólintottam, mikor éppen sápadni készült Fjodor miatt. Mellette szívből örültem, hogy bele megy a játékba, főleg mikor Hooke pofija felbukkant a függöny mögül. Dunsztom sincs mit akart, de amilyen hangulatban vagyok, lehet, hogy őt is leszedem az este folyamán, pusztán merő véletlenből....

Alig tettem ki a lábamat az erkélyre azonnal megcsapott a kinti hűvös szél, amitől erőteljesen összeborzongtam. Tekintve hogy a ruhám ujjatlan volt hozzáillő stólám, pedig papír vékony az öltözőben pihent a kézitáskámmal együtt ahogy az általában lenni szokott. Nath felpattant a korlátra majd levette a cipőjét és ellenőrizte a lábát, amely eléggé végzett.
- Mi az istennek tartasz egyáltalán kést a cipődben? - tettem fel a tökéletesen logikus kérdést, elvégre az egy dolog, hogy én szándékosan, bosszúból tapostam meg a lábát de bárki más megtehette volna tökéletesen véletlenül is, kiváltképpen hogy ez egy táncesemény. Következő szavait hallva rohadtul nem voltam boldog, sőt kifejezetten még jobban elmentem a kedvem ettől az egész estétől mint amikor idejöttem. Pedig akkor még azt hittem hogy túl fogom, most már ebben is erősen kételkedtem.
- Az apám csupa értelmiségivel veszi körül magát. - csúszott ki a számon a dolog, miközben a korláthoz léptem és lenéztem a 10.-ikről. A kilátás kiváltképpen szép volt, csillagos volt az ég. Egészen jó első randi lett volna ha nem akartak volna éppen megölni... megint!
- Édes istenem. - motyogtam magam elé szörnyülködve, amikor meghallottam, hogy mégis miféle fegyverboltot cipel ez magával a zakója alatt a cipőjében és kitudja más fegyvereket még hova rejtett el. Következő mondatát hallva, amelyben a hazamenetel szerepelt kiváltképpen díjaztam, azonban amikor közölte, hogy a fickó őrült már tudtam, hogy ezt az igen könnyű és egyszerű menekülési lehetőséget, azonnal ki is húzhatom a listámról.
- Legyen. - bólintottam rá erre az egész színjátékra, bár nem nagyon maradt más választásom, amikor azonban félrelibbent a függöny és apám bukkant fel mögötte. Csessze meg hogy ő is mindig jókor tud érkezni.

Elégedetten bólintottam, majd egyenesen az erkélyre mentem, persze jött velem Melinda is. Amint kint voltam felültem a korlátra, majd lekaptam a cipőmet. Eléggé megvágtam magam, de nem volt vészes. Az egyik zsebemből kikaptam egy fehér zsepit, majd csíkokra hasítottam és bekötöttem a lábamat. Utána vissza a cipőbe.
- Remek – bólintottam, mindeközben a függönyt és a bent lévő embereket tartottam szem előtt.
- Úgy ahogy mondtam. Egy pervez drogos ipse, és őt kell... - jelentőség teljes csend. - Emiatt is vagyok itt. És most, hogy rád vetett szemet... Érdekes este lesz. - tettem még hozzá fásultan.
- Emiatt megkérnélek, hogy játszd a szerepet, és óvakodj attól, hogy esetleg lecsapsz vagy valami. Csupán 20 lőfegyver van nálam és közel 10 szóró fegyver – magyaráztam, hogy miért ne csapkodjon, vagy valami.
- Most, hogy Fjodor téged szemelt ki, inkább lelépnék és vinnélek magammal, de az orosz őrült... - húztam a számat, majd kérdőn néztem a nőre. Kíváncsi voltam hogy mit reagál...

Irracionálisan megnyugodtam, amikor elkerültünk az orosz és táncpartnere közeléből és annak ellenére hogy tudtam Nath mellett nem eshet bajom enyhén remegtem az idegességtől. De nem telt bele néhány percbe és rájöttem, hogy nem magam miatt remegtem, hanem miatta. Elvégre nem én vagyok az aki legalább három fegyverrel az öltönyében közlekedik egy ilyen társasági eseményen.
- A vészjelzőm már becsengetett előtted megnyugtatlak. - pillantottam rá komolyan, amikor éreztem, hogy a hátamon végigfut a hideg, mintha valaki folyamatosan a hátamat bámulná és igyekezne lyukat égetni rajta. Bár ez nem volt meglepő mivel alig táncolt néhány pár és a legtöbben minket bámultak apámat és a közvetlen környezetét is beleértve. És ha ez ég nem lett volna elég egyszer csak megszólalt, hogy bocs, mielőtt azonban megkérdezhettem volna még is mi a fenéért, egyszer csak megcsókolt. Nem igazán, egy afféle filmes csók volt, de nekem bőven elég hogy már semmit sem értsek a körülöttem zajló dolgokból.
- Igaz. - bólintottam, majd a következő mondatát hallva kistányér méretűre kerekedtek a szemeim. Nem elég a fegyver a cipőjében pillangókést rejteget. Uram fia, csak ne szabaduljon el itt a pokol.
- Jobbra van, de nem túl nagy viszont a függöny takar. - közöltem vele idegesen a fontos információkat, majd már éreztem is, amint táncolva az erkély felé manőverez velem. Majd a következő mondatát hallva elsápadtam.
- Ezt meg hogy érted? - kérdeztem tőle, de ekkor már kint voltunk az erkélyen, elengedve egymást s kissé távolabb léptem tőle, már amennyire a kis erkély engedte.

Nyugodtan táncoltam, vagy inkább tettem a lábamat az egyik után a másikat. És egyre nyugodtabb lettem, főleg amint Fjodor messzebb került tőlem.
- Szerintem kitalálhattad, mikor Fjodor előtt lecsaptam rád – mondtam komolyan.
- Hol van itt a terasz, Vagy valami más hely, ahol megnézhetem, hogy a pillangó kés mennyire szabdalta fel a lábamat? - érdeklődtem, miközben fél szememet az oroszon tartottam. Komolyan aggódok Melinda miatt. A férfi folyamatosan szemmel követte a lányt. Komolyan mondom, ez már irritáló.
- Előre bocs – szóltam Melindához, majd megcsókoltam. Inkább látszat csók volt, mint igazi. Nem akartam, hogy emiatt kényelmetlenül érezze magát, bár hogy itt smároltam le mindenki előtt.
- Előre bocs, az apád miatt. De azon a bizonyos vacsorán is ez volt a kifogás – mutattam rá, szintén szelíd hangnemben.
- Igen. Fjodor rosszabb mint Hils – mondtam, majd az egyik ajtó felé kezdtem vezetni.

Nath egy ideig nyugton maradt de aztán megláttam a tekintetét, amelynek nyomán megpillantottam apám egyik üzleti partnerét vagy barátját vagy mit tudom én kijét csak azt hogy beszélgettek eléggé hosszan az este folyamán. A lényeg hogy az úr orosz, befolyásos éppen felénk tartott. Ezzel önmagában még nem is lett volna semmi baj, de Nath keze azonnal a zakójában rejtegetett fegyver felé kapott, azonban mindannyiunk legnagyobb szerencséjére az én kezem útban volt. Ijedten pillantottam fel a szemeibe, hogy még is mi a fenére készül. Csak nem akar egy ártatlan emberekkel teletömött bálteremben fegyvert rántani és ész nélkül lövöldözni? Ráadásul azt még mindig nem tudtam, hogy még is mi a fészkes fenét keres itt egyáltalán. Mielőtt azonban bármiféle kérdést is feltehettem volna, az orosz férfi odaért hozzánk, majd először Tracy-t mérte végig aztán engem. Egyáltalán nem tetszett a tekintete, kirázott tőle a hideg és a vészjelzőm pont úgy kezdett csipogni, mint régebben, amikor megismertem Nathaniel-t. Hát ez egyszerűen fantasztikus, mert ez még nem volt elég felkért táncolni.
- Melinda Diamond... - mutatkoztam be, mielőtt azonban még a visszautasításig juthattam volna Nath megtette helyettem. És legnagyobb bosszúságomra, már fogott és vitt is magával egyenesen a táncparkettre, úgy vettem észre minél távolabb az orosz férfitől, amit egyáltalán nem bántam. Sőt ellenkezőleg, hihetetlen nyugalom szált meg, pedig Nath mellett sem volt normális, hogy biztonságban érzem magam.
- Én? A munkám része, de te miért vagy itt? - kérdeztem tőle, miközben felvéve a keringő ritmusát táncolni kezdtünk. De rájöttem hogy hiba volt feltennem a kérdést, de már nem szívhattam vissza. A következő mondata, pontosabban inkább a hanglejtése azonban meglepett.
- Te most aggódsz miattam? - kérdeztem rá nyíltan, komoly tekintettel, miközben átkaroltam a nyakát.

Nos hát legalább megúsztam egy pofon nélkül, de ami a legkülönösebb volt, az, hogy Melinda szemén, meg arcán erős féltékenységet láttam átsuhanni. És ha nem vagyok vak, már pedig nem, akkor ez azt jelenti, hogy a mellettem álló nő nem közömbös irántam. Hát volt bár volt már néhány érdekes kalandunk, és van egy olyan érzésem, hogy a ma esti is ebbe a kategóriába fog tartozni, mivel egy orosz hapsi jött felénk. Láthatóan azzal a céllal, hogy a közelemben lévő nők valamelyikét táncba hívja. Nos ezzel annyi volt a gond, hogy erősen birtokló típus vagyok, tehát Melindát még az angol királynő kincseiért se adtam volna oda senkinek.

Egy idő után kezdtem megszokni, hogy bele álla a sarka a lábam. Nem is azért volt kellemetlen mert nyomott, hanem nagyon érdekelt, hogy a cipőmbe rejtett pillangó kés, nehogy felszeleteljen. Nagy poén lett volna, bár az is igaz, hogy én nem nevettem volna. Mikor lecsúszott a sarka a cipőmről, felszisszenten. Nem No nem a fájdalomtól, inkább attól, mert tudom, hogy ez fog történni: a kés kinyílt, nekem, a lábamba meg szépen bele állt. Hát ennek most kimondottan tudok örülni.
Égi kérésre jöhet ide az orosz fickó, mert biccentett a hölgyeknek, majd eléggé szembetűnően végig nézte őket. Melindánál azért kapott egy dühös, gyilkos pillantás tőlem is. Hiába nem a menyasszonyom, de most azt játsszuk, szóval alakítsam hitelesen legalább a szerepet.

- Fjodor Baskov, a hölgyet egy táncra kérném? - nézett Melindára. Bennem csak a név maradt meg. És kész szerencse volt, hogy két nő is volt mellettem. A jobb kezem rándult a fegyvereim felé, csak pechemre Melinda a keze és a zakóm között volt. Na semmi gond.

- Nem, ugyanis a menyasszonyom – biccentettem az orosznak, majd a lány tiltakozásával mit sem törődve a táncparkettre cipeltem.

- Mit keresel te itt a banketten? - kérdeztem tőle, miközben Tracy-Fjodor párostól távolabb irányítottam. Nagyon reméltem, hogy az orosz nem Melindát szemelte ki.

- Vigyázz ezzel a Fjodor-ral – kértem szelíden. Nem szoktam így beszélni, de féltettem. Nem szeretném esetleg a temetőben találkozni a nevével.

A lehető legtöbb erővel, amivel csak feltűnés nélkül tehettem tapostam a lábát. Még hogy menyasszony? Még hogy az övé? Na majd adok én neki, hogy nem szégyelli magát. Lemerem fogadni, hogy kavart Tracy-vel és most így próbálja lerázni, hát ez egyszerűen szánalmas, életemben nem találkoztam még ennyire gerinctelen alakkal, mint Nathaniel Damned... jézusom... csak nem vagyok féltékeny? Úristen úgy viselkedek mint egy féltékeny feleség akit megcsalt a párja és most szembesítésen van azzal akivel megcsalták. Na jó azt hiszem ha ezek az estén túl vagyok egy ideig hanyagolom a társasági életet legfőképpen az apámat és baráti körét akik most árgus szemmel minket bámulnak. És ez az idióta meg azt híreszteli hogy a menyasszonya vagyok. Ezek után nem csak apám de az egész társasági élet erről fog beszélni és ha valahogy kiderítik, hogy mi Nath foglalkozása... édes Krisztusom soha életemben nem kerültem még ekkora bajokba mint amióta őt megismertem.
- Igen? - pillantottam édes mosollyal az arcomon Nath-re. Tudtam hogy fáj neki hogy taposom a lábát de magára vessen. Ez a jutalma amiért megint belekever valamibe, amihez semmi, de semmi közöm sincsen.
- Egy Puban? - kérdeztem és éreztem amint az arcomról eltűnik a mosoly. Ezen már semmi mosolyogni való nem volt, és akkor még tegyük hozzá, hogy a menyasszonyát alakítom. Egyre rosszabb irányba terelődött ez a beszélgetés és bár még csak alig kezdődött el már most azt akartam, hogy azonnal vége legyen.
- Á értem szóval a legénybúcsú. Így már mindjárt más. - mondtam aranyosan mosolyogva, de a cipőm sarka egy centit sem mozdult, egészen addig, amíg Nath túl közel nem húzott magához. Mert ennek következtében a cipőm sarka a földre került az öltönyében dugdosott fegyverei az oldalamhoz, a kezem pedig a dereka köré, hogy megtudjak kapaszkodni. És természetesen pont ekkora szólalt meg a lágy sokat sejtető keringő zene.
- Eszedbe se jusson. - suttogtam a fülébe vészjósló hangon. Két rossz közül választhattam a tánc vagy a beszélgetés, inkább elviselem tovább a lányt. Bár remekül táncoltam ettől még nem szerettem. Főleg nem nagyközönség előtt.

Ahogy vártam Melinda kiakadt, de szerencsére visszafogta magát, ami talán Tracy-nek volt köszönhető. Bár mi is volt az oka, mindenesetre én nagyon örülök neki. Egy gonddal kevesebb. Most már csak azt kell kimagyaráznom neki, hogy miért állítottam azt, hogy ő az ami, holott ez nem is igaz. Azt mégsem mondhattam a bemutatásnál, hogy ”Melinda, ő Tracy egy büdös kurva és rám van akaszkodva, tehát én most veled kavarok, hogy ő leakadjon rólam.” Nem is tudom ki akadt volna ki jobban. Tracy, vagy Linda. A lebecsmérlő – de meglehetősen igaz – állítás miatt Tarcy, a többi miatt, meg Melinda. Bár én személy szerint ott tartok, hogy nekem aztán édes mindegy. Csak szedjem le Fjodor-t és utána emeltem a kalapomat én már itt sem vagyok. Azért azt hozzá teszem, hogy nagyon kíváncsi lennék miről beszélget Hooke és Keller apuka, miközben a lányának nevezett pióca itt lóg a nyakunkon, illetve az enyémen. Az mellesleg még mindig nem fér a fejemben, hogy ehhez az akcióhoz engem minek kellet visszahívni Forks-ból. Tök fölösleges, és Jason nagy fiú, megtudná ő is egyedül oldani.
Felsóhajtottam, majd igyekeztem elfojtani egy ordítást, mivel ez a bolond nő (Melinda) rálépett a tűsarkújában a lábamra. Elmebeteg nő.
- Drágám... - kezdtem lassan, miközben nagyon igyekeztem, hogy ne fojtsam meg a pillanat tört része alatt.
- Egy puppba ismerkedtünk meg. Nath... - idegesítő nevetés – úgymond kirúgott a hámból és nálam keresett vigaszt - vihogott mint egy idegesítő hiéna. Édes istenem, mond mivel vétettem én ellened, hogy ilyenekkel versz, mint Tracy Keller???
- Akkor volt a legény búcsú, amit Jason szervezett – mentettem ki magam a kínos helyzetből - valamint Tracy Jason-nel keversz össze. - Ami igaz is, mert Jason fetrengett előtte mint egy hülye, és az ő legénybúcsúja volt, és Tom-nak volt ennyi esze... Na de ez lényegtelen. Inkább magamhoz húztam még jobban Melindát, amitől az öltönyömbe rejtett három félautomata csöve a derekának nyomódott. Hát bocsesz de dolgozni ritkán járok egy stukkerrel.

Azt hittem az este annál rosszabb nem lehet hogy az apámmal kell el töltenem, de amikor meghallottam a nem is olyan régen hallott és tökéletesen ismerős hangot tudtam hogy de bizony lehet. És nem csak rosszabb lehet hanem egyenesen katasztrofális kimenetelű. Alig téptem ki apám kezei közül a karomat amikor a jól ismert mély hangot hallottam meg közvetlen magam mellől, majd udvariasan köszönt és ragadta meg a karomat.
- Nath...? - kérdeztem halkan és teljesen ledöbbenve. Fogalmam sem volt hogy még is mit kereshet itt, de nem is nagyon maradt időm megkérdezni mivel mielőtt apám még egy szót is szólhatott volna, Nath már húzott is magával ám lényegesebben gyengédebben mint a tulajdon apám, amit most igazán nagyra értékeltem. Fogalmam sem volt hogy minek jött ide, vagy hogy egyáltalán minek vonszol magával, de már tudtam hogy csak rossz dolog sülhet ki ebből az egészből.
- Kicsit sem örülök... - sziszegtem, mielőtt azonban befejezhettem volna megkezdett mondatomat,e gy ismeretlen lány lépett oda mellénk, habos rózsaszín ruhát viselve. Csak látásból mintha ismertem volna őt, de ebben nem vagyok teljesen biztos. Amikor azonban meghallottam a nevét azonnal rájöttem kicsoda, de addigra már nem igazán érdekelt ugyanis Nathaniel úgy mutatott be mint a menyasszonyát. Azonban ismeretem az illemet így nem álltam le nyíltan parádézni csak kedves mosollyal az arcomon nyújtottam kezet a hozzánk lépő lánynak.
- Melinda Diamond. - mutatkoztam be. - Honnan ismeritek egymást édes? - kérdeztem angyali mosollyal az arcomon Nath-re pillantva, miközben tűsarkúmmal észrevehetetlenül ráléptem a lábára.

Egy szóval tudom jellemezni az efféle összejöveteleket: puccos giccs parádé, amire még ki is kell öltözni. Na ez nem gond, pont erre készítettem egy személyre szabott Amarni öltönyt, amiben még kivételesen pár fegyvert is ellehetett rejteni. Kábé olyan 20 volt velem, plusz még pár kés, bicska, meg egyéb finomság. Sohasem árt az óvatosság, ha nem szórakozásból vagyok itt. Nos most se önszántamból voltam itt. Frederick Keller – Fekete Freddie – egyik emberét kellett eltennem lábalól méghozzá Buskov-ot. Örült egy pasas. Még nem esett le, hogy hogyan engedhették be ide, de ha már nekem sikerült bejutnom, akkor nem is tudom mit aggódok.
„- Magamtól is tudok menni -” Felkaptam a fejemet erre az ismerős sziszegésre. Remek... nem elég, hogy egy őröltet kell kinyírnom, még itt lesz ez a liba is. Lehet ennél rosszabb. Lehet.
A bejáratnál pont ekkor tűnt fel Tracy... Istenem, csak Melindával ne találkozzanak, mert akkor a harmadik világháború fog kitörni. Sajnos a nő, vagy inkább pióca észre vett és egyenesen felém tartott. Na választhattam: vagy elmenekülök, vagy utol érem az isten csapását – Melindát – és előadjuk azt a kis játékunkat, miszerint a menyasszonyom, és igyekezünk a ami estét élve megúszni.
Mondanom sem kell, hogy az utóbbi mellett döntöttem. Mellesleg egy nagyon elbűvölő kék estélyit vislet, ami nagyon tetszett. Tracy meg vaalmi rózsaszín förtelmet, amitől majd' kisült a szemem...
- Üdvözletem – biccentettem az apjának, majd gyengédnek nem nevezhető módon szedtem ki a karjait az apja mancsa közül. Melinda meg nézett, vagy is inkább az első sokkhatást kihasználva a terem szélére húztam vigyázva, hogy ne hagyjam rajta a tenyerem piros mását.
- Tudom, hogy örülsz nekem, én si örülök neked – vigyorogtam rá, majd ebben a pillanatban odalibegett Tracy. Esküszöm csak az tartott vissza attól, hogy leokádjam, hogy ott volt mellettem Melinda.
- Tracy, bemutatom a menyasszonyomat Melindát. Melinda, hadd mutassam be Tracy Keller-t – tartottam be a formaságokat.

~Nath~

Mindig is utáltam az ilyen összejöveteleket, amiken rendszeresen kötelességből részt kellett vegyek, bár ezek nem voltak olyan rosszak. Legalább is akkor ha a főnököm vagy bármelyik másik munkatársam jelen volt és az apám pedig nem. Nos most a lehető legrosszabb felállás következett be, se munkatársak, ellenben apám igen tejes pompájában. Az egyetlen szerencsém, hogy bárkivel képes vagyok elbeszélgetni a legtöbb témában, legyen az alany politikus, újságíró, fényképész vagy akár egy orvos. Az egyetlen dolog amit nem bírok ha az apám mondja meg mit kell tennem pedig látványosan külön érkeztünk.
- Gyere szeretném ha megismernél egy két úriembert. - közölte, majd meg sem várva a válaszomat, egyszerűen karon ragadott és magával vonszolt.
- Magamtól is tudok menni. - sziszegtem neki, miközben kitéptem a karomat a kezei közül. Nem akartam vörös kéznyomattal a karom végigcsinálni az estét, el végre ujjatlan volt a báli ruhám.