Clearwater ház

Amit kijelentette, hogy valószínűleg elfogadták de ha nem az sem érdekli, majd a tanács dönt felette elmosolyodtam.
-Köszönöm...-búgtam a fülébe. Rettentő hálás voltam, hogy ennyi mindent megtesz értem. Hogy a falkával is szembeszegült lényegében s akár a tanács elé is vinné szerelmünket.
-Rendben...következőre mindenképp megyek.-bólogattam s a kis randevúra hívásra elmosolyodtam.
-Természetesen kíváncsi vagyok a többire is, hogy mit csináltatok...és a vízesés ehhez tökéletes hely!- egy pillanatig magamhoz öleltem majd arra pár darab üvegszilánkra pillantottam amit még nem szedtem össze.
-Egy pillanat!- adtam egy csókot szájára majd leguggoltam s a maradékszilánkot is kezembe vettem. Ez szerencsére már nem vágta fel tenyeremet s sikeresen elértem a szemetesig is.
-Mehetünk...- ujjaimat övébe fontam s már ordítottam volna fel, hogy elmegyünk sétálni de anyám még mindig ott állt ahol otthagytuk csak most portörlőt fogott a kezében s sepregette a kis porszemeket a Tv-ről s asztalról. Amint meglátott minket kérdően méregetett minket bár látszott a szemében, hogy Sam-el akárhová elengedne. Imádtam, hogy benne bízik őt anyám is elfogadja.
-Elmegyünk sétálni...majd...jövök...nem hiszem, hogy hamar jövök...-
-Óh menjetek csak...- legyintett egyet mosolyogva s amint kiléptünk az ajtón még hallottam anyám hatalmas sóhaját.
-Nagyon szeret téged!- néztem Sam-re. Ezt mondjuk ő is tudta de szerettem volna vele tudatni.
-Hallgatlak...- jelentettem ki miközben meleg kezeit kicsit szorosabban fogtam mintha féltem volna attól, hogy az erős szél eltépi mellőlem.
Közben ütemesen közeledtünk a vízesés felé...

//gondolom foly. a vízesésénél //

Bőszen bólogattam Leah szavaira, és nagyon megnyugodtam mikor Sue benyugodott. Itt nem lesz balhé, ez megnyugtatott… A konyhába beérve csupán annyit vettem észre, illetve Leah ajkait éreztem a számon és nem kellett bíztatni, hogy visszacsókoljak. Nagyon jó volt újra vele együtt lenni. Sajnáltam azt a pár évet, amit Emily-vel töltöttem, sajnáltam, hogy olyan nehéz volt rájönnöm, hogy kit is szeretek igazán.
Magamhoz öleltem a csók után és úgy reagáltam az indokára.
- Jobb lett volna, ha ott lettél volna. Közöltem az ott lévőkkel, hogy mi az ábra és azt is megmondtam nekik, ha nem fogadják el a döntésemet, a tanács elé viszem az ügyet. Most egyenlőre úgy néz ki hogy elfogadják. Tehát ne aggódj, de a következőn legyél ott – pusziltam meg végül az orra hegyét.
- A többi információra is kíváncsi vagy, vagy azt majd egy séta kíséretében a vízesésénél mondjam el? – hívtam burkoltan egy randira.

-Nagyon örülök, hogy itt vagy!- közölte anyám s hihetetlen volt de most az egyszer én is egyetértettem vele. De hogy Sam se szó se beszéd ott lekapott anyám előtt...na az már meglepett. Anyám tátott szájjal figyelt én nemkülömben.
-Őőő...Anya...- vettem hivatalosra a hangnemet s akár rájött akár nem szügségét éreztem, hogy kimondjam. Számomra is olyan megnyugtató volt ezt kimondani s akár az egész világon minden embernek elmondtam volna vagy tízszer.
-...végülis összejöttünk Sam-el!- azzal átkaroltam a vállát kissé tartózkodóan. Nem tudtam anyám mit fog szólni, de úgy történt ahogy reméltem. Felsikkantott majd elmosolyodott.
-Végre...- anyámnak mondjuk mindegy volt csak ne legyek olyan amilyen. Ő annak is örült, hogy Sam Emilyvel van ha boldog. Bár lényegesen jobban örült annak, hogy mi együtt vagyunk.
-Oké...most bemegyünk a konyhába még összeszedem a szilánkokat...- megfogtam Sam kezét s elkezdtem húzni a konyha felé anyámmal nem is foglalkozva majd becsuktam az ajtót magunk mögött s kissé nagy hévvel fordultam Sam felé s csókoltam meg. Hihetetlenül szerettem, s ezt már nem tudtam megváltoztatni. A gimiben még "csak" szerelemnek indult de úgy tűnik mint vérfarkas is ő a párom.
-Azért nem mentem el a gyűlésre mert lényegében nem akartalak lejáratni...úgyis megfogják tudni de talán akkor nem lesz akkora a sokk mintha mindketten ottlettünk volna...- szemeimet lesütöttem úgy játszottam pólójának egyik gyűrődésével.

Elmosolyodtam Leah-n.
- Akkor megnyugodtam. Azt hittem nagy gond van. – nyugtáztam. Mondjuk ez még akkor sem ok arra, hogy miért nem volt. Nagyon, de nagyon nem örülök ennek, valami nyomós okot mondjon. Persze mielőtt ezt közölhettem volna vele, Sue érdeklődött, hogy ki az. ezt követően csak arra emlékszem, hogy egy darab Leah anyucit kapok a nyakamba, majd Leah zavart mosoly találtam szembe magam.
- Mrs. Clearwater Leah-hoz jöttem – feleltem a nőnek, majd ezt követően a lánya mellé léptem és csak úgy stílusomhoz szokás lekaptam ott anyuci előtt. Hát nézett mind a kettő egy szép nagyot, aztán majd most jön a magyarázkodás. De nem bánom, még a legbolondabb embernek is elmagyaráznám, hogy mi az ábra, bár szerintem az előbbi jelenet magáért beszélt.

Kopogás...a szilánk a kezemet megkarcolta de nem érdekelt a kukához siettem s miután kidobtam azt felordítottam anyának aki már sietett is volna lefelé.
-Nyitom!- mondtam mind anyámnak s az ajtó elött várakozónak. Először arra gondoltam Seth az csak itthon hagyta a kulcsát....már majdnem mondtam is, hogy Jóvan...ügyes vagy öcsi... de aztán az ajtó nyílt s se szó se beszéd valaki magához ölet. Az ölelésből s illatából is gondoltam, hogy ez bizony nem Seth. Szorosan átöleltem majd mikor végre elengedett elmosolyodtam.
-Hát te? Gyere beljebb!- mondtam neki s kérdésére csak bólintottam.
-Persze...minden oké...csak Seth-el vitáztunk...- fintorodtam egyet aztán a kijelentésére lehajtottam a fejemet s kezemet néztem inkább. -Sajnálom...- nem akartam mondan inkább semmit...nem akartam magyarázkodni.
-Leah! Ki jött?- hallottam anyám hangját.
-Csak Sam...- neki csak nekem mondjuk sokkal több...anyám a név hallatán becsapta maga mögött az ajtót s leviharzott a lépcsőn.
-Sam? Hogy-hogy itt? Jajj de rég láttalak!- majd ezzel a mozdulattal vetette magát Sam nyakába. Én erőltetetten elmosolyodtam s néztem kicsit kétkedve Sam-re. Tudtam, hogy anyám nagyon szereti de, hogy ezek után is? Bár neki még nem akartam elmondani, hogy lehet újra együtt vagyunk amíg nem biztos a dolog...
Most meg akartam várni amíg Sam reagál a dologra, hogy ő megmondja miért is van itt...aztán vagy egyet értek vagy magyarázkodom.

Aggódtam Leah miatt, főleg, hogy nem jött el a gyűlésre, így délután jobb dolgom nem lévén elmentem a Clearwater házba. Reméltem otthon volt. Seth kis híján nekem jött, de gyorsan kitértem előle. Viszont ha ő így ment el otthonról, akkor Leah otthon van, aminek őszintén örültem.
A benti hangok és az illatok is erről árulkodtak.
Illedelmesen kopogtam, majd mikor Leah kinyitotta az ajtót minden átmenet nélkül magamhoz öleltem.
- Jól vagy? – kérdeztem tőle, miközben kiállt az ajtóból, hogy beljebb tudjak menni. – Nem jöttél tegnap – jegyeztem meg, és kíváncsian pillogtam rá, hogy ennek mi oka volt.

-Seth...akadj már le rólam!- ordítottam a konyhából a nappaliba. Anyám már teljesen kész volt de nem érdekelt...ő már megszokta és én meg az öcsém már mindennaposnak tudtuk be a dolgot.
-Túl nagy az egód nővérkém...talán ha visszafognád magad leakadnék rólad!- ordított vissza mire én a virágot amit dühösen dugtam a vázába egy mozdulattal löktem le a földre.
-Ebből elég volt...Leah azt te most szedd össze...Seth...menj el vásárolni!- nyomott az öcsém kezébe egy cetlit, majd felment a fürdőszobába takarítani.
a pultra támaszkodtam s kinéztem a konyhaablakon. Nem értettem miért vagyok ilyen hiszen már megkaptam azt amit szerettem volna...lehet csak a bevésődés miatt éreztem magam így...a tegnapi gyűlésre se mertem elmenni mert féltem attól, hogy rosszul fogják venni...de én sosem voltam ilyen...miért nézem Sam érdekeit mikor mindig csak a sajátjaim érdekeltek?
~A fenébe is...jobban szeretem mint gondoltam...~ csuktam le egy pillanatra a szemeimet. zavart az is, hogy még nem tudtam beszélt-e Emily-vel s, hogy ő mit szólt mindehez...lehet azért nem mert eljönni mert megváltoztak ismétcsak érzései...mert rájött, hogy nem hagyhatja ott azt akit már eljegyzett.
Vettem egy mély levegőt ezzel magamba folytva sírásomat majd leggugoltam s tenyerembe kezdtem el szedegetni a szilánkokat. Nem érdekelt ha megvágom kezemet hiszen ha így is történt másodpercek alatt forrt össze.

...