Aurora Moon
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.


...mersz szeretni akár az életed árán is? Merj, és olyan kalandban lesz részed, mik csak az álmaidban léteztek... eddig...
 
KezdőlapKezdőlap  Legutóbbi képekLegutóbbi képek  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Testvéroldalak
free forum


free forum

Ajánlott Linkek
Szabályok
Karakteralkotás

 

 Kevin Langdon

Go down 
2 posters
SzerzőÜzenet
Admin
Admin
Admin


Join date : 2009. Nov. 16.
Hozzászólások száma : 268

Kevin Langdon Empty
TémanyitásTárgy: Re: Kevin Langdon   Kevin Langdon I_icon_minitimeCsüt. Júl. 22, 2010 6:06 am

Kevin;;

Szép, igényes előtörténet. a képességed is érdekes, használd sütögetésre Very Happy

ELFOGADVA
Vissza az elejére Go down
https://auroramoon.hungarianforum.com
Kevin Langdon

Kevin Langdon


Join date : 2010. Jul. 22.
Hozzászólások száma : 14

Kevin Langdon Empty
TémanyitásTárgy: Kevin Langdon   Kevin Langdon I_icon_minitimeCsüt. Júl. 22, 2010 3:01 am

Kevin Langdon X2-1

Kevin Langdon
Kevin Langdon Biotw

~ TELJES NÉV:Kevin Langdon
~ BECENÉV:Kev
~ KOR:2055 de 18-nak látszik
~ NEM:Férfi
~ FAJ:Ragadozó Vámpír
~ SZÜLETÉSI HELY:Olaszország, Róma
~ SZÜLETÉSI IDŐ:Kr. E. 50. Október 15
~ CSALÁD:
- apa:nem emlékszem
- anya:nem emlékszem
- testvér(ek):-

~ Ki változtatott át: egy Claudio nevű vámpír, teljes nevét nem tudom
~ Képességem: energiával játszom..mint villám, meg áram, hasonlók


Kevin Langdon X3-1

~ ELŐTÖRTÉNET:Mikor megszülettem én voltam a szüleim első gyereke, féltő gondoskodással neveltek, engedtek játszani.Apám megtanított vívni, íjazni és harcolni, így mikor bekerültem a hadseregbe én voltam az egyik legjobb...emiatt soroztak be jóval fiatalabban, mint a többieket..és ez is lett a vesztem, de erről majd később. Nagyon jó harcos voltam, így lettem hadvezér is, a legfiatalabb Róma történetében.
Akkor történt, mikor betöltöttem a tizennyolcat. Nagy harcba mentünk, és fura érzés kavargott a gyomromban. Elköszöntem a családomtól, barátaimtól és a sisakot a fejembe nyomva, páncéllal, teljesen felszerelve, karddal a kezembe elindultam az ütközetbe. Nagyon szuperül ment...amíg szembe nem kerültem a másik hadvezérrel. Egy hatalmas monstrum...Egy ideig küzdöttünk, de végül úgy mártotta belém a kardot, mintha a kést szúrná a vajba. Még a páncélomon is átment és beleállt közvetlenül a szívem és a tüdőm közé. Mindkettőt súrolta a penge. Kiszakadt belőlem a levegő és úgy estem össze, mint egy rongybaba.
Mikor felkeltem egy házban voltam, csak egy ing és a szövet gatya volt rajtam. A szívem és a tüdőm közül, ahol eltalált a kés, ömlött a vér, teljesen eláztatta az inget. Seblázam volt. Egész testemben vacogtam, görcsök rángattak és nyilallva fát mindenem. vadul szedtem a levegőt, mellkasom hullámzott, egész testemben izzadtam, verejték csorgott még a füleim mellől is. Egy öregebb ember guggolt mellettem és nézett. Ekkor olyan roham jött rám, olyan fájdalom, mely miatt ívbe feszült az egész testem. Tudtam, hogy meg fogok halni, túl jó helyre ment a penge. Egyre jobban hullámzott a mellkasom. Az öregember egyre szélesebben mosolygott, kezei elindultak felém és egy...egy rántással letépték rólam az inget. Hideg kezét végigsimította verejtékező, véres felsőtestemen, mely hullámzott kezei alatt,mint a tenger. Szemeiben furcsa csodálat,gyönyör sütött..mint egy őrült. Ujját a sebre tapasztotta és végighúzta rajta. Majd Kézfejével megsimogatta fájdalomtól eltorzult arcomat. Szemeim fátyolosak voltak, ajkaim elnyíltak, ahogy vettem a levegőket hihetetlenül fájt mindenem. Az idegen a kezét a szívemhez tapasztotta, lehunyta a szemeit és hallgatta a vad dübörgést, azt a dübörgést, mellyel szívem a halál ellen küzdött. Arcán mosoly játszott, de szemei szomorúak és vágyakozók voltak. Meg is szólalt kis idő múlva.
-Fogalmad sincs milyen gyönyörű vagy most! A barna hajad, a szemeid...mint a nyár...de a nyár elmúlik...és jön a hideg, zord, jeges tél.
Miközben ezt mondta keze a hajamba túrt, ujjai körül rajzolták a szemeimet, az ajkamat, végigsimítottak a mellkasomon, hasamon, majd visszavándoroltak a nyakamra, pontosabban az ütőeremre, tekintetét is annak szegezte.
-Annyira...annyira szeretnélek megölni...fel akarom tépni a bőrödet, ezt a finom puha, meleg dolgot, mely befed, a nyakadat. És érezni, ahogy a véred végigcsordul az ajkamon, a torkomon...és ahogy te egyre erőtlenebb vagy, gyengébb. Egész életemben erre vágytam, hogy lássam, ahogy kihuny a fény a szemedből..azokból a kékekből..és én már csak a törékeny, erőtlen testedet tartom a karjaimban...De most, hogy itt vagy...ha megállok nincs visszaút..de annyira akarom...csak egy kóstoló...csak egy kóstolót!
Nem fejezte be a mondatot. Jött egy újabb fájdalom villám és testem megint ívbe feszült a fájdalomtól. Ezt az időt használta ki. Szépen lassan közelebb hajolt. Arca teljesen eltorzult, mindenéből sütött a szomj és a vágyakozás. Ujjai az ütőeremet simogatták, kezével félresöpörte a hajamat az útból,majd éles fogait belemélyesztette a nyakamba. Nem ordítottam fel, szájam tátva maradt. Éreztem, ahogy szívja a vérem, ahogy teste az enyémnek préselődik, ahogy egyik kezével húzza a nyakam az ajkához, hogy fogai még mélyebben járjanak. Ahogy ivott úgy lettem egyre gyengébb és erőtlenebb. Szemhéjam lecsukódott. De ekkor elhajolt. Ajkai vörösek voltak a vértől, fogai úgyszintén. Nagy levegőt vett,majd rám nézett. Szempilláim között láttam a gyönyört az arcán. Valószínűleg úgy néztem ki, mint vágyaiban. de láttam rajta még azt a vadállati tekintetet is, úgy nézett ki, mint egy igazi vámpír.
-Nem...nem megy..nem...tudok...leállni...kell még!
Nyögte, és most olyan erősen harapott belém, hogy nyögtem egyet. Pár másodperc múlva már alig éltem, de ekkor elhajolt tőlem, és olyan fájdalom kezdte uralni a testem, melyet még soha nem éreztem. Rettenetes volt, de nem üvöltöttem..nem úgy neveltek. Mikor vége lett elmagyarázott mindent. Kiderült, hogy akart maga mellé valakit és én olyan voltam, mint a fia. Kemény nevelésben részesített. Meg kellett tanulnom uralkodni az éhségemen, és ha nem tettem megvert ostorral, de olyan erősen, hogy még az én vámpír bőröm is felhasadt, ájultan rogytam össze. Mikor felkeltem rend szerint ott ült mellettem és a felszakadt hátamat simogatta. Így teltek az éveink. Én megtanultam uralkodni magamon, ő meg megtanított minden másra is. De egy idő múlva összetalálkozott a vérfarkasokkal, akik hallottak a történetemről és megölték őt. Én szabadon távozhattam, de attól kezdve rettegtem tőlük. Magamba húzódtam, nem beszéltem senkivel, féltem mindenkitől. Vettem egy házat az erdőben és ott lakom...Forksban.

~ JELLEM:Visszahúzódó, nem szereti a társaságot, Azóta, hogy átváltozott, nem volt egy barátja se, barátnője végképp nem. Nem szeret kimozdulni otthonról. De szívesen kezdene el barátkozni, mindenek ellenére, végül is egy jó barát sose árt. A barátnőtalálással viszont még várna, annyira még nem erősek az idegei.

~ KINÉZET:-felülről lefelé- barna haja mindig felfelé áll mindenféle zselé és vizezés nélkül. Lehetne hasonlítani a földekhez, ahol a farmerek dolgoznak, vagy a sárhoz is. Szeme viszont a tenger kékjét tükrözi. Ajkai vérvörösek, szempillái hosszúak. Arca, nyaka tökéletes, bár az utóbbit nagyon nem mutogatja, inkább elrejti garbók, sálak alá, mert két harapás nyom éktelenkedik hófehér nyakán. Hasa kockás, karja izmos, bőre hófehér és jéghideg, kőkemény.

Kevin Langdon X1-4

~ Mit szeret: Imád zenét hallgatni, tud hegedűn játszani, zongorázni, gitározni és dobolni
~ Mit nem szeret: gyűlöli a vérfarkasokat, és fél is tőlük
~ Hobbik: focizik, hangszereken játszik és énekel szabadidejében
Vissza az elejére Go down
 
Kevin Langdon
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Aurora Moon :: Karakterek :: Elfogadott karakterek :: Ragadozó vámpírok-
Ugrás: