Collette D'legard

Szép előtörténet, természetesenElfogadva!
Jó játékot!

~ TELJES NÉV: Collette Jacqueline D'legard
~ BECENÉV: Collette
~ KOR: 19
~ NEM: nő
~ FAJ: ember
~ SZÜLETÉSI HELY: Franciaország, Párizs
~ SZÜLETÉSI IDŐ: 1991. június 16.
~ CSALÁD:
- apa: Richard D'legard. Él, lányával nagyon jó viszont ápol.
- anya: Jasmine Everard, Édesapja azt mondta lányának, hogy a nő Collette születésekor meghalt, valójában eltűnt és soha többet nem látták.
- testvér(ek): nincs.
-Egyéb hozzátartozók: Jacqueline D'legard, Collett nagymamája aki után a lány a nevét is kapta.


~ ELŐTÖRTÉNET:
1991. Június 16.

Meleg tikkasztó nyári nap volt, különösen meleg így június közepe felé. Egy magas sötét hajú, öltönyös férfi az idegességtől remegve járt föl alá a sötét folyosón. Odakint szinte megolvadt az idő a borzasztó melegben. A férfi nekidőlt a hideg fehér falnak, arcát rászorította a hűvös vakolatra. Már majdnem három órája, hogy a nővér eltűnt a nagy zöld ajtó mögött, s azóta senki se be se ki. Csiga lassan vánszorogtak a percek, a férfi már már megbolondult a várakozásban. Hirtelen kicsapódott az ajtó és egy alacsony pufók nő rohant végig a kihalt folyosón. A férfi megdermedt. Valami baj van. -gondolta kővé válva, a fal mellett. Egy pillanattal később megjelent még egy nő, karján egy hangosan síró gyermekkel. Richard mellkasáról óriási kő esett le, s végre fellélegzett.
-Jasmine? -rebegte a férfi, közben óvatosan átvette a kis csomagot a nőtől. A nővér ránézett és a fejét rázta. Richard szeme elkerekedett a rémülettől. Magához szorított a bebugyolált gyermeket. Megint súlyos kövek nyomták a mellkasát.

1997. Szeptember 2.

-Collett hol vagy? -a kétségbeesett apa felrohant a nagy ház lépcsőjén egészen kislánya szobájáig. Elérve az ajtót türelmetlenül kezdett el kopogni rajta.
-Colette! Nous sommes en retard! -szólongatta tovább, és igen, valóban el fognak késni méghozzá az első napon. Nem érkezett válasz ezért Richard halkan belökte az ajtót. A szoba üres volt, csak az ágy alól lógott ki egy aprócska láb. A férfi lassan odament az ágy mellé, s aztán lefeküdt a szőnyegre.
-Miel Collette, elkésünk. Te sem szeretnél rögtön az első nap elkésni. -nógatta az apa kedvesen. A kislány durcásan feküdt továbbra is az ágy alatt.
-Papa én félek. -nyöszörögte a lány szipogva. Kis fejét a férfi felé fordította, szemében őszinte rémület csillogott.
-Mitől kicsim? Nem butáskodj, nem kell félned. -bizonygatta az apa, két kezével benyúlt az ágy alá és előhúzta a kislányt. Óvatosan az ölébe vette.
-De nem fognak szeretni papa, tudom. -mondogatta tovább.
-Ne félj, nem lesz olyan szörnyű.
-Megígéred? -a kislány nagy tengerkék szemeit apjára szegezte. Richard leszegte a fejét és halkan azt mormogta:
-Nem.

2005. október 28.

Mindketten vacsorához készülődtek. Richard éppen az előbb érkezett haza, nyakkendőjét meglazította s fáradtan dőlt le a nappali díványára. Collette azonnal a földszinten termett, szinte lerepült a lépcsőn, ugyan azzal a kecses gyors mozgással ami a férfit Jasmine-re emlékeztette. A lány mosolyogva leült apja mellé, s nem sokkal később Charlotte lépett be a házvezetőnő, hogy közölje a vacsora mindjárt elkészül. Mindketten átmentek az ebédlőbe. Collette átszaladt a nappaliba a díszes evőeszközökért, amikkel az ünnepeken szoktak teríteni. Kihúzta a fiókot és keresni kezdte a díszes dobozokat. Kihúzott még egy fiókot, aztán még egyet. S ekkor megakadt valami a szeme. Egy zöld papíros amin gyöngybetűkkel Richard neve szerepelt. Magához vette a papírt s kíváncsian olvasta át a sorokat.

„Richard,
Nem maradhatok sem veled sem a gyermekkel. Ne keress vigyázz rá.
Imádtalak,
Jasmine”

Collette újra és újra átolvasta a rémisztő sorokat. Úgy érezte a gyomra épp bukfencezik, s közben még egy téglával is fejbe vágták. Kóvályogva visszament az ebédlőbe, s csak meredten bámulta az apját. Szólni sem tudott. A hangját elvitte a düh.
-Miért nem mondtad meg? -csattant fel hirtelen a lány. Charlotte összerezzent a konyhaajtóban. Apja ráfüggesztette szomorú szemeit Collettre.
-Nem tudom. -felelte halkan, fejét lehajtotta.
-Itt hagyott! -kiáltotta a lány, remegett a dühtől, arcát lassan könnyek mosták végig.
-Tudom. -bólintott az apa keserűen.
-É...él még? -Collette összegyűrte kezében a levelet.
-Nem tudom. -Richard továbbra is komoran a tányérját bámulta. A lány megtörölte az arcát, erőt vett magán aztán leült az asztalhoz, apjával szembe. Charlotte elkezdte feltálalni a vacsorát.

2009. június 16.

Ugyan olyan tikkasztó nyári meleg nap volt mint 18 évvel ezelőtt pontosan ezen a napon. Collette végigrohant a nagy házban, le a lépcsőn egészen a kertig. Odabent hatalmas volt a ricsaj. Az emberek egyre csak gyűltek, ismerősök és ismeretlenek. Gyűlölte ez a napot, mindennél jobban. Rettegett az egésztől. A tömegtől, a báltól, és attól a sok embertől. El akart rohanni, el akarta rejteni a napot, hogy soha ne keljen fel június 16.-án. Átvágott a kerten, s csak akkor állt meg amikor már a zenét sem hallotta. Leült a kis tó partjára, s minden erejével igyekezett láthatatlanná válni.
-Az ünnepelt miért nincs odabent? -szólt egy lágy férfihang a háta mögül. Collette dühösen dobbantott egyet lábával, hátra sem fordult úgy mordult rá az idegenre.
-Mert nem akar ünnepelni.
Lassú léptek hallatszottak, aztán egy veszettül jóképű huszonéves srác heveredett le Collett mellé.
-Az kizárt. -legyintett egyet a fiú s kivillantotta tökéletes fogsorát.
-Matthias, a hideg kiráz ha csak arra gondolok mi van odabent. -panaszolta a lány, felsóhajtva. Mindketten a tó sima vízfelületét bámulták.
-Rendben akkor mit szeretnél csinálni? -kíváncsian fürkészte a lány arcát.
-Táncolni. -mindig táncolt, ha szomorú volt ha boldog egyszerűen mindig. Matthias felpattant a földről s kezét nyújtotta.
-Akkor gyere. -felhúzta a lányt magam mellé ujjait összefonta az övével másik kezével óvatosan átkarolt s lassú táncba kezdett.

2010. június 16.

-Szia. -szólt Matthias mosolyogva.
-Szia. -nézett hátra a lány. Messziről hallatszott a jól ismert zene ami ilyenkor megtölti a házat, ugyan úgy mint a nagy vendégsereg akik megint az ő egészségére koccintanak.
-Már megint elmenekülsz? -a fiú ismét leült mellé a kis tó partjára. Collette elmélyülten bámulta a víz tükrét. Idén sem tudta megakadályozni, hogy Június 16.-án felkeljen a nap.
-Még mindig. -felelte halkan, térdeit átkarolva, fejét a karjára hajtotta.
-De ma nem lesz tánc. -ez nem kérdés volt, hanem kijelentés. Matthias szomorúan pillantotta a lányra, majd ő is a vízet kémlelte. Collette nem válaszolt csak bólintott.
-Visszajössz? -kérdezte a fiú félénken. A kapu irányába pillantott, ahol már ott állt egy sárga taxis benne Collette bőröndjeivel.
-Talán. -válaszolta, aztán fölkelt s azzal a bizonyos kecses gyors mozgással eltűnt a kapu alatt.
Nem sokkal később hallatszott a taxis motorjának felbúgása, s ez a hang egyre csak távolodott mígnem csak a bent szóló zene törte meg a D'legard birtok csendjét.
~ JELLEM:
Collette, rendkívül összetett jellem. Rendkívül zárkózott és távolságtartó, szinte mindenkit elutasít és eltaszít magától. Nincsenek barátai, mindenhol egyedül fordul meg, de ő ezt egy cseppett sem bánja. Imád egyedül lenni. Csak akkor beszél amikor kérdezik akkor is éppen csak felel, se többet se kevesebbet. Csendben figyeli a környezetét, s ugyan magvan mindenről és mindenkiről a véleménye, annak soha nem ad hangot. A felszín alatt azonban nagyon is kedves és vidám lány. Azzal a kevés emberrek akiket szeret és akik közel állnak hozzá nagyon is jól érzi magát. Nyugodtsága csupán látszat, belül igenis sértődékeny, érzékeny és hirtelen haragú. Egy pillanatról a másikra képes 180 fokot változni a hangulata, ez többnyire hirtelen dühkitörésekben szokott megnyílvánulni. Brozasztóan önfejű és felelőtlen, s ezért sokszor bajba kerül. Rendkívül bizonytalan és makacs, ám valami csoda folytán van benne valami amiért szeretnivaló.
~ KINÉZET:
Szem: Ovális, mandula vágású tengerkék.
Haj: Hosszú kissé hullámos, gesztenyebarna lépcsős. Általában kiengedve hordja.
Magasság, alkat: Nem mondható magasnak, de nem is egy kis törpe. Igazi balerina alkat, vékony törékeny és kecses.
Viselet: Szereti a lenge könnyű színes ruhákat, ugyanakkor szívesen hord sötét kötött holmit. Ruhái között mindenféle megtalálható, kicsit eltér az átlagostól mégsem túlságosan feltűnő.


~ Mit szeret: tánc, zene, természet, szép kissé régimódi ruhák, virágok
~ Mit nem szeret: tömeg, zaj, tiszteletlenség.
~ Hobbik: tánc