Szikla kilátó

...

Ráérősen sétáltam a szikla kilátóhoz, bár a gyűlés nem lesz nyugodt. Vagy legalábbis nem hinném. Főleg, hogy Beth haza jött, aztán még az új farkasok, és Leah... Meg az őrjárat... Nehéz dolog alfának lenni... És még ezekbe nem számoltam bele a vámpírokat. No persze nem feltétlenül a Cullen-eket kell ezen érteni, de azért ők is zavaróak. Hanem az újakat. Bár mondjuk még nem találkoztam velük személyesen, de ha találkozom nem megy el onnan egyik se élve.

Felsóhajtottam, majd körbe néztem, aztán bele szagoltam a levegőbe. Tudomásul vettem hogy jönnek. Ki emberként, ki farkasként, bár az utóbbiak alakot cserélnek, mert nem az erdőben vagyunk, ahol egy csapat óriás farkas nem olyan feltűnő. Itt a kilátón viszont már annál inkább feltűnő tényező.

Mikor megérkeztek, megköszörültem a torkomat, majd megszólaltam.

- Üdvözlöm az újakat, és aki nem ismerne Sam Uley vagyok. Sajnos elég kevesen vagyunk, de akik nincsenek itt, majd velük közöljétek a híreket. A mai gyülés fő témái: az új tagok, az őrjárat és az új vámpírok. Meg még egy-két apróság... - kezdtem el, amint már a legtöbben a kilátóban voltak.

Sam már előbb elindult otthonról a gyűlésre, és kijelentette, hogy nekem is el kell mennem. Ami részemről egészen addig rendben is van, amíg nem azt kéri, hogy változzak át. Meg amúgy sincs jobb dolgom és igazából nagyon is kíváncsi vagyok, hogy milyen alfa lett Sam-ből. Abban biztos vagyok, hogy kiválló de érdekel, hogyan is vezeti őket. Mert amellett, hogy kétségetkizáróan jól, azért engem a technikája is érdekel. Mert nyilván nem boci szemeket meresztget rájuk ha elszeretne érni valamit... ez a helyzet eléggé vicces lenne.
Néha csendbe burkolózva kényelmes tempóban közeledtem a Szikla kilátóhoz, ahova Sam rendelt. Érdekelt, hogy vajon hányan leszünk, és hogy kik azok akikkel eddig még nem volt szerencsém találkozni. Vagy hogy egyáltalán kik azok, akik már ismernek engem, de én még nem őket. Mert már ezt sem tartom kizártnak. Illetve hogy jó lenne megérdeklődni Sam-től, hogy az öregek tudnak-e egyáltalán a visszatérésemről. Mivel az utóbbi napokban két szót nem tudtunk egymással váltani úgy eltűnt és teszem hozzá Leah is.

Mosollyal az arcomon másztam fel a kilátóhoz ahol egy két ismerős arc már jelen volt. Közöttünk Ryan és Jake, ami közül az előbbi vidáman vigyorgott, míg a másik megpaskolta maga mellett a fakorlátot.
- Hello. - köszöntem vidám hangon mosolyogva minden simerősnek és ismeretlennek, majd felpattantam Jake mellé a korlátra. Ellenben azon kicsit meglepődtem, hogy Paul nem volt sehol sem. Ennek részben örültem, viszont így rám hárult a feladat hogy tájékoztassam Sam-et az erdőben történt kis incidensről. De hát annyi baj legyen, elvégre mindketten élünk, csak a vámpír harapott fűbe.

Kicsit késve ugyan, de befutottam, pontosabban Csibe mögött loholtam két lábon, mert ígéretemhez híven nem árultam el a titkát, így a farkas alak kilőve.

- Hey-hó! - köszöntem, mielőtt Sam beszélni kezdett volna. Őt magát, mármint a beszédét figyelmesen hallgattam, majd felmértem ki van, illetve ki nincs itt. AA figyelmemet egy idő után egy idegen szőke lány vonta el, akit még tényleg nem láttam, és nagyon úgy nézett ki, hogy nem furcsa a gyűlés számára.

- Az apróságokkal kezd – fordultam Sam-hez a többiekre néztem. - Ryan vagyok – mutatkoztam be, majd az egyik szikla tömbre lecsüccsentem.

- Hogy vagy? - érdeklődtem tőle, igaz, hogy ő a korláton ült, de az engem hol érdekelt?

Persze nem terveztem semmit mára, esetleg a szokásos természetjárásomat, vagy az autók bütykölését zavarta meg a gyűlés. Szokásos farmer és póló összeállításom vettem fel, és úgy indultam el az erdő felé, azon belül is a kilátó felé. Nem farkas alakban mentem, több okból is. Egy: nem vagyok hülye, az emberek igencsak megijednének, és mi nem engedhetjük meg, hogy lelepleződjünk. Kettő: Mostanában nagy fogyóeszköz volt a ruha, nem akartam meggyorsítani az eltűnését.

Már ott volt pár ember, köztük a falkavezér, Sam is. Valószínűleg ő volt az első, aki pontosan meg is jelent. Nos, én sem késtem, így nyugodtam támaszkodtam a korlátnak, és köszöntem a jelenlévőknek. Egy másik srác is volt mellettem. Mikor megjött Beth, odainvitáltam magam mellé. Elmosolyodtam, örültem hogy megint látom.

A mai gyűlés témája nem lepett meg. A szokásos egy kis újjal fűszerezve. Bemutatkozott az egyik újabb tag, Ryan. Nagyban vigyorgott Beth felé.
- Jól vagyok, köszi szivi. - mondtam Ryannek címezve, megelőzve Bethet a válaszadással. Persze nem gondolkoztam most sem, csak kimondtam, amire gondoltam először. Mióta farkas vagyok van bennem egyfajta meggondolatlanság, ami csak kisebb mértékben volt jelen a személyiségemben.

Talán pár percet ha késtem, de ezt ráfogom arra, hogy éjjel km hiányom volt és rohantam mint a fél bolond. Ide is farkasként jöttem, csak először még egy szikla mögött alakot cseréltem, így most egy enyhe fehér ruhában álldogáltam az egyik szikla mellett. Zavart, hogy nem ismertem senkit, így talán egy kicsit félősnek tűnhettem. Sőt annak is tűntem.

- Sziasztok! - köszöntem kissé halkan. - Vivian Jasmine Faye vagyok – mutatkoztam be. Nem tudtam mit kezdhetnék magammal, így csupán a mellettem lévő sziklára ültem fel, és igyekeztem, hogy nem látszódjon az, hogy mennyire zavarban vagyok...

Bólintottam mikor mindenki bemutatkozott, és csak szúrósan néztem azokra akik nem, de most nincs időm ezzel foglalkozni.

- Nos akkor: két új tagunk van egyenlőre: Ryan és Vivian. A nővérem Beth szintén a falka teljes jogú tagja. Az őrjárat a vámpírok miatt párban megy. Nem osztok senkit párokra, oldjátok meg magatok között. Ez nem kifogás, hogy miért nem teljesítettétek a kötelezettségeteket a falkával szembe. - mondtam szigorúan.

- Illetve, jobb ha tőlem tudjátok, meg mint mástól: Emily-vel szétmentünk. Az új párom Leah – bár pont nincs itt az említett, de ezt lenyeltem. - Miért-et nem kell tudni, de nem akarom, hogy emiatt intrikák érjék Leah-t, vagy engem. Ez a döntésem, tessék elfogadni, vagy a tanács elé viszem az ügyet, hogy nem fogadjátok el a döntésemet. - folytatom keményen. Nem akarom, hogy az említett lánynak bármi baja is származzon ebből.

- Kérdés, egyéb óhaj-sóhaj, esetleg valami olyan amiről tudnom kéne? - nézek körbe. - Lehet bátran mondani, most senkit nem nyelek le keresztbe – mosolyogtam el a végét, és ez a mosoly, a sziklán kuporgó Vivian-nek szólt. Kissé zavarban volt, de majd megszokja a bandát.

Érdeklődve szemléltem végig a banádt, amikor mindeki megérzett, legalább is mivel nem láttam és éreztem más mozgolódást a környéken. Természetesen nem kerülte el a figyelmemet a farkas alakban érkező, - majd miután visszaváltozott emberi alakjába - lány, akinek göndör szőke haja volt és helyes arca. Kissé zavarban ücsörgött az egyik sziklán, de ezt igyekezett elrejteni, és még is úgy láttam, hogy nem ez az első gyűlése. Ekkor azonban Ryan törte meg a csendet felém vigyorogva érdeklődött, hogy vagyok, de helyettem Jake válaszolt, amire csak felkacagtam majd oldalba vágtam.
- Remekül Kis Kutyus. - vigyorogtam neki vissza kicsit előredőlve pimasz mosollyal az arcomon, majd a banda felé fordultam. Láttam Sam eléggé érdekes arckifejezését, de inkább nem mondtam semmit, mivel tudtam hogy Ryan válaszán még jobban csodálkozni fog.
- Beth Uley. - mutatkoztam be kedvesen mosolyogva azoknak akikkel még eddig egyszer sem találkoztam.

Ezt követően Sam elmondta a két új tag nevét, szóval a lányt Vivian-nak hívták. Igazán szép név bár kicsit bátortalan, ahogy elnézem. Bár lehet csak a sok idegen miatt, na meg elég sok a srác is, és még Paul nincs is itt. Majd végül következett az amire úgy mond vártam. Sam bejelentette, hogy szétmentek Emily-vel. Szinte észrevehetetlenül szemléltem végig minden jelenlévő arcát és felkészültem hogy esetleg némi szóváltás fog majd kialakulni a hír hallatán. Ellenben meglepett, hogy amikor közölte aki nem fogadja el a döntését az ügy a Tanács elé megy. Már elnézést de a tanácsnak mi köze ahhoz hogy ki az Imprintünk és ki nem?! Ez most eléggé megütött, de eléggé gyorsan magamhoz tértem, amikor Sam azt mondta ha van mondanivalónk most lehet.
- Az új vámpírokkal kapcsolatban, a múltkor volt szerencsém belebotlani egybe amikor felbukkant Paul, és sikeresen jól felheccelte. - mondtam Sam-nek elhúzott szájjal. - De ne aggódj, a vámpír halott, Paul pedig megúszta néhány harapással. - mondtam el tömören az erdőben történteket. Nema kartam részletezni pontosan mi is történt, nem éreztem szükségét. Meg ha Sam-nek ezzel kapcsolatban kérdése van azt majd úgy is felteszi.
- Ami az őrjáratot illeti mint pár, bevállalom Ryan-t. - vigyorogtam az említettre komiszan, mivel tudtam vele aztán nem fogok unatkozni.

- Ugyan Csibe Uley – mosolyogtam rá. - Jake, drága ordas haverom, köss csomót a nyelvedre – vigyorogtam rá a srácra, hogy tudja csak vicceltem. Sam arcát látva tudtam, hogy nagyon nagy hiba volt otthon hagynom a fényképező gépemet.

- Remek... Lett egy vámpír becsináltunk és engem kihagytatok a buliból? - keseregtem. Beth-re néztem szemrehányóan, hogy legalább szólhatott volna...

- Sam, egy nagy kérdés, bár szerintem mindenki nevében felteszem: miért ne fogadnánk el a döntésed a párválasztást illően? - kérdeztem. - Nekem mindegy kit választasz, míg a csajomat le nem nyúlod – tettem hozzá vigyorogva.

- Csibe, az őrjáraton majd találkozunk – biccentettem, majd leszálltam a szikláról, és kényelmesen haza felé indultam.

//köszi//

A kis csapat összegyűlt, nem voltunk nagyon sokan. Többen is hiányoztak, számomra ismeretlen okokból. Leah és Paul például sehol sem voltak. De Sam minden bizonnyal tudhatta, hogy merre járnak, mert elég nagy felelőtlenség magára haragítani őt. Vivian is bemutatkozott, én pedig csak mosolyogtam, így köszöntve őt nálunk.

Sam elmagyarázta a helyzetet, de azzal a hírrel, hogy Emilyvel már nem egy pár, azzal igencsak meglepett. Igaz, hogy Leah volt először a párja, majd Emilyvel jött össze. Bonyolult történet, és igazából nem sok közöm volt hozzá, de akkor is sajnáltam Emilyt. Vajon hogy emészti meg a dolgokat? De nem akartam beleártani magam ebbe az egészbe, mert nem az én ügyem. Ha Sam így döntött, ez van. Leahnek eddig nem lehetett túl könnyű dolga mint egyetlen lány a falkában, nos ez több szempontból is megváltozik valószínűleg.

Bethnek volt mondanivalója, így rá figyeltem. Már meg is küzdött egy vámpírral Paullal. Jellemző, alig hogy visszatér beleveti magát a dolgok sűrűjébe. Paul pedig... rosszul járt, szerveztt pár harapást. Na én biztos nem így jöttem volna ki a harcból. Magamban elvigyorodtam.

Ryan nem volt túl szimpatikus, de mindenkinek adni kell egy esélyt, és úgysem az van, amit Jacob Black szeretne, szóval jobb ha megbarátkozok a gondolattal, hogy ő is velünk lesz, mégpedig Bethel megy őrjáratra. Ez fura, azt gondoltam Sammel, velem vagy Paullal megy majd. Esetleg Leahvel. Ryan ennyivel befejezettnek ítélte a gyűlést, és útnak indult.

Én még hezitáltam egy ideig, hogy vajon Belláról és Kylieról mondjak-e valamit. De ez nem egy baráti találkozó volt, nem ide tartozik ez az egész. Ha biztosan tudnám, mi a helyzet, hogy van-e imprintem és ki az....

- Csá haver. - köszöntem el Ryantől, de nem mozdultam a helyemről.

Nem tudtam miről van szó. Ez nekem mind új volt, kivéve a gyűlés. 8 éves korom óta vagyok farkas és járok gyűlésre, de ez más mint otthon volt. Otthon... Erre a gondolatra elszomorodtam. Anyáék és Gabriel is hiányzott. Nem hittem volna hogy ennyire rossz lesz itt ülni, hogy senkit nem ismerek. Mindenki ismeri itt a másikat... Nekem ez nem megy. Köszönöm én itt végeztem. Nekem ez nem megy.

- Na jó ez nekem nem megy. Sajnálom, de... - megráztam a fejemet, majd alakot váltottam és úgy néztem az alphára és a maradék tagokra. Megráztam a megint a fejemet, majd útnak indultam. Először lassú kocogásban, majd egyre gyorsabbra vettem a tempót, s mire feleszméltem már az erdőben voltam.

Őszintén, nem így képzeltem a gyűlést, legalábbis a magam részéről. Majd talán egyszer, most nem. Túl fájdalmas még az egész... Felvonítottam, majd hobbimnak hódoltam: ész nélküli futás.

//Én is köszi//

Jó sok információt kaptam. Vegyük sorra: Beth és Paul találkoztak és még mindegyik él. Ez csoda. Viszont a vámpíron már szinte meg sem lepődök, de annak örülök, hogy az már nem rontja itt a levegőt.
- Csibe? - néztem kérdőn nővéremre, mivel már Ryan lelépett, de nem volt ő egyedül. Vivian is ment. Csak azt nem értettem, hogy mit akart ezzel... De majd kiderítem.
- Beth, majd keresd meg és beszélj vele. - kértem a testvéremet. Igazából Leah-nak mondtam volna, de ő nem volt itt, meg a stílusa is kérdőjeles volt, hogyan viselkedne a lánnyal.
Megcsóváltam a fejemet, mert ez a gyűlés nem úgy sült el ahogy én akartam volna.
- Őrjáraton leszek. Vigyázzatok magatokra! - mondtam Beth-nek és Jake-nek, majd alakot váltva a dolgomra indultam.

/köszi /

- Hosszú mese. - legyintettem Sam felé, amikor visszakérdezett, hogy csibe? Bár szeirntem neki is eléggé egyértelmű volt, hogy Ryan és én még okozunk majd némi gondot a falka házatáján. Bár volt egy olyan érzésem, hogy ezt Jake is pontosan sejtette.
- Oké! - kiáltottam még Ryan után vidáman, mivel ő gondolt egyet és részéről lezárva a gyűlést nyilván hazafelé igyekezett, vagy máshová. Ezt követően azonban váratlanul Vivian arca félénkről és tartózkodóról inkább kétségbeesettre váltott és éreztem, hogy itt valami nem lesz rendben és aggódva pillantottam a lányra, de már késő volt. Közölte, hogy neki ez nem megy és sajnálja, majd farkassá alakulva fogta magát és eltűnt a szemünk elől. Csak a ruha cafatjai árulkodott arról, hogy itt volt. Amiket jobb lesz ha majd eltakarítunk különben valaki még a végén bűncselekményre utaló jelnek nézné, és ha Swan rendőrfőnök nyomozni kezd, lehet belőle gondunk.
- Rendben, majd megkeresem. - bólintottam Sam-nek, hogy egészen nyugodtan rámbízhatja a lányt, bár úgy voltam vele, hogy nem fog megnyílni. Valahogy kicsit furcsa volt nekem ez a lány.

Ahogy Sam megcsóválta a fejét, nagyon is jól tudtam, hogy egyáltalán nem így tervezte ezt az egész gyűlést. Szerettem volna neki segíteni, de hogy így megnéztem a falka egy kicsit mintha szét lett volna esve. Hogy Paul nem jött az megértettem, nyilván még mindig fáj a hátsója, de vajon Leah-val mi lehet?
- De te is. - küldtem egy bíztató mosolyt öcsémnek, majd figyeltem, ahogy átalakul és immár hatalmas fekete farkasként távozik. Milyen furcsa... én fehér és ő fekete... De nem akartam most ezen gondolkodni, helyette inkább leugrottam a korlátról, majd Jake-re mosolyogtam.
- Na gyere öcsi, menjünk haza mára ennyi elég volt. - mondtam, majd összeszedtem Vivian ruha maradványait és Jake-el az oldalamon útnak indultunk hazafelé.

/Én is köszike^.^/

Elég gyorsan felszívódtak a farkasok, mintha valami betegség elől menekülnének. A Vivian nevű lány furcsán reagált, látszott rajta, hogy új lehet, és még nem volt annyi ideje hozzászokni. Nem mintha nekem lett volna, én is a "friss hús" közé tartoztam, amit a többiek nem is felejtettek el megemlíteni. 100x. Szerencsére gyorsan tanultam, és néha vissza tudtam nekik vágni, például mikor simán lefutottam őket, vagy egy-egy játékos harcból én kerültem ki győztesként.

- Viszlát Sam. - kiáltottam utána, mikor eltűnt. Farkasként majdnem ugyanakkora voltam, mint ő. Legalábbis ezt mondták a többiek... szerettem a farkas alakom, pontosabban meg kellett hogy szeressem, nem volt más választásom, az őseinktől ezt kaptuk.

- Igazad van... farkas éhes vagyok. - mosolyogtam tovább Bethre, akivel immár ketten voltunk a kilátónál. Még a lány ruhamaradványaiért lehajolt, aztán mi is a többiek után indultunk, haza. Szimplán, emberi tempóban, ahogyan ide is érkeztem.

Közben volt időm rágódni az imprinten, hogy milyen furcsa ez a dolog. Zavaros, zűrös, és még sorolhatnám a további jelzőket, de az sem segítene teljes mértékben megértenem, hogyan is működik a dolog. Megkordult a gyomrom, és az éhségtől vezérelve hazaindultam.

/thx /