Kocsma....

Kezdtem tényleg becsípni, így talán míg józan vagyok leléphetek. Nem is volna olyan nagy gond. Persze, azért nem leszek a bunkóság minta példánya én nem lépek csak úgy le.
- Ahha - bólintottam arra amint mondott, melynek csupán az első szava ragadt bent az agyamba. Régen nem ittam és ez úgy látszik elég jól kiütött. Tényleg jobb lesz ha megyek, feltéve ha még tudok menni.
- Nem, nem az én stílusom bajt keverni. Általában csak bajba szoktam kerülni - feleltem azért még, majd botladozva eltámolyogtam az ajtóig. Onnan fordultam vissza és intettem Paul-nak.
Ide se jövök többet, az fix.

//Köszi. Igaz, sokat kellett rá várni, és köszi, hogy kivártad//

Mielőtt Kylie válaszolt volna, újra töltette a poharát, én közben meghúztam a söröm. Azt gondoltam, ezek után most megindul a beszélgetés és úgy eltelik majd az idő, hogy észre sem vesszük. Ám amikor Kylie megszólalt, ez a gondolat gyorsan elillant. Nem is értem, miért nem lepődtem meg.

A kérdés vissza lett dobva és rajtam a sor, hogy kezdjek valamit. Azt hiszem tudom is, hogyan indíthatom be a mi kis dumálásunkat. Valamit elkezdek mesélni, aztán visszakérdezek. Ha ezek után is két szavas választ kapott, akkor be is fejezhetem a próbálkozásaim az értelmes társalgásra. Még Jake-el is jobban eltudnék dumálni, igaz hogy össze-visszaszívnánk egymás vérét, de boldogabban térek haza.

- Én sem rég tértem vissza La Push-ba. - Egy kis időre ránéztem Kyliera, mert ez a megszólalásom olyan volt, mintha mindvégig erről dumáltunk volna. Megeresztettem egy fél mosolyt, majd folytattam a mondókám a söröm maradékába bámulva.
- 2 hónapra eltűntem mindenki szeme elől. Hajtott a kaland vágy és senki nem tudta merre vagyok. Tulajdonképp ragadozó vámpírok után kutattam, de ha ezt indulás előtt elmondom bárkinek is, biztosan visszatartottak volna. Most pedig hazajöttem, úgy egy vagy két hete. - Miután ezt elmondtam lehajtottam a maradék söröm és intettem a csaposnak, hogy töltsenek nekem még.

- Az egyik haverom egyszer azt mondta, hogy egyszer a vakmerőségem fog a sírba vinni. Na meg a baj folytonos keresése. - Mondtam vigyorogva az emlékképre. Azt hiszem pont Jared volt az, aki ezt mondta nekem. Már nem emlékszem tisztán, mert régen volt, az én agyam meg szitából van. Sosem a memóriám miatt kedveltek - ha kedveltek -, ez tény! Na de visszatérve Kyliehoz, ideje visszatérnem az eredeti tervhez.
- Te sosem voltál ilyen bajkeverő? - Érdeklődtem.

Elmosolyodtam. Az abszint tényleg jó lazításra, és már nem látom annyira sötét színben a világot, bár arra azért nem vetemednék, hogy a pultra ugrok és lenyomok egy szép táncot, bár akkor biztos megnőne a kocsma látogatottságának a száma, véleményem szerint magasba ugrana ennek a lehetősége. Azt nem mondom, hogy Jake-nek teljes mértékben igaza van, sőt szerintem baromira nincs igaza, de azért nem árt egy-két dologban megfogadni a tanácsát.

Az abszint végleg elfogyott, így – meglehetősen magabiztosan – oda léptem a pulthoz kértem az újra töltést. Utána meg vissza Paul-hoz.

- Nem rég óta – feleltem a kérdésére eléggé tágan értelmezhetően. Bármire is akart utalni a kérdése úgy értelmezi a válaszomat, ahogy akarja.
Körbe néztem a kocsmában, és keserűen tapasztaltam, hogy az a pultos tánc nem is lenne annyira rossz ötlet, csupán vele annyi a gond, hogy nem az én stílusom.

- Na és te? – kérdeztem. Ezt a kérdést is lehet szabadon értelmezni, és ő úgy értelmezi, ahogy akarja. Csak tessék.

A mellettem ülő kis csajszi nagyon aranyosan nevetett, amikor megmondtam mit keresek itt. Ez egy ritka pillanat mostanság, mert nem sűrűn nevetek, amióta... amióta egy bizonyos hölgy visszalépett az életembe váratlanul. Ezek után végre megtudtam az abszintos lány nevét. Kylie és amin nagyon virultam még, hogy külön megkért a tegezésre. Ráadásul szóvá tette, hogy nem játszam azt, aki nem vagyok. Mosolyogtam, mert tényleg nem vagyok egy kis herceg, de alapjába véve nem tudom, hogy hányadán állok magammal.

Minden cselekedetemmel tisztába akarom rakni magam. Kitakarítottam otthon, megpróbáltam udvarias lenni, ami megint nem jött össze. Azt hiszem legközelebb az erdőbe megyek, hátha meglelem a békém és újra a régi Paul lehetek.
Kylie időközben szóvá tette, hogy a neveletlenség mindenkinél mást jelent. Az igazság az, hogy fogalmam nincs mi fán terem a jól neveltség, sőt nekem csak az alapok vannak be. Ha épp megismerek valakit, be kell mutatkozni, aztán ennek több fajtáját is elsütöttem már. Hol bunkó, hol kedves módban és körülbelül ennyi.

Na de folytassuk csak tovább a társalgást. Ha mást nem is, bővül a haveri köröm. Mostanában nagyon elhanyagoltam Quiléket. Meg kellene hívnom őket egy jó kis adrenalin növelésre. Biztos jó móka lenne.
- Mióta vagy itt? - Kérdeztem meg mintha érdekelne, de azért remélem elterelődik a téma érdekesebb vizekre is. Erre a kérdésemre, meg akárhogy válaszolhat, mert többféle-képpen is értelmezhető.

Elnevettem magam és ittam még egy kicsit. Na jó, ez már tényleg sokk… de a pia hatása. Néha nekem is kijár a szórakozás és az teljesen lényegtelen, hogy mi okból kifolyólag folyamodtam ehhez. Nem, nem Jake-nek ehhez semmi köze, na jó talán egy kicsit, hogy rávilágított arra, hogy még se kéne olyan Jéghercegnőnek lennem, de nem fogok a kedvéért minden áldott nap berúgni, hogy aztán másnap azt se tudjam hol vagyok, és az ajtó helyett a művirágon keresztül próbáljak meg távozni. Bár ha ezt szeretném elkerülni, nem kéne innom, már ez így is több mint elég volt.

- Kylie – mutatkoztam be és elfogadtam a felém nyújtott kezet. – Nyugodtan tegezhetsz, nem kell játszanod itt az úri embert – tettem még hozzá. Paul az a fajta fiú volt, aki ha akarta se tudta magáról levakarni, hogy nem éppen az a úriember típus.

- Egyébként a neveletlenség mindenkinél mást jelent – jegyeztem meg, majd én is kortyoltam még az abszintomból. Hmm… lassan elfogy, rendelni kéne majd…

~ Kylie ~

Meglepetésemre a kis csaj eléggé jó hangulatúnak tűnt. Látszik rajta hogy kissé antiszoc, de mégis ő kérdezte meg előbb mit csinálok itt. z jó hír, lehet hogy mégsem lesz olyan unalmas itt ülni és dumálni vele.

- Én megkoronázni jöttem ezt a napot némi alkohollal és megfogadni, hogy újabb 3 évig nem takarítom ki a házam! - Vigyorogtam a mai napomon és kivételesen, most csak véletlenül sütöttem el a sármom.
- És Ön? - Kérdeztem meg a kis csajt. Aztán rájöttem, hogy fogalmam nincs mi a neve, tehát most azonnal megejtek egy gyors bemutatkozást.
- Öhm, amúgy elnézést! Még be sem mutatkoztam! Paul Rayen! - Nyújtottam kéz fogásra a kezem, megeresztve egy kis fél mosolyt.
- Bocsásson meg, nem szoktam ilyen neveletlen lenni! - Kacsintottam rá, majd kortyoltam a ki kapott sörömből.

:.Paul.:

Elegem volt már a pihiből, az unalomból, és most kicsit kiakartam rúgni a hámból. Ennek a legjobb módja, ha mondjuk, sárga földig leiszom magam, így Jake se tudja azt mondani, hogy bezárkóztam…

Egy zöld abszintot rendeltem magamnak, mikor kinyílt az ajtó és egy viszonylag helyes srác jött be és telepedett le mellém. Hát ennek őszintén nagyon, de nagyon nem örültem. Talán inkább jobb lett volna, ha sétálni megyek… Kortyoltam egy kicsit az italomból, majd a srácra pillogtam, aki egy sört rendtelt magának.

- Szia – köszöntöm vissza egy kicsit visszafogottan.
- Mi járatban? – kérdeztem. jó, ezt ráfogom a piára, különben soha nem lennék ilyen kezdeményező… mármint beszélgetés ügyben. Másban még egy hordó abszint után se lenne hajlandó, bár akkor inkább lennék hulla, mint élő. De az is lehet, hogy pusztán alkoholmérgezést kaptam volna.

Különleges volt a mai nap. Olyat csináltam, amire senki ember fia nem tudott volna rávenni. De én mégis megcsináltam, ráadásul magamtól. Kitakarítottam a házat. Megjegyzem, hogy nem volt mókás, de muszáj volt, mert már én nem éreztem jól magam.

Először a hálószobában kezdtem neki a dolognak. Összeszedtem a padlón heverő szennyest és beraktam az üres szennyes kosárba. Aztán kinyitottam az ablakot, hogy kiszellőztethessek, utána neki kezdtem a porszívózásnak.
Miután végeztem a hálószobámmal, jött a konyha. Elmosogattam az edényeket, rendet raktam a fiókokban és itt is megvolt a szellőztetés, meg a nagy felmosás.
Jött a nappali, ahol az üres sörös dobozokat kellett kidobálni, meg a szemetet a földről és itt sem ártott a poszívózás, törölgetés, ne meg egy ablak nyitás.
Végül a fürdőszobát hagytam utoljára. Ki kellett pucolni a slozit, a fürdőkádat, a mosdót, meg mindent. A felmosás maradt utoljára.

Végül elégedetten dőltem a kanapéra, miközben megvártam hogy kiszellőzzön az egész ház. Ahogy a kanapén hevertem, úgy döntöttem hogy meg kéne koronázni ezt a napot valamivel. Megyek kocsmázni!
Miután becsuktam az összes ablakot, már húztam is el a belem La Push kocsmájába. Mikor beléptem, láttam egy szép hölgyet egyedül ücsörögve, úgy hogy mellé ültem. Nem nagyon szólt hozzám, biztos nem kedveli túlzottan a társaságot és meg kell hagyni, eléggé kevesen voltak bent. Jobban mondva én, ez a nő, a kocsmás és még két ember, akik az egyik dohányzó asztalnál trécseltek.
- Szia! - Köszöntem a kis csajnak, miközben intettem a kocsmárosnak, hogy csak a szokásos sörömet kérem.

...