Motel.....

Hát nem jött utánam és nem is ismerte el, hogy ezt a kört én nyertem. Sőt helyette jobban megbántott, mint azt ő hitte. "Csak egy lány..." Ezt úgy mondta... Kikérem magamnak én nem csak egy lány vagyok, sőt még ember sem vagyok, de! Nem most jött el annak az ideje, hogy én az orrára kössem a dolgokat. Mitöbb én most már semmit sem mondok neki. Csupán visszafordultam és elindultam vissza a szobámba. Mielőtt még megyek, azelőtt még felhívom Jake-et. Útközben még egy pillanatra megálltam a srácnál és lehajoltam hozzá. A nyanyák pont úgy láthatták hogy megcsókolom.
- Tisztázzunk valamit: nem kezdek későn pubertáló kamaszokkal akiknek csak a sex-en jár az eszük, valamint van barátom - suttogtam a fülébe gúnyosan.
Felemelkedtem, majd rávigyorogtam és integettem neki bájos mosollyal az arcomon.
- Azt hiszem én nyertem - tettem még hozzá, majd kényelmes léptekkel elsétáltam. Édes a győzelem.

Azt hiszem, hogy most tényleg túllőttem a célon. Nem hittem, hogy így a szívére veszi amit mondtam. Látszik, hogy Ő is csak egy lány. Pont olyan kényes és nyafogós, mint az összes többi. Milyen jó, hogy nem lánynak születtem. De szerintem ha lány is lennék, akkor sem lennék olyan mint a többiek. Sőt....én tűrhető lennék.
- Ne már! Nem hisze el, hogy ilyen semmiség miatt felkaptad a vizet. Ezt nem néztem volna ki belőled. De hát csak egy lány vagy.
Egy grimaszt vágtam. Nagyon remélem, hogy nem hagy magamra, ha már felbíztatott. Nem szeretnék egyedül éjszakázni.
- Nem hagyhatod, hogy én győzzek. Ugye tudod ha lelépsz egy-nulla javamra?
Bár meguntam a társaságát, de szívesen mérgesítem még egy kicsit. Hátha elérem, hogy sírva fakadjon. Az lesz ám az igazi műsor.
Még mindig olyan lazán ültem a padon, és a kezem a tarkómon összekulcsoltam. Behunytam a szemem, hogy milyen lenne ha egy hisztit csapna le. Sikoltozik, a haját tépi és a lábával a földet dobolja dühösen ugrándozva. Az biztos, hogy ez a műsor megérné a saját pénzét. Nem hagyhatom, hogy valaki más hozza ki belőle a dühét.

Azt hiszem én most akadtam ki. Nem szokásom kiakadni, de azt azért nem csípem, hogy egy könnyűvérű nőnek nézzenek, tekintve hogy ez a könyök jó két évvel fiatalabb nálam, ha nem többel. Viszont amit a drága okos kicsi fiúcska nem vett észre, hogy elállt az útból. Gúnyosan elmosolyodtam, miközben a megjegyzéseit - úgy, ahogy - figyelmen kívül hagytam elindultam az ajtóhoz. De nem bírtam nem meg állni, hogy nem forduljak vissza és ne tegyek hozzá valami megjegyzést.
- Van az a mondás, hogy hölgyeké az elsőbbség. Te önszántadból adtál utat, hogy ki menjek. Köszike - mosolyogtam gúnyosan, majd kisétáltam a Motelből. Arcomon végégi ott virított a gúnyos és elégedett vigyor.
Ilyenkor azt kívánom, bárcsak lenne hátul is szemem, hogy lássam, milyen pofát vág. Biztos első osztályú lehet, és az is fix, hogy évekig ezen kacarásznék. Mindenesetre kíváncsian füleltem, utánam jön-e, hogy megtorolja a sértést, vagy férfi módjára elismer, hogy ezt a kört én nyertem.

Annyira csökönyös ez a lány. Ám tényleg lehet, hogy igaza van. Mikor összementünk akkor eléggé elvoltam gondolkodva. Nincs kizárva az sem, hogy én voltam a hibás, ám az sincs, hogy Ő volt a hibás. Ha Ő bocsánatot kér, akkor én is. Ha meg nem akkor itt töltsük az éjszakát. Nekem aztán mindegy, hogy itt vagy ott bóklászok.
- Á, tényleg? Pedig ahogy megláttalak rögtön a bordélyház jutott eszembe. Milyen kár!
Ismét azt a gúnyos mosolyom küldtem felé. Annyira szeretem bosszantani ezt a lány. Lassan az egyik legkedveltebb hobbimmá válik. Tök jó.
- Esetleg nincs kedved leülni? Nem képzeled, hogy egész éjszak állni fogok!
A velünk szemben álló kispadra mutattam. Senki nem ült rajta. Még az öregasszonyok is álltak, csak, hogy fülelni tudjanak. Annyira röhejesek.
Ezúttal nem nagyon érdekelt mit mond. Óvatosan arrébb löktem, majd leültem a padra. Már nem bírják tovább a lábaim. Kényelmesen hátradőltem, majd lábamat kényelmesen kinyújtottam és keresztbe fontam.
- Na mi az? Nem ülsz le? Nem harapok!
A mellettem levő helyre mutattam. Ez a pad olyan kicsi, hogy pont kettőnknek elég lesz éjjelre.

Én most egyedül azt nem értem, hogy minek van ő rám ki akadva, mikor Ő jött nekem... És... még ráadásnak elvárja, hogy megalázkodjak. Cöh... hol él ez? Azért még a baleset nem ölte ki belőlem az önbecsülésemet, és ha más nem, akkor emiatt nem fogom csak úgy annyiban hagyni ezt a helyzetet. Na meg valljuk be, nagyon jól esik, hogy egy kicsit kiereszthetem a gőzt, amit az itt tartózkodó nyanyák okoztak. Enyhén felment bennem a pumpa...
Hmm... kicsit érdekelt, hogy mi zajlik le a fejében, de ettől függetlenül hidegen hagyott.
A vén szatyrok megint elkezdtek kombinálni, de egyszerűen leszartam.
- Hát pedig kénytelen leszel - mosolyogtam negédesen a fiúra. Igaz, még a nevét se tudtam, hogy esetleg, abból csináljak viccet, vagy amiatt húzzam az agyát. Az is igaz, hogy nem kell féltenem magam...
- Köszönöm az ajánlatot, de szerintem eltévesztetted az ajtót, mikor ide bejöttél. Ez nem egy bordély ház - vigyorogtam rá ugyan olyan stílusban, mint ahogy ő rám.

Cicababa ^^

Ez a lány már túl lépett minden határon. Ami sok az sok. Nekem jött és még neki áll feljebb. Nem elég, hogy ma bal lábbal keltem fel még ez a....ez a....ez a Cicababa is idegesít. Igen Cicababa. Ez a név illik hozzá a legjobban. Na nem mintha nem szeretném a csinos lányokat, de ez a kis csitri most már tényleg az agyamra ment. A beszólását meg elengedtem a fülem mellett.
Akaratlanul is felnevettem. Ez tényleg azt hiszi, hogy bocsánatot fogok kérni, pláne, hogy nem is én vagyok a hibás. Szánalmas! Nem akarná-e, hogy térdere boruljak vagy esetleg lábat csókoljak neki, mert Ő azt mondta? Akkor csak álmodozzon. Még az álmaiban sem fogok olyan bunkó lenni.
- Egy frászt kérek bocsánatot! Ha szeretnéd itt maradok estére. Időm, mint a tenger. A tied vagyok egész este! Úgy sem tudnék aludni. Borzasztó éjszakám volt.
Csúfondárosan néztem rá, majd ugyanolyan csúfondárosan mosolyogtam egyet. Ám mindent komolyan gondoltam. Én tényleg képes vagyok itt tölteni az éjszakát. Ha már ez minden vágya....

Elnevettem magam. Teljes erőből kacagtam. Kész volt. Ez a kölyök az idegeimet tépi, na nem mintha nem bírnám még az idegelést egy darabig.

- Mondod te, aki olyan kevés, mint stop táblán a szófordulat - mondtam gúnyosan. A vén nyanyákkal nem törődtem megszoktam már, hogy ferde szemmel néznek rám. Alapból ez nagyon hidegen hagy. Ők emberek én nem. Tehát erről ennyit.

- A nyanyák előbb elpatkolnak... khm... felmennek aludni, minthogy én itt kidőljek a fáradságtól - mondtam megvetően.
Kezdek nagyon megváltozni. A bál óta, szinte nem is vagyok az a visszahúzódó lány, aki az első szóra fülét-farkát behúzva elmenekült volna. Na persze, nem fogom mekkáig küldeni, de akkor is ez már elég nagy változás... legalábbis az én szememben.

- Szóval... Vagy bocsánatot kérsz, vagy itt állunk ítélet napig? - érdeklődtem leereszkedően, mintha egy ötéveshez beszéltem volna. Ha más nem, ez tuti betett az önbecsülésének.

Már nagyon meguntam a lány társaságát. Ha nem megy el az utamból, kénytelen leszek félrelökni, és nem érdekel még az sem, hogy lány.
Az öregasszony beszólásán hangosan felnevettem. Igazából engem is mindig idegesítenek, de most mindent megteszek azért, hogy bosszanthassam.
- Na figyelj, Kislány! Menj a szobádba és öltözz fel, mert még a végén a botjukkal fognak felkergetni.
Ismét kacagtam egyet, majd az öregasszonyokra pillantottam, akik sunyiban füleltek. Tisztára a nagyira emlékeztetnek.
- Jobban jársz ha félrekelsz, mert ha azon múlik akkor itt töltjük az éjszakát. Nem hiszem, hogy azt a nénikék jó szemmel néznék!
Ismét a vénasszonyokra pillantottam, akik elismerően bólintottak.

Cöh... Én itt még kibírom egy darabig, ha játszani akar, megkapja.
- Te vagy a férfi... khm... vagy valami hozzá hasonlító akármi - mosolyogtam rá édesen. Biztosra vettem, hogy a pumpa egészen jól felszaladt benne.
Imádom magam, eskü. Jó, ez egy kicsit egós volt de ez van. Míg nem kér elnézést, addig nem megy sehová.
- Látod... Mondtam én hogy romlott egy lány - hallatszott a hátam mögül, az egyik nyanya susogása. Hátra se kellett fordulnom, tudtam, hogy a másik vénasszony meg bólogat.
- Úgy nézek ki mint egy zöldség? - morgolódtam az orrom alatt. Kételkedtem benne, hogy az előttem álló hallotta, de ha igen az se érdekel.
- Tudod mi a feltétele, ha nem akkor még szobrozunk itt egy darabig. - közöltem a sráccal a tényt.

Lehet, hogy tényleg én vagyok a hibás, de nem fogok bocsánatot kérni, főleg nem egy lánytól. Nincs is annál nagyobb ostobaság, hogy egy lánytól bocsánatot kérj. Én ahhoz túl makacs vagyok.
- Tévedsz ha azt hiszed, hogy bocsánatot kérek. Kérj Te!
Most legszívesebben otthagytam volna, de mivel elállta az utam, nem nagyon sikerült. Kivettem a fülemből a fülhallgatót és hangosan felsóhajtottam.
- Elengednél?
Kérdeztem, majd egy ostoba fintort vágtam.

Dühösen felmordultam. Még hogy én nézzek a lábam elé, akkor ő mit csináljon?
- Még hogy én nézzek a lábam elé? Akkor te mit csinálj? - mordultam rá és egy kicsit arrébb álltam, hogy mások ki-be tudjanak közlekedni. Bár amilyen hangulatom volt, az se nagyon érdekelt volna, ha egy közlekedési dugót okozok.
Viszont remekül beálltam eléje, hogy se jobbra, se másfele nem tudott előlem kitérni. Kérjen tőlem bocsánatot amiért belém jött. Az egy másik dolog, hogy lehet hogy én mentem neki, vagy egyszerre mentünk a másiknak. Én lány vagyok, és büszke. Pont emiatt, néztem megvetően a srácra, mikor szemügyre vett...

Elvesztettem a házkulcsom, így egy motelben szálltam meg. Annyira egy idióta vagyok, hogy még egy kulcsra sem tudok vigyázni, de hát ez van. Nagyon rémes éjszakám volt, iszonyú kényelmetlenül aludtam és a mellettem levő szobába majdnem egész éjszaka ment a zene. Ez épp elég ok ahhoz, hogy pocsék éjszakám legyen.
Holtfáradtan keltem ki az ágyból és bújtam bele egy igencsak kényelmetlen farmerba, meg pólóba. Egy alapos fogmosás után elvettem a zenelejátszóm és lementem az udvarra. Nincs más szórakozni való itt. Fel le sétáltam a kavicsos úton és közben a zenéket dúdolgattam, mikor valaki belém rohant. Morcosan nyitottam ki a szemem és emeltem fel a fejem. Egy lány állt elöttem.
- Néz a lábad elé!
Mordultam az igencsak csinos lányra. Nem tudom, hogy mi ütött belém, de ilyen pocsék éjszaka után szerintem érthető, hogy ideges vagyok.

Hatalmasat ásítva ébredek fel, és fásultan mászok ki az ágyból. Eskü, komolyan lakást kéne néznem magammal, különben súlyos derék fájással fogok küzdeni...
Bekómáltam magam a zuhanyzó alá, és közben megfullasztottam pár csótányt. Kezd nagyon szar lenni az ellátás.
Ezt követően felöltöztem - direkt olyan cuccokba, hogy a lent űlú nyanyák szívgörcsöt kapjanak - majd lecammogtam és belesüppedtem az egyik fotelba.
Hoztam magammal könyvet, és bele merültem az olvasásba, míg a fülemet a nyanyák sipítozása meg nem csapta.
Dühödten csaptam össze a könyvet és trappoltam kifelé a motelből, mikor szépen neki gyalogoltam valakinek.

...