Kozmetika...

Azt hiszem, hogy szükségem van egy kis nyugalomra. Mostanában minden olyan balul sült el. A nagyi betegsége, az első átalakulásom, sőt, még egy falkába is bennevagyok. Olyan fárasztó ey az egész. Ha tehetném rögtön lemondanék arról ami vagyok, még annak ellenére is, hogy a nagyi és apu letépnék a fejem. De sajnos nem lehet. Magányos farkasként kell meghaljak.
Úgy döntöttem, hogy felujjittom ruhatáramat. Egyszerűen imádok vásárolni. Csak egy baj van....sem itt La Pushba, sem pedig Forksba nem szeretnék lenni. Inkább valami olyan helyre kell menjek, ahol nincsenek sem vámpírok, sem pedig vérfarkasok. Csak emberek. De hisz ilyen nins is. Talán Port Angeles. Ott még csak egyszer jártam, és akkor sikerült nem találkoznom senki olyannal akivel nincs kedvem.
Mivel egyedül vagyok itton, nem kell anyuékot azzal gzőzködjem, hogy engedjenek el Port Angelesbe. Nem tudom miért, de oda mindig olyan nehezen akarnak elengedni. Nem vagyok már gyerek. Tudok magamra vigyázni.
Kirohantam az ajtón, majd szélsebesen szaladni kezdtem. Nincs is olyan közel, mint ahogy azt én hittem. De ugyis kibírtam az utat megállás nélkül. Ez az egyetlen dolog, amit szeretek abban, hogy....farkas vagyok. Régebben tornaórákon is mindig én voltam a legbugzutább. De már nem.
Láttam egy csodálatosan, nagy ruhaboltot, de mielött bementem volna, úgy döntöttem, hogy inkább a kozmetikushoz megyek be elöbb.
~A ruhabolt megvár!~
Alig léptem be az ajtón, egy lány máris beszélgetni kezdett velem. Nagyon fura volt. Talán az a fóbiája, hogy idegenekkel társalog. Nem tudom. De az biztos, hogy még nem találkoztam ilyen lánnyal, aki ennyim mondjon.
- Öhm....örvendek Cassidy. Én Lotte vagyok.
Itt egy kis szünetet tartottam, mert eszembe jutottak a nagyi szavai. Mindig azt mondta, hogy ne álljak szóba idegenekkel. Na jó....akkor talán még hét éves voltam. És mit tudna ártani egy ilyen ártatlan lány, mint ez itt. gyanis én egy vérfarkas vagyok, vagy mi.
- Én La Pushban lakom.

~Még mindig nem szoktam meg a Forks-i időjárást. Hiányzik egy picit a napsütés, ami grand Prairie-ben körülvett.~
* Leugrottam Port Angelesbe, volt két órám: biológia és matek. Aztán gondoltam megyek egyet a városba, shoping meg ilyesmi, de nem értek rá a barátnőim, így hát beültem egy kozmetikáshoz, hogy végre valahára tegye rendbe a töredezett körmöm. Amíg a hölgy a kezemet fixírozta, és csóválta a fejét, azzal töltöttem az időt, hogy néztem a kirakat előtt elhaladó embereket. Egy sötét hajú lány ment el nagy sietve az imént. Jé visszafordult, és egyenesen bejött ide. Leült mellém*

- Szia, Cassidy vagyok. Téged hogy hívnak? Tudod most költöztem Forks-ba. Te itt laksz Port Angelesben?
* Szó szerint be nem állt a szám. Hisz olyan rég nem beszélgettem egy jót senkivel, most valahogy kitört belőlem. Nem tudom, mit gondolhatott felőlem, hogy miféle interjút készítek én itt sebtében vele.*

...