Mozi.......

- Te mázlista - mosolyogtam rá, milyen jó neki, hogy járt pár évig színi iskolában, én is örültem volna neki.
Nem nagyon tetszett ez a névváltoztatás dolog, ami eléggé szomorúen hangzott, de nem akartam belé taposni, nyilván van oka is, hogy így gondol azokra az időkre, és maj, ha el akarja mondani elmondhatja.
Én is felkavagtam, majd óvatosan lábbra állva fölálltam, hát... kicsit ingatag volt innen nézve a világ.
- Akkor menjünk! - Bólintottam,m ajd elindultam utána a kijárat föl.
Biztos vagyok benne, hogy kiengednek, emiatt nem is aggódom.

//Folyt. köv. a könyvesboltban? Kezdesz?//

- Van néha előnye, hogy fél évet lehúztam egy színi suliban. Csak valahogy a lovaglás jobban vonzott így inkább maradt az - mondtam, majd öszzekapartam magam romjaimból.
- Kiskoromban költöztünk el onnan anyával,í gy sajna nem. De nem is akarok megtanulni. Jobban örülnék ha nem fűzne semmi ahhoz az országhoz. Sajna még nem vagyok elég nagy, hogy nevet változztassak... - húztam a számat.
- Felőlem mehetünk - állatm fel. Komolyan mondom kész felüdülés volt felállni. Tisztára elzsibbadtak a lábaim.
- Remélem ki lehet menni. Meghalnék az unalomtól, ha a film végéig itt kéne oszlanom. Akkor lehet, hogy én is csatlakoznék az alvó tömeghez - nevettem fel, majd várakozóan néztem a lányra, hogy akkor megyünk-e, vagy itt alszunk.

- Áh, vagy úgy! - Én is kénytelen voltam elvigyorodni. Akkor tényleg jó színésző lehet, hogyha én próbálkoznák apám kiröhögne, még soha életemben nem voltam beteg, mivel örököltem tőle egyes vámpíri hajlamokat. Szóval, az immunrendszert is.
- Kár! - Örültem volna, ha egy osztályba járunk, de most így nem tudok. Pedig elég barátságosnak tűnt, de ha kell neki valami akkor én tudok neki segíteni, de azt hiszem ezzel nem nagyon lesznek gondjai.
Teljesen ledöbbentem, hogy Szentpéterváron született, ami Oroszországban van. Piszkálta a csőrömet, hogy megkérdezzem, hogy beszél-e oroszul. És, mint az esetek többségében itt sem tudtam megállni, hogy ne tegyem föl a kérdésemet. Csak akkor megy, ha félek, vagy ha zavarban vagyok. Ez az a kéteset amikor megtudom állni.
- Hm, és beszélsz oroszul, vagy nem tanultál meg?
- Ha van egy kis mázlid akkor, szerintem még nyitva van, ha gondolod elmehetünk megnézni, inkább nézem a könyvesboltot, mint ezt a rémes filmet.
- Igazad van! - Körbenéztem és tényleg csak mi ketten voltunk ébren, a többiek aludtak. Érdekes ébredésülk lesz az biztos.

- Inkább jó szinész - vigyorogtam rá Sheryll-re.
- Én másodikba... - kár, azt hittem, hogy lesz valaki aki az én osztályomba jár, és viszonylag még jóban is leszek vele, de úgylátszik ilyen téren pechem van.
- Az már igaz. - bólintottam.
- Igen, de Szentpéterváron születtem. Te is Londoni vagy/voltál?
- Köszi - mosolyogtam rá. Kezdtem kifogyni könyvekből.
- Bár az is lehet, hogy elkéne ugrani egy könyves boltba. Szeirnted nyitva van még valami ilyenkor? - ültem fel jobban a helyemen. Lassan, de biztosan egyre jobban lejjebb csósztam a széken.
- Oszthattak volna emellé a film mellé takarót és párnát. Szerintem csak mi ketten vagyunk ébren - jegyzetem meg enyhén harapósan.

- Beteg voltál? - Kérdeztem kíváncsian és tőlem megszokottan tettem fel ezt a nagyon logikus kérdést.
- Harmadikba, és te?
- Érdekesen indul az első napom, de végül találkoztam egy lánnyal aki szintén új volt, így az első óra jó volt, a többi az... azt inkább hagyjuk, azok hosszúak voltak. - Tényleg ilyen napom volt az első, néhol jobb néhol roszabb, de most ez van, jó volt ez így legalább is nekem megfelelt.
- Londonból jöttél? - Kérdeztem meglepetten, amit egy csöppet sem állt szándékomban elrejtegetni.
- Hm...- egy pillanatra elgondolkoztam melyik is van még használható állapotban, ami nem volt gyűrött, lekajálva, vagy leöntve, de nem nagyon jutott olyan az eszembe. Hajlamos vagyok a rendetlenségre. - A Rémes otthon vagy a Némaság völgye, de van még egy-kettő, ha szeretnéd kölcsön tudom adni.
- Értem - mosolyogtam rá.
- Azért tehettek volna be jobb filmet is, szerinted azért vannak ilyen evesen mert rossz a film vagy mert késő van már? - Néztem körbe a termen. Rajtunk kívül ültek még hatan az egész teremben. Kész pénzkidobás ez a film, mert, ha még mindjuk jó lenne - legalább egy közeped - akkor még talán megérné beülni, de így? Ugyan már...

- Tegnap, sőt egész héten nem voltam suliban... Kiírt a doki. - feleltem.
- Egyébként melyik osztályba jársz? - kérdezősködtem. Emlékszem az én elsp napom nem volt valami fényes. Sőt egyenesen pocsék volt.
- És mellesleg milyen volt az első napod? Az enyém az egyenesen pocsék... bár a vége az jó volt - nosztalgikus mosoly...
- Hát mondhatni. London-ból mikor átkültöztem ide, hoztam magammal a kedvenc lovamat, nélküle amúgy se lennék meg - vigyorogtam. ez mondjuk igaz, mert régen még betegen is képes voltam elmenni az órára, igaz, hogy utána még betegebb lettem, de az már részlet kérdés...
Bólintottam, midnenre amit mondott, bár Nora Roberts könyveit nem ismerem.
- Tudsz tőle valamit ajánlani? Én nem ismerem... - utaltam a Nora Roberts könyveire.
- Én a magam részéről kértem egy jegyet arra a filmra ami korán kezdődik. Az már nem érdekelt, hogy milyen is - nevettem zavartan.

- Semmi hagyjuk! - Rámosolyogtam, nem volt olyan lényeges dolog.
- Igen oda, de nem csodálkozom, ha még nem láttál, tegnap volt az első napom! - Ha jól belegondolok nem is volt olyan rossz, ez első napnak, sőt kifejezetten jó volt, de a második már, kicsit unalmasabb és hosszabb volt. Azt hiszem, hogy itt az idő is lassabban telik.
- Hm... akkor te lovon nőttál föl!
Érdeklődve hallgattam, hogy mit mond. Tényleg nagyon szerette a lovakat. Anliában kicsit más a helyzet, vagyis én teljesen máshogy láttam azt ahogyna ők szeretik a lovakat, mimnt ahogyan ő, Clarissa.
- Rendben! - Egyet értettem vele, hogy ne most kezdjük el a lovagló leckéket, tavasszal tényleg sokkal jobb lenne. - A többit majd megoldjuk később!
- Pink az tényleg jó, a számai jók!
- Stephen King tényleg jó! Nora Roberts könyveit is nagyon szeretem én, de voltaképpen nekem teljesen mind egy, hogy mit olvasok.
Félszememmel a filmet néztem valami iszonyatosan szörnyű volt.
- Láttam már jobb filmet is! Erre fizettünk be? - Néztem rá felvont szemöldökkel.

- Hm...? Mit nem akarok? - kérdeztem vissza. Már tényleg kezdtem bekómálni...
- Remek. - mosolyogtam arra, hogy egyhelyen lakunk.
- Forks-i gimi-be jársz? - tudakoltam, mert ha oda, akkor eléggé nem veszem magam körül észre a dolgokat. Újra a vászonra pillogtam, és pár vámpír szerűség menekült egy csoport vasvillával hadonászó embercsoport elől. Hát furcsa, az egyszer már biztos.
- Hát én azóta lovagolók mióta megtanultam járni. Azóta versenyezek is, az kb 10 év - fecsegtem.
- Persze, szívesen megtanítalak lovagolni, de jelen pillanatban egy ló van nálam. Kéne valami közeli város, ahol van lovarda, vagy ló kölcsönző, vagy nem tudom - mosolyogtam rá. - Bár a lovagló leckét elég ha majd tavasszal kezdjük - tettem még hozzá. a sárban rossz lovagolni.
- Nálam hangualt függő. Mostanában Pink-et hallgatok. - mosoly. Ugyan mi más?
- Votl egy idő, mikor szín ötös tanuló voltam. Mindent megtanultam még a nem kötelező anyagot is. - Ez a film egyre jobban hasonlít egy elmebajos ember elmebajos képzelgésére.
- Huh.. fogós kérdés. Hát a lovas könyvek a top lista első helyén állnak, utána szeretem még a Robin Cook könyveket is. Na de Stephen King se rossz. És te? - a lovaglás mellett még az olvasás is jó, főleg ha horror regény akad a kezembe.

- Rendben, ha már nem akarod akkor szólj!
- Az pomps! Akkor egy helyre megyünk! - Ránztem a filmre, éppen valami vén férfit öltek meg, ez aztán a film. Jó, hogy nem is nagyon nézzük, mert akkor szerintem én már régen aludnák.
- Az pompás, én még soha életemben nem ültem lovon! Közelébe sem nagyon voltam. - Húztam el a számat, ritka az, hogy valaki nem lát még nagyon lovat. - Gratulálok a díjakkhoz! - Ez a lovaglós dolog fölkeltette az érdeklődésemet. - Nek akarok tapló lenni, vagy ilysemi, de megtudnál tanítani engem? - Számat rágcsáltam, nem akartam neki kötelező programmá tenni, de tényleg szerettem volna olvasni.
[color=orange] - Zenét miket szeretek? Azokat a zenéket szeretem amiknek van értelmük! És te?
- Örülök, hogy akkor nem állsz, olyan hadilábon a tanulással! - Rámosolyogtam.
- Milyen könyveket szeretsz? - Kicsit jobban beleférkőztem a székbe, és mivel előttem nem ült senki kinyújtottam a lábaimat és a szék támlájára tettem. Így már sokkal kényelmesebb volt.

- Nem, Risa - mosolyogtam. Este már az én agyam se úgy fog, ahogy kéne.
- Köszi. Forks-ban lakom - feleltem a lánynak, miközben igyekeztem figyelni hol is tart a film. mit ne mondjak, csófos kudarcot vallottam, mert már azt se tudom milyen filmet nézek, azon kívül, hogy valami bűnbéna vámpírosat.
- A sátálás az tényleg jó. Én még szeretek olvasni is. De a fő hobbim: az a lovaglás. - feleltem. - Kisebb koromban sok versenyen is részt vettem. - tettem még hozzá.
- Milyen zenéket szeretsz? - érdeklődtem.
- Nem tartalak strébernek, mert mikor rámjön az ötperc, akkor én is szeretek tanulni - nevettem hallkan, hogy ne zavarjam azokat, akiket érdekel a film.

- Akkor marad a Clarisssa ugye? - Mosolyogtam rá.
Összevontam a szemöldökömet, mikor rámnézett majd maga elé mered egy pillanatra, de nem szenteltem neki valami nagy figyelmet.
- Akkor már most megköszönheted, mert akár esik akár fúj elviszlek! - Elgondolkodtam, tulajdonképpen, hova is kell őt vinnem azon kívül, hogy haza. - Egyébként milyen messze laksz vagy hol? - Egy picit aggódtam, ha messze lakik akkor aligha tudom, majd bárhová is vinni azzal a tragaccsal, ami idefelé majdnem jól működött, azt leszámítva, hogy kétszer megállt a kocsi. De megoldottam és ennek köszönhetűen, most egy-egy horpadásnyom van a konyi motorháztetején. Legalább működik!
Bólintottam, eggyet értettem vele film terén.
- Rajzolás, sétálgatás és ne nézz könyvmolynak vagy strébernek, de én szeretek tanulni - a végét már inkábbcsak magamnak motyogtam, mint neki. - És te, mivel töltöd a szabad idődet?

- Igazából jobban szeretem, ha Risa-nak hívnak - tettem hozzá. Elgondolkodtam, hogy mi oylan furcsa a lányban. Valamiért hasonlított Chce-re, de még sem volt olyan mint ő. Nem tudtam eldönteni...
- Nagyon megköszönném. Nekem is bekéne szereznem már egyet - húztam a számat. Jó, oké, egyszer-kétszer belefér, hogy haza vigyenek, na de mindig? Az már nem buli.
- Semmi gond. - ráztam meg a fejemet. Addig tényleg nem is volt gond, míg nem kérdez bele, hogy halt meg anya.
- Hát finom vegyesen. Nincs külön kedvenc filmem. - mosolyogtam rá.
- Mi a hobbid? - kérdeztem. Ez a beszélgetés nagyon kezd... hm... nem is tudom milyenné válni. De inkább csendben gondolkodok, mi a furcsa Sheryll-ben, minthogy óvatlanul megbántsam. Az nem állt szandákomban, tekintve, hogy felajánlotta hogy haza visz. Na jó, ez gonosz, de gyébként sem szeretném megbántani.

- Köszönöm, a tiéd is - rámosolyogtam és bár nem tudom, hogy látta-e nem feltétlenül reménykedtem benne, hogy igen, már rég ettem.
Elkezdtem gondolkozni, hogy vajon mivel is fog haza menni, mert jobb esetben tizenkét óra felé lesz vége a filmnek, és akkor már nagyon-nagyon ritkán járnak buszok, vagy esetleg kocsik, akik elvinnék, de ez talán, nem lenne a legjobb ötlet.
Nekem van kocsim, jutott eszembe, talán nem lenne nagy baj neki, ha haza vinném. Az éjszaka is hosszú és szabad időm is annyi, mint a tenger szóval nem tart vissza szinte semmi sem, gyakorlatilag nem!
- Figyelj, nekem van kocsim, mi lenne, ha hazavinnélek? Lenne rá időm!
- Óh... nagyon sajnálom - na ebbe megint rendesen bele trafáltam, ebben már profi vagyok ahogy észre vettem. Be kellene fogni a csőrömet.
- Igen, lehet tényleg jobb, mint a semmi - helyeseltem egyetértően.
- Milyen filmeket szeretsz? - Kérdeztem, hogy haladjon valahová a beszélgetés, most, hogy itt van nem nagyon szerettem volna csöndben lenni csak ha muszáj.

Picit hideg votl a keze, de nem gyankodtam egyből vámpírra, lehet hogy csak a vér keringése a rossz. Miért fessem akkor az örödögöt, jelen esetben a vámpír a falra? Csupa fölösleges bonyodalom.
- Szép név - biccentettem, bár nem hinném, hogy ez a sötétben annyira feltűnő lett volna. Lehet hogy ki kéne menni, és ott folytatni a társalgást. ez a film kezd valami émelyítóen rossz lenni.
- Az biztos - bele se mertem gondolni, hogy én hoyg fogok haza jutni.
- Egyedül lakom. A szüleim meghaltak - feleltem. az biztos, hogy anya igen, apa.. az kétséges. //user már nem emlékszik az előtörire xD//
Váalszaira, meg mondani valójára bólintottam. Lrdekelt, hogy min gondolkodott el anynira, de aztán vissza kérdezett.
- Hát.. régen szerettem, de most már annyira hülyeségnek tűnik. Bár ez is jobb mint a semmi... - húztam a számat.

- Sheryll Cleaver - ráztam meg a felém nyújtott kezét, amit hamar megtaláltam.
- Hát igen - sóhajtottam - a haza jutás már egy kicsit problémásabb, mint az idefelé jövet.
- Csak úgy elengedtek a szüleid? - Vontam föl érdeklődve a szemöldökömet. Valahogy biztos volta benne, hogy nem, de ötletem sincs, hogy ha elengedték akkor miért nem hozott magával senkit sem. Nem gyakran látni ilyen későn kóborolni ilyen fiatal lányokat, mert mindenhol hülye hírek terjengenek, hogy "ma ennyi gyilkosság történt" "holnap ennyi gyilkosság fog történni" meg az egyéb ilyen cikkek.
- Nem volt kedvem otthon maradni apámmal, nem azért mert annyira rossz vele, csak... szokatlan vele lenni ennyi időt. - Vontam vállat, kicsit elszomorodtam, mert az eszembe jutott anyám és az öcsém, de majd csak lesz valaki vagy valami, bár őket úgysem lehet pótolni. Furcsa volt nélkülük, de alkalmazkodnunk kellett a helyzethez.
- Hát... igen is meg nem is, van egy két furcsa ilyen vámpíros film ami nem nagyon illik bele a képbe. - Ami azt illeti elég sok olyan vámpíros film, könyv van ami nem illik bele a képbe, de mi úgyis csak egy mitológia vagyunk, a jobbnál jobb írok pedig felhasználják és egy saját kis világot építenek ki maguknak belőlük.
Egy darabig némám hallgattam nem nagyon tudtam mit mondani.
- És te, hogy állsz ezekkel a filmekkel - fejemmel a vászon felé böktem.

Hát engem is meglepett, hogy ennyire bártságos vagyok, de könyörgöm mindent el kell kezdeni valahol, és ha más nem akkor itt.
- Clarissa Donoven - nyújtottam feléje a kezemet. A sötétben nem láttam teljesen, szal filózni se tudtam rajta, hogy ugyan olyan-e mint akikkel találkoztam vagy furcsább. Mert ugyebár találkoztam már furáccsákkal is, de hagyjuk, valamit ki kéne nyögnöm...
- Csak unatkoztam otthon és felszálltam az első buszra amit találtam és itt kötöttem ki. Az külön kérdés, hogy fogok majd haza kerülni... - húztam a számat. Mikor elindultam otthonról, erre nem igazán gondoltam. ANgy hiba volt.
- Na és te? - kérdeztem vissza. Vigyük már előrébb ezt a beszélgetést. A végén még úgy fogunk itt ülni, mint két kuka... Na ez is eléggé vicces lenne.
- Szereted az ilyen filmeket? - érdeklődtem. Eléggé gagyi volt, még az én ízlésemnek is. Pedig én szeretem a vámpíros filmeket, elvégre egy vámpír a pasim... De ez akkor is valami átlagon aluli sza.

Teljesen ledöbbentem mikor hozzám szólt, hirtelen reagálni sem tudtam, hogy mi van most,de aztán csak leesett, hogy valamit mondanom kellene.
- Ő... Szia! Hát... izé, szóval igen elég unalmas az este - bólintottam végül egyet értően, és még igazam is van, meg neki is, mert tényleg unalmas az este.
Ami igazából jobban meglepett, hogy ilyen közvetlen volt, nem nagyon találkoztam még ilyen emberrel, talán egy kettővel aki nem menekült el futva, mert kicsit fehérebb vagyok, mint az "átlag".
- Mi járatban erre felé? - Kérdeztem, csakhogy tegyek még valamit az érdekében, hogy ne aludjak el.
- Amúgy, hogy hívnak?

Betegre unatkoztam magamat, így szépen felszálltam egy buszra és hopp már itt is vagyok. eleinte céltalanul kóvályogtama városban, majd megakadt a tekintetem a mozin. Leszartam, hogy mennyit kérenke el egy vacak filmért. Valami Drakulára vettem jegyet.
Igaz a film már lekezdőtött, mikor beestem, de nem érdekelt. Elhelyzekedtem - úgy se volt sok emebr itt - és már békésen is alaudtam. Na igen... az emebr nem azért jár moziba hogy aludjon, de valamiért a mászárlás nyugatóan hatott rám. Igaz én se vagyok normális...
Arra viszont felfigyeltem, hogy jön be még valaki, és mögöttem ül le.
Hátra másztam és mellé lehuppantam.
- Hali. Gondolom dög unlom az este? - vigyorogtam rá.

A mai napon úgy döntöttem, hogy semmi kedvem otthon lenni apámmal és hallgatni ahogy mondja az ő okosságait, kicsit nehezemre esik ez a dolog, hogy nem öregszik sehová. Nem lesz egyhamar felnőtt az biztos, ezért inkább engedélyt kértem arra, hogy elengedjen Port Angeles-be a kocsival.
Egy darabig unottan jöttem-mentem a városban - egy idő után már gyalog - míg rá nem találtam a mozira. Olyan tíz óra felé járhatott az idő, még csak.
- Hosszú még az éjszaka, Sheryll - sóhajtottam magamba roskadva amint beléptem a mozi ajtaján, hogy jegyet tudjak váltani a lehető legközelebbi filmre, ami valami vígjáték szerű volt, azt hiszem, nem nagyon figyeltem arra sem, hogy mire ülök be meg, hogy mennyiért, ki is rabolhatnak felőlem.
Hiába kerestem a termet egy jó darabig nem találtam sehol, nem azért mert olyan pocsékul tájékozódom hanem mert vakon közlekedtem, hiába is akartam volna tagadni, hogy nem vagyok fáradt, mert az vagyok, egy csöppet nagyon is. Remélem, hogy nem lesz semmi komolyabb bajom a mostani fáradékonyság miatt, de lehet az is, hogy szimplán lusta vagyok mostanában és túl sokat tanulok.
Amint beléptem a moziterembe, nem meglepődve vettem észre, hogy nincsenek valami sokan. Na most ennek két oka lehet. Egy: a film nem a legjobb. Kettő: már késő van ehhez az embereknek. De szerintem az utóbbi, én legalább is erre tudtam csak tippelni semmi más egyéb ötletem nem volt jelen pillanatban.
Rápillantottam a jegyemre, középső sor és majdnem a középső szék. Nem nagyon kellett furakodnom és tolakodnom csak arra kellett figyelnem, hogy jó helyre üljek le.
Nem messze tőlem talán egy esetleg két évvel fiatalabb lány ült mellettem, de az is meglehet, hogy velem egy idős. Vérbeli ember volt, semmi természetellenes dolog.
Végül kényelmesen elhelyezkedtem a székbe, majd minden erőmmel azon voltam, hogy ébren tudjak maradni.

...