Tornaterem

//Mackótestvér//

A kocsimban üldögéltem és Jónás testvéreket énekeltem csukott szemmel, miközben az ujjaimmal a kormányon kopogtattam.. Ma úgy döntöttem, hogy Sherrel jövök. Sher a gyöngyházfehér porsche panamerám neve. Elég hülyén hangzik, hogy neve van a kocsijaimnak, dehát Istenem... Rajta kívül van még Petunia, a halványsárga audi r8, Agyar, a világos metálszürke bmw x6, Milka, a fekete Rolls Royce Ghost és az élénkpiros Mercedes Benznek nincs még neve, nem rég vettem. Van egy pár kocsim, és egyik sem illik ehhez a putrihoz. Jó, szép az erdő meg minden, de ez az iskola valami borzalmas... Kicsi és folyton bepofáznak a tanárok. A hideg kiráz tőle, ha valaki a Mesteren kívül megmondja, mit csináljak. Rajta kívül még a fivéreire hallgatok. És Alecre, de erre most nem térnék ki részletesebben...
Megérkeztem a suli elé és leparkoltam Sherrel. Természetesen megint megbámulták, ahogy engem is, amikor a kiszálltam a táskámmal egy ujjatlan topban fölötte vékony fekete pulcsival, és farmer minisortban. Vagy amiatt bámulnak meg, hogy marhára nem fázok ilyen kevés kis semmiben, vagy a szépségem miatt. Szerintem is-is, de nem kérdeztem meg, és gondolatolvasó meg nem vagyok. Ehelyett inkább...
-Nincs nektek semmi dolgotok azon kívül, hogy engem bámultok? - ordítottam el magam kislányos hangomon, ami most elég élesen hangzott. Erre mindenki pislogott egy pár pillanatig, mint hal a szatyorban, de aztán mentek a dolgukra. Derűs arccal mentem tesire öltözni. Imádom nézni a többiek képét, hogy olyan dolgokat csinálok meg könnyen, amit ők nem tudnak. Annyira azért nem csinálom jól, direkt, nehogy lebukjak. Azért vagyok, hogy betartassam a szabályokat. Milyen lenne, ha pont én szegném meg valamelyiket a kettő közül? Addig lennék Volturi... Viszont ha nem nyírnának ki, vinném magammal Giannát, muhaha.
-Ana, térj már magadhoz! - hallottam a barátnőm, Correy hangját. Mintha valami aggodalomféle is vegyült volna bele, de nem azzal törődtem, hanem hogy a vállamnál rázott. Hirtelen elkaptam a kezeit és az oldala mellé szorítottam. Próbáltam nem túl erősen, nehogy eltörjem valamijét.
-Nyugi, Correy, életben vagyok! - mondtam vigyorogva, majd elnevettük magunkat. Ekkor megéreztem a tanárunk illatát, és riadóztattam a többieket, hogy jön. Egy-két kivétellel senki nem hitt nekem. A tanár le is ordította a hajukat, és engem sem kímélt, mivel még nem voltam átöltözve. A többiek bementek a terembe, én meg vámpírgyorsasággal átöltöztem egy pamutminisortra, fehér tesipólóra és a tűsarkút leváltottam tornacsukára. Ezt inkább deszkás cipőnek mondanám. Utálom a konzervet(Converse), és inkább Vans-ben tesizek. Ugyanolyan jó, ha nem jobb. És amúgy is kényelmesebb.
A tesióra gyorsan eltelt. A kézenjárást gyakoroltuk, természetesen nekem ment a legjobban. Utána pedig kéziztünk. Naná, hogy mindenki folyton nekem passzolt. Gyorsabb és ügyesebb vagyok a többieknél. Kicsit furcsállják, hogy még csak meg sem izzadok, de azzal magyarázom ki, hogy jó kondiban vagyok. Az itteni csőcselék úgysem ért hozzá. Esetleg a másik vámpírcsajszi, aki az évfolyamtársam. Jó, nem vámpír, ő csak félvér. Pont ezért vagyok jobb nála is. De azért így is ő a második, és mindketten tudjuk a másikról, hogy micsoda.
A tesi végeztével engedélyt kértem, hogy benn maradhassak még egy kicsit. A jó teljesítményem miatt megengedte az egyébként szigorú tesitanár. Talán az is közrejátszhatott, hogy azt mondtam valami tornaversenyre készülök. Először nem hitte el, de dobtam pár szaltót és szevaaasz..
Nem tudom, miért akartam a teremben maradni. Nem akartam csak úgy ott hagyni, inkább bementem a szertárba egy tollasütőért és -labdáért. Az a hülye ötletem támadt, hogy tollasozni fogok. Igen, csak úgy egyedül. Miért ne? Gyorsabb vagyok a tollaslabdánál, lazán átfutok a másik oldalra mire odaér.
Pár perce szenvedhettem csak vele, amikor megéreztem egy vámpír édeskés, jeges szagát. Sejtettem, hogy nem a félvér lány az, mert neki azért enyhe emberszaga is lenne. Hamar rájöttem, hogy a nagydarab, izomagyú Cullen-fiú az. Elég ijesztő külsejű, de nekem szimpi. Mindenki fél tőle, pedig a vigyora levakarhatatlan, ahogy észrevettem.
A kérdésre megálltam és elgondolkodtam. Jól megrágtam a választ, nehogy valami hülyeséget mondjak, szokásomhoz híven...
-Neked is szia. A tollasozás úgy már nem jó, ha 2 vámpír szerencsétlenkedik vele. Inkább... - kezdtem, de a folytatás helyett dobtam két szaltót, aztán egyet kéz nélkül is. -Ilyet tudsz? Utána meg kosarazhatnánk ha gondolod. - mondtam vigyorogva.

//bocs Maci//

// Ana //

Szerda délután. Kint állok a parkolóban... a Jeep-nek dőlve fürkészem a tőlem messze lévő főbeáratot és az azon ki és besiető diákokat. Majd miután meguntam, hogy a hangyák módjára rohangáló gyerkeket nézzem tekintetemet inkább az égre szegeztem. Délelőtt halvénykék színben, de felhőfátyolban fürdött az ég, most viszont kezdtek sűrűsödni a felhők. Mivel már elég régóta "élek" a földön sé Forks-t is ismerem ezért jól sejtettem, hogy ebből perceken belül eső és talán vihar lesz.
De ezzel mit sem törődve elindultam a főbejárat felé. Spanyolom lesz... Pontosabban dupla spanyolom lesz. Megszólalt a csengő, de különösebben ez sem zavart, tudtam, hogy a helyettesítő tanár késni fog így nem siettem. Már csak pár méterre voltam a bejárattól amikor meghallottam a nevemet.
- Emmett.. Em... Emmett! - Justin volt az, a kissé félénk spanyolos évfolyamtársam. Valószínűleg futott utánam. Megfordultam és vártam, hogy elkezdje a mondandóját.
- Tessék? - Egy pillanat erejéig ismét a tartózkodás csillant meg a szemlben, de belekezdett a mondandójába.
- A spanyol óra elmarad. A helyettesítő tanár is megbetegedett. - a vékony fiú szemében örömöt láttam, tudtam, hogy nem szereti a spanyolt, de hogy ennyire nem.
- Hát ez remek. Köszi Justin... akkor majd matekon. - egykedvűen válaszoltam neki, mivel előttem állt 1,5 óra semmittevés. Ami annyira nem is zavarna, csakhogy én éjjel-nappal fentvagyok sé az a jó, ha el vagyok foglalva valamivel. Most meg végigülhetem ezt az időt a kocsimban az esőben.
Már indultam volna a Jeep felé amikor egy hirtelen ötlettől vezérelve sarkon fordultam és elindultam a tornaterem irányába. Ez iskola időben mindig nyitva van és úgyis régen volt már tesiórám. Így gyorsan átvágtam a parkolón és már nyúltam a kilincsért amikor apró neszt hallottam bentről. Nem hinném, hogy óra lenne. Más is unatkozik?
Nem törődtem vele és halkan bementem a terembe. És egy pillantra meglepődtem, ugyanis Anabella Volturi tollasozott egymagában, de olyan gyorsasággal, hogy az még egy vámpír szemének is gyors. Csak elmosolyodtam és közeleb mentem hozzá.
- Mit szólnál hozzá ha beszállnék?... Úgy izgalmasabb lenne. - arcomon félmosoly jelent meg majd kérdő pillantást vetettem rá és vártam a válaszát.

...