:.Reptér.:

A bejáratig már nem jutott, mert pár maszkos alak jelent meg és kapott a lány után. Kérdőn pillogtam Jason-re, mivel biztos voltam benne, hogy az ő keze van a dologban. De ez azért még is sok, elrabolni… Bár ki a francot érdekel? Hogy engem nem az is biztos. Mellesleg azért a válasz érdekelni fog. Amit meg mondott egyik fülemen be, másikon ki.

- Gondoltam kell otthonra egy kis mulatság – felelte a srác. Teljes mértékben igazat adtam neki. Melinda néha jobb ment egy TV műsor.

- Csak ne engedd a szobám közelébe. Az ajtót akarom a helyén tudni – mondtam Jason-nek, mire az szorgalmasan bólogatni kezdett majd telefonálni. Az ajtóban álló személy, dunsztom sincs, hogy hívják és nem is akarom meg tudni, bambán áll, majd két perces fáziskéséssel Jason haverjai után rohan. A csomagok meg maradtak a földön. Míg senki nem figyel, felemelem azokat is, majd leintek egy taxit. Az megáll, majd mondom a sofőrnek, hogy hova is menjünk. Látszik a félelem a szemén, hiszen köztudott, hogy az a negyed a hozzám hasonlókkal van tele, de egy ígéret a személyes védelemre, meg hogy hivatkozzon rám, már is megnyugszik és beletapos a gázba.

Nem tudom ki ez a srác de úgy néz rám, mintha még életében nem látott volna nőt. Ami eléggé zavar, ugyanis eszem ágában sincs vele itt eltölteni az időmet, amikor temérdek más dolgom is van, amik halaszthatatlanok. És a népes férfiak jobban járnak ha engem egy ideig mind elkerülnek mivel nem vagyok éppen jó tapasztalatokon túl, tehát tünés innen, vagy ha nem vigyáz bizonyos végtagjait, amik nem nélkülözhetetlenek az életben maradáshoz, a végén elveszíthetik. És köszönjék mind ezt Nathaniel Damned-nek. Nem állítom, hogy olyan jó nő lennék, de vannak egy páran akik pályáznak rám, hát remélem mérgükben kinyírják azt az idiótát. ellenben akibe belebotlottam még mindig engem ölelgetett ami számomra már nagyon is kényelmetlen volt.

- Megtenné, hogy elenged végre? - kérdeztem immár idegesen, amikor is egyáltalán nem várt személy bukkant fel a képben. Az agyamat racionális része egy fél pillanat alatt kapcsolt ki és válatoztam át bármelyik pillanatban felrobbanható bombává, de ezt nagyon jól palástoltam porcelán maszkommal, amin a nagy semmi mutatkozott.
- Mi történt, csak nem elvitte egy bérgyilkos a jómodorod? - vágtam vissza miután a Jason-nek nevezett alak végre elngedett és én két lépést is távolodtam mindkettejüktől. Már csak az hiányzik, hogy valaki még együtt lásson ezzel a két gyilkossal. Na nem, elég nekem hogy a gyilkosok fele tudja hogy Andy Hils rám vadászik erre én élek, ő meg sehol. Egy nagy francokat, nem akarok magamnak még több bajt, bár most hogy New York-ban van, meg van az a határozott érzésem, hogy nem lesznek nyugodt perceim.

- Hidd el nálad kevesebb kellemetlen dolog van a földön. - vetettem még neki mosolyogva, majd felvettem a földön landolt laptoptáskámat, benne a fél életemet jelentő készülékkel és ellenőriztem, hogy nem tört-e el esetleg, de mivel ennek nyomát nem találtam, minden probléma nélkül helyeztem vissza a tokjába, amit a szíjával felkaptam a vállamra. De persze nem enegdtem el a medencés megjegyzését a fülem mellett, hogy fordulna fel, kívántam azt minden másodpercben amióta csak újra megpillantottam a fejét. Majd végül odaléptem Jason-höz és egy mosoly kíséretében pillantottam rá.
- Ha már egyszer a medence közelébe jutsz kérlek tedd meg nekem, hogy belelököd, hidd el vicces lesz. Előre is köszönöm. - mondtam még neki, majd a bejáratnál sóbálványként szobrozó Josh felé vettem az irányt a bőröndjeim társaságában.

Remek… Jason átment Romeóba és úgy bámul arra a szerencsétlenségre mintha nem látott volna még nőt, aki ráadásul még él és lélegzik, és nem küldi el a picsába már az első szó után. Nem Melinda ő… túl könnyen levehető a lábáról egy kis udvariassággal, és ezt tapasztalatból mondom, viszont annak már nem örülök, hogy neki is pont itt kell lennie. Miért nem maradt otthon??

- Jason engedd el azt a libát és húzzunk a bandához! – szóltam rá a srácra, mire az szót fogadóan elengedte, mire Melinda kicsit sokkolva nézett rám, majd vissza Jason-re.

- Micsoda kellemetlen meglepetés – mosolyogtam a lányra. Jason felé fordultam majd intettem, hogy kapkodja a lábait és menjünk. Közben Melindára mosolygok, persze gúnyosan…

- Az itteni lakásomban is van ám medence – vigyorgok gonoszul, majd az ajtó felé vesszük az irányt Jason-nel. A srác még mondana valamit, de inkább úgy dönt, hogy csendben marad. Ügyes fiú. Visszatérve Melindára, lesz itt még egy-két meglepetésben része, melyben a banda nagy része segíteni is fog. Addig én meg elteszek pár bűnözőt láb alól.

A repülőn eléggé elnyomott az álom és csak a földetérés előtt nagyjából fél órával ébredtem fel, így rögvest kimentem a gépen lévő illemhelységbe és egy kicsit rendeszedtem magamat. Megfésülködtem és megigazítottam barna alapú sminkemet, majd visszamentem a helyemre és még gyorsan rápillantottam az e-mail-emre amire egy üzenet érkezett a főnöktől, hogy Josh kijön elém a reptérre és ő visz haza, és reggel ő is visz munkába hogy minden rendben legyen és ő nyugodtan aludhasson. továbbá értesített, hogy édesapám keresett, de ő elküldte. Remek, ennél jobb hírekre rég jöttem haza. Na de mindegy, majd megoldom ezt is valahogy, ahogy eddig minden mást is.

Amikor a gép leszált az első utam a női mosdóba vezetett immár végre szilárd talajon, sosem bírtam jól a repülő utat, így ellenőríznem kellett nem vagyok-e túlságosan sápadt, és hogy az alapozóm biztosan takarja-e a felrepedt számat. Mivel az hogy Josh kijön elém nagyon nem volt belekalkulálva a számításaimba. És legnagyobb szerencsémre jól tettem, hogy ellenőriztem az arcomat, mivel a felrepedt szám eléggé szépen virított. Tehát gyorsan lekentem alapozóval, majd egy barnás árnyalatű rúszt is felkentem, amik együttes erővel olyanná varázsolták a számat, mintha sosem ütött volna meg egy szadista bérgyilkos.

miután ezzel is megvoltam kimentem a váróba viszont láttam, hogy a poggyász kiadónál, szinte kisebb hadsereg áll, így félre álltam és megvártam míg egy kicsit kevesebben lesznek, csak aztán mentem oda és vettem magamhoz mindkét bőröndömet, amikben a holmiaim voltak, továbbá elmentem a kiemelt poggyászok részleghez ahol visszaszereztem a Laptopomat is. Még jó hogy eszembe jutott, annyira ki vagyok készülve hogy most ha hazamentem holnapig csak aludni fogok, aztán pedig jöhet a munka és a jól megszokott társaság. Nekem már inkább ez a kikapcsolódás, mint sem ami Port Angeles-ben történt.

Félre állva vártam, hogy Josh felbukkanjon a két bejárat egyikében, de egy ideig sehol sem láttam, majd amikor már úgy voltam, hogy hazamegyek taxival felbukkant az ajtóban a jól ismert szőke frizura és a hozzátartozó mosolygós arc. Azonnal el is indultam felé a bőröndjeimmel a kezemben, amikor oldalról valaki váratlanul nekem jött, aminek következtében elejtettem a laptomtáskámat, ám jómagam nem landoltam a földön, mivel az ismeretlen barna hajú férfi a derekamnál fogva megtartott, majd természetesen ahogy úriemberhez illik bocsánatot is kért, de nem eresztett el.

- Nem történt semmi, jól vagyok. - válaszoltam neki, egy árnyalatnyi mosollyal az arcomon, mivel kísértetiesen arra emlékeztetett amikor abba az elmebetegbe botlottam bele Port Angeles-ben. Na nem én azóta már a saját szememnek sem hiszek nem hogy az úriembereknek. Na szép is lenne... de én többet nem, ha mást egy dolgot nagyon is megtanultam még hozzá azt, hogy a földön élek.
- Elengedne? - érdeklődtem tőle kifejezéstelen tekintettel.

Amint bent voltam a lakásban bevágtam magam után a lakás ajtót és az egy kicsit sem érdekelt, hogy miben teszek kárt. A Dolgozó szobámból kihoztam a cuccokat, amikre szükségem volt, azt beleszórtam egy táskába, majd mentem a pincébe. Onnan is összeszedtem a fegyvereket, pár ritka bort, és irány a kocsi. Az ajtókat bezártam, a kulcsokat zsebre vágtam, úgy mentem fel az emeletre, ahol a romos szobám volt, ott is összeszedtem a cuccokat, s közben még lebonyolítottam pár telefon hívást is.

Így közel 15 perc után már az első osztályon ültem és élveztem, hogy végre pár napig nyugtom lesz attól a nőtől. Az utat végül félálomban szundikáltam végig, de közben mikor felálltam és a mosdóba mentem még a sebemet is elláttam. Ha végre New Yorkba leszek, akkor Jason majd szerez nekem egy jó orvost, aki orvos és nem egy lökött firkász.

Komolyan mondom madarat lehetett volna velem fogatni, mikor végre leszállt a gép, és végre New York-ban voltam. De ez a boldogság csak addig tartott, míg Jason le nem döntött majdnem a két lábamról. Szegény srác kapott egy nagy taslit, majd mint jó kis kutyus hozta a cuccaimat. A boldogságom hamar visszatért, hogy utána el is tűnjön, mert az a szerencsétlen pont NEKI ment neki.

...