Folyópart...

Ahogy rám nézett lehet, hogy amellett a kérdés mellett döntök, hogy ez még soha életében nem találkozott vérfarkassal, akkor pedig igen érdekes találkozásnak nézünk elébe. Mindenesetre ő hiába lépett ki a fa mögül, én maradtam ott ahol voltam. fő a biztonság, még a végén kiderül, hogy teteti és mikor nem figyelek akkor a torkomnak ugrik. nos abból pedig köszönöm szépen de nem kérek.

- Kylie Destiny – mutatkoztam be. azért udvariatlannak nem kéne lenni, hiába vámpír a lány.
- Te ki vagy? – ha már ő érdeklődött a nevem után én akkor miért ne. Szép vágású mandula szemi vannak, amiből arra következtetek, hogy keletről érdekezett ide.
- Sétáltam – feleltem. Na ez igen érdekes beszélgetés lesz..
- Te? – akkor már a másikról is tudjuk meg. ez már kezd számomra egy kicsit fájdalmas lenni, hogy két fa mögül nézzük a másikat.

Ha ezt valaki látná, tuti sírva fakadna, vagy belepusztulna a röhögésbe. mi tagadás, tényleg nevetségesen nézhettünk ki. És, most hogy jobban bele gondolok a szaga nem olyan förtelmes. Most, hogy pár perce ezt szívom, kezdem megszokni, jó azért az ember vér nem éppen jó parfüm.. de akkor se olyan vészes.

Az a lány is a fa mögé bújt. Ő is engem méregetett. Vagy talán a helyzetet furcsálta? Én is furcsálom őt, nem olyan mint a többi ember. Ő más, és nem tudom miért. Szép szemei voltak, olyan mint az a vizigömb, amit megakartam fagyasztani. Pont olyan volt a szeme és a tekintete is olyan jeges. Olyan nyugtalanító, de ki lehet ő? Óvatosan kiléptem a fa mögül, de eszem ágába sem volt elhagyni a fát és közelebb menni a lányhoz. Inkább háttal neki simultam a fatörzsének. Érdeklődve figyeltem a holló hajú teremtést előttem, majd úgy döntöttem, hogy megszólítom:
- Ki vagy te? - Tettem fel a kérdésem határozottan. Nem köszöntem, nekem egyáltalán nem szokásom köszönni. Köszönjön az aki meg akar felelni másoknak. Még emberi életemben is különböztem másoktól és csak akkor köszöntem, ha fontosnak tartottam. Ez most nem ilyen pillanat vagy helyzet.
- És mi szél hozott? - Folytattam a kérdezősködést, de szemem végig a jeges tekinteteket figyelte. Ahogy őt néztem, lassan rájöttem, talán nem is olyan vészes. Karcsú és magas, elég sápadt bőre van. De az én bőrőm még mindig űbereli az övét. A lány ajkai teltek és szépen vöröslenek, szerintem szép, mint nő.

Nem is tudom, hogy mit keresek az erdőben. Talán magányt, mert félek attól, hogy La Push-ban azt nem tudom megtalálni a kósza farkas lánykáktól. Pedig szerettem a parton lenni, és vagy feküdni a homokban, vagy éppen a szikláról bámulni a csillagokat. Nekem mindkettő tökéletesen megfelelt, mert magányos voltam és én szeretem a magányt. Más már, nincs, ami örömet tud nekem szerezni, csak a magány és az eső. az, hogy mosolyogok csupán felületes dolog, hiszen mosolyogni bárki tud. Még akkor is ha pocsék a kedve, és nem akarja ezt az egész világ tudtára hozni. Na, már most, én ezt nem tudtam és nem is voltam hajlandó. Mondhatni elegem volt a világból.

Sóhajtottam, majd a víz illatát kezdtem el követni. Mint egy kislány ugráltam a parton. Mindegy volt, hiszen senki nem láthatott volna meg, vagy ha igen, az se érdekelt volna. Nekem is kijár néha egy kis szórakozás és 19 évesen még nem vagyok az a hű de öreg, akire az ilyen tettek miatt meglehetősen ferde szemmel néznek…

ezzel nem is lett volna semmi gond, de az erdő friss illatát valami gyomorforgatóan édes illat kezdte betölteni. Azonnal le is álltam az ugrándozással és ettől kezdve óvatosan lépdeltem. Köszönöm nem, nem hiányzik, hogy egy ragadozóba fussak bele. Nos pedig azt tettem. Na jó, nem futottam bele, de az ő illatát követtem, egyre növekvő érdeklődéssel, holott már szívem szerint a határánál jártam volna.

Na a határig nem mentem el, csak egy fa mögött táboroztam le és a velem szemben lévő fa törzs mögül pillogott rám meglepetten a ragadozó lányka. Miért van meglepve? Talán nem érezte hogy jövök? Vagy nem tudja, ki vagyok? Lehet ezek a közül a kérdések közül bár melyik, de lehet más is. Mindenesetre nekem nincs kedvem megvárni, míg eldönti mit akar, inkább meghúzódtam a fa mögött és figyeltem. Ha ugrik akkor még mindig köztünk van egy szép terebélyes fa és az addig megvéd, míg kitalálom mit is fogok tenni.

Az élet, egy érdekes játék. Ez volt az első gondolatom, mikor felébredtem. Ha Dean nem harapott volna meg, akkor most nem itt tartanék. Még mindig a csodálatos énekesnő lennék Európában és nem kellene ártatlan embereket ölnöm, azért hogy táplálkozzak belőlük. Nem szeretem magam és azt sem, amit csinálok. Egy dolog kivételével, a képességemmel. Mintha csak tegnap lett volna, amikor rájöttem, mit tudok művelni a vízzel. Idáig még csak arra jöttem rá, hogyan kell lebegtetni. Ma viszont gyakorolnom kell a fagyasztást. Még nem vagyok vele teljesen tisztában, miként bánhatok vele ügyesen és precizen, de rá fogok jönni.
Az erdőben sétálgattam és vizsgáltam a körülöttem lévő erdős világot. Fénykoromban egy ilyen erdős részen forgattam a 'Hebi Ichigo' című klippem egy stábbal. Akkor egy szép piros ruhát hordtam cipő nélkül. Most tiszta rózsaszín vagyok, a paróka a ruhám, a fejkendőm kivételével. Az most fehér. Közben Meghalottam a víz csobogását a közelben. Ez nagyszerű, most végre van hol gyakorolnom. Meg is indultam a hang irányába, majd egy folyónál lyukadtam ki.
Odaálltam a partra és erősen koncentráltam az erőmre. Kinyújtottam a karom, miközben behunytam a szemem, majd a kezemmel egy kosarat formáltam, amibe belekoncentráltam az energiáim. Amikor éreztem valami bizsergést a tenyeremben, elkezdtem úgy felemelni, mintha a víz a markomban lenne. Kinyitottam a szemem, mert látni akartam mit csinálok. Ott lebegett előttem egy kis vízi gömb, ez idáig rendben van.
Most megkéne fagyasztanom... A másik karomat is kinyújtottam lassan és tenyérrel mutattam a víz gömb felé. Éreztem, hogy valaki van a közelemben... és elrontottam. A víz nem fagyott meg, de továbbra is a levegőben tartottam. Újra kell próbálkoznom... Visszaengedtem azt a kezem, amivel fagyasztani akartam. Vettem egy nagy levegőt. Most gyorsabban csinálom, hátha úgy kell fagyasztanom, hogy meg kell löknöm az erőmmel a vízi gömböt. A múltkor úgy jöttem rá, hogy tudok fagyasztani, hogy a vizes panda macim, amit egy ágra raktam, le akart esni. Gyorsan elakartam kapni, de nem sikerült, viszont megfagyott benne víz. Sokáig ölelgettem azt a plüssöm, mire kiolvadt szegény.
Egy próbát végülis megér. De közben nagyon nyugtalanított egy furcsa illat, amit nem tudtam hová tenni. Behunytam a szemem és most hirtelen kaptam fel a karom, majd nyújtottam ki a tenyerem, mintha megakarnám lökni nyitott tenyérrel azt a gömböt. Kinyitottam újra a szemem és azt hittem sikerült. Sajnos csak egy egészen vékony jég burok vette körül a vizigömböt. Ez is valami, de nem tudok koncentrálni elég erősen. A kíváncsiságom nem hagy engem.
Megindultam az illatok irányába, de siettem, hogy nehogy elhagyjam az illatot. Ahogy haladtam, megláttam egy fekete hajú lányt hátulról. Gyorsan megfordult, mire én kapásból egy jó vastag törzsű fa mögé bújtam. Vettem egy nagy levegőt, majd kikukucskáltam, úgy hogy csak a felső testem látszott ki a fa mögül, miközben azt öleltem.

...