Sikátor...

*Nem tudom, ki hogyan van ezzel, de az én türelmemnek itt lett vége. nem mintha eddig nem eléggé baszta volna fel z agyam a kurva kocsi, meg minden egyéb, de ez már tényleg sok volt. Az agyamat elöntötte a vörös köd, és a dühömmel együtt az autó roncsain haldokló lángok is erőre kapnak. Néha én magam is megijedek attól, miféle dolgokat vagyok képes csinálni, de ezúttal ez nem így van. Lángoló tekintettel indulok meg a másik felé. Kezem az övem mellé rögzített ostor felé vándorol, majd egy hirtelen mozdulattal rántom azt ki onnan. A vékony bőrszíj végén megcsillannak az ezüst pengék. Igazi remekmű, bár nem egy tipikusan gyilkos fegyver. De ezúttal megteszi.
Nem érdekel, hogy a másik nomád vámpír, vagy esetleg a Volturi, vagy valaki más csicskása, velem nem fog szórakozni. Ó, nem.
Meglendítem az ostort, és ha jól számítottam (biztos hogy jól, én sosem tévedek..), akkor az pont arcon csapja a másikat. Közben a tűz is terjed, a dühöm által táplálva, és lassan körülvesz minket. Visszarántom az ostort, egy esetleges második csapásra készülve, ha esetleg ez az első nem vált volna be. Mindenhol az égett szemét, patkányok és hasonlók szaga terjeng, és a füstöt biztosan látják a város túlsó felén is, de kit érdekel?
A sors fintora, hogy a tűz, ami másokat megölhet, bennem a legkisebb kárt sem teszi. Igaz, nem túl kellemes érzés a tomboló tűzvész közepén állni, de miért ne tegyem, ha úgy sincs semmi következménye.
Megállok a másiktól alig tíz lépésre, és nem is szándékozok közelebb menni. Ha akar, jöjjön ő, de akkor biztos egy-két késsel a bordái közt végzi. Ráadásul ebből a távolságból még pont meg tudom égetni. Nem is kicsit, tekintve a minket körülvevő tűzfalat...*


//Igen, feltűnt. XD Egyébként már terveztem egy ideje, hogy kicsit fejbe vágom, hátha... :3 //

//tudom, de szerintem feltűnt, hogy kari elég egyéni világnézettel rendelkezik, ahol kb. minden nő a szőke picsa szinten áll kinézettől függetlenül. Egyébként pedig megpróbálhatnád jó alaposan fejem vágni, vagy lenyugtatni, azután normálisabb xD //

*Mi a jó kurva isten történik ebben a világban? Egyszer akarok nyugodtan (cöhh, én és a nyugalom...) eljutni valahova, erre a sors valami arrogáns, beképzelt balfaszt sodor az utamba. Könyörgöm, miért kell mindig nekem ráakadni az ilyen személyiségzavaros (vagy valami hasonló) fazonokra?! Persze ha egyből ki akarnám csinálni, annak se lenne túl sok értelme. Még a végén idecsődülne a fél Volturi, hogy kifilézzen. Így is már nem egyszer voltak velük problémáim Európában, nem hiányzik, hogy itt is basztassanak. Legutóbb is alig bírtam előlük lelépni. Ráadásul egy kisebb stadionnyi területet fel kellett ehhez égetnem.
Arra, hogy el akar küldeni, csak felvonom a szemöldököm. Én aztán nem megyek sehova, amíg az a kurva roncs nem ég le teljesen.. Vagy tüntesse el helyettem, aztán már itt sem vagyok. De én nem fogom az első csatornáig vonszolni, hogy utána ne bírjam beletuszkolni.
Valahol a fejemben egy hang az érkezésem óta üvölt, hogy takarodjak innen, amíg megtehetem, de mint mindig, most sem hallgatok rá. Lehet, hogy kivételesen nem ártana?*


//Amúgy a hajszínem fekete, nem szőke, de részletkérdés. ^^" //

*Tudatában vagyok annak, hogy a másik magasról leszarja, hogy itt vagyok. De ezzel nem veszi el a kedvem attól, hogy itt álldogáljak, és figyeljem őt. Ha valamihez, akkor mások idegesítéséhez kiválóan értek. És most is feltett szándékom addig itt állni, és méregetni a másikat, amíg fel nem idegesítem. Még jobban.*
- Egyik sem, cicamica.
*Unottan kezdem el nézegetni a környező épületeket, szemeteseket, mindent. Közben egyre pofátlanabbul méregetem a másikat. Nem fog tőlem egy hamar megszabadulni. Ha kell, megégetem a csinos pofiját. Akkor sem lehet panasz, ő maga kívánkozott érte.
A lopott kocsi maradványain még lobog egy-egy láng, amikből az egyiket unalmamban felélesztem. Az egész roncs újra lángra kap, és hadd égjen... Minél kevesebb marad belőle, annál jobb.
Igaz, azt sem értem, mi jó volt abban, hogy lecicáztam a másikat. Nem baj az, ha nem tetszik neki, azt is leszarom. Ha meg tetszik, azt is. Egyáltalán mi a fenét keresek én itt?*

*Port Angeles... Mi a jó fene ez a hely? Ha megtalálom azt a hülyét, aki útba igazított, kitépem a szívét, az istenekre esküszöm. Vagy felégetem a házát. Vagy valami hasonló. Már rég Forksban kéne lennem, erre itt keringek ebben a tetves külvárosban már vagy másfél órája. Ha így folytatom tovább, a rendőrség is rám fog szállni, főleg, hogy lopott kocsival közlekedek. Részletkérdés.
Végül hangos fékcsikorgással állok meg az egyik sötét sikátorban. A kocsi motorháztetője alól gomolyog elő a füst, úgyhogy van egy olyan halvány sejtésem, hogy ma már nem fogok sehova sem utazni. legalábbis nem ezzel a szarral. Kiszállok a kocsiból, majd elkezdem az övem mellé pakolni a sok különböző fegyvert, ami eddig az anyósülésen volt. Végül a sok kés közül kettő a csizmám szárában köt ki. Hogy a jó fenébe kerül hozzám ennyi kés? Valahogy nem emlékszem, hogy ennyit hoztam volna magammal. Romlik a memóriám, úgy tűnik.
A kelleténél nagyobb erővel csapom be a kocsiajtót, mire az ablaküvegen vékony repedés jelenik meg. Még belegondolni is rossz, hogy ezzel a ronccsal akartam Forksba utazni. De már út közben kinéztem egy dögös terepjárót, amiért biztos vissza fogok menni. De először meg kell szabadulnom ettől a... kocsinak nem nevezhető valamitől.
Előkerül a zsebemből az öngyújtó, aminek egy ideig csak szemlélem a lángját, majd azt a kocsira irányítom. Az egész egy pillanat alatt gyullad meg, és ég el, benne mindennel. Csak ekkor veszem észre, hogy nem vagyok egyedül. Nem messze tőlem a sikátorban van még egy vámpír. Rohadt jó, már csak ez hiányzott. Elrakom az öngyújtót, majd hanyagul nekitámaszkodok az egyik épület falának, és elkezdem méregetni a másikat.*

//Nem szükséges, csak ha van hozzá kedved...//

Új játék - Marchosia és Alex - vigyázz a szadista vámpírral

//Marchosia felébredt, az írási stílusa egyéni,,,, kell fordítás a posztok végére? //

Először azt hittem meg fog állítani, mivel neki kell megint valaki, hogy kordában tartsa a hiperaktív újszülöttet, amíg ide nem ér a drága bátyja, aki éppen még mindig az államhatár környékén jár és keres, pontosabban üldöz egy újszülöttet. Ehhez képest csak egy kis köszönömöt mondott utánnam, amivel sikerült is annyira meglepnie, hogy majdnem gyökeret vert a lábam. Ki hitte volna, hogy erre is képes ez az egyszemélyes ördögűző show? Mindenesetre fel voltam előre készülve egy esetleges újabb hátba támadásra, ezért kellemes meglepetés volt, hogy ezúttal lemondott az arcom átrendezéséről. Bár szerintem ahhoz azért nekem is lett volna még pár szavam. Legalábbis nagyon nem szeretem, ha valaki engem néz boxzsáknak, még akkor sem, ha az éppenséggel egy kislány is csak. Bár jóval erősebb, mint bármelyik ember, de vámpírok között a különleges képessége nélkül meg lenne lőve...
Végül még hátra pillantottam, hogy lássam, szüksége van-e további segítségre az újszülött marasztalását illetően, de nem úgy nézett ki, mint aki pont erre vár. Egy kis belső veszekedés után eldöntöttem, hogy annyit azért megérdemel, hogy tájékoztassam róla, a testvére merre is jár. Legalábbis tudja mihez viszonyítani az erő használatát.
-Alec most indult el vissza, 25 perc múlva ér ide. Addig jó szórakozást! - mondom, majd kilépek a sikátorból. Még elmenőben hallom a vámpír ordítását, de már nem érdekel különösebben. AZ biztos, hogy a legközelebbi Volturi látogatáskor nem fogok mellé jelentkezni. A képessége igaz, hogy jól jönne, de nem éri meg miatta szétveretni magamat...

Vége

Úgy döntöttem nem foglalkozom ezzel a mitugrásszal.
Annyit viszont megjegyeznék, engem a volturi egyik tagja sem bántana, száműzni sem lenne képes. A megfelelő módszerekkel kenyérre lehet őket kenni…
Ám mikor megtámadott a vámpír, és lerántott a földre, annak örültem.
- Kösz - mondtam, majd hagytam, hogy elmenjen.
Elment, nem éreztem, még utána is kiabáltam semmi szó, semmi válasz.
Ezek utána alapos kínoknak vetettem alá a vámpírt.
- fájdalom!- mondtam, majd az újszülött görcsösen megrándult.
Ezek után mondanom sem kell, jött magától volterrába, még hívogatnom sem kellett, csak párszor még egy kis szúró fájdalmat adni neki a szíve fölé…


//nagyon nem volt ötletem, és mostanában nem tudnék reagálnii, így befejeztem. köszi//

Bel & Jane - avagy tánc az idegeken

Ahogy sejtettem, a mobilom a kis akciómat nem sokkal élte túl. Amint befejeztem a beszélgetést ez a kis kígyó kikapta a kezemből, beszélt Heidivel, majd össze zúzta. A beszélgetés nem különösebben érdekelt, Heidivel még ma akkor is fogok beszélni, mivel megígértem neki. Akkor majd kimagyarázom neki a dolgot, elvégre ebben az egyben eléggé lekörözhetetlen vagyok. Már most nem egy jó indokkal tudok szolgálni Jane viselkeddését illetően, csak el kell döntenem, melyiket is süssem el. A telefonom további sorsára is felkészültem, nem csak ez az egy van nekem, ráadásul az összes szám le van róla mentve. Annyi eszem azért volt, hogy ne hozzam magammal a másikat is, ráadásul minden adatom megvan USB-n és két tartalékmobil lapul még a cuccaim között is. Ezekről nem tud, szóval ne remélje, hogy ilyen könnyen tönkre tudja tenni a kapcsolattartási kísérleteimet. Ennél azért dörzsöltebb vagyok, amint innen szabadulok, neki sikerülni fog mélyebbre zuhannia egy fokkal mások szemében. A kérdésére majdnem elnevettem magam, még hogy lélek. Nekem olyanom évek óta nincs. Tönkre tenni olyat nem tud, ami nem létezik. Maximum megpróbálhatja felépíteni, de az is eleve halva született ötlet. Még hogy a lányok megölnének a kiscicáért. Mikor utáljára láttam Heidit, kifejezetten tetszett neki ez a megszólítás és Elizabeth sem bánta. Azt csak a kis ártatlan Jane hiszi, hogy ezek a lányok pont olyanok, mint ő. Valójában nagyon különböznek külsőleg és belsőleg is. De szerintem volt annyi eszük, hogy ne kössék az orrára a szerelmi ügyeiket, így a kisasszonynak ezekről gőze sincs. Így aztán még könnyebb lesz mindent a helyére tennem. Miközben magamban gondolkoztam, alig telt el pár pillanat a világban és Jane még mindig az álarccal és vicsorogva várta a reakciómat. Ilyen könnyen nem húz fel.
-Az egyetlen, amit ezzel az akcióval sikerült összetörnöd, az a saját megbecsülésed. - mondom ki lassan, ráérősen a szavakat. Jól tudom milyen jelentésük van, és remélem ez ráébreszte a velem szemben álló sötétség hercegnőjét, hogy milyen nevetségesen is viselkedett. A legutolsó húzása sokkal jobban emlékeztetett egy kétségbeesett és féltékeny tinédzser próbálkozására, mint egy több száz éves Volturi testőr büszkeségének demonstrációjára. Talán most már felfogja, hogy sikerült magát egy kislány szintjére lealacsonyítania viselkedésileg...
A kis hajégetős megjegyzése nem volt túl fontos, mivel szerintem csak azért mondta megint, hogy csakazértis alapon megkaparintsa az utolsó szó jogát. Lassan kezdtem magam úgy érezni, mintha tényleg Jane mellé küldtek gyerekfelvigyázónak, és most kellene neki elmagyaráznom, hogy eljött a lefekvés ideje. Na, ennek még a gondolata is abszurd.
-Tartsd, aminek csak akarod. A lények az, hogy inkább volt állatias, mint egy lányé... - fogalmazom meg a lényeget, miközben továbbra is a nyugalom szobrát testesítem meg. Nem tudom a viselkedésemmel feldühítettem vagy éppen lenyugtattam, de nem izgat. Egyszerűen kimondom amit gondolok, röviden és érthetően. Nem úgy mint ő, akinek a beszédáradatától már nem egyszer majdnem meguntam az életemet is. Remélem végre be is fejezi, mivel semmi kedvem továbbra is altatódal szerű szövegeket hallgatni, amit ráadásul olyan monoton hangon ad elő, mintha a Bibliából olvasná a bűnökre vonatkozó részt.
Közben magamban tovább gondolkozok azon, mégis mit akarhat tőlem ez a sárkány. Lassan már csak az az egy megoldás marad, hogy az idegeimet piszkálni. Na ahhoz további sok sikert, kötélből vannak. Mint mindenkinek, nekem is van gyenge pontom, de nem találta még meg. Én ellenben már jó ideje tudom, hogy ő nagyon nem bírja, ha a legkisebb becsmérlő szóval is illetem Alecet. Az édes kis testvér szindróma nagyon érdekes, nála tökéletesen ki is csúcsosodott. Lassan már egyre meggondolatlanabb lesz, szerintem a tűrőképessége régen messze jár. Különben nem kívánna engem a pokolra, mint az imént említette.
-Hidd el, nekem se te vagy a kedvencem. Különben pedig a világ még mindig nem a tiéd, egyetlen rossz lépés kell neked is csak hozzá, hogy örökre kegyvesztett legyél! - találkoztam már ilyennel, nem is eggyel. A Volturi nagyon nem tolerálja a nagy hibákat, és aki elkövet egy ilyen, még örülhet, ha nem kap cserébe ingyen pácolást, hanem csak száműzik. Bár olyanoknak, akik az egész életüket a kötelékében élték le, nem könnyű egyszer csak nomád életmódra áttérni. Ha nincs szerencséjük az első adandó alkalommal legyilkolják őket.
Közben a kis akciómat a maga módján reagálta le. Megpróbált a számba harapni, de azt alig éreztem meg, nyilván mert nincs túl erős álkapcsa. A rúgására valamennyire számítottam, így csak a combomat találta telibe, de ettől is sikerült kicsit megrogynom. Azonnan kihasználta a lehetőséget, és a torkomnál fogva ezúttal a betonba próbált belepaszírozni. Már emeltem a kezem, hogy megakadályozzam benne, de a levegőben megfagyott. Nem hittem volna, hogy egyszer a nemeslelküségem miatt fogok pocsék helyzetbe kerülni. Eddig mindig sikerült betartanom az ígéretemet, miszerint lányt nem bántok, ha nem feltétlenül szükséges, most mégis majdnem megszegtem. Jane nem elég erős hozzá, hogy fizikailag bármi nagyobb kárt tegyen bennem, így nincs okom őt megünti. Perszer közben az újszülött is támadásba lendül, hála az óvintézkedésemnek, de ezt eddig egyikünk sem vette észre.
-Fejet le, támad! - mikor már majdnem ide ért, reagáltam, és a lányt a kezeinél fogva megrántottam, így sikeresen hozzám lapult, a kicsike meg pont átment felettünk és kikötött a szembe falnál. A lány nyilván megint nem tudta hova tenni a viselkedésemet, de különösebben nem izgatott a dolog. Mivel nem volt elég gyors, hogy felpattanjon, nekem pedig látnom kell ahhoz, hogy irányítani tudjam, vele együtt átfordultam, majd gyorsan célba vettem a vámpírt: -Vissza! - kiáltottam, mire megdermedt, majd ismét a földre zuhant, akár egy zsák. Mikor biztos voltam benne, hogy nem fog mozdulni, taplra álltam és felhúztam a kisasszonyt is. A kis repedés a bőrömről időközben már eltűnt, minden nyom nélkül. Most már tényleg elegem volt az ingyencirkuszából, így amint sikerült elengednem, elindultam kifelé a sikátorból. Szívből reméltem, hogy ezúttal mindenféle támadás nélkül is el jutok a végéig.
-További szép napot! - szóltam még hátra ironikusan, majd célba vettem a nyüzsgő utcát.

Kapcsolatai valóban meglepőek voltak. Giannáról teljesen megfeledkeztem. Persze, Gianna sem titkárnő. Az más dolog hogy annak használják. Végül is, szegény lány… nemm erre van kitalálva.
Elkezdett telefonálni. Micsoda pech, hogy telefonja az utolsókat rúgja, hogy miért? Mert hirtelen ott termetem mellette. Mint egy szürke árny. Mikor másodszor elköszönt, kivettem a kezéből e telefont, és visszahívtam az utolsó számot. Valószínűleg Heidinél volt még mindig a készülék, mert ő szólt bele.
- Heidi? Itt Jane. Nem tudom ráismertél-e régi barátocskánkra Belialra. Szeretném, ha tudnád, még mindig így néz ki mint egy nő. – nevettem. Végül is lányok vagyunk jogunkban áll kibeszélni a pasikat, és a nőnek látszó pasikat is. Ő is egy nevetésfélét hallatott. – Nem hitte el nekem hogy senki sem üzenettovábbításra van teremtve. Ha továbbadod az üzenetét Aro-nak vagy valakinek, tedd hozzá hogy igen… - ránéztem. Megvetően. – igen nagyon nem bír magával. Na, nemsokára találkozunk. Pá! – Tettem le a telefont, majd összeroppantottam. Gonoszan vigyorogtam egyet. Megszorítottam a törött alkatrészeket, majd szétmorzsoltam darabokra, és lassacskán a poros földre szórtam.
- Opsz… Ez érzékenyen érintett? Nem akarom, hogy törékeny kis női lelked megsérüljön. – mondtam álszent hangon, gyámoltalan pofit vágva, és csóváltam a fejemet. - Nem akarom, hogy megsérüljön. Teszek róla! – vigyorogtam gonoszan rá. – Különben is. Azt hiszed, ha itt lennének melletted. Test közelben a lányok. Engednék, hogy lekisciciázd őket? Aligha hiszem. Ha itt lennének, és én is. Te már halott lennél. Sajnos nincsenek itt. Te pedig adj hálát az égnek!
Haja még mindig ugyanolyan volt, mint eddig. A legtöbb kivetnivalót abban találtam. Ruhája is inkább emlékeztetett egy középkori királyné báli kosztüméhez, mint hogy azt lehessen rá mondani, hogy egy normális férfiruha. Bevallom, Aronak, Marcusnak és Caiusnak is hosszú haja van. De akkor is. Ők legalább nem olyan ruhákat hordanak, mint egy lány.
- Kár. Olyan szívesen elégettem volna a sörényedet… - néztem rá ridegül, rezzenéstelen arccal. Mint egy szobor. Csak éppen a szám mozgott. – kutya? Ez minimum megért egy tigrist! Nem láttad? Írass szemüveget. – sziszegtem.
Ezzel a kaján vigyorgással komolyan leállhatna.
1, ha már úgy néz ki, mint egy nő, legalább ne vigyorogjon, úgy mintha nőtársait akarná megkaparintani.
2, egyáltalán nem áll jól neki. Iszonyatosan bosszantó, és amúgy sem valami szépség.
- Ha Forksban kéne lenned, miért nem ott vagy. Meg is szeghetnéd az ígéretedet. Ha meg akarsz halni. Habár, már így is a halállal játszadozol. Az újszülött vámpírról csak annyit, téged már jobban kívánlak a pokolra, mint őt. Sokkal szívesebben végeznék előbb veled. És nem hiszem, hogy enyém a világ. Nem tudom, mondtam-e már. Tudom, hogy a világ egy része az enyém. - Arról meg is feltelkeztem, hogy nem lehet Forksban. Itt tartom. Ha nem paranccsal, akár fizikai erővel. Valamivel úgy is itt fogom tartani, amíg azt nem mondom, neki távozhat. De ezt lehet, csak nappal mondom… Majd felhívom telefonon. Ja, nem is lehet, mert az előbb zúztam szét.
Kezeimet lefejtette a nyakáról, és a falhoz préselt. Játszadozunk? Játszadozzunk! Nem téptem ki magam a kezéből. Ha akartam megtehettem volna. Vártam a pillanatot.
Falhoz préselésem után a szemembe nézett, bár nem lehetett kellemes érzés. Tekintetem szinte lángolt, látszott rajta a gyűlölet, amit utána táplálok.
Egyszer csak megcsókolt! Érti ezt valaki? Reakcióidőm elég gyors volt. Mielőtt elmehetett volna, erős fogaimmal iszonyat nagy erőbedobással, és elszántsággal az alsó ajkába haraptam.
- Játszadozunk? – néztem rá gonoszan, majd megrúgtam. Legérzékenyebb pontját találtam el, és ezt nyugodtan félreértheti mindenki. Mondjuk… félreérteni sincs mit, mert a félreértendő dolgot találtam el. Talált, Süllyedt. Mondjuk, ő reméltem inkább görnyedt.
- nos, örömmel állíthatom meg, hogy szerintem eléggé ferde hajlamú vagy. Vagy, ha már úgy nézek ki mint egy 12 éves fiú, hát ha már te nem vagy elég férfias, legyen valaki helyetted mi? – ismét elkaptam a nyakát, és belemélyesztettem a körmeimet. Iszonyat erővel a földhöz vágtam. Egy kicsit meg is repedt a bőre.
- Áh, nem érdemes? Igazad van. Minek pazaroljam a drága időmet hozzád hasonlók hülye álmaira, és vágyira. – morrantam rá, majd átgyalogoltam rajta kifelé a sikátorból… lassan. Reakciójára azét még is kíváncsi voltam. Erre mit léphetne?



// Bocs, az hogy Belial szemére vesse Jane hogy meleg muszáj volt xD//

Bel & Jane - avagy tánc az idegeken

Tessék, egyre inkább az az érzésem, minden egyes tettemre direkt készít hosszú és kimerítő válaszokat. Miközben éppen arról papol, hogy Volterrában egyik vápírnak sincs mobilja én ráérősen keresgetek. Igen ennyit én is tudok, de van valami, ami Jane figyelmét elkerülhette. Nem, nem akarok senkit beküldeni a kastélyba, van ott ember, csak értesítenem kell. Lássuk csak, hogy is mentettem el azt a számot. Aha, megvan. Micsoda mázli, hogy szuper kapcsolataim vannak a lányokkal. Gyorsan megnézem stimmel-e a szám, majd hívásra kapcsolok. Közben a kínzás királynője még mindig beszél, de ez körülbelül annyira izgat, mint egy kis piszok. Az is itt van és el kell viselnem, de senki nem kötelez rá, hogy bármit is tegyek vele. Végre csörög és csak remélni tudom, hogy felveszi a címzett. Úgy fél perc után valóban bele szól valaki, és biztosra veszem, hogy a mellettem álló vámpírlány nem ismeri fel ezt az elváltoztatott, búgó hangot.
-Szia szépségem! Mi van veled? ... Nagyon örülök, hogy jól vagy. Figyelj, tudom, hogy nem szép dolog tőled ilyet kérnem, de nem adnád már oda a telefont Heidi-nek vagy Elizabethnek? ... Mindegy melyiküknek adod, amelyik a közelben van. - hallom, hogy hamarosan más valaki kapja meg a mobilt, miközben szerintem a kis kísérőm álla a padlót verdesi. Abban igaza van, hogy vámpíroknak nincs mobiljuk, de Giannának senki nem tiltotta meg a használatát, én pedig sikeresen kiszedtem belőle a számot. Közben persze tényleg megkapja a telefont Heidi. - Hello kiscica! Mi van veled? ... Csak szeretnélek megkérni valamire. ... Nem olyan nehéz feladat. Csak adj át egy üzenetet Aronak. ... Hát annyit mondj neki: Nem szeretem, ha feleslegesen ugráltatnak és gyerekfelvigyázó sem vagyok. Egyik sincs benne ez egyességünkben. ... Nem, ennyi lenne. ... Ígérem hamarosan újra hívlak. Szia! - az utolsó pár mondatot már csak távolabb állva mondtam, mivel félő volt, hogy a kislány agya eldurran, és a telefonom látná a kárát. Persze most megint kezdheti a fejét törni, hogy mégis honnan szereztem én ilyen kapcsolatokat. Valójában szerintem már tudja a választ is, csak nem jön rá egyből. Remélem ezzel már sikerült ráébresztenem, hogy nem mindenkinek van szüksége a postaszolgálatára ahhoz, hogy értekezni tudjon Olaszországba való utazás nélkül is a Volturival. A kényelmesebb módszereket azonban kevesen ismerik...
Jane lassan szerintem már azon fog gondolkozni, mégis hogyan tudna anélkül eltenni láb alól, hogy komolyabban megsérülne, vagy emiatt újabb gondot okozna. Pedig az nem lesz könnyű, mivel az én képességem még nagyon sokat érhet Aronak is, hiszen ha valami olyanra van szüksége, amit nem tud megszerezni, akkor nem fog miatta minden szükséges képességet egybe gyűjteni. bár igaz az ő képességei is páratlanok, így nem bánthatom. Semmi szükségem rá, hogy a sorsot is kihívjam magam ellen, éppen elég, hogy még mindig nem fejeztem be a tisztogatást. De azért remélem a kis emlékeztetőm elég volt rá, hogy Aro végre belássa, nem éppen a marionett-bábu alaptípusba tartozom.
A nyelvét mindenesetre jól felvágták a fúriának, de engem nem zavar. A külsőm nekem tetszik és a legtöbben egyet értenek velem, és senki sem lehet tökéletes. Engem nem zavar a hosszú, rozsdavörös haj, inkább egyfajta ismertetőjegy. Mások kedvéért nem változtatok rajta.
-A hajam jól megvan anélkül is, hogy hozzá érnél. De ha ennyire akarsz valamit csinálni, inkább kapard le az arcodról azt a vicsort. Egy kutya nem néz így ki... - jegyzem meg kajánul, mivel szerintem megint sikerült érzékeny pontra tapintanom. Ha meg nem, egye fene. Nem sürgős ez a szócsata, csak szerettem volna valamivel elütni az időt. Ha már erre vagyok kárhoztatva...
-Nekem is lenne dolgom, csak nem éppen itt. Forksban kellene lennem, és befejezni egy-két dolgot. Ehelyett üldögélhetek az egyik sikátorban és játszhatom a féken tartót egy újszülött vámpírral, miközben egy kislány azt hiszi, övé a világ. - íme, ez az, ami zavar. Nekem eszem ágában sem volt ide jönni, de ha már feleslegesen tettem is meg az utat, igazán elengedhetne. Nekem nem feladatom a likvidálása az elszabadult kicsiknek, pontosan ezért van ő itt. Kínozza ezt a magatehetetlent, amennyire csak akarja, engem aztán hidegen hagy. Egyetlen dolgot akartam, de azt Heidi volt oly kedves és megtette nekem. A fenyegetéseivel meg mehet akárhova, csak nem hozzám. Ha használja az erejét, abból ő jön ki rosszabbul. Mikor megemlítettem a bátyját, elszakadt nála az a bizonyos cérna. Torkon ragadott, és a falhoz nyomott. Csak azt ne várja, hogy én ettől bármiben is hátrányban leszek. Vagy 30 centivel kisebb nálam, és gyengébb is fizikailag. Bár a keze meg kell mondjam, nincs épp a legjobb helyen, sokkal jobban izgatott volna, ha máshol kap el. Abba inkább bele sen gondolok. Szidni Alecet? Az, hogy közlöm vele a tartózkodási helyét az én szememben még nem ér fel a szidással. De ha annak veszi, csak tessék. A gyengepontját éppen most találtam meg. Bár már nagyon kezd kényelmetlen lenni ez a helyzet. De mindjárt javítok rajta. Óvatosan megfogom a csuklóját és minden különösebb erőfeszítés nélkül leszedem a nyakamról. Már tudom is mivel álhatnék rajta bosszút. Ha valami rosszat mondok, csak feldühödik, de le is nyugszik. Inkább mást teszem. Mivel még mindig fogom a kezét, elszabadulni nem tud. A szemem meg villan egy pillanatra, mintha irányítani akarnám, de nem teszem. Ez a mozdulat ahhoz éppen elég volt, hogy lemrevedjen. Ezt még megkeserüli a kis aranyos. Kis rántással és egy lépéssel elérem, hogy most ő kerüljön a falhoz. Kaján vigyorral a képemen hajolok le hozzá és nézek a szemébe, majd villámgyorsan újra mozdulok. Mivel menekülni nem tud, a szájára csapok le és megcsókolom. Ezért megölne, ha tehetné, az biztos. Elszakadok tőle majd még egyszer hozzá fordulok:
-Velem nem érdemes játszanod! - suttogom, majd elengedem és elindulok kifelé a sikátorból. Ha utánam vég valamit azt könnyű szerrel kicslezem, de van egy olyan érzésem még mindig le van döbbenve. Különben is, ha velem valami történik az újszülött elszabadul és rá támad. ideje megtanulnia, hogy nem mindig övé a győzelem.

//Bocsi, ezt nem tudtam kihagyni//

Úgy tűnt, valaki igen szeretne megismerkedni az öklömmel. Lehet lány vagyok, de mindez nem azt jeleni hogy egy gyámoltalan kis hercegnőként kell rám tekinteni. Tekintsenek úgy, mintha én lennék a kaszás. Én mindenkit elviszek Volterrába, és valljuk be: ott nem a legfényesebb jövő vár arra, aki egyszer azon a kastélyon belép.
A levélírással nem azt értettem, hogy vegye elő a mobiltelefonját. Végül is, hova képzel? Hogy a volturinak lenne mobilja? Még egy bizonyíték hogy nagyon keveset tud, és hogy látom unatkozik is. Csak az igazán buta és lusta emberek, vámpírok vagy egyéb lények szoktak unatkozni. Akinek van esze, feltalálja magát. Aki nem lusta, nincsen ideje unatkozni.
Szerintem másra is kéne figyelnie, minthogy a lábaival úgy kalimpáljon, hogy az majdnem lerepül a lába. Nem sajnáltam volna, ha valóban lerepül.
- Várj. Te nem is tudtad, hogy a Volturinak nincsen telefonja? Senkinek. Nem értem mit keresgetsz. A kastélyba pedig egyik pajtikád sem fog tudni bejutni hogy elmondja üzeneted. Ha bejut, meghal. Illetéktelenek nincsenek a kastélyban. Különben is. Visszatérve az előzőhöz: te komolyan nem tudtad, hogy ég egy ősrégi telefonunk sincs? Akkor már titkárnő is kéne. Nem mellesleg akkor egy csomó üzenet átadására nem engem küldenének, hanem küldenének egy SMS-t! Gondolkozz…- tényleg nagyon hülye! Ennyi esze sincsen. Néha bele kellene gondolni ha lenne telefon, akkor egész nap csöngene. De nincsen, így én kézbesítem az üzeneteiket. Kezdem magam gy érezni, mintha tényleg postás volnék. De nekem valahogy a Kaszás kifejezés jobban tetszik. A legtöbben rettegnek, ha meglátnak, összeesnek… Már a pillantásomtól is. De itt, ezt nem tehetem. Nem adhatok egy ilyen felelőtlen transzfesztita kezébe egy ilyen tömeggyilkos fegyvert. Hiszen, ő még saját magát sem tudja lekötni, nemhogy mások felett rendelkezzen. Legszívesebben megölném. DE nem lenne senkinek sem jó, mert kereshetnénk valakit a helyére. Persze, ha ez kitudódik, akkor sorban tolonganának a vámpírok, hogy kegyeinkbe férkőzzenek és mentesüljenek a Jane Volturi féle brutális kínzásoktól, és Aro de la Volterra féle kivégzésektől.
Nem adhatom a kezébe a fegyverem, mellyel súlyos csapást mérhet bárkire. Meg peresze, mindig csak azzal tud jönni hogy, kezdhetsz magyarázkodni, bal-bla-bla. Eszébe sem jut, hogy a Volturik nagy része odavan a képességemért, kegyetlenségemért… Egy olyan láncszem vagyok, akit nem jó elveszteni…
Gondolatait ki tudom találni: Az kívánja páholnának el, hogy egyszer valaki majd az utamba áll, és ellátja a bajom. Ez, persze nem esik meg. Ismerem a vámpírokat. Tudom, kivel hogy kell viselkedni. Hamar megtapasztalom személységét, ha kell, kemény vagyok. Ha pedig éppen olyan vámpírral kerülök szembe… Nyalizhatok is akár. A lényeg hogy így vagy úgy megnyerjem.
- tudod fura ezt hallani… - utánoztam nyálas hangon. – Na és? Engem nem zavar. Tudják, hogy lány vagyok. Akinek kell, tudja, hogy nem vagyok 12 éves fiú. Persze… a többieknek nem kell tudni. Ez nagyon jó álca, köszönöm, hogy eszembe jutattad… Gondolom, te meg azoknak a nőknek jössz be, akik szeretnek babázni, egymás haját fésülni, rózsaszín ruhákat venni barátjuknak, hajat fonni… - egy halvány mosoly volt az arcomon. – Megengeded, hogy kivasaljam a hajad?
Gúnyolódtam. Hangomon végig érezhető volt a megvetés, és hogy igen lenézem. Végül is, mire véljek egy olyat, aki óvodás módjára kalimpál egy erkélyen? Szóra se kéne méltatnom egy ilyen kis fajankót, aki olyan mintha most jött volna le a falvédőről…
És még csodálkozik, hogy Alec inkább egyedül üldözi a másik vámpírt? Nevetnem kell…
Úgy döntöttem, kitaláltam, hogy mit fogok csinálni az újszülött vámpírral. De ez egyelőre maradjon titok.
- Tudod… mondok egy bölcs mondást… már ha tudod mit jelent a kifejezés hogy bölcs: Csak a buta és lusta emberek unatkoznak. A többiek vagy feltalálják magukat vagy nincsen idejük ilyenekre. – Mondtam neki mérgesen. – gyermekvigyázás? Ha rám értetted halott vagy. Több száz évvel öregebb avgyok nálad. Régebb óta vagyok vámpír. Tanultabb vagyok, jobb vagyok nálad. Te komolyan azt hiszed hogy én miattad majd feladom? Ha akarok, tömegmészárlást végzek,ha akarok felrobbantlak… ha akarom túléld. Ha karom nem. – mondtam baljós hangnemben.
Egy lágy szellő suhant végig az utcán, arcomban éreztem… Levettem a csuklyámat. Arcom egészét lehetett így látni. Nagyon viszketett már a tenyerem. Ha élő ember lennék… már felpofoztam volna. Ha élő ember lennék, már én sem élnék. De nem azért mert ez a nőszabású kioltotta az életemet. Máglyán égettek volna el. Mikor ismét szájára merte venni bátyám nevét elborult az agyam. De annyi önuralmam volt, hogy ki ne ejtsek egy szót a számon, ami valóban két szó lenne: halálos fájdalom. Ehelyett villámgyorsan mellette teremtem, Elkaptam a nyakát, és a falig toltam. Szorítottam a nyakát, akár egy nagyon erős bilincs. Fejét a falba vertem, megrepedt, nem elég behorpadt a ház. Nem kicsit. Szorításom erősödött.
- Ne szidd a Volturik egyikét sem. Pláne ne azt, aki a rokonom… Ha még egyszer meghallom, halott vagy. Úgy megkínozlak, hogy még tárolni sem tudod az erőmet, olyan gyorsan halsz meg. De a legjobb az lesz, ha rögtön a Volturihoz viszlek. Nem hinném hogy még egyszer engedményt tenne neked. Csótány!- Szorításom még inkább erősödött. Nyakát teljesen összepasszíroztam annak reményében, hogy maradandó károsodást okozok neki. Számításaim szerint hamarosan kapálózni fog. Majd újra szidja családom...

Bel & Jane - avagy tánc az idegeken

Na csak elismerte, hogy a drága bátyja 200 km-re északra tartózkodik, és éppen a bolondját járatja vele egy újszülött. Legalábbis jól megfuttatja, mivel egyedül kergeti, nekem meg eszem ágában sincs segítségére sietni. Nem várt meg, akkor az ő baja. Bár nem sokkal jártam jobban az élethű ördögüző előadásból szalajtott puffogó vipera húgával sem, bár ő legalább felismerte, hogy nagyon nem lenne jó, ha az erejével próbálna jobb belátásra téríteni. Meg szerintem esze ágában sincs egy ehhez hasonló közveszélyes eszközt önként a rendelkezésemre bocsátani. Ha megkapnál valami csoda folytán, biztosan jobb belátásra tudnám téríteni a bűzösborzokat, de egyenlőre a kezemben tömegpusztító fegyvernek minősülne. Inkább nem vagyok kíváncsi egy újabb találkozóra Aroval és a vének tanácsával. De örülök néha, hogy a kisasszony nem gondolatolvasó, ha az lenne, ezért már minimum a pokol peremén lennék. Bár még most is nagyon ott táncolok, csak éppen jelenleg az élök sorába tartozom fizikailag. Már amennyire az lehetek szívverés és más életfunkciók nélkül.
Közben jön az újabb szentbeszéd, és lassan már tényleg nagyon kezdem unni. Muszáj ennek minden egyes szövegét bibliai hosszúságúra növelnie, vagy ezt külön az én kedvemért teszi meg? Na mindegy, ezúttal már nem is veszem a fáradtságot, hogy úgy tegyek, mintha a legkisebb mértékben és izgatna a mondandója, leszámítva az utolsó pár mondatot. Írjak levelet? Azt nem tudok, de az alapötlet nem is rossz. El fogom én érni, hogy még Jane előtt elkerüljön a válaszom a Volturihoz, mégpedig elektronikus levél formájában.
-Tőlem, szerintem a levél még előtted akkor is Volterrában lesz. Remélem szeretsz magyarázkodni! - azzal előkapom a mobilom és ráérősen elkezdek keresgélni a nevek között. Közben érzem a tekintetét, de nem törődöm vele. Ha akar valamit, azt előbb-utóbb úgyis kénytelen lesz nekem is elmondani. Vagy parancsolni, de a másodikra nem fogok reagálni. Ideje lenne rádöbbennie, hogy nem minden a rang. Onnantól kezdve, hogy kitette a kicsike lábait Volterrából, csak idő kérdése, hogy valaki helyre tegye. Addig nagy a szája, amíg erősebb mindenkinél. Amint talál valakit, akinél a képessége csődöt mond, mehet ő is a süllyesztőbe. Bár ha én találok rá előbb egy ilyen személyre, szerintem ezer örömmel küldöm el a kedves ikertestvérével együtt. Addig meg csinál amit akar, engem felhúzni nem tud. Bár a megjegyzése a külsőmre érdekesen hatott. Lánynak néznek, és? Második pillantásra bárki rájön, hogy férfi vagyok. Ráadásul a legtöbbeknek éppen ez a meghatározhatatlanság a vonzó. De ha egyszer szócsatázni akar, nem rontom el a kedvét.
-Tudod fura ezt pont olyantól hallani, aki 12 éves fiúnak menne el, amíg meg nem szólal... Egyébként a lányok nagy része kifejezetten kedveli a kinézetemet. - vágok vissza, méghozzá az igazat. Elvégre nem én vagyok itt az egyetlen, akit mellé néznének, ráadásul nem is a pedofilok kis kedvence. Plusszban Volterrában is szereztem pár értékes kapcsolatot, amit még fel tudok használni.
Közben az újszülött visszajön, Jane meg nagyon nem tudja eldönteni töprengő arckifejezéséből ítélve, hogy mit is csináljon vele. Tanakodhat amennyit csak akar, de nekem akkor is kezd elegem lenni. Ez a hely rém unalmas, ráadásul jobb dolgom is lenne, mint kis királykisasszony parancsára vámpírt szelídíteni. Addig maradtam, amíg esély volt rá, hogy megkaphatom az erejét, de mivel letett erről is, nem éri meg miért engedelmeskednem neki. Aro feltételét teljesítettem, kijöttem Alec elé, az más dolog, hogy ő a segítségemből nem kért. Akkor én mára itt végeztem, majd valaki más fogja helyettem a szemetet eltakarítani. De a kiscsillag nem fog olyan könnyen elengedni, bár mit tehetne?
-Nekem elegem van. Unom magam, szóval ideje tovább állnom. A vámpír a következő egy órában még nem fog elmozdulni, de jobb dolgom is van a gyerekvigyázásnál. További jó munkát én elmentem! - állok fel és indulok vissza. Főjön csak a saját levében a kis házisárkány. De egy valamit még mindig nem értek. Hogy tudják olyan hosszú ideje ezt a két lábon járó fúriát elviselni? Nekem ennyi is elég volt a felsőbbrendűségi képzeteiből és a parancsolgatásából. A tőbbit elintézi egyedül és, én meg addig kicsit élvezhetném a műsort. -Ja és a bátyádat ne nagyon várd, jelenleg alaszkához közelebb van, mint ide! - fűzöm még hozzá, és elindulok. Persze nem sietem el a dolgot, ha nem is mutatja ki, az idegessége kézzel tapintható...

- Nem. Alec már nincsen az államban. – ripakodtam rá, még is hidegvérű maradtam. Nem bosszantottam fel magam egy hozzá hasonló kis Lucifer fajzat miatt. Mérgesen néztem rá. Még mindig nem tűröm, ha valaki kételkedik abban amit Alec csinál. Tudja a dolgát, és ez a fontos. – Különben is. Én nem hiszem, tudom. – morogtam rá.
Tudom, Alec nincsen az államban. Mostanra már kiért belőle. Csak tudnám, miért kell a Volturi testőrség dolgát ilyen amatőrökkel hátráltatni, mint Belial. Makacs, és túl idióta ahhoz, hogy el tudjon látni valami fontos dolgot, amit kellene neki. Most éppen, szélvész erővel kellene Alec után loholnia. De inkább ne tegye. Milyen jó hogy én is szervezkedhetek néha. Amint kiteszem Volterrrából a lábam, szinte minden vámpír, aki rosszat tett bocsánatomért esedezik, vagy éppen megtámad? És nyer? Áh, ilyen nem létezik. Jane Volturi sohasem veszít.
Elkezdtem azon gondolkozni, hogy milyen módszerrel lehetne megölni, ha esetleg túl nagy a szája. Talán, ideugraszthatnám Alecet, vagy ráállíthatnék még pár szövetségest. Azt hiszi, csak ő van a szolgálatainkban? Sőt. Ha jobban átgondolom. Ha nagyon megerőltetnénk magunkat, és a farkasok is. Talán még őket is be lehetne vonni. De erre nagyon kicsi az esély.
Belial nagyon bosszantó. Még a végén eljár a kezem.
- A Volturi klán tagjainak kézbesítem üzeneteit, és ha üzen vissza az illetékes, akkor kézbesítem vissza. De neked nem hoztam üzenetet. Alec adta volna át, ha találkoztok. De, vedd úgy, hogy átadta. Majd ő továbbítja az üzeneteidet Aro-hoz. Én nem. Nem erre küldtek, hogy rohanjak vissza a kastélyba, mert üzenni támad kedved. Írj levelet. Gondolom, tudod az irányítószámot és a lakcímet. – vigyorogtam rá gonoszan. Senki sem tudja egyiket sem. Na, azért egy-ketten tudják, de mindenki nem. Különben naponta válaszolgathatnánk a levelekre, és akkor az lenne a dolgunk.
Mondtam vajon már neki, hogy én mennyire utálom? Mármint Belialnak.
Nem fogok most az egyszer erőszakhoz folyamodni. Ha meg már igen, nem fogom a képességemet használni. Persze, hogy majd ő eltárolja magának? Már csak az kéne. Mielőtt teljesített volna a parancsaimat megnéztem közelebbről. Ilyenkor gondolkodom el róla: nőnek érzi magát? Nem bírtam ki, ne tegyem szóvá.
- Gúnyolhatsz, szidhatod a testvére érzékeit, és kitalálhatsz egyebeket. Mi tudunk változtatni rajta, De te akkor is úgy fogsz kinézni, mint egy nő. – kuncogtam alig észrevehetetlenül. Gyerünk Jane, tudsz te szájalni is. Nem kell folyton az erőszak…
A vámpír Belial parancsaira irányt váltott, visszajött. Nem tudtam mit tegyek vele. Balial jelenléte közbe, erőmet nem használhatom. Itt kell tartsam, hogy a Aro és a többiek eldönthessék hogy mi lesz a sorsa. Mert nem elég, hogy egy fesztiválon, ami egy közterülten volt és emberek voltak ott mutogatta magát a napon, nem mellesleg csillogott. Ennek tetejébe még nyilvánosan is vadászott. Nézzük csak, hmmm… Mik lehetnek a fenyítés eszközei? Kínzás majd halál? Vagy csak simán halál?
Talán már úton van a felmentő sereg, talán Alec hamarosan ideér, hogy Volterrába hurcolhassuk, vagy együtt kiötöljük, hogy mit tegyünk vele. Meg vannak kötve a kezeim. Halálra kínozhatnám itt is, de… nem tehetem. Ez a Belial túl veszélyes hozzá, hogy használjam előtte különleges képességem. Ki kell találnom valamit, s ez nem lesz egyszerű.
- Nem mondtam, hogy egy vámpírt üldözünk. Lehet nem említettem, hogy én egy másik vámpírt üldözök. Minket a családi és egyéb kapcsolatok nem igazán érdekelnek. Bűnösek? Bűnösek. Nagyon vétkeztek? Igen. – mondtam komolyan. Rémes, hogy valaki ennyit ne tudjon. Tudatlan, műveletlen. És még őt vettük szolgálatainkra? Első dolgom lesz lebeszélni Róla Arot, vagy Caiust, vagy Marcust… Talán egymásra jobban hatnak.
- Te csak tartsad… Ne engedd el, ki kell találnom valamit mi lesz a sorsa. Ne lóbáld a lábad! Elterelődik a figyelmed, és nem teszed zsebre, amit kapsz miatta!

Bel & Jane - avagy tánc az idegeken

A kis vadmacska szépen neki állt pár üvegdarabbal zsonglőrködni, majd az egészet hozzám vágta. Most vagy rosszul céloz, vagy nem is akart eltalálni, mert mind elment mellettem annal ellenére, hogy csak azért is alapon egy milimétert sem mozdultam el. Azok a szilánkok úgysem tudnának nekem ártani, addig meg jól jön egy kis szórakozás. A kislány nem éppen az a nyugodt fajta, és nagyon kíváncsi vagyok rá mikor fog nála elszakadni az a bizonyos cérna. A testévérére eléggé fájdalmasan reagál, és bár próbál nyugodt maradni, látszik rajta, hogy nem éppen kevés önfegyelem kell hozzá. utána persze jön a fenyegetős rész, bla-bla-bla. Lassan már kezdem unni, hogy minden egyes Volturi tag ugyanazt a szöveget mondja. Ezeknek benne van a feladatukban egy litánia megtanulása, amit fel kell mondaniuk vámpírok előtt? Ha tudnék, ezek százalék, hogy ásítoznék rajta egyet. De nem tudom, így csak kezdhetem fixírozni a talajt, vagy Jane arcát, bármit, ami lefoglal és elvonja a figyelmemet a tök unalmas monológjáról. Ez máshol beválna, de ellenem nem. A végére már eléggé ki is mutatom az unalmamat, meg sem kísérlem tettetni az érdeklődést. Majd lesz eszembe. Van nekem elég agyalnivalóm, nem kell hozzá még ez is. Na, végre befejezte és lélegzetet is vett. Akkor talán most már kezdhetek is újra hangot keresni. De perzse egy valamit nagyon nem felejtettem el, hogy mire képes. Bár igaz ami igaz, ez a képesség nekem sem jönne rosszul. Az indiánokkal biztosan könnyebb dolgom lenne.
-Befejezted végre? Oké, tőlem hiszel amit akarsz, de Alec akkor sincs még az államban sem. - vágom a képébe, mivel a képességeim nem tűnnek el, nem is romlanak és ezek egyértelműen északra mutatnak, és kb. 200 kilométerre innen. Biztos kifogott egy gyors újszülöttet, vagy valami, de ezt addig nem tudom ellenőrizni, amíg ki nem derül ki teremtette. Közben a hőn áhított csendnek is vége szakad, a kislány nagyon nem tudja tartani a száját. Volturi-postás? Érdekes név, és most, hogy mondja, rá illene is.
-Tényleg? Pedig üzenetküldésre gyakran szoktak használni. - jegyzem meg, felkészülve egy esetleges fájdalomra, de mivel ez nem következik be, a kisasszony idegei kötél szerűek lehetnek. Nem baj, az is elkopik egyszer, és ki fogom próbálni mikor.
Hirtelen átmegy parancsnok módba a kedvem és a napom már hivatalosan is teljesen el van rontva. Csak egy horkantással fejezem ki a véleményemet. Persze, más kívánságom sincs, mint egy szadista kislánynak engedelmeskedni. Azt várhatja mikor teszem meg. Szépen lassan visszafordulok felé, majd sugárzó mosollyal az arcomon gondolkodom rajta, mi lenne, ha befolyásolással pobálkoznék. Nem jó ötlet, semmi kedvem a legnagyobb bandával szemben kihúzni a gyufát. De akkor sem fognak engem kötélen rángatni. Csendre int. Köszi szépen. Azt mondta maradnom kell, de azt nem, hogy hol. Felugrok az egyik alacsonyabb erkélyre, és a peremén ülve figyelem amint Jane a levegőbe szimatol és próbálja meghatározni az újszülött helyét. Inkább a szemét használhatná, én innen látom. Ja persze, ő kicsit alacsonyabb nálam. Pechje van. Az újszülött kiszúrta, remek. El is menekülne, engem meg újabb utasítás ér. Oké, akkor maradni fog. A szemem felvillan, miközben megtalálom Lucifer erejét és rá irányítom.
-Megáll, ide jön, fekszik! - akár egy kutyának, úgy osztom a parancsokat, az újszülött pedig megteszi őket. Mikor készen van és vigyorogva Jane-re nézek, majd várom mit reagál. Közben a vámpír szabadulni próbál, de nem engedem. Az elméje szabad, de a teste nem reagál. Lassan már szerintem az esze sem fog. Az ellenállásának mindenesetre annyi. Kicsit megnézem közelebbről, és megint alkalmazom a másik képességemet.
-Ennyit a Volturi hírszerzéséről. Két újszülött van. Alec a testvérét üldözi, jóval távolabb. - közlöm a tényeket, majd ráérősen lóbálom tovább a lábam ültömben. A többi az ő dolga, bár szerintem ha neki áll előttem kínozni, véletlenül el fogom engedni...

Reakciói korántsem voltak olyanok, mint amilyenre számítottam. Azt reméltem nyugodtabban fogadja, és hamarabb mehetek dolgomra, és még nem kell járatnom az agyam feleslegesen. Végre ölni akartam.
- Akkor hagyom. – sóhajtottam, majd lehajoltam. Nyugodtan, lassan. Felkaptam egy törött üveg szilánkját a földről, majd gyorsan felálltam, és felé hajítottam. Alig két milliméterre ment el a füle mellett. – Ezt a természetemet szereted? Hát csak nézd. – többi szavára felbőszültem. Alecet, nem szidhatja senki. – Alec nem lő bakot. Alec, tudja az utat. A VÁMPÍRT KÖVETI. De, egy magadfajta kis… kis felesleges személy a vámpírtársadalomban… egy ilyen valaki nem tudhatja, hogy miért van a város tulsó oldalán. És ne kezdj el papolni nekem arról, hogy érzed. Nem őt érzed. Alec biztosra megy, és ha továbbra is kekeckedsz, úgy végzed, mint az elődjeid, akik megszegték a szabályokat. – nem néztem rá, hangom nyugodt volt. Bármennyire mérges voltam rá, nem volt szabad, hogy elveszítsem önuralmamat és megkínozzam. Mielőtt eljöttem, elismételték mindkettőnknek: vigyázzunk ezzel az alakkal.
Nem kívánatos személy errefelé. Minek is az útmutatás? Inkább adjanak térképet a kezembe.
- Kérlek, érts meg valamit a borsónyi agyaddal: Nem szeretem, ha valaki üzenetrögzítőnek háznál. Ha annyira akarod, felkeresed Aro-t és átadod neki. Volturi testőr vagyok, nem pedig volturi-postás. – vetettem neki oda gúnyosan. Legszívesebben még a nyelvem is kiöltöttem volna rá, csak az annyira nem rám jellemző.
- Gondolom, tudod, mit kellene tennem. Megállítani, és elmondani neked hol van az, az újszülött vámpír akit Alec üldöz. Ám, ezt nem fogom, és mivel hamarosan erre kell, járjon a vámpír, akire vadászok…. Te itt fogsz maradni, és segíteni nekem. És ez nem kérés, parancs. Ne Feledd, feletted állok. És te komolyan itt fogsz maradni. Ha kell, saját két kezemmel intézem el. – halál komolyan mondtam neki. Jane de la Volterra nem ismer tréfát. Csak a maga más szemében nem vicces szadista vicceit, amin csak saját maga röhög. Ez vagyok én. Netán zavar?
Az újszülött vámpír szaga csapta meg orrom, számításaim tökéletesek voltak. Akárcsak A Volturi klán. Valószínűleg nem lélegzett az ostoba fajtája, ha nem érezte itt vagyunk. És én itt vártam végig. Felemeltem kezem úgy, hogy jól lássa az a személy, aki nevét megint elfelejtettem. Ujjaimat kinyújtottam, könyököm behajlítva maradt. Így intettem csendre szavak nélkül. Csendesen, méltóságteljesen. Már csak várnunk kell. Csendesen súgtam, mintha csak egy lágy szellő lenne, amit mondtam:
- Itt van… - előre léptem egyet, hatalmasat szimatoltam a levegőbe. Rögtön itt lesz, csak egy szót se! Kezem még mindig úgy tartottam: ne feledje, még mindig kussban kell maradnia. Ha ez neki nem is tetszik.
A vámpír irányt váltott. Megérezhette a szagunkat. Mondhatnám, hogy nekiállok üldözni, de nem. Vissza fog jönni. Ha már találkozott a mellettem álló személy olyan emberrel, aki tudott manipulálni.
- Tudsz manipulálni? Igen vagy nem?

Bel & Jane - avagy tánc az idegeken

A lány háttal állt nekem, még arra sem vette a fáradtságot, hogy rám nézzen. Oké, előre tudtam, hogy vele nem leszünk puszipajtások, de azért annyival megtisztelhetne, hogy ide pillant. Egyáltalán miért húzom én fel magamat ezen? Ha nem akar ide nézni, senki sem kötelezi rám. De azért remélem tudja, hogy nélkülem nem fog egykönnyen beleolvadni a tömegbe ezzel a Zorro kinézettel. Ráadásul a sikátor végében minden második részeg szemet fog rá vetni. Sok sikert kislány! Nem leplezheted le magad, úgyhogy lesz mit csinálnod. A kaján mosolyt alig tudom visszatartani, de végül csak sikerül, mivel elkezdek az egyenletes légzésemre figyelni. Közben neki áll tájékoztatni a felállásról, amit nem fogadok kitörő örömmel. Mindenesetre ezt nem mutatom ki, nem vagyok már gyenge kezdő. Ha nem kell segítenem, annál jobb nekem. Akkor már itt sem vagyok, helyette egy kicsit jobban körülszaglászom a környéken. De előtte még valamit meg kell néznem. Hogy is van ez a képesség? Aha, már emlékszem. Alap Jane, itt áll előttem, hasonló teremtményeket is érzek. Na lássuk csak, merre lehet Alec? Jóval messzebb. Mégis hogy a fenébe került át másik államba ilyen rövid idő alatt? Na mindegy. Nekem ezzel nincs dolgom, bár szerintem éppen most vétett célt. Ha jól sejtem vámpírt keresnek, de nem egymástól ennyire távol kellene lenniük. Mindenesetre ez a félre sikerült színészi ártatlanság egy ilyen lánynak nagyon nem áll jól. Milyen pech, hogy pont a Volturi tagja. Szívesen megmutatnám neki kicsit közelebbről a vadak életét. De nem, helyette szépen ki kell kerülnöm.
-Hagyd már ezt a szelídséget. Nagyon nem áll jól az igazi természeted mellett. Szóval Alecet kéne kalauzolnom, de tudja az utat? Ehhez képest eléggé bakot lőtt. De nekem mindegy, már itt sem vagyok. - fordulok el, de előtte még megfigyelem milyen reakciót vált ki belőle a bátyja tévedésének említése. De tovább már nem érdekelnek a hangulatváltozásai, és nekem ehhez semmi közöm. - Kérlek adj át egy üzenetet Aronak: Nem szeretem, ha feleslegesen túráztatnak. További szép napot! - fejezem be és indulnék el visszafelé. Van egy olyan érzésem még meg fog állítani, mivel ő sem szívesen húzza ki a gyufát a mesterével...

Remek. Reggel közlik velem, hogy Port Angelesbe mész, és kész. Aztán utána Közlik velem, hogy Alec megy helyettem port angelesbe, aztán azt mondják én is megyek, csak nem oda. Most hol ebben a logika? Remek, elmegyek Port Angelesbe. Mondjuk, szerencsémre egy nálam erősebb idegzetű embert küldtek, hogy azzal a bosszantó b betűs nevű valakivel sétálgasson. Alec volt a megfelelő ember erre a megbízásra, mert én tuti nem bírom ki egy utcában azzal a sült-bolonddal.
Felvettem csuklyás köpenyemet, de mielőtt elmentem volna, még egy turistacsoportot elkalauzoltam a kastélyba a többieknek, nehogy éhen maradjanak távollétem alatt. Pompás. Hálás vagyok a Volturinak hogy megmentett, de azért én nem akarok holmi csatlós vagy, hogy még megalázóbban fogalmazzak csicska lenni. Szerencsére nekem is jutott pár csepp abból a finom lakomából, így kettesben elindultunk Aleccal Port Angelesbe. Nem szeretem otthagyni Volterrát, még egy percre sem. Pláne hogy tudtommal még Bella Swan nem vámpír, és a lelepleződés esélye hatalmas. 98%. Az a maradék két százalék meg, szinte semmi. Egész Port Angelesbe vezető úton hallgattunk. Nem beszéltünk egy,mással, egyikünknek sem volt kedve egy másik földrészre vándorolni egy olyan vámpír miatt aki nem bír magával. De, talán lesz vérfürdő és az mindent megold. Egy biztos, ha lesz valami ami véres akkor már nem hiába jöttem el, jól fogom érezni magamat.
Gyorsan megérkeztünk, viszonylag. Elindultam utamra, ami hála istennek nem a fura b betűs vámpír felé vezetett. Egy dologról, közben nem számoltam be. Aec, tudta az utat, úgyhogy az iderendelt figura felesleges számunkra. Csak, Volterra városából egy üzenet nem olyan gyorsan ér ide, mintha SMS-ben értesíthetnénk egymást.
Egy sikátorhoz mentem, hogy átgondoljam, pontosan merre van az áldozatunk. Szagát éreztem tán? Nem. Ismerős szagot. Annak a szagát, aki neve b betűvel kezdődik, csak mindig elfelejtem. Boldizsár? Biztosan nem. Áh, Belial!
- Belial? Azt hiszem eltévesztetted a házszámot. Aligha kell kalauzolnod, nem kaptad meg az üzenetet? Vagy tán nem értesítettünk? Ó, mily’ szomorú… - Mondtam gúnyosan, de véletlen sem fordítottam volta akár a fejemet sem felé. Alakom alig vonalazódott ki a sötétben. – Úgy tűnik, nem hallottad a híreket. Alec jött volna helyettem ide, csak ő tudta az utat. Nem fogalmaztam pontosan. Várj, - felé fordultam, vörös szemem szinte világított a sötétben. – ]b]nos, a jó válasz, hogy Alecet kellene kalauzolnod, de neki nincsen szüksége rád.[/b] - mondtam jeges, nyugodt hangon. Mondtam volna neki szívesen, hogy mehetsz utadra te fajankó, de nem tettem volna zsebre amit a volturitól kaptam volna "odahaza". Így aztán csak csendesen álltam, és figyeltem reakcióját, orrcimpája mozgását amint lélegzik,. Figyeltem minden rezzenését, és arra koncentráltam, hogy soha-soha ne lássa a képességemet.
Nem elég, hogy erre figyelnem kellett, még arra is, hogy nehogy leleplezzen valamelyikünket. hiszen, erre bárki járhat, közterületen vagyunk. És mivel én is a Volturi klán egyik nagybecsű tagja vagyok, nekem duplán ügyelnem kell mindenre, és arra hogy jelenlétemben mindenki a törvények közül mindent betartson, egyetlen apró cikkely sem volt kivétel ez alól.

Új játék: Bel & Jane - avagy tánc az idegeken

Ezt nem értem, miért mindig én kapom a hülyeségeket. Addig oké, hogy egy szóbeli megegyezés szerint teljesen nyugtom van a Volturitól, amennyiben a szolgálatukra állok néha-néha. De ebben nem volt benne, hogy rögtön utána keresni fognak, mivel Jane mellé kell egy önkéntes idegenvezető. Na, tudják hol van abban az önkéntes. Azért merem remélni, hogy a kislány nem mazochista, valahogy iszonyúan nem hiányzik nekem egy újabb zavaró tényező az életembe. Mindegy, de azért ha már vették a fáradtságot, hogy értesítsenek, igazán megmondhatták volna az okát is. Bár szerintem egy csip-csup ügy miatt nem rángatnak el idáig. Azért remélem nem valami bébicsőzt kell játszanom, mert akkor nagyon hamar el fogom én húzni a csíkot. Elvégre a munkaköri leírásomban, már ha nevezhető annak, csak a vámpír gyilkolás és a segítségnyújtás volt benne, a fiatalok díszkíséretének eljátszása nem. Azért remélem ha már idáig elrángattak, legalább gyilkolnom kell. Az az egy mentségük lenne, bár nem hiszem, hogy ezt Jane egyedül nem tudná elintézni. Az ő képességei vannak elég jók hozzá, hogy minden karcolás nélkül kijusson egy falka újszülött közül is. A morgást csak nem bírom abbahagyni, miközben elérem végre a találkozópontot. Persze a környéken egy fia vámpír vagy köpenyes alak sincs. A szagból ítélve azonban itt járt, csak elindult a sikátor felé. Gyorsan irány váltok és követni kezdem. Senki embert nem érzékelek a közelben, ezért amint beérek a sötétebb részbe egy kicsit gyorsítok. Nem egész egy perc múlva már ott is van előttem a kisasszony.
-Nem tudtál volna a megbeszélt helyen megvárni? - teszem fel neki a kérdést jeges hangon, mivel boszorkányüldözésről, erre jobb szót nem tudok, aztán végképp nem volt szó. De rendben, ha a kisasszony nem könnyíti meg a dolgomat, hogy minnél előbb szabadulhasson, akkor én sem fogom ezt tenni az övével...

...