La Push-ba vezető út

Nem elég, hogy nekemjött és tiszte sár lettem, de még pimasz is. De be kell vallani, hogy igaza van. Végülis, én is pont olyan hibás vagyok, mint Ő, hiszen kikerülhettem volna. Nem is értem mi ütött belém. Talán csak deges vagyok Daisy miatt. Még soha nem volt távol töllem. Igaz, hogy csak anyuéknál van Port Angelesben és nem valami idegen helyen, de mégis szőrnyen félek. Anyát is nem rég engedték ki a kórházból, és nem szeretném, hogy baj legyen. Bár apu is otthon van, és Ő makk egészséges, de azért mégis....
- Igazad van! Sajnálom.
Én tényleg nem tudom, hogy min akadtam ki ennyire. Hiszen csak egy kicsit sáros lettem. Na jó, nem kicsit, nagyon....
- Amúgy Maya Upton vagyok.
Próbáltam kedves lenni vele, de szerintem már megvan rólam a véleménye. Lefogadom, hogy egy hisztis, csitrinek tart, akit csak az érdekel, hogy csinos legyen. De ez nem így van! Legalábbis nem az volt a szándékom, hogy ezt feltételezze rólam.

hát úgy látszik, hogy az udvarias bocsánat kérés, meg a felsegítés nem vált be engesztelésként. Nem tudom ki lehet ez a nő, de hogy nem nyerte el a szimpátiámat az egyszer biztos. Tényleg nem akartam neki menni, de ha ő így, akkor én egyszerűen elmegyek mellette és kész. Nagyiék mindig azt mondták, az iránt legyek tisztelettel, aki engem is megtisztel ezzel. Erről a nőről meg szerintem nem mondható el, hogy tisztel, maximum egy gyereket lát maga előtt. Hát köszönöm, nekem most nincs szükségem egy fejmosásra.

- Már mondtam, hogy elnézést, nem? Nagy kérés lenne, ha kinyitná a fülét? - érdeklődtem maszületett bárány hangnemben, majd a sártól csöpőgő nőt megkerülve folytatni készültem az utamat La Push-ba. De őszintén, lehet, hogy inkább haza megyek, Helsinkibe. Nekem ez nem ér meg annyit, hogy minden nap arra vigyázzak, hogy nehogy neki menjek egy idegbajos nőnek...

Már sokan mondták, hogy milyen gyönyörű hely La Push, így úgy döntöttem, hogy én magam is megnézem. Daisy anyuéknál van Port Angelesbe, így egy kicsit egyedül is élvezhetem utamat.
Mivel a kocsimba valami őrült belehajtott és totálkáros lett, kénytelen vagyok gyalog menni. Állítólag nincs olyan messze Forkstól. Egy alapos útmutató segítségével neki is vágtam az útnak.
Dudorászva haladtam végig a sáros úton, és akárki elment mellettem furán megnézett, biztosan valami elmebetegnek néznek. Mit sem törődve az emberekkel haladtam tovább, míg nem egy fiú jött belém, én meg nagy szerencsétlenségemre, pont a legnagyobb pocsolyába estem.
~Hát ez remek!~
- Nem tudnál szétnézni?
Mordultam rá, majd jól szemügyre vettem. Elég furán volt felöltözve. Úgy tűnik nem én vagyok az egyetlen akit bolondnak tartanak. Ez igazán megnyugtató mondhatom.
Miután végre sikerült feltápászkodnom a sárból mérgesen néztem a fiúra. Talán nem lát ki a szemüvege alól. Vagy túl sötét a lencséje. Vagy csak egyszerűen nem lát a szemétől.

Nagyiék azt mondták, hogy kerüljem La Push-t, de nekem egyszerűen muszáj megnéznem. Tehát ma mikor felkelltem elhatároztam, hogy elsétálok La Push-ig vissza meg majd valahogy visszakerülök. Őszintén nem nagyon izgatom magam emiatt, majd lesz valahogy.

Ma kicsit sütött a nap, így feltettem egy napszemüveget, ami egy kicsit furcsa összehatást mutatott az edzőcipőm, farmerom, ingem és a zakóm társaságában, de hát megszoktem, hogy én így öltözködök, és hogy mások mit mondanak? Az már nem nagyon hat meg. Szóval erről ennyit.

A szememet egy percre becsuktam, mert égett - a késői lefekvés - és azt éreztem, hogy neki mentem valakinek. Az a valaki meg egy hangos "jaj" kiáltást hallatot.

Lekaptam a szememről a napszemüveget, közben a szememet se hagytam csukva, majd sűrű bocsánat kérések közepette felsegítettem az előttem lévő nőt.

...