Parkoló....

Legnagyobb meglepetésemre Sammy megölelt, és mikor a szemébe néztem, látni véltem a gondterheltséget rajta. Mi történhetett? Ránéztem a karórámra, és némi elégedettséggel nyugtáztam, hogy nemsokára vége a napnak. Még van egy órám, de a tanár mindig késik negyed órát.

- Mi a baj? - Megdöbbentem komolyságától, és csak arra tudtam gondolni, hogy itt valami történhetett.

- Egy órám van még, de a tanár mindig késik negyed órát, szóval mindegy. De mond csak, az óra nem érdekel! - mondtam, mikor közölte, hogy megvárja az órám végét.

Nem fogadtam ezt el, tudni akartam, mi Sammy baja, elég volt ránéznem, és már összeszorult a szívem. Nem is tudom, mitől. Fura volt, és kész. Rágódott, feltételeztem, hogy még nem tudja, mit is mondjon nekem. Hatalmasat sóhajtottam, és ledőltem mellé. Mint, aki menten elájul, úgy nézett ki. De erős lány, emiatt nem kellett aggódnom.

Megpróbálta elterelni a témát, biztos, hogy összeszedje a gondolatait. Érdemes lenne válaszolnom, nem inkább faggatózni, így sóhajtottam.

- Hát... - kezdtem, nem akartam izgalmasat mondani. - Anyám azt akarja, hogy fejezzem be a sulit, és dolgozzak. Valami biztos nem stimmel otthon, még mindig ki van borulva, amiért apa börtönben van. Lilyt nem képes nevelni, Jimmyről pedig még semmi hír. Unalmasak a családi napjaim, valami jó kis akcióra vágyok.

Körülbelül ennyi. Oldalpillantást vetettem rá, hátha dűlőre jutott már. Lehajtotta a fejét, nem tudom, figyelt-e, de meg tudom érteni, ha nem. Elég unalmasak a mindennapjaim, meg aztán megpróbáltam kicsit elgondolkodtatni. Ha érdekeset mesélek, akkor később tudom meg a baját, később tudok semmit.

Amint Emma oda ért megöleltem majd vissza dőltem a kocsimnak. Gondolkodtam, hogy hogyan is kezdhetnék bele, bár őszintén nem nagyon volt ötletem mibe is, mert valljuk be dunsztom sincs hányadán álltam Dan-nel.

- muszáj valakivel beszélnem - mondtam komolyan. Tényleg mindenbe bele akarom avatni? Lehet, hogy jobb lenne, ha naplót írnék, bár az nem tud tanácsot adni nagy bánatomra.

- Ha van még órád vissza jöhetek később is, vagy megvárhatlak - ajánlottam fel. Közben akik még mellettünk kószáltak elmentek, mert megszólalt a csengő. hiába akartam valakivel beszélni nem szerettem volna, ha Emma miattam lóg a suliból. Oké, ez falka gond, de világ életemben azt tanultam, hogy a falka az első és utána jövök én. Most viszont változott a dolog, mert ha én idegileg kikészülök - közel álltam hozzá - akkor nagyon falka se lesz.

- Veled mi van mostanság? - érdeklődtem inkább felőle. Addig sem kell az én bajaimról beszélnem, mivel még mindig nem jutottam dűlőre mit is mondok el.

Miután sikeresen lekavartam magamról az egyik gyíkot, aki minden szünetben rajtam lógott, sietős léptekkel indultam el a parkoló felé. Egyenlőre nem is tudtam, hogy minek megyek oda, de a véletlenre bíztam magam. Ahogy elhaladtam a folyosón, páran utánam köszöntek, én pedig egy mosollyal válaszoltam nekik. Egyik falkataggal sem találkoztam, pedig jó lett volna kérdezősködni tőlük, hogy Sammy tervez-e valamit.

A parkolóba érve azonban nagy szerencsémre nem állt más mint az alfa, fekete sportkocsijának dőlve, az embereket pásztázva. A tömeg - ami általában lenni szokott - kezdett felosztódni. Sokan visszamentek az iskolába, volt aki elhagyta a parkolót. Sammy vidáman integetett nekem, és én egyből felé indultam. Végre valaki, aki tud valamit. És ki ne tudná jobban, mint Sammy, hogy ő maga mit tervez?

- Szia Sammy! - köszöntem neki mosolyogva. - Mi járatban?

Tekintetemet gyorsan végigvittem a parkolón, falkatagok után kutatva, de senkit nem találtam, így csak vállat vontam, majd ismét Sammyre néztem.

Kissé mérgesen csuktam, csaptam be a fekete sport kocsim ajtaját a parkolóban. Akik ott lézengtek ebédszünetben most egy kicsit jó nagyot néztek. Hát igen, nem sokszor szoktam bejönni, igaz most se tanulni vagyok itt, csak beugrottam. Szeretném összeszedni a falkámat, hogy beszéljek velük, vagy legalábbis szólni nekik, hogy nem sokára lesz egy gyűlés. Tudtommal járnak ide páran. Megigazítottam szőke hajamat, majd elbűvölő mosollyal néztem körbe.

Meg is volt a hatása: pár másodéves dobott hátast, a körülöttük lévők meg röhögtek. Megcsóváltam a fejemet és inkább a kocsimnak dőltem és vártam, hogy eloszoljon ez a nagy tömeg. Szagom alapján a falkám úgy is be fog azonosítani és akkor majd kimásznak a suliból. Legalább is nagyon remélem. Meg egyébként is akarok Emma-val négy szem közt beszélni.

Valaki oda fönt szeret engem, mert ebben a pillanatban a lány lépett ki a suliból és egyből felém indult. mosolyogva intettem neki, majd vártam, hogy oda érjen mellém.

...