Tantermek...

Megbocsájtott, vagyis úgy tűnik. Az idő lassan telt. Vagy öt percenként néztem a terem falán lógó órára, de mintha direkt az én kikészítésem miatt lassabban mozgott, mint ahogyan szerettem volna. A táblára felkerült pár infó, nem is tudom miről. Miután sikerült megfejtenem a tanár írását, leírtam a füzetembe. Elkezdtem az ujjaimmal dobolni a füzetemen. Szent ég, milyen rég doboltam. Vajon tudok még egyáltalán? Pedig úgy szerettem, de sajnos a tánc jó sok időt elvett a szabadidőmből, így csak hobbi szinten tuttam folytatni. Aztán hirtelen csak abbahgytam, nem is tudom miért. Sheryll szavai húztak vissza a valóságba. Meglepetésként ért a kérdése. Természetes örültem neki. Végig gondoltam, hogy terveztem e valamit délutánra, de csak testvérkém "szórakoztatása" volt a listán. Amit könnyedén átrakhatok bármilyen más időpontba.
- Nem, nincsen semmi programom! - mosolyogtam rá a lányra.

- Semmi baj - morogtam még utólag az orrom alatt.
Látszott rajta, hogy legalább egy ici-picit megbántott, és ezért talán egy kicsit el is szégyellte magát, de én is. Hiszen ő nem tudhatta, hogy mi is történt velem eddig. Talán, jobb is lenne, ha nem tudná meg, elég neki az ő saját gondjaival törődni. ~Talán nem is olyan jó dolog ez a barátkozás? ~ Kérdezte egy hang a fejemben. Talán igen...talán nem. De ez nem is érdekelt, csak tudni akartam milyen lehet egy barátság vagy legalább valami olyasmi, amit eddig barátomnak tartottam az a plüssmackóm, Cini. Az egyetlen barátom ő volt, valamikor volt egy hörcsögöm, de az már nagyon-nagyon régen volt, talán úgy... tíz éves koromban. Azok a rágcsálók pedig úgysem élnek valami sokáig, két év, ha szerencséd van.
Amikor még a bocsánatkérés után mondott valamit, csak később tudtam kinyögni valamit, azt is egy erőltetett mosollyal, életemben először vártam, hogy vége legyen a napnak, de az estém sem sokkal jobb, alszok olyan egy-két órát aztán olyan mintha... nem is lettem volna álmos, nem is lenne kötelező lefeküdnöm aludni.
- Van délutánra valami programod? - Kérdeztem reménnyel a hangommal, nem volt kedvem egyedül lenni, szükségem volt valakire és akkor, ha már vele vagyok elmondhatnám mi történt velem, persze csak nagy vonalakban, de valamit mégis csak kellene mondanom.

A lányon meglepődtem. Rég láttam ilyen alakot, aki ennyire komoly lenne az én korosztályomban. Miután felvont szemöldökkel nézte a röhögésemet rájöttem, hogy nem élvezi. Köhintettem egyet, majd komoly arcot vágtam.
- Bocsi! - súgtam neki. Mostmár biztos vagyok benne, hogy nem volt eddig egy könnyű élete. Sajnáltam szegényt. A szavai megmosolygtattak.
- Köszi! Nem hittem volna, hogy már most találok én is normális embert! De nálam a "normális" jelzőt jól gondold meg! - még jobban mosolyogtam. Majd a tanár ránk nézett. Sheryll elszégyelte magát. Elővettem a művigyoromat. Mostmár gondolhatja, hogy mi nem leszünk nagy puszipajtások. Mr. Mason hamar folytatta a dumáját. Az irodalom itt sem lesz nagy kedvencem, mostmár biztos.

Nem értettem min röhög. Egyszerűen nem fért a fejembe, min tud egy ilyen helyzetben röhögni? Felvont szemöldökkel néztem rá, de csak tovább fuldoklott a röhögéstől. Már azon kezdtem el gondolkozni, hogy mikor kell neki első segélyt nyújtani, hogy ne halljon bele ebbe az elszorított kacagásba.
- Reméltem is, hogy csak vicc volt! - Korholtam le suttogva, nem szerettem ,ha gúnyt űznek belőlem, azt meg végképp nem, ha még ki is nevetnek egy olyan dolog miatt amiben szerintem semmi vicces dolog sincsen. Mert ez minden volt csak nem vicces!
Aztán a meglepődés ült ki az arcára, viszont azt már jobban tudtam miért is.
- Nem tényleg nem volt jó, de most itt már más a helyzet! - Az előbbi dühöm menten elszállt és rámosolyogtam. - Legalább it már van egy normális ember akivel tudok beszélgetni! - Böktem oldalba finoman a könyökömmel.
Mikor felnéztem a tanár úr szúrós pillantást vetett ránk, egyből lesütöttem a fejem szégyenembe, de nem nagyon zavartatta magát tovább folytatta a beszélgetést, én pedig mostmár nagyon erősen próbáltam koncentrálni a tananyagra.
Gondoltam, hogy már első nap tanulni fogunk valamit.

A reakciójától rázkódni kezdtem a röhögástől. A csaj picit túl komolyan vesz mindent!A szám elé kellett raknom a kezeimet, nehogy hallani lehessen a halk kacagásomat. Hangájából ordított a felháborodás. Ezen még jobban szórakoztam. Úgy tűnik, hogy nem az ő esete a drága tanárúr. Reméltem is. Nem kis meglepetés ért volna, ha nem ezt válaszolta volna. Úgy tűnik jó kis sztori elé nézek. Kiváncsian várom, már úgy is olyan rég hallottam egy jó kis pletykát.
- Nyugi, nyugi! Csak vicc volt az egész! Lazulj egy kicsit, Sheryll! Nem, dehogy is! Nem nézlek rossz ízlésűnek! - azon amit mondott meglepődtem. Nem lehetett valami népszerű a régi sulijaiban ezek szerint.
-Az nem lehetett jó.

Mikor meghallottam mit kérdezett szinte hallottam, hogy az állam a földön csattant, még hogy én... nem... FÚJ. Az lehetetlen, nem nem és nem én nekem nem jön be ez a tanár, egy tanár sem tetszett, nem hogy ez.
Ránéztem elkerekedtek a szemeim, ó ugyan ne már, ilyen kispályásnak néz? Valójában, ha jobban belegondolok akkor, igen nézhet annak, mert az is vagyok.
- Mi? - A suttogó hangomból is tisztán kilehetett venni a felháborodást, még hogy én... nem! Az fix, hogy nem. - Majd később elmondom, mi a helyzet, de nem azért mert...bejön a tanár, ugyan már... pff - legyintettem a kezemmel. - Ennyire rossz ízlésűnek nézel? Hm? - Vontam végül kérdőre.
- Én is, de nekem minden napom olyan volt a régi sulimban mint az első nap... - immár morogva beszéltem hozzá.

Miután bejött a tanár Sheryll igazán furcsa volt. Mikor magam után húztam majdnem elesett, nem is egyszer! Hát nem tudom, én egy ilyen ilyen tanártól nem ájulnék el. Csak akkor kérdeztem rá,amikor már mindketten ültünk.
- Jól vagy? Jól sejtem, hogy Mr. Mason miatt van? Mit eszel rajta? - kérdőn néztem rá. Utána a tanárra szegeztem a tekintetemet, valamit magyarázott, meg a táblára írt, de nem igazán figyeltem rá, csak bambultam ki a fejemből. Néhányan olykor-olykor ránk pillantottak. Van egy olyan érzésem, hogy ez még így lesz egy jó ideig. Már csak ezért is vissza akrok menni, Sacramentóba.
- Hát igen. Állítólag az első nap mindig a legnehezebb. Hála Istennek csak most tapasztalom meg először. És te?

Mikor Mr. Masont megláttam azt hittem ott helyben ájulok el, még nem is voltam teljesen magamnál, mikor elráncigált az utolsó két padba, ami szinte ránk várt, odafelé kétszer majdnem el is estem annyira leálltam. Utáltam a tavalyi tanáromat aki ugyan úgy nézett ki, mint Mr. Mason, annak a tanárnak nem lehetett nemet mondani, és szívesen is fogdosta a fiatal lányokat, közöttük a szépeket is, engem is annak tartott.
Mikor leültem, nagy levegőt vettem és bólintottam Patríciának, osztoztam a véleményén tényleg tök jó, hogy nem kellett bemutatkoznunk a tanárnak és a többi diák előtt akik közül néhányan megbámultak engem is, már nem foglalkoztam vele, csöppet sem érdekelt, csak az volt a lényeg jelen pillanatban, hogy ez a tanár tényleg ne hasonlítson, az előző tanáromhoz, aki ugyan nem angol irodalmat tanított, hanem biológiát, de reménykedtem, hogy nem olyan, és bár teljesen biztos is voltam benne, hogy ő nem olyan, fejemben tartottam a mondást: "Ne ítéld meg a könyvet a borítója alján!"
- Csak legyünk túl ezen az első napon - sóhajtottam Patríciának, ránéztem ő már kipakolt én meg még azt sem tettem, gyorsan előkaptam egy kutyás füzetet és a fehér tolltartómat, abból pedig egy szépen író ceruzát és figyelni kezdtem.

//folytatás//

Beleegyezett, hogy Ő mutatkozik be. Legalább lesz időm összeszedni a gondolataimat. Imádkozok, hogy nem kér fel engem a tanár úr, hogy én kezdjek. Mély levegőt vettem, majd benyitottam a terembe. Mindenki ránk figyelt, de gyorsan folytatták a beszélgetésüket. Becsöngettek. A szivem hevesebben kezdett zakatolni. Nem sokáig kellett várni, míg Mr. Mason megérkezik. Egy ideig Ő is figyelt minket, majd hangosan megjegyezte, hogy biztosan mi vagyunk az új diákok. Bólintottam. Szerencsére nem kellett bemutatkozni, csak annyit mondott, hogy foglaljunk helyet. Hátul volt két üres hely. Most én kedtem el magam után húzni Sheryllt. Miután leültem elővettem a tolttartómat és egy füzetet. Odahajoltam Sheryllhez és megszólaltam:
- Ezt megúsztuk! - elmosolyodtam.

...