Melinda Diamond lakása

Az érdeklődés legkisebb jele nélkül pillantottam apámra. Ha most az hiszi, hogy kedves és viszonylag toleráns leszek vele, mint eddig, akkor nagyot tévedett. Nath már kellőképpen felbosszantott, tehát jobb ha vigyáz, mert ma nem leszek kíméletes senkivel sem. Vele pedig főleg nem. Nem érdewkelt, hol volt és mit csinált eddig, de menjen oda szépen vissza éa felém se nézzen. És Nath is tűnjön el innen ha jót akar magának, ez minden vágyan jelen helyzetben... mindössze egyedül lenni, nem hiszem, hogy olyan túl sokat kérnék. Bár amint a jelen helyzet mutatja úgy látom még is az. És ha a jelenléte önmagában nem lenne elég irrtáló, akkor még van bőr képén ilyen mézes mázas hangon beszélni hozzám.

- Még mindig jobb mint ha önre vágnám az ajtót. - közöltem vele továbbra is távolságtartó rideg hangon. Amit velem és anyával művelt ne is várjon tőlem szeretetre. Elvette azt aminek minden gyermek életében ott kell lennie kérés nélkül... az apai szeretetet. A másik ok pedig amiért eszem ágában sem volt beengedni a lakásba a konyhában tartózkodó bérgyilkos volt. Apám hozzá hasonló alakokkal dolgozik és biztos vagyok benne, hogy már arcról felismerné Nath-et. Ne talán még az a zseniális ötlete is támadna hogy majd lecsukatja és én leszek a csali hozzá. Na nem azt már nem! Ha Nath-en keresztül akar feljebb törni akkor oldja meg maga, de én aztán egy centit nem teszek majd odéább a kedvéért az is biztos!

De hát persze, hogy teljesen figyelmenkívül hagyta azt, hogy egyáltalán nem látom szívesen, mivel csak fogta magát és engem kissé félretaszítva az ajtóból beléett a lakásomba. És ha ez még nem lett volna elég, Nath ügyes fiú módjára utánam jött de éppen indult vissza a konyhába, amikor apám utána szólt. Erre Nath természetesen megfordult, én edig úgy döntöttem, ha ezzel a húzásommal nem tudom elüldözni az apámat, akkor semmivel sem.

- Nem hinném hogy rád tartozna ki udvarol nekem és ki nem. - válaszoltam neki, miközben odaléptem Nath mellé és csak reménykedni tudtam, hogy veszi a lapot. De mivel teljesen udvariasan válaszolt apámnak úgy láttam érti mit szeretnék kihozni a helyzetből.
- Mindjárt tálalom a vacsi. - nyomtam csókot Nath ajkaira mert láttam apám arcán, hogy ő bizony felismerte kit is nevezett az udvarlómnak. Ő adta a remek ötletet, tehát magára vessen, engem aztán nem érdekel, hogy elmegy vagy marad. Utamat a konyha felé vettem, hogy végre tálalhassam a vacsorát mert ma még nem volt szerencsém semmit sem enni.

Egyszerűen nem értettem. Miért ennyire ellenséges? Jó, oké, a megérkezése nem úgy zajlott, ahogy szerette volna, és ez mind Jason-nek volt köszönhető, mert a srác nem bírt nyugton maradni, és ennek az eredménye rajtam csattan. Kezdem azt hinni, hogy egyszerűbb lett volna lekurvázni, akkor most nem kéne hallgatnom, hogyan ordítja le a fejemet… Nem, akkor már rég felrobbant volna, és talán már a mártást is nekem dobta volna, igaz ami elől meg el lehet hajolni, és még egy ok a további dülöngésre.

Hiába ilyen kis méreg zsák, azért nagyon bejön nekem, főleg, ez a kölcsönös idegesítés, bár Hils óta folyamatosan átlépünk egy bizonyos határt, ami engem nem zavar, csak ő elvárja, hogy én ne lépjem át. Na igen, ha átlépem, akkor nyoma marad, és ő megint kiakad.

- Operáltasd ki a hangszórót a torkodból, előtte még higgadj le. Nem tesz jót a szervezetnek a sok idegeskedés – reagáltam halál nyugodtan. Jelen pillanatban semmi nem tudott volna kihozni a béke tűrésemből.

- Engem meg a tiéd – mosolyogtam rá halványan, nem akartam újabb okot adni, hogy vulkánnak képzelje magát mikor csöngettek. ez a bolond meg már megy is az ajtóhoz. Mi van ha egy Hils-hez hasonló akárki jött látogatóba? Nem mutattam, de azért aggódóan néztem ahogy keresztül megy az étkezőn, majd eltűnik a nappaliban. Felálltam és készen, hogy pár golyó árán megvédjem az életét a nappali ajtajáig sétáltam, ahol egy igen hivatalos emberke állt, Melinda meg olyan volt mint egy szobor. Gyors anyagváltás.

- Kicsim, hát így üdvözlöd apádat? – kérdezte az ember, mire én majdnem dobtam egy hátast. Ez az ember Hils-hez hasonló alakokat sittel le, és ha felismer… Nem… Nekem innen le kell lépni. Gondolatot tett követett és már igyekeztem is vissza a konyhába…

- Be se mutatod az udvarlódat? – hallottam a hangját, mire 180°-os fordulatot tettem és megütközve néztem a férfira, na meg Melindára.

- Tessék?! Parancsol valamit uram, vagy volna szíves minket magunkra hagyni? – érdeklődtem tisztelettudóan, és most adtam hálát az égnek, hogy Anita leordította annak idején a fejemet, hogy finomítsak már a modoromon… Kíváncsi voltam hogy mit benyögni az ipse…

Nem lepődtem emg a válaszán amikor közölte, hogy őt aztán kicsit sem érdekli mit akarok és mit nem. Hát ez az elmúlt három napban semmit sem változok ami alátámasztja a hitemet miszerint csodák nem léteznek még ha a világ sorsa függ is tőle. Nathaniel Damned az élő példa erre, és még biztos vagyok benne hogy van jó pár hasonló alak a világon. De ami már pofátlanság volt a részéről, hogy még a konyhába is követett. Mi ő valami oknyomozó hogy minden kérdésére választ akar és mindent tudni akar, esküszöm mintha ő lenne az atyaúristen, pedig nem az. Csak egy hatalmas egóval rendelkező túlértékelt és túlfozetett bérgyilkos. Csak ennyi és semmi más.

- Hát én már pedig neked aztán semmire sem fogok válaszolni. - közöltem vele miközben a mártást tettem ki egy tálaló tányérba. Majd az üres lábast amiben készítettem a mosogatóba helyeztem és vizet engedtem bele. Ez az idióta azzal hogy idejött tönkre tette az estémet, pont ahogy annak idején apa... azt akarom hogy ő is tűnjön el az életemből ahogy az elmúlt napokig az apám is megtette. Felé fordulva láttam hogy a tekintete megakad az asztalon lévő boron, na igen nem csak ő kedveli a vörös borokat. Még évekkel ezelőtt apám pincéjéből nyúltam amolyan bosszúként, mert megérdemelte. Bár ha jobban belegondolok Nath-től is lenyúlhattam volna egyet, de akkor valahogy nem érdekelt a dolog.

- Te mit nem értesz azon a három betűs tagadást jelentő szón hogy NEM?! - ordítottam rá most már nagyon idegesen. Nema kartam mást mint csendes zene mellett megvacsorázni kikészíteni holnap ra a ruhámat, majd egy kellemet sürdeni és gyorsan elmenni aludni, hogy holnap legyen. És bízni abban hogy a holnapi nap is igen csak gyorsan ér majd véget és az utóbbi hetek szörnyűségei után végre visszatérhetek a normális életembe. Láttam az arcán, hogy meglepte a kifakadásom, és megértettem miatta, elvégre nem szoktam ennyire könnyen kiakadni, de a mai és a holnapi nekem számomra eléggé kritikus, de ehhez neki nem sok köze van.

Nem érdekel a véleményed. - mondtam neki végül sóhajtva, amikor ismételten csengettek. Nem tudok róla hogy fogadót nyitottam volna, de akárki is az majd leveri Nath-en a dolgot, mert hogy most elküldöm melegebb éghajlatra az is biztos, akárki legyen is az.
- Ki a rossebb az... - morogtam idegesen, miközben keresztül mentem az étkezőn és a nappalin majd ajtót nyitottam, de amint megláttam kiáll az ajtóban a tekintetem azonnal elhidegült. Olyan lettem mintha nem is ember, hanem egy egyszerű jégtömb lennék.
- Segíthetek esetleg valamiben uram? - érdeklődtem az ajtóban álló férfitól aki az apám volt, de a hangom sem volt kellemesebb a tekintetemnél. Üveget lehetett volna vágni vele.

- Engem meg aztán nem érdel, hogy te mit akarsz, vagy mit nem – mondtam neki, majd mintha otthon lennék leültem az egyik fotelba. Hiba volt ide jönnöm, hiba volt minden, amit én itt most az elmúlt percekben csináltam. Ki nem szarja le, hogy mi van vele? Ha valakinek is fontos lenne, az hívja fel engem meg hagyjanak békén. bár most hogy így bele gondolok jobb lett volna vállalni, hogy lőjenek le. Kíváncsi lettem volna, ki tudna rám lőni, Melindán kívül…

- Hát rosszul hiszed. Amiatt vagyok itt, de nem fogok addig bocsánatot kérni, míg nem válaszolsz pár kérdésemre. – követtem őt a konyhába, ahol ismét szemügyre vettem, főleg csinos kis hátsó felét. Az üvegre esett a pillantásom, ami az asztalon állt… Nagyon ismerős volt és azt is tudom, hogy honnan… A pincémből. Remek, ez a csaj már a boraimat is lopkodja… Mit hozott el még a Forks-i lakásból? Érdekelne… ezt hosszá teszem, a tudni akarom listára.

- Nem megyek el, míg nem beszéltünk – mondom neki. Nem megyek el, ha már itt vagyok, akkor végig hallgatja, amit mondani akarok, vagy pár ajtóval távozok…

- Én meg úgy tudtam firkász vagy és nem egy nudista hajlamokkal rendelkező bajkeverő – vágtam vissza. Jó, persze a vége sokkal durvább lett volna, szemtől-szembe lekurváztam volna, ha balhét akarok és azt, hogy Melinda vulkánt játszon. De most nem akartam, így inkább befogtam a számat, és eme csinos kis megjegyzésemet elküldtem nyaralni.

- Hát én pedig egyáltalán nem! - vágtam rá reflexszerűen és kissé mérgesen, amikor közölte hogy be akar jönni, leülni és beszélni. Egyáltalán nem akartam, hogy betegye a lábát a lakásomba, mert akkor oda a tervezett békés estém. Az hogy leül vagy éppen egész este ácsorog az sem érdekelt, de csak ha mindezt a lakásomon kívül, tőlem jó távol teszi. Azt pedig hogy beszélgetni akar, kicsit sem toleráltam, mert hogy bocsánatot kérni jött az kizárt, tehát akár el is mehet.
- Feltételezem mivel nem bocsánatot kérni jöttél akár mehetsz is. - közöltem vele a végletekig kimérten, mivel egyáltalán nem tetszett, ahogy végigmért. Ő csak ne nézegessen engem, nem vagyok az övé, de ha már itt tartunk másnak sem a tulajdona, azt hittem ezt a lakásán való incidens sorozat után már megtanulta.

De persze mintha a falhoz beszélnék, ő mintha meg sem hallotta volna amit mondtam, szépen fogta magát és a kezembe nyomta a virágot, majd egyszerűen mintha otthon lenne, besétált a lakásomba.
- Lennél szíves távozni? - érdeklődtem tőle, bár dühösen becsaptam utána az ajtót, mivel úgy is tudtam, hogy nemleges választ fogok kapni a kérésemre. De még mindig nem érettem, mi a fészkes fenét keres itt. De ez már nem is érdekel, csak az hogy mielőbb tűnjön el. Végül a nappali kanapéjához léptem és a rajta lévő laptopot kikapcsoltam, majd fogtam és betettem az egyik szekrénybe, amit be is zártam. Erre ő csak úgy megkérdezte, hogy nem fog-e odaégni valami. Ez volt a mai nap első és biztos vagyok benne, hogy az utolsó értelmes kérdése is.
- Azt hittem bérgyilkos vagy, nem nyomkövető kutya. - mondtam neki, majd átsétáltam az étkezőn és a konyhába érve a gáztűzhelyhez léptem és megnéztem a mártást. Színre tökéletes volt, így elzártam a gáz, majd lehajoltam és egy fogó kesztyűvel kinyitottam a sütőt és megnéztem a húst is. Mivel kész volt, elzártam a sütöt is, majd visszacsuktam az ajtaját, hogy azért ne hűljön ki.

Egyre türelmetlenebbül álltam az ajtó előtt, majd mikor kinyitotta, felsóhajtottam. Látszott a szemén, hogy haragszik, csak tudnám miért… Nem könnyű ám bandavezérnek lenni… Na de térjünk vissza hozzá. Egy percig komolyan hittem, hogy rám vágja az ajtót, vagy tüzet fog köpni szavak helyett. Akkor a virág helyet egy vödör vizet kellett volna hoznom, hűteni a forró kedélyeket, na meg hogy védjem a környezetett, meg magamat, mert a firkászon senki nem tud segíteni.

- Szia! – köszöntem vissza. – Jelen pillanatban? Bemenni, leülni, majd beszélni – feleltem a stílusomhoz nagyon illően. Nos míg ő megkövülten állt, addig én megnéztem magamnak. Ez a fehér ruha nem sokat takart volna… Na tehát, a ruha mindemeltt még rövid ujjú is volt, így láthatóvá vált, hogy a karja még nem jött helyre, mondjuk még az enyém se, sőt nekem több időbe telik felépülni, mivel lőtt sebről van szó.
Barna szeme kicsit dühösen villogott, amint önkényesen besétáltam a lakásban és egy igen elegáns nappali került velem szembe. Itt minden árulkodott arról, hogy milyen Melinda. A konyhából finom illatok jöttek, tehát vacsorázni készült. Azt kizárhattam, hogy várt volna valakit, mert nem úgy nézett ki, mint aki társaságra vágyik,, de engem ez hol érdekel… Nem leszek olyan aranyos, hogy önként felajánlom, hogy elmegyek…

A vörös rózsát a kezébe nyomtam, lévén, hogy neki hoztam. Illetve fegyverrel rávettek, hogy hozzam ide… De neki a részleteket nem kell tudnia.

- Nem fog semmi odaégni? – kérdeztem, hogy végre felocsúdjon a bambulásból és becsukja a lakás ajtaját, lehetőleg úgy, hogy engem nem zár ki, bár engem egy ajtó nem nagyon tartana vissza, hogy megtudjam azt, amiért itt vagyok.

Úgy voltam vele, hogy ha Josh nem jön, nem is akkora baj, mivel akkor át kellett volna öltöznöm, hiszen a kedvenc fehér itthoni ruhám volt rajtam, ami nem is baj, de a szépséghibája, hogy rövid ujjú, és a karom még mindig nem jött helyre, hanem egy csinos kis kötés díszíti. Továbbá legalább a sminket is lemoshatom magamról mert így még a számat sem kell takargatnom, de az már legalább úgy, ahogy helyre jött. Viszont így anya halálának évfordulója előtt nem túlságosan szerettem egyedül lenni, mert akkor mindig csak az együtt töltött idő emlékei jutnak eszembe, ez pedig nem igazán tesz jót. Elég lesz dagadt vörös szemekkel visszajönni a temetőből, nem akarok még úgy is odamenni.

Egy pillanat erejéig megfordult a fejemben, hogy talán fel kellene hívnom Geroge-ot és meghívni vacsorára, tudom hogy ezen a napon minden évben ráér. Egy igazi kincs mind főnökként, mint barátként, de nem akartam kihasználni, azt nem érdemli meg. Miután a földszinti fürdőben lemostam a felkent sminket, visszamentem a konyhába és megnéztem, hogy áll a sütőben a hús. És örömmel tapasztaltam, hogy már majdnem készen van, így a gázon lévő mártást is szemügyre vettem, és amikor megkóstoltam, tudtam, hogy most már bele tehetem az utolsó hozzá valót, egy finom francia vörös bort. Alif tettem bele a borból, amikor megszólalt a csengő, így kisebbre vettem a fazék alatt a gázt, a bort pedig a konyha asztalra tettem, majd a nappalin és az étkezőn keresztül az ajtóhoz sétáltam.

Fogalmam sem volt, hogy ki csöngethetett ilyenkor, hiszen Josh azt mondta hogy nem tud jönni, George pedig bizto nem, mivel ő úgy tudja hogy Josh itt lesz. Apa pedig nyilván egy újabb tömeggyilkost próbál lesittelni, de addig jobb amíg nem jön ide. Most igazán nem lenne kedvem veszekedni vele, de ha már itt tartunk akkor senki mással sem. Az év ezen a két napján nem kívánok mást mind nyugodt estéket. Ám amikor ajtót nyitottam, kénytelen voltam tudomásul venni, hogy kicsit sem lesz nyugodt estém, ugyan is az ajtóban Nathaniel állt, amitől kapásból mérges lettem, de összeszorítottam a fogaimat.
- Szia. Mit szeretnél? - kérdeztem tőle a helyzethez képest udvariasan, de szemet szúrt a kezében lévő vörös rózsa amivel viszont teljesen megzavart. Biztos, hogy ide akart jönni vele, vagy csak simán lakcímet tévesztett? De harmadik lehetőség sem kizárt, hogy csak szórakozik. De ha így áll a helyzet, tuti, hogy bedobom a hús mellé a sütőbe!

Nos a kis incidens óta már három nap telt el, és már megnyugodtak a kedélyek, legalábbis fiúk részéről. Molly, aki csak később értesült a dologról, egyet értett Anitával, hogy jó lenne, ha Jason nevében elnézést kérnék Melindától és tisztáznák a helyezetett. Na az persze ki volt zárva, hogy iide a lakásba az az átok még egyszer betegye a lábát, így jobb híján én mentem el hozzá, egy szál vörös rózsa kíséretében.

Még mindig nem tudom elhinni, hogy ezt sikerült elintézniük, mármint megfenyegetniük, és mindezek tetejébe még fogadást is kötöttek rám… Hát beáll az agybaj, eskü… Na tehát itt voltam az ajtaja előtt és elfogott az a késztetés, hogy berúgjam. Akkor már csak egy ajtóval tartozna… De ehelyett úriember módjára csöngettem. Ha nem nyitja ki az ajtót, nekem az se lesz ám nagy baj. Max csak a banda fele elveszti a fogadást, az meg ugyebár engem hidegen hagy…

Amúgy több okból egyeztem be ebbe a szörnyűségbe. Érdekelt, hogy miért jött vissza, és hogy mi miatt tiltakozott, olyan őrült módon, hogy nálam legyen pár napig.

Már három nap eltelt azóta, hogy hazajöttem Port Angeles-ből és az a tuskó nem éppen kellemes perceket szervezett nekem. De már szerencsére vége van. Még aznap este felhívtam Josh-t és elmondtam neki hogy tegyen úgy mintha az a reptéri jelenet meg sem történt volna. Aztán másnap bementem a főnökömhöz és megbeszéltünk mindent. Természetesen Andy haláláról és Nathaniel-ről mélyen hallgattam. Nem akartam, hogy bármi közöm is legyen hozzá innentől kezdve. Azt viszont nem sikerült megtudnom, hogy apám miért is keresett a szerkeztőségben, de valahogy nem is nagyon érdekelt a dolog.

George azt mondta csak a jövőhéten állhatok munkába, amivel nem vitatkoztam, így az utóbbi napokat itthon töltöttem. Kicsomagoltam, rendet raktam, takarítottam és átnéztem a gépemen lévő anyagokat amiket még Nelly küldött át, hogy ha majd munkába állok tudjak mindenről hogy mi történt amíg nem voltam.

Most viszont egy fekete kötényben éppen a konyhában készítek vacsorát. Mivel úgy beszéltük meg, hogy Josh átugrik és mindent meg magyarázok neki, mivel persze ő nem adta fela kérdezősködést, de azt megmondtam ha a többieknek egy szót is szól, kiherélem. És ő nagyon jól tudta hogy megteszem és amikor megfenyegettem úgy éreztem, hogy én is. Ekkor viszont váratlanul megszólalt a telefonom, így odamentem és felvettem. Alig szóltam bele Josh közölte hogy sajnálja és nem tud jönni. Az hogy lemondta már meg sem lepett, jó szokása volt általában mindenhonnan elkésni, vagy rosszabbik esetben egyáltalán oda sem érni a megbeszélt helyre a megbeszélt időpontban.

Melinda otthona

https://2img.net/h/i774.photobucket.com/albums/yy26/Beth_Saya/Sun%20Dawn/Melindalaksa.jpg