...Temető...

~Prince of the dark~

Ahogy gondoltam, tényleg nem valami fontos a dolog. De mit ad isten, megint sikerült kifognom egy szószátyár vámpírt, akit le se lehet állítani, ha már egyszer elkezdi az ömlengést. Nem baj, ő legalább nem csigatempóval és monoton hangszínen mondja a saját szövegét, ráadásul a beszégjétől sem érzem azt, hogy fűrészt csiszolnak mellettem. Ezek azok a dolgok, amikben már volt részem a közelmúltban, és ha megint át kell szenvednem egy ilyen előadást, fogom magam és elhúzom innen a csíkot. Ki hitte volna, hogy mégiscsak van rá módszer, hogy én faképnél hagyjak egy szép és független vámpírlányt? Azért remélem erre nem fognak egyhamar rájönni, akkor lemondhatnék a szórakozásról. Vagy talán annyira nem is, azért egy kis ösztökélés is kéne hozzá. Közben figyelem Ana szavait, amelyek nem keveset árulnak el a kisasszony jelleméről. Nem gondoltam volna, hogy pont önkéntes vámpírvadászok közé fog tartozni, hiszen ha jól emlékszem, nem a kedvenc foglalkozása a vérontás. A kis mese vége viszont eléggé meglep, ennek megfelelően a szemöldököm kicsit meg is rándul. Na persze nálam a fogalmaknak eléggé tág a jelentése, hiszen volt jó sok időm gyakorolni a pókerarcot, hogy mai szóval éljek. Nem hittem volna, hogy ennyien kedvelik Giannát. A legtöbben úgy tesznek, mintha nem is létezne, erre most kiderül, hogy a vámpírok fele ellenben nagyon jóban van vele.
-Natalie Darcy... - ízlelgetem a keresett személy nevét, de nem tűnik ismerősnek. Igaz még csak alig egy hónapja vagyok Forksban, és az időm nagy részét egyedül töltöm, vagy a különböző Volturi feladatok elvégzésével. Kellett nekem bele egyezni ebbe a szerepbe, most biztosan nem hagyhatom el egyhamar az amerikai kontinenst. Bár igaz előtte még meg kéne találnom pár embert. - Eddig nem hallottam ezt a nevet, pedig már jó pár vámpírt ismerek Forks környékéről. - válaszolom neki az igazat, mivel ez igazán nem titok. Ráadásul Anával még ki is tudok jönni, ha kell. És nem éppen az a szívbajos fajta. - Egyébként jó tudni, hogy Gianna sorsa nem csak azért érdekli a vámpírokat, mert tud a titkukról. - teszem hozzá, mivel az a szegény lány néha tényleg jól jön. Legalábbis sikerült annyira már behálóznom, hogy ha kérek valamit, megtegye, vagy éppen kis plusz információkat áruljon el nekem. Ezért jövök is eggyel neki, hiszen nem tudom mit művelnének vele, ha kiderülne, hogy néha tilosban jár. De éppen ezért ígértem meg, hogy segítek, ha bajba kerülne...
Ana mindenesetre nem szívbajos, a kis megjegyzésemet is csak egy nevetéssel díjazta, szóval nem éppen az a szent fazék típus, mint a kis Jane. Sokkal inkább Heidi szerű bevállalós cica. Ez nekem csak jól jön, elvégre egy ilyen lánynak az csak növeli a büszkeségét, ha dícsérem és kicsit közelebbről is szemügyre veszem. Bár a szerelésének hála, na meg a magasságomnak, minden különösebb próbálkozás nélkül is elég jó kis rálátásom van a dolgokra, vagy helyesebb lenne úgy fogalmazni, domborulatokra. De attól még nem adom meg neki azt az örömet, hogy játszom a becsületes úriembert, nem mintha valaha is ezt tettem volna, inkább kicsit közelebb megyek. Lassan lépkedek felé és közben csak azért sem nézek a dekoltázsára, arra még lesz elég időm később is. Most inkább élvezem, hogy bizonytalan és fogalma sincs róla, mit fogok csinálni. Kis kört teszek meg körülötte, miközben kicsit végig mérem, majd megállok a bal oldalán. A fejem lejjebb hajtom, így pont elérem a fülét és csendesen folytathatom a megkezdett társalgást:
-Igen, elmondhatjuk, hogy tényleg nem volt veled szűkmarkú a természet. - mondom miközben puszta "véletlenségből" az egyik kezem a derekára téved, majd eléri a fenekét is. Ez még nem is lenne olyan nagy probléma, de szerintem ott is fog maradni egy kis időre. Mivel egyenlőre nem kaptam érte pofont, és nem is bánom a dolgot. Meg ezért még ki is bírnák egy-két nem túl kellemes pillantást. Közben végre leesett, hogy Anát eleve nem zavarja az én erősen merész stílusom. Sőt még mindig mosolyog, vagyis minden egyes mozdulatom tovább fényezi a büszkeségét, hiszen összehasonlítva egyesekkel, kifejezetten szép arányokkal rendelkezik. Legalábbis például Jane-hez mérve, aki előbb tűnik fiúnak, mint lánynak. Na jó, mostanában cska hozzá hasonlítom főleg, de ez csak jót jelent, mivel kifejezi, mennyivel többet ér nála. - Ráadásul egy ilyen tapadós ruha még inkább kihangsúlyozza a hiányzó darabokat. - jegyzem meg kajánul, mivel szerintem nem lehet nem észrevenni, hogy a rózsaszín felsője alatt semmi nincs. Ennyit arról, hogy a Volturi testőrség milyen konzervatív. Ana szépen megcáfolt minden ezzel kapcsolatos elméletet. Azért remélem az a vámpír nem fog még egy darabig felbukkanni, nagyon kezd tetszeni ez a kis játék. Közben a kezem megint kicsit vándorolni kezd,de ezúttal csak az oldalánál. Azt is csak óvatosan simítom végig, ezzel elérve, hogy önként húzódjon hozzám közelebb. Kicsit eljátszom a gondolattam, hogy ha a ruháját megigazítanám, pontosabban lejjebb húznám, sokkal szebben nézne ki, de utána inkább elvetem az ötletet. Ennyire azért nem vagyok én sem szemét, meg nem is szép dolog ajtóstul rontani a házba. Inkább csak úgy fogom meg, hogy ha szabadulni próbál, akkor biztosan lejjebb csússzon. (user szakad a röhögéstől, és kezd kifogyni az ihletből sajnos )
Közben pedig feltűnik, hogy még mindig fúrja az oldalát a Marie kérdés, csak éppen mivel ilyen észrevehetően kerülöm a válaszadást, inkább nem zaklat vele tovább. De mivel ő elég őszinte volt velem, szerintem azért a végén mégiscsak elmondom neki, amit tudni akar.
-Leegyszerűsítve a történet: Marie egy volt barátnőm, csak éppen nem lehet egykönnyen megszabadulni tőle, mivel hasonló képessége van, mint Demetrinek. Segített nekem, ezért jövök neki egy szíveséggel... - fejezem be a reményeim szerint hihető történetet, hátha végre hajlandó lesz elfelejteni a témát. Talán váltanom kéne, hátha a saját problémái elegek lesznek hozzá, hogy kicsit elfeledkezzen az én ügyeimről. - Egyébként mennyi időd van megtalálni azt a vámpírt? - remélem még szórakozhatunk előtte egy keveset. - teszem hozzá magamban, miközben a szememben sem látszódik immár más, csak egy kis játékosság. A válasz persze érdekel, hiszen ki tudna kihagyni egy ilyen alkalmat?

//közben kibővítettem és ezt még nekem is hosszú elolvasni, szóval bocsi érte//

Nem is csodálkoztam, hogy Bel semmit nem tud a vámpírcsajsziról. Miért is tudna? A nőstény pasiját nem parancsra nyírtam ki, ezért a kastélyban nem is tudnak róla. Durva is lenne, ha valaki megtudná. Főleg ha a mestereim. Az már aztán tényleg nagyon gáz lenne. Biztos kiakadnának, hogy miért cselekedtem úgy, hogy nem kaptam rá parancsot vagy max engedélyt. Dehát istenem, majdnem leleplezett minket! Szóval maradjunk annyiban, hogy nem szorongok rajta. Sőt, még örülhetnek is, hogy végeztem a csávóval.
Tudtam, hogy Bel tudni akar róla. Hát miért is ne?
-Pár száz éve kinyírtam egy vámpírt, a nője meg bosszút esküdött ellenünk. Név szerint Natalie Darcy... vagy mi.. Mint Demetri kiderítette, itt van valahol Forks környékén, és idejöttem végezni vele, mielőtt még ő végezne valakivel. Nem ismerem a csajt, nem tudom, hogy mennyire ravasz vagy nem, szóval jobb félni, mint megijedni. Egyszerűen csak félek a gondolattól, hogy akárkinek is árthatna. Például a mestereimnek, vagy Giannának. Ő ember. A többieknek nem fontos, de nekem igen. - hadartam halk, mégis trillázó hangon, olyan gyorsan, hogy egy halandó csak zümmögést hallana. A szavak csak úgy dőltek belőlem.
Bel pedig még mindig bámult. Az eredeti jelleméhez képest most eléggé visszafogott volt. Nem tapizott- vagy smárolt le, ez már haladásnak mondható az ő esetében. Bár, azért elég vicces lenne. Szegénynek eléggé le kéne hajolnia, hogy taperolni tudjon. A koromhoz képest elég alacsony vagyok, 16 év alatt csupán 153 centire sikerült nőnöm. De legalább van mit taperolni rajtam. És erre büszke is vagyok.
Szerintem azt hitte, fel fogom pofozni, de ehelyett csak csilingelő hangon felnevettem. Igazán tudhatná, hogy ennyivel nem tud felhúzni. Jane biztos hisztirohamot kapna és megkínozná. Gianna így emberként félne egy kicsit Beltől, de ha már ő is vámpír lenne, ugyanúgy csak nevetne, mint én.
-Hajrá, mi tart vissza? - kérdeztem a legbájosabb mosolyom kíséretében. Biztos jót tenne, ha nem lennék olyan merev, mint általában. Tény, hogy már egy ideje bele vagyok zúgva Alec-be, de ha együtt lennénk is megengedhetnék ennyit magamnak, nem? Erről tulajdonképpen csak Gianna tud. Vámpír vagyok, de mégis csak 16 éves lány. És hát kislányos zavaromban csak neki mertem elmondani. A szorongás, hogy kiröhögnek, lenéznek, vagy beégek, ösztönösen bennem van. Majd egyszer talán felvállalom, és ha mázlim van még lenne is belőle valami. De még nem jött el az ideje, hogy fel merjem vállalni. Ilyen az élet. Élek vagy nem élek, ez részletkérdés.
A magyarázatra kissé elgondolkodtam. Még mindig nem tudtam pontosan, ki az a Marie. És hogy Belnek mi dolga vele. De éreztem rajta, hogy nem akarja a témát boncolgatni, ezért csak ennyit mondtam:
-Értem... - nem is kérdezgettem tovább, csak vártam, hogy mondjon valamit.

//mentségemre legyen mondva, hogy este írtam XD//

~Prince of the dark~

Ana jobban fogadott mint vártam, pedig előre felkészültem egy kisebb fajta hangorkánra tőle. Nem tehetek róla, Heidi említette, hogy Jane nem volt túl jó véleménnyel rólam, és az amúgy sem bizalom gerhesztő hírem megint csökkent pár emeletnyit az ő szemükben. Na mindegy, mit érdekel engem, hogy egy kupac matuzsálem Olaszország kellős közepén mit gondol rólam. Sokkal jobban izgat a kis hölgy, akit ide küldtek. De a levakarhatatlan mosolyból ítélve, amit rajta látok, vagy nem jutott el hozzá a hír, vagy éppenséggel nem érdekli. Nekem mindegy, amíg nem hagy faképnél. Úgy tűnik a mai napra is megtaláltam magamnak egy jó kis szórakozást. Ezt igazán megérdemlem, főleg miután sikeresen végig szenvedtem három órát Marie megfigyelésével. De inkább nem is gondolok rá, az a fő, hogy végre túl vagyok rajta.
Közben rá figyeltem, és kifejezetten örültem neki, hogy nem az az előbb cselekszik, utána reagál fajta, mert másképp én már biztosan megtapasztaltam volna, mire is képes a pillantásával. És mit ne mondjak, ez az élmény valahogy nem hiányzik a mai napomból. Főleg olyan képességek mellett, amiket nem tudok maradéktalanul lemásolni...
-Vámpírüldözés? Gondolom nem valami fontos, ha nekem nem szóltak róla előre. - jegyzem meg, hátha ezzel ki tudok belőle csikarni még pár infót, azzal kapcsolatban, hogy pontosan kit is keres pontosan. Ma már ahány vámpírt kénytelen voltam leelenőrizni, nagy eséllyel találkoztam is vele, vagy legalább érzékeltem a jelenlétét.
Közben észre vettem, hogy szegény lány még mindig eléggé alacsony kategória, és hamarosan érezni fogja a nyakát, ha nem lépek hátra. Szó szerint fel kell rám néznie mindenképp, de annyit talán tehetek érte, hogy ne kelljen olyan meredek szögben megtennie ezt. Szerencsére a megjegyzésemért a pofon elmaradt, vagyis nem bánja, ha kicsit megnézem magamnak, és észre veszem a remek alakját. Hiába, ez a lány büszke fajta, egy kis legyeskedést biztosan nem fog bánni.
-Azt nyugodtan kijelenthetjük, hogy nem tartozol a gyakori elől deszka, hátul léc kategóriába, bár többet egyenlőre nem tudok mondani. Ahhoz más szögből is meg kéne néznem... - teszem hozzá egy mosoly kíséretében, remélve, hogy még mindig nem feszítettem meg túlságosan azt a képzeletbeli húrt, ami nála a kedves és a perverz között van. Legalábbis Ana elég rugalmas fajta, szóval remélhetőleg még tetszeni is fog neki ez a megjegyzés. És bevallom, tényleg megnézném kicsit közelebbről is. De persze ezt nem mutatom ki, a pókerarc marad.
A kis kérdés özönére egy pillanatra leblokkoltam, majd rájöttem mit is akar pontosan. Ezt a reakciót egyszer már kifogtam, és akkor csak a jó szerencsémnek köszönhettem, hogy nem lett belőle haragos elválás. Érdekes módja ez az érzelemkifejezésnek, és nagyon egyéni.
-Marie egy vámpír, akinek segítséget ígértem, ezért vagyok itt. De már végeztem... - vagyis remélhetőleg ennyi elég volt neki az elkövetkezendő egy hónapra. Adom meg neki a választ, mire szerintem minden a helyére kerül a fejében. Legalábbis remélem ennél tovább nem fog kérdezgetni...

Widáman wettem észre, hogy igen, tényleg ő az. Még jó, hogy nem a wörös nőstény. Épp nem wolt kedwem sem harcolni, sem gyilkolászni. Pár évszázada kinyírtam a pasiját, és a csajszi bosszút forral a Volturi ellen. Egyedül miattam... Igaz, mindenki meg tudja wédeni magát, de úgy döntöttem, egyedül intézem el. Nem kell másnak is belekewerednie. Főleg nem.. Nem, nem mondom ki még magamban sem a newét! Csak az kéne, hogy neki baja essen. Tudom, elég nagyfiú hozzá, hogy megwédje magát, de nem ismerjük a csajt. Ezáltal azt sem tudhatjuk, milyen. Lehet, hogy elég ravasz ahhoz, hogy akármelyikünkkel elbánjon. Bár, ha nincs blokkoló képessége, simán kiütöm.
Wisszatérwe Belhez.. Elwigyorodtam, mert előre elképzeltem, hogy csipőből meghajol. Már csak az hiányzott volna, hogy kezet csókoljon.
-Számomra az öröm. Már azt hittem, az a wámpír wagy, akit üldözök. - mondtam még mindig jókedvűen. Akár 10 centis tűsarkúban voltam, akár nem, így is sokkal magasabb wolt nálam. Felnyögtem, miközben kissé hátrahajtottam a fejem, hogy lássam az arcát. Mielőtt szólhattam wolna, ő már megtette. Egyből tudtam, mire gondol. Dehát ő Bel, mit wárhattam wolna tőle?
-Ugye? - kérdeztem newetwe. Párszor találkoztunk csak, de hiányzott ez a sok hülyeség. Abban biztos woltam, hogy walamimet megdícséri. És gondoltam, hogy nem a hátam lesz. Közben büszke is woltam magamra, mert ahhoz képest, hogy ilyen picike wagyok, egyáltalán nem wagyok lapos. Bezzeg a wolterrai fehérnépek olyanok, mint a deszka. Legalábbis akiket láttam.
-Drága régenlátott nomád Bel mond mit? Milyen Marie?- kérdeztem furi fejet wágwa, mint mindig, amikor ilyet kérdezek. Ha walamit nem értek, wagy nem akarom érteni, amit mondanak, mindig elhadarok egy hosszú newet, utána pedig ezt a bizonyos "mond mit?"-et. Neki már ellőttem, szówal tudnia kell, hogy értettem.

//bocs a "w" miatt XD//

~Prince of the dark~

New York a lehetőségek városa. Talán inkább a felsüléseké. Nem tudom miért áradozik mindenki annyira erről a helyről, szerintem elég béna. Ráadásul az ember itt minden sarkon emberi sztárok miatt lezárt épületekbe botlik, vagy őt pécézi ki egy nem normális fotós. De persze Marie-nek pont erre van szüksége. Szegény lány, igazán nem értem, minek menekül ennyire. Nem mindenkinek vannak jó idegei a Volturihoz, de ilyen rosszal sem találkoztam már rég. Szerintem viszont itt igazán nem figyeltetnék, csak ezt neki nem tudom bemesélni. Ide kellett jönnöm ellenőrizni, hogy nem-e követi valaki. Senki, egy újabb modell kereső fehérnemű árust leszámítva. Jaj de jó, nem tudott volna mást kinézni. Már nagyon bánom, hogy eljöttem, ráadásul itt elég sok a fény, ezért még úgy is kellett az útobbi időben kinéznem, mint valamelyik új irányzatot követő tizenévesnek. Hogy a fenébe bírják ezek ki állandóan fekete köpenyekben? Nekem egy nap is sok volt, főleg az ilyen mindent megbámuló emberek mellett...
Most is megint kezdenének nagyon nézni, szóval jobb, ha eltűnök a közelből. Itt egy temető, pont kapóra jön. Ha ide bemegyek, azt fogják hinni, egyszerűen csak nem akarom, hogy lássák az arcomat. Elvégre egy férfinál nem szép dolog a könny. Bár szerintem én még ha tudnék, sem próbálnék meg akár egyet is ejteni. Egy ideig csak a sírdombok és kövek között jártam, miközben rájöttem, hogy körülbelül ugyanennyi ember élete akár az én lelkemen is száradhat. Milyen szerencse, hogy nincs lelkiismeretem. A pokol tárt karokkal vár, addig meg kihasználom az időt bánat nélkül. Milyen depressziós ez a hely, ideje lenne odébb menni. Hát ez meg? Egy nőstény vámpír van a közelben, és az erős vizes illatból ítélve, Volturi tag. meg kéne nézni, hátha valamelyik kedves lány az. Csak ne Aro vagy Jane legyen, ők nagyon nem hiányoznak ide...
Belépek a ravatalozóba és egy eléggé kihívó öltözékat viselő lányt látok, háttal állni nekem. Megfordul, így észre veszem, hogy Ana az. Milyen szerencse.
-Örülök, hogy látlak Ana! Ezért már megérte kitérőt tenni. - mondom elismerően, miközben végig nézek rajta. Szép öltözék, mindig ilyet rejtegethet ez a lány a Volturi köpenye alatt? Egyszer talán megnézem. Közben közelebb lépek hozzá, és kicsit meghajolok. Hiába van magassarkúban, még mindig fölé tornyosulok. Ráadásul most, hogy közel van hozzám, elég érdekes a felsője dekoltázsa is. Főleg ebből a szögből. - Szép kilátás. - jegyzem meg mosolyogva, miközben kicsit óvatosabb vagyok, hátha egy pofon lesz érte a jutalmam, amint rájön, mire is gondolok. - Egyébként Marie-t jöttem ellenőrizni, most itt találkoztunk. De nem szóltak róla, hogy Volturi-tag fog érkezni...- ami egy felől öröm is, mivel végre egyszer nem túráztatnak. De azért mégiscsak kitolás, hogy amikor szép lány van a közelben, próbálják tőlem távol tartani...

~Prince of the dark XD~

NY-ban sétáltam az utcán. Eléggé világos volt, épp ezért kellett köpenyt felvennem. De mivel most a mestereim nem látták, nyugodtan megtehettem, hogy rózsaszínt vettem fel. Szerintem sokkal jobban áll rajtam. A feketében úgy festek, mint aki depressziós. De legalább nem vagyok sápadt. Ez valami olyasmi lehet, mint hogy tudok sírni, aludni és enni. A második nem muszáj, csak amikor úgy döntök, hogy álmodni akarok, olyankor szoktam. És álmomban fel tudom magam ébreszteni, szóval gond egy szál sem.
Megláttam a temetőt. Gondoltam, benézek. Fogalmam sincs, miért, de csak azért is bementem. Oly fölösleges volt... De legalább tudok gondolkodni úgy, hogy senki nem pofázik közben. Tény, hogy én is ilyen idegesítő vagyok néha, nem hagyom nyugton az embert/vámpírt, és nem lehet lelőni. Tényleg zavaró lehet... Mástól akkor sem tűröm el. Fura gondolkodásmenet, de ez van, ezt kell szeretni. A kastélyban már megszokták, és úgy néz ki, tűrik. Gianna még örül is neki, hogy nem kell egész nap kussolnia, vagy a szokásos sablonszövegét ellejtenie. Otthon én vagyok az egyetlen, aki meghallgatja és nem szólja le. És egyedül az én jelenlétemben mer sírni. Bár ritkán szokott, csak amikor valami gondja van és nekem mondja el. Máskor általában elröhögcsélünk. Demetri múltkor le is szólt érte, mire hálából megkínoztam. Szórakozzon a jó édes anyukájával...
Idő közben besétáltam a ravatalozóba, hogy levehessem a köpenyt. Először csak a csuklyát hajtottam le, hogy normálisan lássam, nincs-e bent senki. Bár az orromat is használhattam volna, de büdös volt.. Pánt nélküli top és térdig érő cicanaci volt rajtam a 10 centis tűsarkú mellett. Elég lengén voltam felöltözve, de hát hadd használjam ki, hogy nem fázok.
Az zökkentett ki a merengésemből, hogy megéreztem egy nomád vámpír édeskés, jeges illatát. Eléggé ismerős volt... Mit keres ez itt?!
-Belial, hát te? - kérdeztem kicsit sem tuskón, inkább meglepetten. Fogalmam sem volt, mit csinál ez itt. Aro csak a vörös nőstényt említette, őt nem.