.:.Erdő.:.

~ Még szép, hogy pechem van! ~ A napi kiakadás szintemet kezdem alaposan túllőni, mert mostanság szinte mindenen ki akadok, ami lényegtelen akár... ez pedig nekem nem túlzottan jó. ~ Hál' Istennek, hogy csak farkasként vagy nagyobb és nem emberként, mert akkor az elég vicces lenne, nekem főleg! ~ Morgolódtam tovább magamban, már megint.

Nem tetszett egyáltalán a dolog, hogy ha én az egyik irányba léptem ő is arra lépett. Jobban szeretem látni, hogy mi folyik az előtérben, nem pedig az ő hátát bámulni, és így könnyebb is felkészülni a váratlan eseményekre. Ha most valaki neki ugrana, simán lehajolhatna és engem találna telibe, természetes módon. Akkor is én kapnék a jó nagy fülest és azért, mert "figyelmetlen voltam, vagy, mert nem látok az égadta világon semmit...

Sammy egy aprócska beszólást tett Derekre, arra a szamárra mire az nekem ugrott.

Az a vadállat beleharapott az oldalamban, örülök, hogy nem tépett ki belőle egy jókora darabot, de egy hirtelen mozdulattal sikerült megmentenem ~ Mostanában minden támadás itt ér... pompás! ~ Pattogok magamban miközben annak a maflának a nyakába haraptam. Be kell, hogy valljam jó erőben volt és egy idő után le is szakadtam róla, majd újra nekem ugrott. ~ Hát nem az oldalamba harapott? ~ Ráadásul egy kisebbet ki is harapott belőle minek hatására nem bírtam megállni, hogy fel ne vonyítsak fájdalmasan. Aztán éreztem, hogy megszabadulok annak az átkozottnak a súlyától. ~ Végre! ~ Nyögtem fel magamban megkönnyebbülve. Viszont nem sokáig örülhettem, mert mikor feleltem az a három tulok előttem állt. ~ Ha velük sem bírok el akkor befuccsoltak a jó híremnek! ~ Ezzel a gondolattal először a bal szélsőnek ugrottam, azzal volt a legkönnyebb végezni, aztán már csak az a másik kettő maradt.
Az erdő felé kezdtem el rohanni, majd az egyik fától hirtelen elkanyarodtam, s az egyik elég keményen neki ment, talán az orra is eltört. Na, már csak egy maradt, azt pedig elég, ha csak egy picikét megkapom, de arra nem számítottam, hogy aki az előbb itt marad ilyen hamar, talpra áll.
Vártam, hogy nekem ugorjanak, de nem történt semmi sem, csak álltak ott velem szemben és vártak, én meg már nem voltam hajlandó támadni.

Úgy követtem, mint egy engedelmes kis kutya. ~ Ennyire elszoktam volna az ilyen közelharcoktól? ~ Kérdeztem magamtól, bár választ nem igazán vártam rá senkitől sem.

Még utoljára visszafordult, hogy mondjon nekik valamit, amire én már tulajdonképpen nem is figyeltem. Majd mikor elindultam pár méter távolságban ugyan követtem őt.

~ Amúgy hova megyünk? ~ Érdeklődtem gondolati úton.


// folyt köv. >> Alaszka :: Denali :: Erdőszéli Fogadó //

Na, na, na! Álljon meg a menet. Daniel-lel akartam megértetni, hogy miért nem örülök annak, hogy elmegy, erre most meg itt Derek keveri a szart. Nem… valaki engem odafönt nagyon, de nagyon nem szeret. Magamban jót mulattam Dan szövegén, mi több nagyon is elvoltam, hogy hallgattam a srácot. Addig se éreztem azt az erős késztetést, hogy valakit kettétépjek. Ha pont öcsikém van rossz helyen… Tényleg nem ártana végrendeletet írnia. Ami viszont majdnem szó szerint szöget ütött a fejembe, miképpen lehetséges, hogy hallom Derek-et, de nem vagyunk egy falkában. Persze az ilyen gondolat meneteit nem hallom, csak Dan-ét, mert egy falkában vagyunk. Komolyan mondom ennél már csak nagyobb poén lenne, ha valaki a falkából még befutna, hogy „ Halisztok, jöttem utánatok.” Esküszöm akkor kifeküdnék.

~Dan, nem mindenki születik alfának. Ha zavar a magasságom peched van~reagáltam a kisebbségi komplexusára.

Derek-ről eddig is tudom, hogy sík hülye de ez már tényleg fájt, mikor fel se ismer. Utána meg benyögi, hogy egyedül vagyok. Mi ez, ha nem Dan teljes felingerlése? S mint köztudott egy farkast jobb nem felhúzni. Igaz, most nem tud átváltozni, de azért így se lehet kellemes találkozni a karmaival, a fogairól már ne is beszéljünk.

Dan előtt én szépen elcsárdásoztam kettő jobbra, kettőt balra, így a srác előtt minden takarásban maradt, és persze, hogy nem tetszett neki. De a kölyök elég gyors, így akár még esélye is lehet. Azt tudom, hogy Derek egy az egyben megtámadna, de a többiekben kételkedem, méghozzá erősen.

~Derek egy jó tanács, amit nem ártana megfogadnod: húzz a picsába!~ Közöltem a farkassal, mire az mint a villám Dan-re ugrott, mert neki ugyebár közben ki kellett mellém szambáznia, mert belehalt volna ha ténylegesen mögöttem marad.

Derek egyértelmű kihívására nem nagyon tudtam mit mondani, mert végül az törlődött, amint a fekete dög Dan-re vetette magát. Hagytam, hogy a srác egy kicsit verekedjen, vagy valami olyasmit csináljon. Fejlődjön ki a túlélő ösztöne, bár igaz, hogy ezt nem Derek-en kellene gyakorolnia, az bőven elég lenne velem csinálnia, mert én azért le tudok állni, ha kell. Derek-ről ez meg nem mondható el. Egy fájdalmas vinnyogásra lettem figyelmes, mire, mint a villám startoltam és ugrottam Derek-re. Erre a többiek is beszálltak. Ők elég fiatalnak néztek ki, így őket Dan-re hagytam mag az ügyeletes barmot megkopasztom. Csak merem remélni, hogy nem lesz semmi baja a srácnak.

Derektől kaptam egy-két nem szép ütést, de persze nem maradtam adósa. Percek múltán több sebtől vérezve és lihegve meredtünk egymásra. Őszintén alig vártam, hogy összeessen a fáradtságtól és ketté tudjam harapni a torkát... De nem... Nem voltam gyilkos és nem is most fogom elkezdeni a fajtársam gyilkolását, bármennyire is gyűlölöm. persze ez nem azt jeleni, hogy kegyelem döfést nem adok.

~Dan. Indulás!~ adtam ki az utasítást, majd lassú kocogásban elindultam, majd a határról visszafordultam a farkasok felé.

~Bármit is hisz Derek, az alfa még mindig én vagyok. Hiába hív ki, nem tud legyőzni. Egy jó tanács mindegyikőtöknek: ne becsüljétek le az ellenfeleteket, még ha kevesen vannak, akkor is nyerhetnek. Legyen a mai nap erre egy jó példa~ Nem érdekelt, hogy ki mit gondol ezek után, elszakítottam magam tőlük, újra, majd Dan-nel a nyomomban megindult valamerre. Illetve én tudtam merre megyek, Daniel meg remélem követ.

Vettem a célzását arra a részre, hogy maradjak kussban, de nagyon nem főt hozzá a fogam, mert én imádtam fölöslegesen pofázni és keresni a bajt. Próbáltam meghunyászkodni előtte, de nem nagyon ment, minden esetre legalább csöndben sikerült maradnom. Be kell vallanom, hogy Sammy, tényleg nem volt egy kis egyed, sőt! Most, hogy egészen ilyen közel állt hozzám be kell vallanom magamnak ~ neki persze nem áll szándékomban ~ , de tényleg nem egy kisfarkaska, akit csak úgy el lehet intézni. ~ Anyám... lassan kisebbségi komplexusom lesz mellette! ~ Csodálkozom, hogy emberként egy csöppet magasabb vagyok nála, vicces lenne, ha nem.

Csípősen válaszolt vissza annak a másik farkasnak, akit nyilván Dereknek hívtak. Bár, ha falka vezérnek kellene lennie, akkor ez alap, hogy fel kellene ismernie fajtársait, vagy legalább is az ex fajtársait. Szerintem ez alapkövetelmény, bár lehet, hogy csak én vagyok ennyire tudatlan, vagy csak szimplán elfogult, de ez akkor is úgy lenne teljesen logikus.

Sammy elém állt, ami meglehetősen bosszantani kezdett egy idő után. Szépen nyugodtam ültem a helyemen... nem egészen hatvan másodpercig. Az után elkezdtem jobbra-balra lépkedni, hogy ne csak a "testvérkém" feje búbját lássam. Valahogy sikerült mindig úgy kerülni-e elém, hogy ne lássak semmit és, hogy ő ne mozduljon el valami sokat a helyéről. Egy idő után meguntam ezt a jobbra-balra tipegést, így inkább magamban duzzogva ültem le a nekem kijelölt helyemre.

Dühített, amit Sammy-nek mondott, próbáltam uralkodni magamon, de ez nem sikerült sokáig. Kicsit megtévesztve Sammy-t arrébb léptem, majd a másik irányba ugrottam elé, nem tudom, hogy most mi lesz itt ezek után, de nem hagyom, hogy az egyetlen barátomat sértegesse, és az sem különösebben tud érdekelni, hogyha szétszaggat. Márpedig ezt ő simán megtehetné, mert aki itt egyedül kisebb az én vagyok, de az is csak nézet kérdése, szóval, mindegy. Annyiból jó nekem, hogy én gyorsabb vagyok, mint ezek a behemót dögök itt előttem.

~ Hm, csak nem találtál egy védelmezőt, Samantha ~ hátra pillantottam rá. Volt időm megtanulni, hogy nyilvánosan, hangosan, és előtte fejben se nagyon hívjam őt Samanthának, mert abból nem lesz köszönet. Legalább is nekem majdnem nem lett belőle az, viszont én teljes, mértékben meg is érdemeltem, mint ahogy a fekete farkas itt előttem, aki lassan elindult lefelé a kis dombról, ahol eddig nyugodtan álltak. Természetesen kíséret nélkül, nem mert lejönni. [color=red] ~ Na vajon miért? ~ [/colo] Forgattam meg a szemeimet. Most már eszem ágában sem lesz innen meghátrálni, és ahogy Sammy-t elnézem neki is van még elintézni valója ezzel a büdös döggel itt előttem.
~ Mond, kispajtás mennyire érzed magad nagylegénynek? ~ Kérdezte tőlem az a ...kalap.
~ Éppen eléggé annyira, hogy a három kiskutyádat egymagam eltudjam intézni! ~ Válaszom mintha meglepetésként érte volna, de hát most ez van. szemeiből szinte sütött az üresség, hogy most mi tévő legyen. Végül egy csöppet előrébb lépett. ~ Ne ugass vakarcs! Pucoljatok a területünkről!~ Sziszegte a fejemben a hangja. ~ Vagy küzdjetek meg! ~ Adott választási lehetőséget, és nekem pedig be kell látnom, hogy az utóbbi jobban az ínyemre lett volna, mint a meghátrálás, de valószínűleg most ez itt előttem az én nyakamnak ugrana legeslegelőször. Nem lenne probléma, nekem nem.

Kérdő tekintettel néztem rá, miután észrevettem, hogy felkészült a harcra, de még nem adott meg nekem semmi jelzést. Gondolom akkor csak az esetleges támadásra készülhetett föl, de én türelmesen vártam a jelzését a felől, hogy engedélyt vagy tiltást adjon a támadásra. Felpezsdültem, kezdtem jól érezni magam.

Vártam, hogy valamelyik irányba elmozdítsa a fejét.

//bocsi, h ilyen későn //

Tényleg, alig vártam, hogy a fák közül kilépjen Derek. Nem mondhatom, hogy boldog viszont látás lesz, de reménykedtem benne, hogy Dan-nek nem lesz semmi baja. az egy dolog, hogy én legszívesebben megtépném, de ez nem azt jelenti, hogy másnak is megadom ezt az örömöt, hogy széttépheti, sőt aki hozzá ér a „tesóm”hoz rohadtul megbánja. Minimum annyira, hogy darabokban megy el. Nos Derek-re is ez várt ha neki megy Dan-nek. Bár az is igaz, hogy ő se hagyná magát, de túl erővel nem hinném, hogy volna bármi esélye is. Mert hogy hozzám csak Derek nyúlhat az is fix. Ezt már akkor kikötötte mikor még egy falkában voltunk. Ergo erről ennyit.

Köhögve, halkan felnevettem Dan gondolat menetén, majd inkább hozzá simultam és úgy bólintottam. Miért is nem jutott ez előbb eszembe…? Jó kérdés.

Ezután egy gondolat ütötte meg a fülünket, ami igazából Dan-nek szólt. Kész szerencse, hogy Dereknek most fából van az orra. Igazából majd nagyobb meglepetés lesz ha megpillant.

~Azonosítsd magad, hogy ki vagy~

jelezte Derek felénk. Dan-re pillantottam, és csupán jeleztem, hogy maradjon csöndben.

~ Na ki vagyok szerinted?~

küldtem neki vissza gondolatban a szavakat. Kár hogy még nem lépett ki a fák közül, de hát mit várjon az ember egy Derek féle semmirekellőtől? Semmit, és őszintén én már azon sem csodálkoztam, amikor megjelent ötödmagával jött. Hát igen egységben az erő, csak hogy a pribékjei közül nem hinném, hogy sokan nekem támadnának. Felálltam, közvetlenül Dan elé, s ezzel jeleztem, hogyha hozzá bárki is hozzányúl akkor annak feje nem marad, de más egyéb testrésze se.

~ Drága Samantha~ na azt hiszem lehet kezdeni érteni miért rühellem ha valaki teljes nevemen szólít.~ Nem hittem volna, hogy vissza térsz ide, ráadásnak egyedül… ~ Halkan és szinte bársonyosan csengett a hangja, de ettől függetlenül kiéreztem belőle a marék gúnyt és iróniát. Komolyan mondom kész szerencse volt, hogy Dan ott állt mögöttem. Nem tudom mi lesz a reakciója Derek megnyilvánulására, de az biztos, hogy nem fogja annyiban hagyni. Csak neki ne ugorjon, addig felőlem úgy sértegeti, ahogy akarja. Míg nem megy el tettlegességig, addig nincs annyira nagy gond. Persze már most is benne van a pakliban, hogy nagyon élve nem megyünk el, de azért reménykedni lehet.

A többi farkas, kötelességtudóan hallgatott és félkört képeztek Derek körül. Mi van, ezek nem a félkörös vadászati technikát akarják ellenem bevetni? Menten megáll az… ezeket is a fejükre ejtették, vagy csupán Derek volt ennyire rosszhatással rájuk? Nyilván mindkettő, na de ezt Derek-nél betudhatjuk a gyári hibának is. Ha valaki selejtes az ellen nem lehet semmit tenni. Persze ezeket a nagyszerű gondolataimat maximum csak Dan hallhatta.

Kész szerencse, hogy nem vagyunk egy falkában Derek-kel. Ez a tény apró örömöt adott nekem, és inkább felkészültem, hogy a fekete farkas mikor akar nekem rontani. Persze ha nekem támad, van egy rohadt nagy előnyöm vele szembe: mindig az űzött adja az útirányt, és ha ez bekövetkezik az útirány a hó lesz, amibe a fehér bele olvad. És persze az se hátrány, tudom, merre vannak a befagyott tavak, és hol lehet fagyott farkast csinálni. Remélhetőleg addig Dan meg életben marad.

Bár… az erőviszonyokat nézve Derek megint, vagy még mindig hülye, mert nem azokat hozta magával, akik még valami kárt is tudnának bennem okozni, nem azokat hozta magával, akiket még elviekben Daniel is le tud győzni. Hát igen… Derek sohasem az eszéről volt híres, vagy azóta kergült meg mióta utoljára láttam. Végül is minden lehetséges…

Őszintén megmondom, rohadt kíváncsi vagyok mi lesz ennek a végkimenetele. Hogy nem mindenki számára lesz élvezetes az egyszer biztos.

Meglepődtem mikor leült elém, de reagálni nem nagyon tudtam rá. Mindenesetre csak vártam, hogy valamit csináljon, valamihez kezdjek magammal vagy ő csináljon valamit. Nem értettem már az égvilágon semmit sem. Eddig ez az életem legcsodálatosabb időszaka, jobbat nem is kívánhattam volna. Talán Samantha az oka, hogy nem akarok annyira elmenni innen. Neki kell egy támasz, vagy valami hasonló, akit kezelhet úgy mind egy jó barátot, egy testvért, de úgy is, mint egy aljas szemétláda. Az utóbbi közelebb áll hozzám, de az ő kedvéért vállalom a másikat is.

Nagyon szép helynek tartottam ezt a helyet. Szívesen maradnák itt egy jó darabig, hiszen le nem tudom venni a szememet a látképről és, biztos, hogy vannak még itt szépségek, rejtett szépségek. Talán, ha sikerül Sammy-vel kibékülnünk, akkor megmutatná jobban is ezt a helyet.

Hírtelen bomlott föl a bámészkodásom, mert kedves ismerősöm morogva állt mellém, egy pillanatra azt hittem, hogy nekem akar ugrani, de tévedtem, mert valamilyen furcsa illatot éreztem meg. ~ Ha ez most az, amire gondolok, akkor remélem, hogy rosszul gondolom. ~ Gondoltam magamban, de teljes mértékben biztos voltam abban, hogy Sammy hallja, remélem csak egy csöppet nem néz hülyének.

Türelmetlenül vártam, hogy mi fog történni, még mielőtt Sammy felszólított voltam egy csöppet előrébb léptem, hogy jobban belássam a teret, hogy ki is vagy mi is közeledik. De miután rám szólt visszahátráltam mögé, le nem vettem a szemeimet arról a pontról ahol felbukkannak a lehetséges "játszótársak". Most már éreztem, hogy többen vannak legalább hárman, ha nem is többen, de azt erősen kétlem, mert az már nem tudom, hogy mennyire lenne fair, főleg, hogy nem tudom mennyire nagyok ezek az északiak.

~ Sammy, mond ugye ez nem az a barom arcú lesz, aki átvert? ~ Éreztem magamban, hogy ha ez az alak, akkor azt én legszívesebben széttépném és még csak esélyt sem adnák neki magyarázkodásra, ha nem az, akkor mind egy, de jobb, ha felkészülök mindenre. Főleg, ha az is ilyen nagydarab, mert én ugyebár nem vagyok egy alfa típus, és azok egy kicsit nagyobbacskák. ~ Nem lehetne, hogy csak elmenjünk mellettük? ~ Érdeklődtem, mert egy kicsit beszartam, hogy most mi lesz. Nem akartam, hogy Sammy-nek baja essen, az meg, hogy velem mi is lesz már teljes mértékben hidegen hagy. Őt hagyják békén. Főleg, ha igaz, amit ő mond.

Egy sötét farkas fej bukkant föl először a láthatáron, majd még másik kettő is, hárman voltak és remélhetőleg akkorák, mint én.

Amint kiértem az erdőből rájöttem, hogy ezt talán mégsem kellett volna, hiszen mi lesz akkor ha tényleg összefutunk Derek-kel és a bandjávál? A nagy vérontáson kívül persze... Nem hinném, hogy Dan nagyon nagyra értékelné, ha egy horda véremre pályázó rühes farkasba futnánk bele. Mindenesetre nagyon érdekes lenne, az már egyszer biztos. Azt nagyon sajnáltam, hogy nem hallom Daniel gondolatait...

Ahogy egyre jobban közeledtünk Alaszka felé úgy növeltem a tempót is. Ha mázlink van estére oda érünk. akkor talán a nagy összetalálkozást is elkerülhetjük. Persze ha az én szerencsémet vesszük alapul, akkor talán jó lenne ha most elkezdeném megírni a végrendeletem, és persze Daniel-ét se ártana valakinek pappírra vetnie.

A hóhatárt megpillantva, nem egyenesen futottam tovább, hiszen nem akartam, hogy a még a végén a hóba fagyot farkas legyen kedves "testvérkémből".

Az erdőben kellemes meleg fogadott és a közepén volt egy kis tavacska így jobb híján abból ittam egy keveset, amint meghallottam Dan lépteit. Nem tudtam mit mondani, így inkább leültem eléje, és csak figyeltem. Nem vártam, hogy megszólaljon, vagy egyáltalán mondjon valamit. Elég ha körbe néz és megérti mit hagytam itt mikor eljöttem innen, és mit találtam La Push-ban. És ő most leakarna lépni. Valahogy a gyomrom ezt most nem veszi be.

A tájba kitűnően beleillettem volna, főleg ha a hóban megyünk. De nem szándékoztam innen egy jó ideig elmenni. Inkább behatóan figyeltem az előttem lévő sötétszürke farkast, mikor ismerős szag csapta meg az orromat. Morogva álltam fel és léptem Daniel mellé. Láttam rajta, hogy nem érti mire ez a nagy közeledés, de egyelőre nem óhajtottam beavatni, majd ha közelebb ér. egyébként meg azért mentem közel Dan-hez, hogy a kellemetlen ismerős később fedezze fel a jelenlétemet.

Aggódóan néztem a fákat és szinte vártam, hogy kilépjen onnan a szintén sötét bundás farkas. Ám egyelőre nem jött, így maradt időm gondolatban végig futni, hogy mit is lehetne tenni, ha még is előtűnik. Biztos nem egyedül jön, annyira hülye még ő sem lehet.

~Csináld azt amit mondok. Ha mást teszel meghalsz~ mondtam szigorúan Dan-nek. Remélem érti, hogy ez most nem játék.

// Folytatása a Forks :: Erdő//


Na, jó, nem vagyok benne biztos, hogy utána kellene mennem, de ezt azért én nem hagyhatom, úgy értem azt nem, hogy így váljuk el, azt hittem, hogy sokkal könnyebb lesz, de láthatólag fatálisat tévedtem. Nem szabad nekem összehaverkodni senkivel, mert akkor nagy rá az esély, hogy pontosan ugyan így járok, mint most. Főleg, ha a másik illető az ennyire, hogy is mondják...? Jó fej, igen azt hiszem, hogy ez Samanthára pontosan illet. Kedves volt és aranyos, csak sajnálatos módon mindnet úgy ért, hogy én ezt ellene mondom, így egy fikarcnyi esélyem sincsen arra, hogy megpróbáljam bebizonyítani az ellenkezőjét, vagy legalább minden egyes mondatomat meg kellene változtatnom. ~ Mi lenne, ha mindennek az ellentétét mondanám? ~ Nem tudom, de jelen pillanatban most ez érdekel talán a legkevésbé.

Sokáig néztem a törött üvegeket a földön, s egy ideig azon tanakodtam, hogy utána menjek-e vagy sem. Biztosan valami idegen terepre akar csalni, ahol nem érzem magam otthon, de felőlem legyen. Utána megyek már csak egy utolsó kis játék kedvéért is, meg talán hátha hagyja, hogy tisztázzam magamat, legalább egy kis mértékben, hogy annyira azért mégse utáljon. ~ Ó bárcsak hagyná. ~ Nem igazán akartam magyarázkodni, nem volt az erősségem és azt hiszem, hogy ez meg is látszott.

Fogtam magam és kiugrottam én is az ablakon, majd olyan tempóval amennyire bírtam utána rohantam. Nem tudom, hogy hány kilométerrel is lehettem lemaradva, de van mit behoznom, szóval úgy futottam, ahogyan tudtam. Nem tudom, hogy mennyi idő után, de kezdtem érezni a hideget így lelassítottam egy kicsit, nyugodtabb tempóra váltottam, előbb vagy utóbb úgy is utol tudnám érni, mindenesetre az lenne úgy fair, ha utol tudnám érni, ha már kicsalogatott a barlangomból. Amúgy meg nem nagyon értem azt sem, hogy miért is jöttünk erre felé, mert ugyebár nekem Forks és La Push is egy idegen hely. Kezdtem kicsit megzavarodott lenni.

Észre sem vettem, hogy már csak gyalogolok, régen futottam ennyit és most megéreztem a hatását is. Jó pár kilométert futhattam, de a pár kilométernél is többet, nagyon remélem. Szeretek izomlázzal feküdni, mert akkor tudom, hogy csináltam valamit, azért, hogy fejlődjek.

Sokszor szagoltam a levegőbe, meg a talajra még csak véletlenül sem akartam célt téveszteni, és nem is akartam más farkasokkal összefutni, mert valaki nem jól jönne ki a dologból, jelen esetben azt hiszem, hogy mások nem.

Erdőből erdőbe értem, s már kezdtem nem tudni, hogy hol is vagyok egészen pontosan, mert már annyira elvesztettem a fonalat. Kicsit távolabbra tőlem faágak halk recsegését hallottam meg, Samantha volt az, ebben biztos vagyok. Nagyon gyengén éreztem az illatot mivel a szél - természetes módon - neki kedvezett. ~ Ilyen az én szerencsém! ~ Gondoltam magamban. Nem tudom, hogy mit forgat az okos kis fejében, de fölvettem egy amolyan védekező pózt, ami nagyjából mindenhonnan egy kicsit a segítségemre lehetett, nem ez a legnagyobb előny, de nem árt tőle óvakodni, nem egy nyafogós kislánnyal álok szemben.

...