Sötét folyosó

...

Reggel amint talpon voltam elindultam Volterra szűk utcáin. Siettem, ma ért vissza Alec Alaszkából, vagy honnan… Reggel meg is beszéltem Caiussal, Aroval, no meg Marcussal mindent. Szinte mindenki jelen volt, Gianna meg csak kukkolt és jegyzetelt valamit.
Sohasem értettem, hogy tud ennyi mindent lekörmölni… Na, térjünk a tárgyra. Felvettem egy új szokásos köpenyt mielőtt bejelentettem volna, hogy elé megyek. Ugyanis szükség volt arra, hogy mindent közöljek, mert ha csak felszívódok, akkor még valakit utánam küldenek…
Szóval a nagyteremben ültek a 3 nagy széken, mint tyúkanyó a tojásain. Odamentem. Nagyon tisztelem őket, így nagyon sokszor a fejem is meghajtottam előttük, pláne akkor, ha valamit akartam, és ez most volt. Ugyan is ha azt mondják más dolgom van, ezért nem mehetek alec elé akkor én szívok. Így tisztelettudóan meghajtottam a fejem. Legtöbbször a tenyeremből ettek, igenjól tudtam érvelni, hogy miért kéne megtenni amire gondoltam, vagy miért nem. Egyiküket minimum sikerült meggyőznöm mindig. De hamar kiesnek a mámorból, így ne legyen rám panasz udvariasan elkéredszkettem.
- Aro, Marus, Caius, elmennék Alec elé… Persze ha csak nem gond. És még valami… de ez csak egy vélemény, és ha akarjátok, megtartom magamnak. – próbáltam angyali tekintettet vágni, bár ez tőlem, aki lépten, nyomon szadizni akar nem valami meggyőző.
- Mond csak, ki vele! – bólintott Aro.
Elmosolyodtam, de csak holmi félmosoly volt, igyekeztem megőrizni jellememet.
- Nos, lássunk neki. Szeretném, ha máskor értesítenétek Belialt ha mégsem engem kell kalauzolnia…. Az a… - majdnem lekáromkodtam az eget, így inkább csak a kezeimmel kalimpáltam, hogy nyomatékosítsak, vagy mintha keresném a kifejezést. - gazfickó, - gondolkodtam elmondjam-e hogy mit tett velem. – segített egy keveset. Viszont van az az apró dolog, hogy csak úgy pikk-pakk megcsókolt. – szemöldököm ráncoltam, mikor arra pedofil állatra gondoltam, aki nem mellesleg meleg is elöntött a düh. – a második… annyit szeretnék kérni, ne keljen vele még egyszer összefutnom. Igen idegesítő. Én már akkor is
- Az első meglehet, azzal a Másodikkal… hogy megcsókolt nem tudunk mit csinálni, szükség lehet rá. Talán megpróbálhatjuk, hogy nem kérjük fel térképnek? – nézett Caius Arora, aki nagyon gondolkodóba esett.
- De annyira szemtelen! Kiakaszt. Én már mikor elengedtétek mondtam meg kellett volna ölni. – valóban, miután elengedték mondtam nekik had fussak utána, és tekerjük ki gyorsan a nyakát…
- Ezt tudjuk, de megállapodtunk vele. – Marcus felelete nem volt számomra kedvező.
- Na, ez esetben mindegy. Engedelmetekkel távozok. Alec hamarosan visszaér.
Elindultam a nagyterem egyik oldalsó kijárata felé, elhallgatott a három trónoló, csak a cipőm kopogása hallatszott a padlón.
Hamar kiértem a teremből, ott vámpírsebességre kapcsoltam, és a kastély egy hátsó kijáratán át távoztam, majd a találkozó helyre siettem, amit megbeszéltünk Aleccel. Nagyon szeretem Alecot, bár eszméletlen sok dologban különbözik tőle. Ő más. Ő nem élvezi az öldöklést, velem ellentétben. Odavagyok a gyilkolásért, és a vérfürdőkért!
Alec hamarosan megérkezett, nem sietett, ráérős volt. Nagyon örültem neki, egy egész mosoly lepte el az arcomat, amit ritkán lehetett látni. Visszasétáltunk együtt a kastélyba, ott ő elment a szobájába, én pedig a sötét folyosóra tértem. Semmi szánt szándékom nem volt, az ötlet spontán jött. Ez a volturi kastély leg elhanyagoltabb része, itt csak gyertyával tudunk világítani, vagy zseblámpával. Nincsen ablak, nincsen semmi. Afféle vészkijárat, a folyosó végén van egy apró ajtó, ott lehet kimenekülni. Viszonylag rövid, bár hosszú távot köt össze. Végig lejt, hiszem, az emeletről indul, és az alaksorba is nyílik róla ajtó.
Meggyújtottam egy gyertyát, felhúztam a csuklyám, és elindultam a hűvös, dohos folyosón.