Bella és Charlie Swan háza

A szavak annyira jelentőségtelenek voltak, hogy csak csöndesen ültem az ölében és belélegeztem illatát. Ez más volt mint amit megszoktam eddig. Ez sokkal finomabb, édesebb volt. Nem akartam most semmit mondani csak ülni így. Halkan elkezdtem dúdolni a dalomat majd mikor rádöbbentem, hogy ez az ő szájából teljesen máshogy -jobba- hangzik inkább abba is hagytam.
-Charlie-nak csináltam spagettit, aztán elmentem fürdeni.- mutattam a hajamra. Csókjára teljesen elkábultam. Csak egy gyors csók volt ugyan és én ezzel sosem tudtam betelni. És ez most sem volt másként...de kérdése félbe szakított.
-Elment horgászni. Valószínűleg csak este jön haza.- nem mintha ezt zavart volna. Most, hogy Edward itt volt minden olyan tökéletesnek, megtervezettnek tűnt. Mintha ennek így kellene lennie. Én tudtam, hogy hozzá tartozok, hogy az enyém.
Féloldalas mosolyára még kevésbé bírtam magammal. Engedtem húzásának és fejemet még mindig nem emeltem fel. Egész testemet szavai hallatán elárasztotta a bizsergés és azzal már, hogy elhúzódik tőlem, s kérdésével nem is törődtem. Felemeltem fejemet és merészen ingje gombjáért nyúltam. Számat övéhez érintettem és nem foglalkozva azzal, hogy áthágok ezzel minden szabályt egyre szenvedélyesebben csókoltam. A gombokat is próbáltam egyre jobban kigombolni de ügyetlenségemet tudva egy időre felhagytam ezzel és mellkasára raktam kezemet.
Tudtam, hogy nem kéne de annyira vágytam a közelségére. És én bíztam benne. Tudtam, hogy nem fog bántani, hogy nem tudna hozzám érni úgy, hogy rossz szándékból.
~Bella!~ szólt egy kis hang a fejemben de én ezzel már nem foglalkoztam. Egyszerűen szerettem volna érezni testemen az ő hideg testét. Ilyenkor mikor vele voltam teljesen más voltam. De csak mert szerettem...
~Bella!~ szólt ismét a hang és én ezt újra félretéve pólójának kigombolásával próbálkoztam újra.

//Bocsi a késői és rövid válaszért :S//

Élveztem ahogy az ölembe fészkeli magát. Átöleltem és a legmelegebb mosolyommal üdvözöltem. A nevem hallani a szájából felér mindennel. Minden egyes szavát mélyen beégettem az emlékeimbe, hogy soha ne felejtsem el. Viszonoztam apró, de annál finomabb csókját és arcomat a hajába temettem és beszívtam mindennél finomabb, semmihez nem fogható illatát.
-Tudom, de szeretem tőled hallani.
Gyors puszit nyomtam a homlokára és szótlanul öleltem. Olyan jó így vele. Azt szeretném, hogy sose múljon el. Mindig a karjaimban akarom tartani és szeretni Őt. Az illata, a szavai a szívem legmélyéig hatoltak. Egyre biztosabb vagyok benne, hogy Ő az enyém. Nekem szánta a sors...vagy bármi más.
Szóval. Egész nap engem vártál...akkor itthon mit csináltál?
Halkan felnevettem és gyors csókkal ajándékoztam meg. Hirtelen eszembe jutott Charlie és a távolléte. Tekintetem Bellára szegeztem és felhúzott szemöldökkel érdeklődtem.
- Charlie merre van? Nem mintha hiányozna...
Féloldalas mosolyra húztam a számat és a következő pillanatban hátradőltem az ágyban és magam mellé fektettem. Védően átkaroltam a derekát és halkan suttogtam a fülébe.
Szeretlek Bella. Mindennél jobban szeretlek.
Tudtam, hogy nem szabad elveszítenem a fejem, ezért kicsit hátrább húzódtam tőle. Kezem még mindig a derekán pihentettem.
- Mi a programod mára?

Nem bírtam magammal már reggel sem…és ahogy telt az idő egyre csak arra tudtam gondolni, hogy órákon…napokon belül nemsokára láthatom Edward-ot. Apám úgy, mint szinte minden hétvégén most is elment horgászni. És most valahogy nem is bántam, mert szerettem volna egyedül lenni…kettesben az én Edwardommal.
Először is dél körül nekifogtam a spagetti elkészítéséhez. Apámnak ez volt a külön kívánsága és én eleget akartam tenni kérésének. Bár mondtam neki ha ma hazajön több hallal akkor fölösleges lesz a spagetti mert halat fogunk enni hallal. Bár az én hasamba nem tudtam volna több ételt tömni, hiszen így is olyan volt mintha több ezer lepke verdesné a szárnyát a gyomromban.
Elővettem hát a tésztát és próbáltam a legjobb tudásom szerint főzni a szószt is. Szerettem volna elvarázsolni apámat, hogy elengedjen jövő héten Edwardékhoz.
Miután kész volt az étel is mivel tiszta szósz voltam úgy döntöttem felmegyek lezuhanyozni. Előtte az órára néztem és nyugtáztam, hogy Edward egy órán belül itt lesz. Így hát beálltam a zuhany alá és talán még dalolásztam is a zuhanyzóban miközben hajat is mostam, de csak mert tudtam, hogy Edward imádja így érezni az illatomat. Elmosolyodtam, és mikor kiléptem a zuhanyzóból, hátra fésültem a hajamat és magam köré csavartam a törülközőt. De mivel nem tudtam, hogy mennyi az idő és, hogy mennyi időm van, hogy átöltözzek így inkább levettem a szárítókötéltől egy tiszta ruhát és abban sétáltam vissza a szobámba. Mikor észrevettem, hogy Edward már ott ül az ágy szélén, mint valami görög szobor. Tökéletes volt. Minden egyes porcikája megdolgozott, tökéletes. Arca márvány sima egyetlen egy ránc sincs rajta vagy akármi ami nyugtalanságát bizonyítaná.
-Edward!- ejtettem ki ezt az egyetlen szót a számon miközben hátra simítottam még mindig vizes hajamat és oda sétáltam hozzá majd az ölébe ültem magam és elfészkeltem magamat.
-Tudod, hogy sosem zavarsz!- mondtam neki halkan miközben számat lágyan övéhez érintettem.
-Egész nap erre a pillanatra vártam!- mosolyodtam el, vállára raktam a fejemet és miközben a nyakán éreztem azt az ismerős illatot. Annyira ismertem, hogy akár százezer illat közül is képes lettem volna Edwardét felismerni.

Egy újabb nap, egy újabb lehetőség, hogy láthassam szívem hölgyét. A nappaliben üldögélő családomat faképnél hagyva beültem a Volvómba. Tövig nyomtam a gázt, és a Swan rezidencia felé vettem az irányt. Útközben vidáman fütyörésztem és gondolataim egész úton az én gyönyürű Bellám körül jártak. Pár percbe telt amíg végre leparkolhattam a ház elé. Kipattantam szürke autómból és fülig érő vigyorral közelítettem meg a házat. Hallottam, hogy Charlie nincs otthon, pontosabban nem hallottam, hogy otthon van, így magabiztosabban a kelleténél kopogtam be az ajtón.
Csak álltam és álltam, de szívem hölgye nem jött ajtót nyitni. Persze azonnal elkapott a pánik, hogy valami történt vele. Ingerültebben döngettem meg az ajtót, de ismét nem jött válasz.
Miért nem nyit ajtót? Mit csinálhat? Merre van?
Gyorsan megkerültem a házat és a nyitott ablakán keresztül másztam be a szobájába.
Ahogy a lába érintette a szobája földjét, rögtön tudtam, hogy semmi baj. Nem hallotta a kopogtatásomat, mert a fürdőszobában van. Az onnan kiszűrődő hangok biztosítottak róla, hogy minden rendben van Bellámmal. Leültem az ágy szélére és türelmesen vártam, hogy végre megjöjjön, hogy karjaimba zárjam és belélegezzem annyira imádott illatát. Gondolataim messze elkalandoztak, már nem itt voltam, hanem valahol máshol. Egy boldogabb világba, kedvesemmel együtt. Ahol én nem vagyok szörny, Ő meg nem akar az lenni.
A fürdőszobából kihallatszó csend húzott vissza a jelenbe. Felkaptam a fejem és tekintetem az ajtóra szegeztem. Éreztem, hogy Bella itt van, már annyira közel ért az illata, hogy úgy éreztem máris a karjaimban van. Mosolyogva néztem az ajtót és a rajta belépő kedvesem.
Gyönyörűbb volt mint valaha, én meg még szerelmesebb lettem, ha lehet ezt az érzést fokozni. Mozdulatlanul ültem az ágyban és pillantások nélkül élveztem a Bella által nyújtott látványt.
- Zavarlak?