Titkos barlang

Pedig olyan jól indult ez a mai nap. Annyira jónak tűnt minden, erre megjelentik ez a kis szőke természeti csapás és leápolja az egész napomat.
- Fel is találhattad volna magad, különben megjegyzem a kövön ültem, bár lehet, hogy ez a kukolás utáni lebukás okozta sok miatt nem volt időd alaposan megfigyelni – jelentettem ki miközben szokásos helyemre ültem. Legalább ennyi örömöm legyen, ha már a helyen is osztoznom kell. Abban igaza volt, hogy tényleg hamar száradok, de itt most elvekről volt szó. Képezem milyen lehetett a falkája, ha mint alfa így viselkedik, hát ez szégyen. Inkább ezt válaszra sem méltattam. Mégis mindek.

- Hát már bocs…de nem tudom kivolt az, aki megjelent csak úgy a semmiből, amikor én már itt voltam így te számítottál behatolónak már, ne hogy a szívedre vedd. Különben ha már ennyire toppon vagy az etikettel, akkor meg a feltett kérdésre válaszolni illik, de lehet még nem hallottál róla. – Nekem eszem ágában nem volt leállni, balhézni, főleg nem egy nővel, mert engem nem arra neveltek, hogy kezet emeljek egy nőre még akkor is ha az illető vérfarkas is volt.

- Hát jelen pillanatban itt te is senki vagy… bár a stílusod alapján biztos alfának számítottál onnan ahonnan jöttél – jelentettem ki egyszerűen.

– Engem különben meg hidegen hagy az alfa, béta, gammázás stb… Én a magam ura vagyok és kész. Nincs igazán szükségem másokra. – És milyen igaz is volt ez. Bácsikámon kívül annyira senkivel sem volt jó a viszonyom tekintve, hogy itt a La Pushba senki sem vallotta azokat a nézeteket a Hidegekkel kapcsolatban, mint én ezért én inkább mindig magányosan tengtem lengtem, ahogy a kedvem tartotta.

Cöhh... látszott rajta, hogy nem éppen poénos kedvében van a fürdés után, de igazán túlléphetne már rajta. mit kell itt agyon spliázni a dolgokat? Jó, lehet, hogy egy kicsit kifordultam önmagamból, mindjárt össze is szedem romjaimat... Áh... minek azt? Majd akkor ha ezt a beszélgetést magam mögött tudtam.
- Már most ki van találva - nyújtottam ki a nyelvemet. - Ennek az volt az értelme, hogy csináljak valamit, mielőtt halálra unom magam, mert monsieur állok mint a cövek egészen el volt - tettem még hozzá gúnyosan. Senki ne kérdezze, hogy honnan szedtem elő ezt a gúnyos hangnemet, de a lényeg hogy meg volt, és ebből balhé lesz. Így régen csak Derek-kel beszéltem, mielőtt kiporoltam volna a bundáját, mert ő csak abból tanult.
- Mi a bajod? Farkas vagy, gyorsan megszáradsz. - mutattam rá a tényre, hogy minek izgul a vizes cucca miatt.
- Mivel te vagy a férfi, vagy valami olyasmi, neked illene előbb bemutatkozni. És tulajdonképen nem te vagy az alfa, nem tudom mit vonsz kérdőre - reagáltam nyugodtan. Nem vagyok balhé párta - csak egy kicsit - de egyébként is hiányzik a folytonos edzés. Hetek óta punyhadok, mint egy több hónapos romlott káposzta a hűtőben...

Hát ez kész, komolyan mondom ilyen fruskával még életemben nem találkoztam. Eddig olyan nyugis életem volt… erre ő meg berobbant ide, mint valami tornádó. Nem elég, hogy engedély nélkül jön a területemre, belelök a tengerbe, még szájalni is marad ideje.

- Remélem azért valamikor a jövő hétre már kész leszel a kitalálásával – vetettem oda gúnyosan. Általában nem vagyok ilyen, de most valahogy nincs hangulatom jó pofizni. Az i-re a pontot pedig az utolsó mondata tette.

- Á… dehogy is – jelentettem ki miközben még jobban megtekertem a polóm alját, amiből elég jelentős mennyiségű víz távozott. De rohadt nagy mákja van, hogy vérfarkas, mert na, sima ember lenne, már biztosan nem élne. Közben fogtam magam és visszamentem eredeti helyemre ahol eddig is voltam. Miközben oda mentem és helyet foglaltam végig magamon éreztem a tekintetét. Biztosan nagyon jól szórakozik rajtam.

- Különben meg ki vagy és mit keresel itt? – kérdeztem nagyjából szépen kérdezni bár amilyen dühös voltam annyira nem jött össze.

Én nagyon remekül szórakoztam, és míg ő a tenger fenekét csodálta, addig, én egy kis hasadékban átöltöztem, így most már egy szikláról néztem a srácot, ahogy szorgosan csavargatja ki magából a vizet. Kicsit idegeskedtem, hátha vízbe fulladt, de mivel éppen szárítkozik, ez a lehetőség kimaradt, hogy egy vizihullát kutassak.
- Köszönöm - mosolyogtam rá a szikláról.
- Egyenlőre még nem tudok neki értelmet, de majd találok neki - kacsintottam rá, és leugrottam a szikláról. Fehér melegítőben voltam, és ehhez híven fehér edző cipő is volt a lábamon.
- Remélem annyira nem lettél vizes - nevettem, bár hülye megjegyzés volt az egyszer biztos, ugyan is, a tenger fenekét csodálhatta meg, a jóvoltomból. Nem hinném, hogy egyébként sok pillantást vetne rá. Mellesleg, farkasok vagyunk nem pusztán egy percig tudjuk csak visszatartani a lélegzetünket...

Szó mi szó tényleg gyönyörű farkas volt, bár azt kissé szokatlannak találtam, hogy egy nőstény ekkorára nőjön. Valószínűleg akkor alfa lehetett. Mondjuk, azért átalakult magasságban szerintem azért nem ver meg. Kicsit mókás volt a helyzet.. mert ruha híján nem igazán gondoltam arra, hogy átalakuljak. Nem úgy indultam el, hogy akkor biztos találkozom valami fajtárssal és akkor majd leállunk telepátiázni. Úgy vettem észre, hogy tőlem várja az események további vonulatának elkezdését. Én inkább úgy voltam vele, hogy rá hagyom a dolgot. Ha emberi alakot akar venni… akkor menjen beljebb úgy is tele van minden kisebb nagyobb mélyedésekkel a barlang falban ahol nagyon kényelmesen meg lehet ezt oldani. Tapasztalatból tudom, hiszen már nem egyszer megcsináltam én is. Aztán amikor már arra jutottam, hogy ha már a kis hercegnőnek nem megy az elsétálos átváltozás, akkor majd elfordulok én. Ám amikor e voltam ő kedvesen rám vetette magát és belecsobbantunk a kellemesen hideg tengerbe. Hát, mint ne mondjak, azért nem vagyok egy tapló állat és inkább udvariasnak tartom magam akinek esze ágában nem lenne egy nő súlyából ügyet tenni, de ismeretlen fehér bundás barátnőmnek hála szépen meglátogattam a tenger fenéket. Még szerencse, hogy nem úszom rosszul ezért nagyjából hamar a felszínre keveredtem, majd kiúsztam a partra.

- Na, brávó – szólaltam meg bár még nem láttam őt. – Mondhatom ez aztán nagyon okos ötlet volt. Értelme is volt esetleg? – kérdeztem költőien miközben lelkesen csavartam ki a vizet a polómból.

Köhögve felnevettem, majd felültem. Ülve kábé akkora voltam, mint a srác állva. Hát igen... azért látszik, hogy alfa voltam. Na nem mintha bánnám, jó volt, csak hát... elmúltak azok az idők. szíves rávágtam volna, hogy nekem kölyök koromban mindent kellett csinálni és bújócskára nem maradt időm. De mivel én nem éppen úgy voltam, hogy emberi hangot is képes legyek kiadni, így vártam, mikor jön rá a srác, hogy átalakuljon, vagy elforduljon, hogy alakot váltsak, és felöltözzek. Addig is míg ő gondolkodott, vagy valami olyasmit csinált, én szépen szemügyre vettem a barlangot, meg vakaróztam egy kicsit. Ha zavarban vagyok vakarózok, pedig nincs bolhám. Nem hinném, hogy a bolháknak a vérfarkas vér ízlene, ugyanis még egy farkas se panaszkodott, hogy bolhás...
A percek csak teltek a srác meg csak állt, de az is lehet, hogy csak számomra telt lassan az idő. A végén megoldottam, hogy ne unatkozzak. Mikor a srác nem figyelt, vagy pusztán nem készült fel a "támadásra" ráugrottam és szépen bele estünk a vízbe.

Miközben gondolataim szárnyán lebegtem, megéreztem, hogy már nem vagyok egyedül. Egy ismeretlen szag volt, amit még nem éreztem ezelőtt. Egy másik vérfarkas volt. Nem igazán örültem, hogy rajtam kívül más is tudjon erről a helyről, de mint kiderült nem tudok ellene mi mást tenni. Direkt úgy tettem mintha nem tudtam volna arról, hogy itt van, gondoltam majd csak megmutatkozik, ha már a területemre tévedt. Ám nem úgy lett. Tettek a percek aztán úgy döntöttem, hogy akkor kezdeményezek én.

- A bújócskázás kölyök korban még megállja a helyét, de nem gondolod, hogy azért ez egy kicsit nevetséges? - kérdeztem miközben egyenesen arra néztem amerre az illető rejtekhelyét sejtettem. Nem érkezett válasz ezen elvigyorogtam akaratlanul is. Úgy tűnik, érdekes kis betolakodóval van dolgom. Lassan feltápászkodtam, majd pár szökkenéssel helyet foglaltam annak a sziklának a tetején, ami mögött ott lapult egy hatalmas testű fehér farkas. Hiába voltak hatalmas méretei kecses alkatán látszott, hogy nőstény. Ha normál ember lettem volna már cukaharát ugrottam volna a tengerbe, de mivel magam is vérfarkas vagyok, félni valóm nincsen.

- Megvagy – jelentettem ki vigyorogva.

A motel pocsék, tényleg ideje lesz házat néznem La Push-ban. Sőt, amint végeztem a relax-al, körbe nézek ház ügyben…
Na szóval egy kis kaja, és máris kész voltam, hogy megpattanjak a helyről. Egy fehér kis táskába pakoltam magamnak ruhát, hátha kénytelen leszek ember alakot felvenni. Valljuk be, nagyon élveztem, hogy farkasként nem kell arra gondolnom, hogy ki hallgat ki, vagy nem. Alaszka messze van, a régi életemet meg egy az egyben szépen lezártam, a kulcsot meg eldobtam valamerre. Jó, nem azt mondom, tényleg rosszul érint ami történt, sőt akárhányszor felidézem azt az éjszakát, a szívem szakad meg… de… felsóhajtottam, majd ráfordultam az ösvényre ami a tengerhez vezetett.
aztán már nem jutottam el oda, mert egy közeli helyről érdekes illatot szimatoltam. Érdeklődve indultam arra, majd egy titkos barlang, vagy nem is annyira titkos, ha már van rajtam kívül valaki itt… Na a lényeg, hogy bemásztam – inkább be estem – és úgy néztem körbe. egy szikla mögül figyeltem az illetőt, aki hím példánya volt fajunknak. Tökéletesen megfelelt ez a hely pihenő bázisnak, és azt hiszem, hogy mostantól ide fogok járni pihizni.

A mai reggelem is hasonlóan indult, mint mindig. A ház körüli dolgokban segítettem a bácsikámnak, megcsináltam mindent, amit kért tőlem aztán fogtam magam és megléptem egy kicsit. Az egyik legjobb dolog a vérfarkasságban, legalábbis amit én a legjobban szeretek, az, hogy szinte lehetetlen lefárasztani magamat. Imádom az állandó pörgést, azt, hogy mindig tudok mit kezdeni magammal. Emellett még a száguldozást is nagyon szeretem. Azt hiszem, már nem is tudnék jobb életformát elképzelni magamnak. La Push pedig a tökéletes hely, ami mindent megad nekem, amire csak vágyom. Itt vannak a haverok… egyszerűen tökéletes az élet. Bár annyira azért az nem biztató, hogy vámpírok élnek ide nem is olyan messzire, de valahogy én annyira nem gyűlölöm őket. Bizonyos szempontból pont olyanok, mint mi tehát… Én elfogadom. Bár ezt inkább csak magamban szögeztem le mert senki nem ért egyet ebben.
A mai napot arra szántam, hogy felkeressem a kedvenc helyemet a tengerpart közelében, ami egy titkos barlang volt. Szerencsémre rajtam kívül alig ismerték, így ha csak egyedül akartam lenni mindig ide jöttem. Jó hatással volt rám a hely. Igaz, leginkább lehetetlen volt megközelíteni hagyományos úton… de hát ki mondta, hogy én úgy szoktam? A sok edzés és vérfarkas örökségem miatt könnyű szerel, jutok át a sziklákon a legkedvesebb helyemhez. Imádom a kilátást is, mert a tengerre néz. a víz alakította ki ezt a különleges kis barlangot és még akkor találtam, amikor elhagytam a szüleimet. itt töltöttem majdnem egy hetet, de nagyon élvezetes egy hét volt. Szinte egész héten farkas alakban voltam.
- Azt hiszem ma is csak vacsorára megyek haza – határoztam el miközben nekivetettem magam egy sziklának és bámultam a hatalmas víztömeget.

...