Parkoló...

- De akkor is hideg a kezed –kötöttem az ebet a karóhoz. Nem szeretném, ha megfázna vagy valami, és utána hiányolnom kéne. Tényleg úgy viselkedek, mint aki bezsongott, pedig én általában nem szoktam. Sőt kerülöm az efféle helyzeteket, nagyon is. Emlékszem az edzésen mindig volt olyan lány aki azt mesélte mit csináltak együtt a pasijával és kesergett hogy mit nem. Nekem ettől őszintén egyszerűen felfordult a gyomrom. Reméltem, hogy kerülök ilyen helyzetbe, de ahogy a mellékelt ábra mutatja, ennek kábé annyi az esélye, minthogy piros hó essen.
- Rendben – mosolyogtam rá. Meg volt a holnapi sulin kívüli programom: srácok szét verése, és ráadásnak Chace is segít. Ennél tökéletesebben nagyon most nem tudok elképzelni.
- Hmm… Te mint hős megmentő? Hol marad a fehér lovad hercegem? – vigyorogtam rá. Kérdésére felvontam a szemöldökömet, hova rohan ennyire?
- Felőlem, mehetünk – mondtam végül.

Felcsillantak a szemeim.
- Hmm… tulajdonképpen tudsz segíteni – mosolyogtam rá. A segítő kéz bunyó esetén mindig jól jön. Egyébként is ha fagyasztjuk az áldozatot nem biztos, hogy annyira fog fájni neki, ha megfosztom egy-két testrészétől…
- Értem. És milyen napod volt? Az enyém kifejezetten szörnyű - húztam a számat. ÉS ingen nagy szerencsém volt, hogy Chace még itt volt. És még a kocsija is szép. Lehet, ha szépen megkérném, hozna is reggelente a suliba… Az egyszer biztos, ha Lizzy felhív lesz mit mesélnem neki.
- Én? Én lemaradtam a suli buszról, így más ötlet híján kiskutya szemmel néztem volna az itt maradottakra, hogy vigyen valaki közülük haza, de most hogy mondod, hogy haza vinnél… - mosolyogtam rá elbűvölően. Hiba volt a szemébe néznem, mert folyónak képzeltem magam. Ha nem fog, vagy én nem fogom, szépen elolvadok…
- Nem ártana neked valami meleg cucc – jegyeztem meg halkan. – Hideg a kezed – tettem még hozzá, mint egy magyarázat képen.

Remek, ha nem törtem össze a térdeimet, akkor semmimet sem. Na oké, ezeket holnap én suli után meg várom és kiherélem. Főleg ha tudok járni. Kínhalállal fognak hallani, vagy legalábbis valami olyat próbálok okozni, mondjuk kikaparom a szemeiket, az tökéletes büntetés lenne…

Bosszúmból egy számomra édes hang zökkentett ki, azaz Chace a potenciális pasi jelölt.

- Igen jól vagyok, de ők nem lesznek, ha még egyszer a szemem elé kerülnek – fogtam meg a kezét, ami hideg volt, még nekem is, holott én a hóban térdeltem és fagyasztottam a kezeimet. Igaz még a végére oda szúrtam, hogy holnap vérengzés lesz, bár nem hiszem, hogy leesett neki. Ha igen rölük, ha nem az se gond.

- Egyébként neked is szia – mosolyogtam rá, majd a kezébe kapaszkodva álló helyzetbe tornáztam magam. A napi rutin, hogy valahogy összetöröm magam, nem is én lennék.

- Hogy-hogy még itt vagy a suliban? – érdeklődtem, de semmiért sem engedtem volna el a kezét, bármennyire is hideg volt. Jó volt Chace közelében lenni, és ha a múltkor még nem is voltam benne biztos, hogy nagyon tetszik nekem, most már 100%-osan biztos vagyok benne.

Mondtam már hogy utálok újnak lenni a suliban? Főleg azt utálom, mikor az egész osztály előtt ki kell állni és mondani a rizsát, meg amit érdemes rólam tudni. Hát én ezt két szóval elintéztem: Semmi és semmi. Nem óhajtom magamat itt jól érezni, és ezek a napi 5-6 órák maga a pokol lesz számomra. Ne na nem mintha nem tudnám magam feltalálni, mert erre találták fel az ipod-ot, meg a telefonos netet.

Reménykedtem, hogy Chace-t is látom a nap folyamán, de sajnos csalódnom kellett. A suliban nem láttam, bár az is igaz, hogy végig az ablakban ültem. Az osztályból a fiúkat finoman szólva a búsba küldtem, ha csak hozzám akartak szólni. Köszönöm nem. Nem óhajtok barátkozni, se bepasizni, mivel már akad egy pasi jelölt: azaz Chace.

Egykedvűen mentem a parkolóba hátha találok valakit aki szívesen haza vinne, mivel már a suli buszt elszalasztottam, mert sikeresen eltévedtem ebben az isten verte épületben. Mindek kell az iskolát ilyen labirintus szerűre építeni?

Egy erőteljes szidjuk a sulit monológba kezdtem volna bele, mikor Chace-t pillantottam meg. Azt hittem rögtön dobok egy hátast, amit dobtam is, mivel a lökött osztálytársaim szépen fellöktek.

- Anyátok nem tanított meg viselkedni? – kiabálom utánuk, de azok már a kocsiban ülnek és röhögnek. Garantálom, hogy holnap töketlenül mennek haza…

...