Erdő mélye

Hát a hullát nem is az erdőben fogom elásni, de azért nem árt körbe nézni. A tegnapi nap, meg a kis csaj felkavart, de csak egy kicsit. Olyan naivak az emberek. És olyan gyorsan beleolvadnak a cipőjükbe, hogy az már egyszerűen szánalmas.
Eskü, a sors ver.
Kivel találkozok össze az erdő mélyén? A tegnapi barna hajú nővel, lánnyal, kinek mi. Nekem lány.
- Üdvözletem, csak nem egy esti kis séta térképpel együtt? - üdvözlöm vigyorogva, és közelebb megyek hozzá. Látom, hogy az idegességtől megfeszült vállizmait egy sóhaj kíséretében ellazítja, majd visszahuppan a fatörzsre.

~Nath~

~Hogy a franc essen bele! Most már nagyon, de nagyon elegem van! Ennyi volt meguntam, csak és kizárólag én lehetek ilyen szerencsétlen, mert, hogy más nem, abban hulla biztos vagyok.~ Gyors eszmefuttatásom után lehuppantam egy kidőlt fatörzsre, majd felnéztem az égre.
- Eskü nagyon utálhatsz. - mondtam csak úgy magamnak, majd egy mély sóhaj szaladt ki az ajkaimon.
Elindultam túrázni, rossz térképet hoztam el, eltévedtem és már lement a nap. Tömören jellemezve a helyzetemet ez kész katasztrófa. És hogy még tetőzzük is a gondokat reggel óta sms-ekkel zaklatnak a munkatársaim. És ezt követően mi adott hangot… hát persze hogy a telefonom. Ami ráadásul azt jelezte, hogy újabb üzenet érkezett. Így nem nagyon tudtam mit tenni, mint morogva előkotortam a hátizsákomból a telefonom és a terepnadrágomra támaszkodva megnéztem az újabb sms-t, ami ezúttal Josh-tól jött. Miután elolvastam a készüléket visszatettem a táskámba és eldöntöttem, hogy ha a fene fenét eszik, sem válaszolok rá. Ha annyira fontos majd felhívnak, vagy hagyjanak békén, mivel én elviekben szabadságon vagyok. Ezt pedig legyenek szívesek tiszteletben tartani, ahogy én is tettem velük.
Gondolataimat hirtelen ágreccsenés szakította félbe, amire ijedtemben felpattantam. Még régebben jártam önvédelmi tanfolyamra, de mondjuk, nem sokra megyek vele, ha a támadóm egy medve lesz. Legalább is az oktató erre bizony nem készített fel senkit sem a csoportból.

...