Erdőszéli Fogadó

Miért is adtam volna fel? Az nem az én szokásom, én tartom magam ahhoz amit megígértem. És én Clare-nek azt ígértem, hogy lesz egy békés hetünk, szóval lesz is. Örültem, mikor feltűnt a fogadó, sőt abban is biztos voltam, hogy itt senki nem fog minket megtalálni, max csak akkor ha ismeri ezt a helyet, ami valljuk be, egyenlő volt a nullával, főleg az olyanok számára, mint az emberek. A vámpírok és a farkasok könnyen megtalálják, van egy jellegzetes illata.
Na tehát, szépen befaroltam - közben elsodortam pár kukát - majd leállítottam a motort.
- Megérkeztünk csillagvirág - mosolyogtam rá.
- Mindegy, legalább nem untuk halálra magunkat az ide út felé - vigyorogtam.
- Nos, ahogy nézem, tetszik - fogtam meg Clare kezét, és besétáltunk.
- Hali Josh! - köszöntem a recepciósnak.
- Egy vagy két szobát kértek? - vigyorgott a srác mindent tudóan. A mellettem lévőre néztem, hogy mi legyen.

Nem adta fel. Ez kezdte visszahozni a reményemet.
- Öhm…hát. DE nem látott meg senki, ebben biztos vagyok! - mentegetőztem. Az én vezetési stílusom hagy némi kívánni valót, de Ryan sem semmi. Átöleltem Ryant. Ha ő nem lenne akkor engem már elkaptak volna, mondjuk, nem biztos, hogy egyáltalán elszöktem volna. De így döntöttem, és szerintem jól tettem.
- Oké, akkor hajrá! – mosolyodtam el. – Alig várom, hogy ott lehessünk! – egy ideig betonúton haladtunk, majd rátértünk egy földútra. Hamarosan egy fogadó előtt voltunk. Nehezen megtalálható hely az tuti.
- Remek ez a hely! Ide nehezen találnak majd el!

...