Sammy Rider otthona

Utána indultam, de eléggé lassan sikerült, mert nem akartam átváltozni, de nagyon közel voltam hozzá. Eddig még nem feszítettem az önuralmamat, de komolyan mondom most a legapróbb dologtól is robbanni fogok. ÉS akkor ő fogja megbánni. És hogy eltörtem az orrát, vagy sem az most baromira hidegen hagy. Nem érdekel. Egyszerűen NEM TUD érdekelni. Leszarom hogy mi van vele. Ha nekem fáj, fájjon neki is. Lehet, hogy ez nagyon önző, de nem tudok mit csinálni. Ilyen vagyok. Vagy elfogad, vagy mehet a búsba darabokban.

Leültem én is, bár őszintén állni kényelmesebb volt, vagy csak nem volt összeegyezhető a tombolni vágyásommal, hogy nyugodtan üljek és hallgassam végig a locsogását. Nem mondom, hogy nincs benne igazság, de rohadtul szarul esik nekem ezt hallani, hogy valaki le akar lépni.

- Mi van? Még azt kérdezed mi van? - sziszegtem neki oda. komolyan mondom ezt a sziszegést még egy vérbeli kígyó is vígan megirigyelhette volna.

- Had ne tartsa most nevelési kis előadást. A toronyban megnyíltam neked, erre ez a válaszod, hogy fogod magad és lelépsz? Nagyon gratulálok macsókám. És még te mondod, hogy a bátyád bunkó egy paraszt. akkor te mi vagy? Néztél már tükörbe, vagy csak az orrodig látsz és nem látod milyen kárt okozol egy-két megmozdulással? - azon kaptam magam, hogy állok és próbálom leküzdeni a remegésemet, ezuttal még sikerrel.

Valahogy érzetem, hogy egy-két percen belül már itt vérre megy a játék, ezt nem fogom sokáig bírni. Mindennek van egy határa, és én most kezdem átlépni a határnak a határát. Más farkas előbb alakot váltott volna, na de nem a semmiért vagyok alfa, vagy valami olyasmi. Nem fogom hagyni, hogy Dan elmenjen szükségem van rá. Olyan mint egy tesó, igaz, hogy ez a veszekedés a legtávolabbról sem lehet testvéri civakodásnak besorolni, de ez szerintem lényegtelen.

Igazam volt, nálam is van egy határ és most elértem annak is a végét.

- Tudod mit! Csinálj azt amit akarsz. Viselkedj úgy mint egy felelőtlen kis hülye. Azt hittem bízhatok benned. DE látom tévedtem. Sőt a legnagyobb tévedés te voltál az életeben. Gratulálok. A volt falkámban az áruló sokat tanulhatott volna tőle. Ugyanolyan gerinctelen féreg vagy mint ő. Ehhez csak gratulálni tudok. - vetettem oda neki, majd egy szempillantás múlva farkasként álltam előtte. Eléggé nagy voltam és még dühömben a nyakamnál a szőr is felállt.

Ezután átugrottam a feje fölött és pusztán véletlenül jól arcon rúgtam. A nyitott kertbe vezető ajtón távoztam az erdőbe.

//Folyt köv.: erdő/ vadászház//

Azt hittem, hogy már nem lesz ennél komolyabb, reménykedtem, hogy a nevetés után nem fogok egy akkorát kapni, hogy lecsavarodik a fél fejem a helyéről. Hiába reménykedtem, mert mikor már kezdtem feloldódni, akkor jött a nem várt fordulat. Akkorát kaptam tőle, hogy azt hittem hanyatt vágódom, ha az orromat nem törte el, akkor a fejem ketté repedt, mert ilyet lánytól én még nem kaptam soha életemben, ez felér egy fiú erejével. Úgy éreztem, hogy fejet kell előtte hajtanom, mert, hogy ez a füles megmarad egy darabig, akkor azt hiszem, hogy itt orrműtétre lesz szükség.

- Mi, mi van? - Most már egyáltalán nem értettem semmit az égvilágon. - Nézd, Samantha, én nem vagyok olyan, akit egykönnyen lehet irányítani, sosem tartoztam a báránykák közé. Lázadó vagyok, és nem pedig olyan, aki ül a seggén és várja, hogy a sült galamb a szájába repüljön. Nem tudom mik egy ilyen falkának a követelményei, és a szabályokat sem tudom, én mindig egyedül voltam, soha nem volt mellettem senki, és nem is hagytam, hogy legyen mellettem senki - egy pillanatnyi levegővételt vettem - erre jössz te és... és a feje tetejére állítasz nekem mindent, ami nem annyira baj, de mind egy. Itt akarsz tartani, nem tudom, hogy miért. Nem tudom, hogy miért engedted meg, hogy itt lakjak veled mikor nem annyira ismerjük egymást. - Hátat fordítottam neki, majd a nappali felé vettem az irányt, ahol ledobtam magam az egyik kanapéra. Fejemet a kezembe temettem. Mást már végképp nem tudtam, hogy mit akarok tenni. Az élet egyik percről a másikra lesz bosszantó.

- Sammy, a feje tetejére lett forgatva az egész életem, sok kérdésem van, egyre sincsen válasz, most itt vagyok a "testvéremmel", aki nagyon helyes és kedves is, hiszen mégis csak egy szemetet fogadott be magához, amit nem mindenki tenne meg! Nem tudok veled sem dűlőre jutni, magammal sem és senki mással sem! - Vettem egy nagy levegőt. Nem tudom, hogy mit hányszor mondtam el, de már végképp nem tudtam, hogy mit tegyek. Legszívesebben a fejemet a falba verném.

Voltaképpen több dolgot már nem igazán tudtam hozzá tenni ehhez a dologhoz és azt sem tudtam, hogy mit mondjak, így inkább csak csöndben vártam a válaszát, vagy azt, hogy még jobban leordibálja a fejemet a helyéről, ami már úgy is le van, főleg az orrom.

Mint a villám úgy rohantam haza. Egész La Push-on át rohantam. Daniel, ha azt hiszi le tud rázni nagyot téved, mert ezt az egész helyet én jobban ismerem mint ő. Egész úton bántam egy kicsit hogy a két lányt csak úgy otthagytam, de már nem akartam tovább húzni a gyűlést egyébként se. Tehát mindegy volt mikor lépek le. És egyébként sem ők tervezték, hogy csak úgy lelépnek. Ha ők tervezték volna akkor összekötöm őket és bezárom a toronyba míg elintézem ezt a jó madarat.

Mint egy fúria vágtam ki az ajtót. Csak egy méteren múlt, hogy nem Daniel pofájában landolt az egész. Szövegére elnevettem magam, majd most tényleg nem fogtam vissza magam és rohadt nagyot behúztam neki. Remélem hogy sikerült úgy eltalálnom, hogy az orrát is eltörtem.

- Hogy jössz te ahhoz, hogy a falka előtt alázz meg? Én vagyok az alfa, és meg tiltom, hogy elmenj. Falka tag vagy, engedelmeskedned kell. Ha nem akkor számolj a következményekkel - sziszegtem oda neki, és becsuktam az ajtót, majd neki dőltem. Vázát nem szándékoztam hozzá vágni, ha valamit szét verek rajta az max a táskája lesz. Ha kell ledarálom – még nem tudom hogyan, de valahogyan biztosan – vagy valami más módon megsemmisítem.

Látszott rajta, hogy megleptem a felbukkanásommal, nyilván úgy saccolta az időt, hogy pont le tud lépni. Csak arra nem gondolt, hogy farkasként gyors vagyok, és ha kell alakot váltok. Igaz akkor a „civilizált” megbeszélés elmaradt volna. Remélem nem teszi jobban próbára az önuralmam, mert ha felhúz nagyon akkor megbánja. Nem mintha nem volna egy rakat ötletem, hogyan érjem el a célomat. Nem hiába vagyok alfa, tehát nem kell nekem annyira aggódni. Meg aztán, bárhova megy tudom követni, van orrom és nem fából van.

- Nos szobrozol még itt vagy bevonszolod a segged a nappaliba? - vetettem neki oda hidegen. Addig nem mozdultam el az ajtótól míg ő nem mozdult valamerre.

//Gyűlés folytatása, Samantha és Daniel részéről//


Nagyon siettem, hogy visszaérjek Samantha házából. Egész úton rohantam, nem akartam még csak meg kockáztatni sem, hogy utolérjen, nem akartam vele tényleg vitatkozni, ha annyira akartam volna, akkor már ott a gyűlésen meg tehettem volna, de nem mert, úgy gondoltam, hogy ennyit nem ér meg. Legalább is nem neki, mert csak nem olyan okos és hagyja ott a kezdetleges falkáját, egy ilyen idióta barom miatt, mint amilyen én is vagyok. ~ Legalább is nagyon remélem, hogy nem hagyja ott, mert neki ez fontos! ~

Az ajtót úgy csaptam be magam után, mint aki rá dühös, majdnem le is szakadt. Fölsiettem a szobámba és minden fölösleges dolgot lepakoltam, ami nem fog kelleni a haza útra, mert, hogy én egy percnél sem vagyok tovább itt maradni, akármilyen csinos kislányok is vannak itt, ez nem az én világom. Egy utolsó "búcsú" pillantást vetettem a szobára, majd kihátráltam. Kicsit kezdtem nyugodtabb lenni, ha Sammy már ide akart volna érni, akkor már nyilván itt is lenne, és a fülemet rágná mindenféle hülyeséggel, hogy maradjak itt... Vagy aminek jobban örülnék azaz, hogyha nem is találkoznák vele, ma és még egy jó ideig. Mellesleg az sem mindegy, hogy fejjel vagy a nélkül megyek haza, habár úgy is szép látvány lennék, de azért fejjel még én is többre megyek.

Komótos léptekkel indultam lefelé a lépcsőn miközben magam elé bámultam. ~ Most már szinte semmi sem jöhet közbe! ~ Mondtam magamban elégedetten, kezdtem teljesen megnyugodni, de ez csak addig volt érvényes még az ajtó majdnem orba nem vert. Alig egy méteren múlott, hogy ne kapjak, egy jó nagyot az arcomba.

- Kérlek, ne ordítsd le a fejemet, ne vágd hozzám a vázát és hagyj elmenni - mondtam miközben próbáltam kikerülni.

Jó hát nem jött be. De nem is érdekel. A zenét kikapcsoltam, majd lendületes ajtó csapkodások mellett fürödni indultam. Amint ezzel megvoltam - röpke másfélórást vett igénybe - teljes nyugalommal és lelki békével feküdtem le aludni. Halkan még azért szólt a zene, sőt már csak a kicseszés kedvéért kiragasztottam egy cetlit az ajtómra:

"Ha kedves az életed nem zavarsz. Gyűlés a világítótoronynál este 7-kor. Ne késs!"

Ezt követően mosolyogva forgolódtam egy ideig, majd olyan éjfél körül végre aludtam. Egy az egyben végig aludtam az éjszakát, nem is érdekelt, hogy Dan mit csinál. Reméltem, hogy az a cetli elég lesz, hogy nem kell látnom egy ideig. Majd utána megbeszéljük, már ha egyáltalán szóba állok vele.

//köszi a játékot (LLL)//

Úgy vonult be a nappaliba, mint a tornádó. Igazán meglepett, szinte tényleg olyan volt, mint egy hurrikán, aztán villámló szemekkel beleordibált az arcomra, amit helyénvalónak is tartottam, volt oka rá, de ami azután jött az már alaposabban meglepett. Akkora pofont kevert le nekem - amire még végképp nem is számítottam, így védekezni sem nagyon tudtam -, de alaposan hátra tántorodtam, s közben majdnem hátra is estem valamiben, nem tudom, hogy miben, de jelen pillanatban ez érdekelt a legkevésbé, mert a fél arcom, úgy égett, hogy azt hittem, hogy majd leszakad.

Nem tudtam, hogy utána menjek-e vagy sem, de végül az utóbbinál döntöttem, mert... mert nem tudom. Komótos léptekkel indultam fölfelé a lépcsőn, hogy megmagyarázzam neki az egészet, én nem akarok vele rosszban lenni, de mintha a többit elengedtem volna füle mellett és szinte alig hallott volna meg belőle valamit.

Az ajtójához érkeztem, de nem tudtam magammal mit kezdeni, hol fölemeltem a kezemet, hol leengedtem. Nem tudtam mi fog történni, ha bemegyek, nem tudom, mi történik, ha. Túl sok volt a kérdés, és kevés volt a válasz, amire nem volt garancia, hogy azokat meg is kapom majd egyszer.

- Ó, a fenébe! - Rácsaptam mindkét ököllel az ajtóra, majd inkább bevonultam a "saját" szobámba, majd az ajtón lecsúsztam miután fejemet is a falnak vetettem.

Pár perccel később inkább fogtam magam és belesüppedtem az ágyba, alighogy eltelt pár perc már aludtam is, nem volt a legjobb álmom, de azért ennél már rosszabb is volt.

[b][i]//köszöntem //

Nem jött ki utánam, de hallottam mit mond. Viszont csak az első két szóig fogtam fel a dolgokat. Samantha... Oké, hogy így hívnak, de valahogy nem bírtam, ha így szólítanak. Mint a villám pattantam ki a medencéből és a terasz úgy nyitottam ki, hogy tokostul kirepült a helyéről. Na nem gond, majd holnap hívom a szerelőt.

Villámló szemekkel néztem rá, majd uralkodtam a remegésen. És még nekem nincs türelmem...

- Jól van, futamodj csak meg! - hamisítatlanul tomboltam. - Tudod mit. Reggelig ne is kerülj a szemem elé! - kiabáltam bele az arcába és egy akkor pofont kevertem le neki, hogy az én csuklóm is bele reccsent. Ha szerencsém van most törtem el. Na mindegy.

Dühösen beviharoztam a konyhába, majd egy zacskó jéggel viharoztam vissza a szobámba. Jól bevágtam az ajtót, majd a bekapcsoltam a magnót, amire még jó pár hangfalat ráerősítettem, és utána maxra felnyomtam. Utána rátettem a jeget a csuklómra, és bűvöltem az ajtót, mikor fog kirepülni a helyéről.

Egyelőre örüljön hogy nem alakultam át. Bár ha sokáig még ezt a játékot fogja csinálni nem lesz köszönete abból,a mit egy dühös farkastól kaphat. Mellesleg nem most jöttem le a falvédőről, a harc kimenete alap, hogy nyertesként én jövök ki belőle. A kérdés az, hogy Dan mennyire fog megsebesülni.

~ Dühös. ~ Következtettem ki abból, hogy egész úton - ami nem volt olyan hosszú, vagy csak gyorsan haladtunk, de mind egy. Nem akartam vele tényleg annyira tetű bunkó paraszt lenni vele, de csak így tarthatom magam távol tőle, nem akarok neki rosszat, de csak így tudhatja meg, hogy ki is vagyok, meg, hogy milyen egy bunkó fasz vagyok, már nem azért, de eléggé hajlamos vagyok erre a tahó viselkedésre, de tényleg, egy szóval sem akartam neki ártani.

Már nagyon ott tartottam, hogy megmondom neki, hogy szólaljon, meg vagy csak verjen meg, de még az is jobb lenne, mint ez az átkozott csönd, ami most nagyon irritálni tudott, és bármit megtettem volna azért, hogy akárcsak egy szóra bírjam, vagy tegyen, bármit az ég mentsen ettől a hallgatástól, ez a dolog nem illet hozzá, egy csöppet sem. Mégsem szólaltam meg, mert föl sem néztem a földről csak úgy követtem, alighogy fölnéztem az ajtó nyitva állt előttem. Még csak a kulcs csörgését sem hallottam meg, csak ott álltam az ajtóban, életemben először úgy éreztem magam, mint egy felmosórongy.

Mikor hozzám beszélt fél szemmel fölsandítottam rá, miután ismertette velem a lakás felvázolt térképét. Aztán ahogyan visszaért a kezembe nyomott egy felsőruhát, meg egy nadrágot.

Rám is hangulattal volt az ő hangulata, így ahogyan megtaláltam a fürdőszobát ott ahol volt én is hangosan becsaptam az ajtót.

Gyorsan lezuhanyoztam, nem akartam sokáig húzni az időt, siettem, de nem tudtam, mit is mondjak majd neki, le fog kapni alaposan, lekap a tíz körmömről és be is kell, lássam, hogy igaza is volna, mert ő nem is tehetett semmiről.

Igazam volt, alighogy leértem egy jó adagnyi dolgot borított rá a fejemre, ami igaz volt, teljes mértékben és én hajlandó vagyok megadni az igazát, nem akartam még ebből is nagy ügyet csinálni, tisztázni akartam vele.

- Nézd, Samantha - kezdtem bele. - Nem beszélhetnénk meg holnap, hogy miért voltam ilyen... szemétláda ~ finoman szólva ~ nagyon fáradt vagyok, és nem akarok neked ugrani, és nem is akarok veled összeveszni! Szóval nem lehetne reggel, hadd tisztuljon ki a fejem egy kicsi!

Szótlanul mentem, azaz inkább csendben gondolkodtam mindenen amit Dan mondott. Komolyan mondom nagyon visszakellett fognom magam, nehogy átváltozzak és úgy keverjek le neki egy akkor pofont hogy hazáig repül. De garantálom ha kell megtépem, de nem fog csak úgy lelépni. Megkedveltem a kölyköt és maradni is fog, vagy ha nem akkor olyan emlékekkel megy el, amiről mindig is tudni fogja hogy tőlem kapta 'ajándékba.'

Ösztönösen vettem elő a kulcsot, majd kinyitottam az ajtót. A kulcsokat az konyha asztalra dobtam a többi cuccomat meg a nappaliban a kanapéra. ezt követően gyorsan megnéztem jött-e valami email-om, majd intettem Dan-nek, hogy kövessen.

- A lépcsőn fel, majd jobbra az első ajtó a te szobád vele szembe az enyém van. mellette van két szoba amiben doboz van, majd a folyosó legvégén a fürdő - ismertettem a dolgokat, majd ezt követően egy jó nagy ajtó csapással bementem a szobámba. Ott előkerestem egy pólót, meg egy nagy méretű rövidnadrágot, majd a még mindig álldogáló Daniel kezébe nyomtam.

- Zuhanyozz le, utána gyere le a nappaliba beszédem van veled! - mondtam neki gépies hangon, addig is átmentem a konyhába és töltöttem magamnak egy pohár narancs levet. Hallottam az ajtó csapódást, majd ezt követően a víz csobogás hangját. A pohárral a kezemben sétáltam át a nappaliba és minden törékenynek vélt dolgot biztonságos helyre pakoltam.

Dan hamar felbukkant, én meg sóhajtottam egyet majd feléje fordultam.

- Igazán tálalhattad volna ezt nem bunkón. - kezdtem. - Nem tudom mivel érdemeltem ki ezt a hangnemet, de akkor most figyel mert csak egyszer mondom el! - folytattam szigoróan. Akaratlanul is előjött bennem az alfám és most inkább az beszélt.

- Egy: engem nem érdekel, hogy milyen céllal jöttél ide, de nem fogsz elmenni. Kettő: leszarom, hogy a tesód mekkora egy bunkó paraszt, velem ne viselkedj úgy mintha ő lenne én. Három: nem fogsz lelépni, mert nekem olyan vagy mint ha az öcsém lennél. Nem fogok egy újabb családtagot elveszíteni. A szüleimet elveszítettem a falkámat szintén. Téged nem akarlak. Remélem érthető. Ha nem szólj és beléd verem - osztottam ki. Nem volt a hangom se hangos, se dühös, ám azért jól ki leheltet belőle érezni, hogy ez most halálosan komoly. Végül is vér komolyan is gondoltam. Kiittam a maradék narancs levemet, majd kimentem a kertbe.

A kocsimat néztem meg, hogy lett-e valami baja, de szerencsére nem úgy tűnt. A medence az le volt terítve, de most a nejlont felhajtottam, majd egy hangos csobbanással ugrottam bele. Az úszás mindig megnyugtatott, de most pechemre ez a víz nem olyan hideg volt ami a csontjaimig hatolt. De ezzel kellett beérnem...

Kíváncsain vártam, hogy Dan mikor fog felbukkani, és mi lesz a reakciója.