Nate Herin otthona

...

Megértem, hogy napos idő legyen La Push-ban, így szépen felöltöztem egy farmer szoknyába és egy fekete topba. Felvettem a csizmámat, abba tettem a mobilomat, mert mint kiderült az egy nagyon jó hely telefonok tartására. Még előtte felkiáltottam Dan-nek, hogy elmentem, majd a fehér szövetkabátomat magamra kaptam.

Igazából Nate-hez indultam, a kellemetlen csak az volt, hogy halvány lila gőzöm sem volt arról, hogy hol is lakik. Na persze nem zavartattam magam és sorra vettem minden házat. Azt persze egyből kiszúrtam hol lakik a másik alfa. Az biztos, hogy annak a háznak a közelébe se megyek többet.

Egy szép ház előtt álltam meg, majd kopogtattam az ajtón. Ha nem Nate nyit ajtót, akkor eldarálom a szöveget, ha ő, akkor meg majd lesz valami. Az utóbbiban reménykedtem, mert többek között azért is jöttem, hogy ott a barlangban történt eseményeket tisztázzuk és szóljak, hogy holnap gyűlés. A részletek, hogy mit beszéltem Sam-mel meg ilyenek, azok maradnak holnapra.

Felsóhajtottam, majd kissé türelmetlenül kopogtattam újra, és vártam, hogy végre valahára ajtót nyisson valaki.

Az egész napom átlagos volt mivel nem csináltam semmi különöset. Bácsikám már hajnalban elment és közölte velem, hogy egy hétre elutazik, szóval rám biza a házat. Én igazából nem bánkódtam miatta, hiszen sosem bánom, ha egyedül kell lennem. Éppen egy könyvet olvasgattam, amikor kopogást hallottam. Kissé meglepődtem, hiszen nem vártam senkit. Már éppen úton voltam az ajtóhoz, amikor már halottam is a következő kopogást. Nahát… igen sietős lehet neki, hűt akkor nem váratom tovább. Amikor kinyitottam az ajtót láttam, hogy Samanta már épp a következő kopogásra készül, de mivel meglátott, inkább megállította a mozdulatot még a levegőben. Kissé meglepődtem, hogy ő az, de nem látszott rajtam.

- Szia, hát te? – kérdeztem végül mosolyogva, mert nem is gondoltam volna, hogy találkozunk még a múltkori miatt.

Hát menten behalok. Nincs itthon senki, vagy a fülükön ülnek. Újra kopogtatni akartam, mikor kitárult az ajtót és egy meglepődését titkolni óhajtó Nate-tel találtam szembe magam.

- Szia! Hát én? Én hozzád jöttem – mosolyogtam rá, majd beléptem. Vegyük úgy, hogy behívott.

- Hogy vagy? - érdeklődtem miközben egy lágy puszit nyomtam ajkaira. Ha más nem ezzel igen megleptem. Jó én is magamat, de Daniel után most szükségem van egy kis gyengédségre.

- Nem tudok most a semmiségekről fecsegni, szóval csüccs le. Meg van a falka, Sam áldását adta rá, bár nem éppen a legszebb körülmények között. Van pár falka tag, holnap elviekben lenne gyűlés, ha akarsz jössz, ha nem nem. - kezdtem bele. Igaz a magam részéről nem is tudom melyiknek örülnék jobban. Dan miatt nem örülnék ha jönne, de mivel falka tag jöjjön.

- És te mivel mutattad a napjaidat? - kérdeztem tőle érdeklődve.

Azt hiszem meg van, hogy mi hiányzott az utóbbi időben: Sammy stílusa. Szinte már meg sem lep, hogy szó nélkül szájon puszil meg még a beinvitálásom előtt be is engedte magát a lakásomba és kényelembe helyezi magát. Hát jó oké gondoltam miután becsuktam az ajtót. A falnál támaszkodtam miközben végig hallgattam, amit mond. Kész hihetetlenség, hogy tényleg kiharcolta a külön falkát.

- Új falka? Nem is gondoltam, hogy sikerül. Samről nem is gondoltam volna, hogy engedni fog. Azért elveszteni a fő alfaságot.. elégé betalálhatott. Pár falka tag? Pontosan hányról van szó? – Igazából kíváncsi voltam rá, hogy hány ittenit is sikerült átcsábítania magához, bár gondolom, már akadhat pár.

– Még nem tudom, hogy el fogok-e menni, de majd meglátom mi lesz.
- Én? Tulajdon képen semmi extrával. Csak a szokásos – válaszoltam majd helyet foglaltam egy fotelben.

Hát igen... Dan után Nate teljes felüdülés, és jól esett, hogy vele is tudtam végre beszélni. Tényleg hiányzott. A barlangban nem éppen a lehető legjobb hangulatban váltunk el egymástól.

- Nem kiharcoltam, hanem egyszerűen közöltem vele, hogy meg van a falka. Addigra már volt két plusz tagom is. Hát alap, hogy nem örült neki. A nem törödőségével jó alaposan felhúzott, így alakot váltottam, mire ő közölte, hogy megcsinálhatom a falkát, ha már nekem ennyi az önuralmam - meséltem el a beszélgetés lényegét. - Még azt is hozzá tette, hogy ne keresztezzük az útját, vagy a falkája útját. Egyébként ha párbajra hívom ki ugyan ez lenne a vége... - húztam el a számat, és körbe néztem a nappaliban. Szép volt, bár az én keleties hangulatú nappalim után egy kicsit furcsán hatott.

- Hát olyan 5-6 körül vagyunk. Kábé annyian mint Sam-ék - feleltem neki, egy gyors fejszámolás után. - Az biztos, hogy vele többet nem fogok beszélni, maximum a falkájából mással beszélek. Még egy találkozás és idegnyugatókon élhetnék. Tehetsége van hozzá, hogy felhúzzon. - fecsegtem. Nem tudom mi jött rám. Talán annyi, hogy itt jobb volt mint otthon Daniel-lel. Belőle több volt mint elég. Ez ki is ült az arcomra, és a kedvem is elment. Őszintén nem akartam azon aggódni, hogy mire haza érek otthon lesz, vagy tényleg lelép, mint ahogy eddig is hangoztatta.

- Hmm... Az jó. Édes kis semmit tevés - mosolyogtam, azaz mosolyogni próbáltam. De már Dan-re gondolva a pulzusom az egekben tanáyzott. Próbáltam Nate-re koncentrálni, de mivel nem találkoztunk régóta nem tudtam min filozofálni. Egyébként ő is mondhatna valamit, hogy a végén ne csak itt csendben ülljünk.

Igen… a változás tapintható. A megszokott csend átváltott dallamos csacsogásra. Miközben hallgattam a falka keletkezés történetét mosolyra is húztam a szám, de ennek igazából köze sem volt a témához.

- Van neked is önuralmad ebben Samnek nem volt igaza, csak ha el akarsz érni valamit, akkor bármint, megteszel érte. Amúgy meg azt nem hagynám, hogy kiállj vele – közöltem könnyedén. Ha meg kell valaki, aki beszél vele facet o face.. akkor majd beszélek, én emiatt ne aggódj.

- Kicsit különösnek találod a házat? – kérdeztem mosolyogva, amikor láttam, hogy körbenézet. – Hát tény, hogy kicsit régimódi, de legalább otthonos. – Oh... igen, hát nekem annyira nem pörös a napom, mint teneked. – Miközben beszélgettünk már régóta feltűnt nekem valami, amit már képtelen voltam magamban tartani.

- Sammy… mond csak minden oké veled?

Tudtommal én azért jöttem ide, hogy ne kezdjek el idegnyugtatót szedni erre lehet, hogy a következő utam a gyógyszertárba vezet egy kis idegnyugtatóért, vagy egyenesen megyek az ideg gondozóba. Nem is tudom melyik lenne a rosszabb, vagy jobb.

- Na ez tökéletes jellemzés volt - mosolyogtam rá. - És miért? Csak nem őt félted? - vigyorogtam rá pimaszul.

- Az én nappalim kicsit nagyon is keleties, csak a lakás többi része olyan rendhagyó. És egy kicsit furcsa. De azért otthonos - feleltem enyhén mosolyogva. Nem akartam megbántani Nate érzéseit a házzal kapcsolatban, de tényleg ez volt a véleményem. Nekem különös volt a nappali, mivel eltért attól amit én megszoktam.

- Igen - feleltem tömören a kérdésére. - De a részletekbe nem kívánnék belemenni, ha nem gond - pillantottam rá bocsánatkérően. Van ami csak az én magánügyem, hiába Nate az imprintem. gondolom ő se oszt meg velem, minden apró-cseprő gondját, s baját. Én meg nem akarok egy kényes libának tűnni, aki semmit sem tud elintézni. Bár a Sam-mel való szócsatám után nem is tudom hogy tűnhetnék egy kényes libának... De azért jobb félni mint megijedni.

- Egyébként ha a gyűlésre nem jössz, nem dől össze a világ - tettem hozzá. Egyre jobban kezdtem úgy érezni, hogy jobb volna ha nem jönne. Nem akarom, hogy lássa az egyik heves vitámat Dan-nel. Biztos van neki is gondja, nem kell, hogy még az enyémek miatt is aggódjanak. Megoldom én is. Végtére is nagy lány vagyok.

Ez annyira jellemző, hogy képes mindig arra felé tekerni a szavaimat amerre nem kéne.

- Persze… már mért téged féltenélek. Bocs h. szóba hoztam – jelentettem ki mivel mást nem is nagyon tudtam volna. Ő már csak ilyen.

- Bácsikámnak már meg van egy ideje…olyan több generációs ház – magyaráztam miközben én is körbenéztem. – Szó mi szó a te stílusodhoz nem nagyon passzol. Fura is téged benne látni, de ártani gondolom, csak nem árt.. – mondtam vigyorogva.

- Természetesen nem kell elmondanod, ha nem, akarod. Én aztán nem erőltetem. Majd ha elakadod, akkor elmondod és meg foglak hallgatni. Különben meg bármi van, nyugodtan elmondhatod nekem. Azért örülnék neki ha tudnám, hogy mi van veled – mondtam komolyan miközben ránéztem.

- A gyűlésről pedig... azért majd értesíts mikor lesz, mert ha már ennyit munkád van a falkában, azért nekem is illene kivennem a részem

Lágyan elmosolyodtam és Nate-re pillantottam. Nem igazán tudtam mit mondani, hiszen amiért jöttem azt már elmondtam. Lassan felálltam, mert jó lett volna valamit csinálni, jobb híján körbe néztem még egyszer a nappaliban. Megráztam a fejemet, nem volt gond, hogy szóba hozta, jól esett, hogy valaki aggódik miattam.

- Nem gond - mosolyogtam rá kedvesen.

- Ha furcsa, nem megyünk el valahova? - néztem rá kérdőn, miközben lassan körözni kezdtem a szobában. Hát igen, nem nagyon az én természetem volt, hogy nyugton maradjak, és mivel féltem hogy mi vár rám otthon nem is igazán tudtam nyugton maradni.

Mikor megszólalt, csupán hálásan rá mosolyogtam.

- Oké, szavadon foglak, ha majd egyszer sík idegként beállítok hozzád és elmondom mi a gondom - mondtam. Tényleg jól estek a szavai, úgy érzetem, sőt biztosra vettem, hogy megbízhatok benne, és meg is tettem. Főleg azért mert az imprint gondoskodott erről...

- Holnap lenne a világító toronynál hétkor - feleltem, hogy mikor lesz a gyűlés. Őszintén nem tudom minek örültem volna, ha ott van, vagy nincs ott.

Elmosolyogtam, amikor a menjünk, járjunk ötletével jött elő. Tipikusan rá valt, hogy sosem tud nyugton maradni, de miért is ne végül is én sem csinálok semmit itthon.

- Hát rendben van. Én semmi rossz elrontója nem vagyok, és mivel jó ötlet azt mondom, menjünk. Meg aztán a körbe, körbe járkálástól úgy is csak elszédülsz – jelentettem ki miközben felegyenesedtem.
- Szóval holnap… - ismételtem meg. – értem. Köszi, hogy szóltál és am. van valami ötleted, hogy merre menjünk esetleg?

Ihlet és időhiány miatt vége.