Ryan Wolf és apja otthona

A táskáját látva csak egy dolog jutott eszembe: nők. Mit tudnak ezek pakolni... beszélek én, aki szintén egy ilyen táskát hozott volna, csak eszébe jutott az anya, meg a sok pénz. Lehet vásárolni is...
- Szokd meg - mosolyogtam rá, majd adtam egy sisakot Clare-nek. Sisakot én is vettem fel, de inkább amiatt, hogy ne állítson meg a rendőrség, nem amiatt, hogy én most mennyire fogok nagyot, vagy éppen kicsit esni.
Búgattam a motort, mire a szomszédból jött a szokásos "isten verje meg ezt a famíliás!"
Nevetve fordultam rá, a Denaliba vezető útra.

//folyt köv.: Alaszka->Denali->Denaliba vezető út//

- Nyugi megmaradok! vettem egy mély levegőt, hogy lenyugodjak.
- Ha keresnének is, akkor valami napfényes, tengerpartos helyen keresnének! Életbe nem hinnék, hogy Alaszkába mennék, egyedül, mivel ők úgy hiszik. Szerintem legalább. - és ha USA-ban nem találnának mennének Olaszországba.
- Vélemény? Hát...- ez nehéz kérdés. - - Két szó: félelmetes, lenyügöző. Körübelül csak ennyi. - odaadott egy kis jeget. Ráraktam a kezemre. Felszisszentem, csak egy kicsit fáj, a hideg jobban zavart. Hamar visszajött. Csak egy válltáskával jött vissza, ami semmi az én tömött hátizsákomhoz képest.
- Viszlát, uram! - köszöntem el Ryan apjától. Mikor Ryan kihozta a motort egy pervre megtorpantam. Picit kételkedni kezdtem, hogy ez jó ötlet-e. Megráztam a fejemet, mintha ezzel kiüzném ezt a gondolatot a fejemből. Mély levegőt vettem, amit lassan kifújtam. Ismét mosoly jelent meg az arcomon. Odaléptem a motorhoz.
- Akkor mire várunk?

- Csillagvirág, csak nyugi. Nem kéne megfulladnod - én tök jól elvoltam. Ettem-ittam, előttem a csaj majd' megfulladt, apám meg itt idegesít engem. Miért is nem Billy-vel és Charlie-val van...
Felsóhajtottam, majd megittam a vizemet, és felálltam.
- De, az a lényege, csak nem kéne, hogy a nyomunkba lihegjenek, mint vaami nyom követő kutyák - hm... furcsa szóhasználat, a falka biztos kifeküdt volna a röhögéstől.
- Hát most láthattál. Vélemény? - néztem rá, miközben a hűtöhöz léptem. A fegyasztóból kivettem egy kis jeget és igyekeztem nem megolvasztani, amjd a lánynak adtam.
- Tartsd rajta a kezeden míg összeszedek ár dolgot - mondtam neki, majd felspirnteltem a szobámba.
...
Egy oldal táskával tértem vissza. Ruha nem volt bene, csak mobil, meg egy rakat pénz. Anyámnak jól menő divat cége van európában így dől onnan a lé. Meg ha jól tudom össze állt valami ipsével és van egy féltesóm is... Szép az élet.
- Csá apa, majd jövünk, egyszer - intettem a faternak, amjd vissza a kertbe. kihoztam a garázsból a motort és vártam hogy Clare lépjen valamit. Olyan habozónak tűnt. Remélem nem gondolta meg magát.

- Az biztos! - szólaltam meg nevetve. Nem értem, az én szüleim miért nem ilyen lazák? Rázkódtam a röhögéstől.
- Az a helyzet, hogy ha elmondtam volna, hogy lelépek, én most nem lennék itt. - Marta néni jót nevetett volna, mert azt hinné, hogy viccelnék, de azért figyelne. De Darren egyből beköpne az tuti. - - Végülis nem az a lényege az elszökésnek, hogy nem tudják hol vagyok? - felvontam a szemöldökeimet.
- Nem, vagyis hogy reméltem. Csak most láttam először vérfarkast bundásabb kiadásban. - ránéztem a kezemre.
- Egész jól! Egy picit még sajogat, de nem vészes.

- Az biztos, hogy nem nap mint nap lát az emebr ilyen bravúros átváltozást - nyögte be az apám. - Rendben, majd szólok nekik - tette még hozzá.
Milyen jó, ha az embernek laza szülei vannak...
- Értem. Nem volt gond otthon? - érdeklődtem.
- Miért látom rajtad a megkönnyebülés jeleit? Csak nem azt hitted, hogy végig bundában maradok? - vigyorogtam rá pimaszul.
- Tényleg, a kezed hogy van? - néztem rá kíváncsian.

Egy idő után megjelent egy férfi, de el is tűnt gyorsan. Pár perc múlva azt láttam, hogy Ryan kiesik az ablakon.
- Ryan! - a hangom pár oktávval feljebb csúszott. Mikor láttam, hogy egy szürke farkas érkezik le hátra ugrottam egy nagyott. A szivem még hevesebben vert. Furcsa mód, de ezt egy picit élveztem. Nem lát ilyet minden nap az ember.
- Semmi baj, uram. - mondtam Ryan apjának, vagyis szerintem ő az. Megkönnyebültem, mikor Ryan emberként tért vissza.
- Szervusz! - elmosolyodtam. - - Hát, csak egyszer fordultam rossz felé, és gyorsan észrevettem a hibát, így egészen könnyen.

Este sokáig kint voltam és most szépen békésen horkoltam, akarom mondani alukáltam az ágyamban, mikor apám rontott be, hogy valaki jött. Mint akit egy darázs csípett meg úgy pattantam ki az ágyból, majd rohantam az ablakhoz. Tudni kell rólam, hogy rendetlen vagyok, így vaalmin keresztül esve az ablakon át távoztam, szépen négylábra és szürke bundával társítva.
- Elnézést kisasszony - mondta az apám, aki ezt látva lenyargalt a szobámból és Pat felé indult.
Mivel egyik se ette meg a másikat reggelire, én úgy voltam vele, hogy akkor szépen vissza ballagok a szobámba és szalonképessé varázsolom magam.
...
Felfrissülve léptem be a konyhába.
- 'Reggelt! - köszöntöttem a lányt egy futó csókkal.
- Apa, Denaliban leszünk, arra az esetre ha Sam, vagy Csibe keresne. - mondtam a faternak, majd a kajára vetettem magam.
- könnyen ide találtál csillagvirág? - érdeklődtem.

Szívem mindjárt kiugrik a helyéből. Utoljára az országos tánc-bajnokságon éreztem így. La Pushba nem volt egyszerű eljutnom. Marta néni hamar elment, de Darren egész nap otthon volt. Ameddig összepakoltam kulcsra zártam a szobám ajtaját, ezután állandóan engem figyelt. Szerencsémre hívták a mobilján, valószínüleg valamelyik haverja vol az, mert nagyon lekötötte a figyelmét. Ekkor szöktem ki. Felszálltam az első La Pushba menő buszra. Furcsa mód, csak egyszer tévesztettem el az irányt. Nálam ez új rekord. Mikor a házhoz értem nem láttam senkit sem. A keritésen átdobtam a hátizsákomat, majd átmásztam. Térdre érkeztem, na ezt is rég csináltam. Felálltam, leporoltam a farmeromat, levettem a kapucnit. A hajam ma egyenes volt, egy hajgumival fogtam össze. A kertben senki nem volt.
- Ryan?! - halkan szóltam, de reméltem, hogy meghallja.