Nathaniel Damned otthona

Nem elég hogy ribancnak nézett még öltözködés közben is rám ront, bár szerencsére a nadrágot már felvettem, szóval nem állt módjában megcsodálni a fekete bugyimat. Mérgesen fordultam felé, már éppen le akartam ordítani a fejét hogy kifelé, amikor hirtelen elkapta a kezemet. A szemeibe tekintve pokoli mérget láttam. Nem voltam benne biztos, hogy a szavaimmal, vagy a tettemmel bosszantottam-e fel ennyire, de nem is az volt a fontos.
Félve bólintottam, hogy megértettem, amire elengedte a kezemet, majd kifelé indult, de még az ajtóból visszaszólt, hogy hova menjek, ha végeztem az öltözködéssel.
- Hogy rohadna le a keze! - szitkozódtam magamban, miután kiment. Végül teljesen átöltöztem és a vizes cuccaimat kiterítettem a szárítóra. Mikor azonban kinyitottam a fürdő ajtaját megakadt a tekintetem a kezemen. Tiszta vörös volt, ettől a vadállattól.
Így visszamentem a szobájába és a szekrényéből egy pulóvert is eltulajdonítottam, majd leballagtam az alagsorba csak, hogy örüljön.
Miután, leértem becsuktam magam után az ajtót, de nem zavartatta magát, befejezte, amit elkezdett, csak aztán fordult felém.
- Nem nagyon van más választásom. - mondtam neki, s közben körbehordoztam a tekintetemet a helységen. Csak arra tértem magamhoz, hogy a kezembe nyomott egy pisztolyt. Szerencsére nem igazit, csak festékpatronosat.
- Hm... rendben. - sóhajtottam egy mélyet. - A zsaruk, elkapták a főnökét és apámat bízták meg vele, hogy bizonyítsa a bűnösségét, és ő ugye meg is tette. Én, meg mint újságíró megírtam a teljes igazságot. - közöltem vele a tényeket.
- És mint látod ez lett az eredménye. - tettem még hozzá néhány pillanatnyi szünettel később.

Nem tagadom meglepett hogy megpofozott. Még ültem két percig az ágyon, majd felpattantam és a fürdőbe mentem. olyan erővel csaptam be maga után az ajtót, hogy az majd kiszakadt a helyéről.
Most az egyszer nem érdekelt ki fia, ki borja, meg hogy nő, meg az hogy ember vagy sem, nem érdekelt, na meg hogy öltözködés közben rontottam rá. Elkaptam a kezeit mielőtt megint ütésre emelhette volna.
- Ezt még egyszer meg ne merd csinálni - sziszegtem. Félénken bólintott, majd elengedtem és hátra arcot vágtam és nagy lazán kisétáltam.
- Ha végeztél gyere le az alagsorba, onnan meg majd kövesd a fényt, és a lőtéren kötsz ki - fordultam vissza, majd az említett helyiségbe mentem.
...
Körülbelül már fél órája lőttem a töltényt a céltáblákba, mikor ajtó csukódás hangjára lettem figyelmes. Oda se néztem, tudtam, hogy Ő jött be. Igen, most már nevén se kell hívni, egyszerűen marad az Ő, vagy a firkász, vagy a lökött liba. És az utóbbi nagyon is találó rá.
Még kiürítettem a tárat, majd felé fordultam.
- Ha tetszik, ha nem megtanulsz lőni, hogy legalább Hils-t mozgás képtelenné tedd, ha már a törékeny kis lelki világodba nem fér az bele, hogy önvédelemből szétlődd a fejét. - mondom neki hidegen és a kezébe nyomok egy festékkel megtöltött stukkert.
- Valamint, ha hajlandó vagy válaszolni akkor el is regélheted, hogy minek vadászik rád. És mindent pontosan akarok tudni - teszem hozzá.

Mielőtt feljöttem volna a szobájába még hallottam, ahogy kinevetett. Ez már nem szemétkedés, ez már szimplán a pofátlanság legmagasabb foka.
- Nicsak kibeszél. - morogtam oda, amikor nevetségesnek titulált itt ő az egyetlen, aki nevetséges. Mint egy kis iskolás úgy piszkál állandóan aztán meg lesmárol, mikor a legkevésbé számítok rá. Esküszöm, mintha tényleg az oviban lennénk.
- Te löktél bele a medencébe, így jártál. - böktem oda neki szúrósan, majd mikor levertem az egyik ruháját, nem tudta kibírni, hogy ne tegyen megjegyzést.
És milyen aranyosan közli, hogy nem akarja, hogy beteg legyek. Ó hogy szakadna rá az ég, de itt menten! Hallom, ahogy odamegy az ágyhoz és leül rá, legalább is a rugók apró, szinte hallhatatlan nyikorgás erről árulkodik.
Mikor végre találtam egy megfelelő nadrágot és pólót, visszacsuktam a szekrényajtót, majd kifelé indultam, amikor meghallottam a következő beszólását, amire megtorpantam.
Most volt elég.
Szépen visszafordultam odalépdeltem elé, és hirtelen felindulásból akkora pofont vágtam le neki hogy még a feje is elfordult.
- Ha sztriptíz táncosnőt akarsz, menj és keress egyet! - vetettem oda hidegen, majd egyszerűen megfordultam és elhagytam a szobát, még jó erősen becsapva magam után az ajtót.
Ezt követően bementem a fürdőbe és megszabadultam a vizes ruháimtól, majd felvettem a szárazakat.

Megint nevettem, ahogyan dühösen elvonul mellettem, ez olyan nevetséges. Miután kinevettem magam utána indultam, ehhez csak elég volt a víz pöttyöket követnem.
- Nevetséges vagy - közlöm vele és megállok az ajtóban.
- Az ott meg az én szekrényem és nagyon örülnék ha nem kotorásznál benne, mert olyat találhatsz amit nem fogsz megköszönni. - mondom higgadtan és elindultam felé.
Ő továbbra is levegőnek nézve keresgélt a ruhák között, míg nem az egyiket sikeresen leverte.
- Én mondtam. Pakold vissza, aztán öltözz át, még mindig nem akarom, hogy taknyosan nyomd az ágyat a szomszéd szobában - mondom megvetően, majd az ágy mellé sétálok és leülök rá.
- Meg kell hagyni ruha nélkül kívánatosabb vagy. Lehetőleg máskor úgy fürödj a medencébe, hogy legyen mit néznem, ha netán rossz a TV műsor - tettem még hozzá.

A kérdést inkább magamnak szántam, de mikor meghallottam közvetlen a fülem mellől a hangját végig futott a hátamon a borzongás. Az a jó értelemben értendő borzongás. Ám mielőtt még válaszolhattam volna, egy ügyes, de nem durva mozdulattal belökött a medencébe. Majd egy elégedett vigyorral közölte, hogy most ruhástól fürdök.
Micsoda éles látás! Miért is nem ment el sasnak?! És csak is kizárólag miatta fürdök ruhástól!
Éppen felé tartottam a vízben úszva, mivel közben elegánsan helyet foglalt egy kerti széken.
- Büdös kandúr! - szitkozódtam idegesen kimászva a medencéből, ami nem volt tőlem valami okos dolog tekintve, hogy fehér felső volt rajtam. De most már tök mindegy, meztelenül is látott már!
Nincs rajtam semmi új. El kell keserítenem a legtöbb férfit, de mióta meztelenül látott nem növesztettem 3ik mellet.
Idegesen hátat fordítottam neki és besétáltam a nappaliba, majd fel a szobájába és szépen kitárva a szekrényét elkezdtem keresni magamnak egy tiszta, száraz ruházatot.

Tudtam hogy az ütéseim betálaltak ezzel, nem is lett volna gond. De valahogy nem nagyon akartam megbántani, hogy az étkészletem törjön is. A tányér csak a lépcsőre esett, engem nem talált el, szerencsére. Akkor nagy balhé lenne. De míg makacs nem is nagyon lehet vele beszélni.
Miután a kávémat elfogyasztottam meg egy csésze bort, mert rendes pohárért nem akaródzott felmenni, nehogy szívinfarktusban halálozzak el, mert tönkre vágta a konyhámat lőttem párat.
Na jó, többet, mint párat.
Három tárat ürítettem ki. Igaz használhattam volna festék lövedéket, de abba mi az érdekes? Ha van rendes használjuk azt.
Feszültség levezetés után felhívtam Jason-t, hogy van-e valami hír Hils ügyben, hát sajna nem volt, de erről ennyit. Eltakarítottam a romokat, mert itt ugyebár Melinda nem fog pakolászni, de más se, max én.
Felmentem a konyhába, útközben a tányér maradványait is összeszedtem, majd a kukába dobtam. A lány nem volt sehol. Átmentem a nappaliba és az ablakból láttam, hogy a medence szélén ül, kivételesen ruhában.
Gonoszul elvigyorodtam és halkan kimentem majd Melinda mögé sétáltam.
Pont hallottam a kérdését és a füléhez hajoltam.
- Igen, cicus – suttogtam bele a fülébe, és óvatosan löktem egyet rajta, mire a vízben landolt.
- Ahogy elnézem, most ruhástól fürödsz a medencében... - jegyzem meg gúnyoson, majd az egyik székhez sétálok és leülök. Onnan figyelem sztoikus nyugalommal.

Nevet, ezt egyszerűen nem hiszem el, talán valami nagyon vicceset mondtam?! Remek, vele már vitatkozni sem lehet, ki ő az atya úristen?!
Nem szokta lemondani a munkáját és ez engem jelen pillanatban mégis hol a francban érdekel?!
Összerázkódok, amikor megemlíti Hils-t. Ebben igaza van semmi kedvem azzal a fazonnal összeakadni. Elég volt, ahogy apám dossziéjában látni a képet, nincs kedvem vele személyesen találkozni. Annyi élményem van, már életem során egytől az egytől igazán eltekintek.
Menten meg áll az eszem!? Még hogy nincs olyan dolog, amit ne látott volna rajtam! Á legszívesebben a fejéhez vágnék egy tányért, de anyám mindig is úgy nevelt, hogy ne törjek zúzzak dühömben. És még tetézi is, aztán szépen levonul a pincébe!
A Francba a jó modorral!
Felkapom az első tányért és utána hajítom. Nagyon remélem, hogy eltalálta, bár valószínűleg csak a lépcsőn tört össze.
Sóhajtva ülök le az asztalhoz és szedek magamnak egy keveset az ebédből, de két falat után végül otthagyom. Egyszerűen nem vagyok éhes. Inkább kimegyek a medencéhez, felhajtom a nadrágom szárát, leveszem a cipőmet és csak a lábamat lógatom bele a hideg vízbe.
- Most már egyszerűen csak macskázni fog? - kérdeztem szinte csak magam elé motyogva.

Felnevetek. Jó napnak nézek elébe, van egy olyan érzésem hogy ma remek estém lesz.
- Jössz és nincs vita. - mondom hidegen.
- Nem azért mondtam, hogy itt vitatkozni kezdj. Közöltem hogy mi lenne, ha... és mi lesz. Nem szoktam lemondani a melót. - mondom neki. Ceh... még hogy lemondjam, hol él ez a Marson.
- És kiscica, azt áruld el, ha maradsz, akkor hogy foglak megvédeni, ha netán Hils akcióba lendül? Vagy ez meg sem fordult a firkász buksidban? - kérdezem maró gúnnyal. Összerándul, de azt hirtelen nem tudom eldönteni, hogy miért is. Bár ahogy nézzük van oka.
- Én féltékeny? nincs olyan amit ne láttam volna rajtad... Tudtad, hogy hajlamos vagy a nudizmusra? - teszem fel az i-re a pontot. Nem tudom mi lesz a reakciója, de hogy itt valami törni fog az fix. Tehát a kávés csészémmel együtt leballagtam az alagsorba onnan meg a lőtérre.
Biztonságos, hangszigetelt, és ami a fő: Melinda mentes aki most tuti odafent tombol.

Jó erősen megmarkolom a kés nyelét. Mióta lettem neki firkászból kis cicuska, meg karom élező cicus, az eszem megáll! Nem vagyok valami játék baba, hogy csak úgy becézgessen.
- Maradok. - közlöm vele, erre mintha egy szót sem szóltam volna, ő szépen közli, hogy megyek vele. Egy nagy francokat!
- Nem megyek én innen sehova! - közöltem idegesen immár felé fordulva. Az asztalnál ült elkényelmesedve, mint akit semmi sem zavar. A medencés buli jelzőre elönti az agyamat a lila köd, de voltam már rosszabb helyzetben is, és akkor is tudtam civilizáltam viselkedni akkor most miért ne tudnék.
- Mi az csak nem féltékeny vagy medencére? - kérdeztem gúnyos vigyorral az arcomon, majd visszafordultam a kenyérszeletekhez és egy tányérra pakoltam őket, a tányért pedig az asztalra tettem.

- Cicus, cicus... Kicsit karom élező hangulatod van? - kérdeztem vissza hasonlóan gúnyos hangnemben. Nem válaszolok, csak bemegyek, kávét töltök magamnak, majd meg is iszom. Addig Melindát tartom szem előtt, minden mozdulatát lesve.
- Este nem leszek itthon. Az ügyre tekintettel, vagy lemondom a ma estét vagy jössz velem - közlöm vele hidegen a tényeket.
- És mivel a lemondás nem az én asztalom így jössz velem. - teszem még hozzá. Persze a kezében a késsél, nem ártana vigyáznom mit mondok, de csak nem vágja belém. Ha igen, akkor ezüst tálcán nyújtom át Hils-nek.
- Illetve este nincs medencés buli. - a szokásos benyögés, emrt nélküle nem lehet nem meg lenni.

Kíváncsi voltam mennyi idő kell hozzá, hogy így félkómásan összekaparjon egy tőle várható, ,,kedves" megjegyzést, amikor hirtelen minden előzetes bejelentés nélkül magához húzott és megcsókolt. Pont, mint tegnap este, majd el is engedett, és még vigyorgott is.
Hát én mentem eldobom az agyamat. Ráadásul kis cica? Nem vagyok valami háziállat és nem is dorombolok! Mire feleszmélek valószínűleg már a fürdőből jön vissza, és mint vártam jön is a csípős megjegyzés. Majd még láttam, hogy a szekrényben kotorászik, majd mielőtt elhagyta volna a szobát, még megjegyezte, hogy nem-e ég oda az ebéd. Alig hagyta el a szobát én is ki siettem a helységből egyenest le a konyhába, ahol elzártam a mexikói alatt a gázt. Csak ekkor figyeltem fel, hogy a szám még mindig ég, na, nem a mexikói étel miatt.
Végül a kenyértartóból kivettem a még reggel vásárolt pékárut és egy nagyobb kés segítségével szépen elkezdtem felszeletelni.
Hallottam, hogy néhány perccel később Nath jön le és áll meg a konyhaajtóban és nem mozdul onnan.
Ilyen nincs, most meg mit áll ott, mint borjú az újkapuban?
- Mi olyan érdekes, vagy félsz bejönni? - érdeklődtem végül gúnyosan. Hiába játssza el a kopogó szellemet a láthatatlanságot még gyakorolni kell.

Békésen aludtam míg lent a konyhában el nem kezdődött a munka. Finom illatok szálltak fel. Kimásztam az ágyból, majd kinéztem az ablakon, majd visszafeküdtem.
A lényeg ébren voltam, mikor jött Melinda ébreszteni. Halkan jött, mint egy elefánt, és ébresztett. Miután kipislogtam az álmot a szememből magamhoz húztam és megcsókoltam.
- Neked is jó reggelt kis cica - vigyorogtam rá. Míg ő sokkos állapotban a szobámban állt én ki mentem majd a fürdőbe mentem.
...
Köntösbe bújva mentem vissza a szobámba. Nagy meglepetésemre Melinda még mindig ott állt.
- Élsz vagy halsz? Vagy dobjalak bele a medencébe innen fentről? - kérdeztem, mikor elmentem mellette. A szekrényhez léptem és pár ruhadarabot vettem ki onnan.
- Az ebéd nem fog oda égni? - kérdeztem megint, mikor elhaladtam mellette és a fürdőbe igyekeztem vissza.
Felöltözve, felfrissülve mentem a szobába, hogy Melindán köszörüljem tovább a nyelvem, de ő már sehol sem volt, így a konyha felé vettem az irányt.
Melinda ott állt a pultnál nekem háttal. Én szépen az ajtófélfának dőltem és hagytam hogy észre vegyen.

/Új játék/

A könyv, amire a múltkor nem tudtam kellő figyelmet fordítani igazán lebilincselő olvasmánynak minősült, annak ellenére, hogy egy őrült gyilkos szedte áldozatait. Ami a jelen helyzetemben eléggé érdekes volt. Aztán mikor a könyvben ahhoz a részhez értem, hogy a bérgyilkos farkasszemet néz, az áldozatával úgy döntöttem most van itt az ideje ebédet főzni. Így szépen kisétáltam a konyhába és a még reggel vásárolt dolgokat néztem át, majd végül örömmel konstatáltam, hogy minden megvan egy jó kis mexikói bab elkészítéséhez, így neki is láttam.
...
Már teljesen készen volt az ebéd, így egy kicsit még megkevertem a fakanállal, majd megkóstoltam milyen lett. És elégedetten vettem tudomásul hogy finom csípős, majd mikor az órára pillantottam, amin nem sokkal múlt dél, elindultam az emeletre hogy felkeltsem Nath-et.
Felérvén óvatosan nyitottam be a szobájába, mivel feltételeztem, hogy ébresztés alatt nem azt értette, hogy rontsak rá, mint egy hadimenekült. Így szépen odaléptem az ágya mellé és finoman megrázogattam a vállát.
- Nath, ébresztő maci laci. - vigyorogtam bele a képébe, amikor kinyitotta a szemeit, melyekben álmosság csillogott. Mint egy 5 éves kisgyerek a délutáni szundikálás után, olyan arcot vágott.

- Ha-ha, ez volt az évszázad poénja, kis humorzsák. - mondom neki cinikusan. Attól hogy éppen meg akarnak ölni, és eléggé félek is, továbbá pont egy kollégája akar kinyírni, ettől eltekintve még én is ember vagyok. Tehát ehhez mérten viselkedjen velem.
Figyelem, amikor visszatér a pincéjéből. Mi a fészkes fenét tart ez a pincéjében a borokon kívül, egy egész fegyver boltot?! Egek ura mibe keveredtem.
- Hogy?! - kérdeztem legalább két oktávval magasabban, mint az átlag hangszínem. Mit képzel, hogy majd egy szobában alszom vele? Hát ezt egyszerűen nem tudom követni.
- Gyémántot. - mosolyodom el keserűen. Gyerekként édesanyám becézgetett így. Milyen ironikus, a szüleim után most úgymond egy bérgyilkos véd majd meg.
Hát azt hiszem most már tényleg igaz a mondás, hogy isten útjai kifürkészhetetlenek.
- Remek akkor 100ból nulla. - morgom oda idegesen. Egyetlen fegyver sem volt még a kezemben leszámítva, amit alig 5 perce a kezembe nyomott, nemhogy használni tudjam.
Esküszöm, ha ennek az egésznek vége és még élek veszek neki egy hordó ritka francia bort. Ha viszont meghalok, a saját borába fojtom bele szellemként, vagy élete végéig kísérteni fogom.
Feláll, én pedig csatlakozom hozzá és elindulok a nappaliban hagyott cuccaimért, amikor hirtelen egy rántást érzek a karomon, majd egy pillanat alatt a karjaiban találom magam és az ajkát pedig az én ajkamon.
Még csak felocsúdni sem volt időm, már el is távolodott tőlem, majd közölte, ha még életben leszek, délben keltsem fel.
- Rendben. - motyogtam, de ekkor már rég nem is volt a helységben. Egy kicsit még pakolászok a nappaliban, majd küldök egy sms-t a főnökömnek, hogy nem leszek elérhető telefonon. Amit ezt követően ki is kapcsolok. Majd a nappaliba leülök a kanapéra és a múltkor kezembe vett könyvet végre értelmesen odafigyelve olvasni kezdem.

/Én köszike^.^/

- Mintha te a szíve csücske lennél. Már látom a tavalyi újságot: Melinda Diamond újságíró nő hihetetlen felfedezést tett az elhagyatott házban" "Meg van a hulla és a gyilkos is. Írta: Melinda Diamond"
New York összes újságja lehozta a hírt. - mondom gúnyosan. Míg ő gondolkodik én addig az alagsorban teszek kirándulást, majd egy kisebb fegyver arzenállal térek vissza.
- A lakásban mostantól mindenütt lesznek fegyverek. És nincs külön szobában alvás. Úgy nehezebben lehet megvédeni a gyémántot - utalok a nevére. - Válasz magadnak olyat amit még tudsz használni is. Nem ajánlom, hogy a boros hordóimon próbáld ki, de ha szólsz van hely gyakorlásra is. - teszem hozzá, majd felállok. Fel áll ő is, és mielőtt kimenne a nappaliba a maradék cuccaiért elkapom a derekát és magamhoz húzom. kicsit még sokk alatt van így nem is nagyon ellenkezik. Megcsókolom, majd elengedem és két lépést hátrálok.
- Fent leszek és alszok. délben keltsz ha életben vagy még. Addig ne nagyon hagyd el a házat. - mondom és már ott sem vagyok.

//köszi, köszi, köszi <3//

Hát ez fantasztikus, leszedte a főnökét.
- Ez igen gratulálok, ez is remek módja a kapcsolatépítésnek. - mondom neki, miközben próbálom rendezni a gondolataimat. Több-kevesebb sikerrel.
Rendben, szóval Nath kinyírta Andy főnökét, amiért Andy rá vadászik. Én sittre jutattam a másik főnökét, szóval rám meg ezért vadászik. Hát ez egyszerűen fantasztikus.
Ez életem legjobb nyaralása. Már tervezem is a következőt, aminek az idő pontja... MAJD HA PIROS HÓ ESIK!
- Nem nincs több, köszi. - mosolygok rá gúnyosan, majd egy ideig csak figyelem, végül pedig elfordulok, és az asztallapot kezdem figyelni. Nem vagyok a szíve csücske azt eddig is tudtam, de akkor mégis miért. Miért aggódik értem? Miért akar vigyázni rám?
Mert hiába ellenkezne, ezek ellen egyszerűen érzem, és a csipogóm eddig sosem csapott még be.
A vízi hulla jelzőre elsápadva kapom fel a fejemet.
- Pont ez volt, amiért lecsukattam a főnökét. - nyögtem sápadtan. Láttam annak a nőnek a hulláját, uram isten.
- Azt hiszem, itt maradok. - nyögtem végül néhány másodperc, de lehet, hogy néhány perc elteltével.
Ha ezt tudom, inkább beállok óvónőnek, arra sosem vadásznak bérgyilkos drogkereskedők.

- A főnökét még én szedtem le anno, és amiatt vadászik rá, és nyugi van! - ez tényleg lökött liba. Nem képes elsőre felfogni a hallottakat? A mellékelt ábra szerint nem. Kiöntök egy csészébe kávét majd leteszem elé.
- Idd meg - mondom neki. Remélem nem most kezd el akadékoskodni.
- Nekem mondod, nem vagyok bébi csősz, hogy rád vigyázzak - dobom vissza a szavakat gúnyosan. Még hogy neki áll feljebb. Nekem ma este munkám van.
- Egyébként nagyjából ismerjük egymást. De mivel én a fegyverek között is otthon vagyok, és én látom el a New York-i bandát, ismerem őket. Na persze egyes negyedekben nem voltam szívesen látott vendég, mint például a maffia köreiben Több górét is már leszedtem.
Tehát van még kérdésed, hogy miért is akar velem végezni Hils? - kérdezem komoran. tényleg... esküszöm ha nem Hils nyírja ki a csajt majd én fogom miután megmentettem az életét.
- Na akkor hol fogsz lenni míg le nem szedem a tagot? Port Angelesben nem tudok majd a nyomodban loholni mint egy puli kutya, ergo beköltözöl ide. Ami szigorúan tilos: a fürdés kint a medencében. Nincs undorítóbb mint a vízi hulla - mondom Melindának, mire elsápad. Oké, szent igaz, hogy nyers a modorom.

Nem elég hogy bűnöző még a rendőröket is szidja, hát nem minden nap futok össze ilyen férfiakkal az fix.
Engem és őt?!
- Állj mi az, hogy RÁD és rám?! - pattantam fel idegesen. Mi a fészkes fene folyik itt? Honnan ismeri egyáltalán azt a Hils nevű fickót?
Amire felpattanok, azonnal elveszi az asztalon heverő fegyvert, amiért nem is hibáztatom. Bár nem lőném le. Azt hiszem, képtelen lennék rá...de nem csak őt lennék képtelen lelőni.
Egyetlen egy ember életét sem vagyok képes kioltani.
- Remek, ez határozottan jobb. - vetem oda neki. Hát ez fantasztikus, nem drogos, fegyverkereskedő és bérgyilkos. Esküszöm ez a nap életem legpocsékabb napja. A férfi, aki teljes mértékben bejön, annak ellenére, hogy néha igencsak paraszt, bűnöző. Méghozzá olyan bűnöző, akinek a köreiből egy úgymond kollégája éppen kinyírni készül.
Egy hullát akar látni, ezt örömmel hallom, csak hogy sajnos nem mindig válik valóra, amit szeretnénk. Bár csak minden ilyen egyszerű lenne.
Cseng a mobilja, amin már meg sem lepődöm, ahogy a gyors beszélgetés lebonyolításon sem.
Amikor ismerteti a tényeket, sóhajtva ülök vissza a székre. Ennek így nagyon, de nagyon nem lesz jó vége. Nem tudok lőni, és fogalmam sincs mi köze Nath-nek Hils-hez. Hogy lehet ilyen kicsi ez a világ?!
- Az összes bérgyilkos ismeri a másikat?! Vagy mi a rossebb van?! - kérdeztem kifakadva. Nem szokásom hisztizni, de a közeljövő eseményei már rongyosra tették az idegeimet.

- Na ná hogy utálom a rendőröket. Semmit sem tudnak rendesen végre hajtani. Példának okáért ott van Andy Hils bogaram. Szerinted lelepleztem volna magam előtted ha az a hülye nem ide tartana, hogy le szedjem engem és téged? - kérdeztem. azért mielőtt még válaszoltam volna visszavettem a Browing-ot. A végén még elsütné. És köszönöm szépen nem áll szándékomban kilyukadni főleg nem tőle.
- Mellesleg bérgyilkos és fegyver kereskedő vagyok. Jason meg a New York-i segítőm, ölebem amit akarsz azt használsz rá. - felelem. Még nem volt közöm a drogokhoz mivel nem gyanúsít ez a csaj. Lökött liba és kész.
- Javítom: ha lősz Andy-t lövöd és nem magadat! Remélem értve vagyok. Én itt a közeljövőben csak egy ember hulláját akarom látni... - jelentőség teljes csend, remélem nem kell neki magyaráznom hogy kinek a hullájára vonatkozik.
Felsóhajtok, majd csöng a mobilom.
- Igen, tudja. - mondom minden köszönés nélkül.
- Igen, gondolom.... Nem.... De.... Jason!... Csá - gyors telefon beszélgetés majd a barna hajúra nézek. Hát nem éppen felhőtlenül boldog, de ki lenne az, ha az ő helyében lenne.
- Na tehát: Jason hívott, Andy már az államban van, de nem tudni hogy hol. A nem-de válasz az arra vonatkozott, hogy hol érdemes maradnod. Nos ez a döntés rajtad áll. Nem ragaszkodom hozzá, hogy minden éjjel a medencémben lubickolj, de ha mégis hozz magadnak fürdőruhát - fordultam oda hozzá. Eléggé gondterhelt arcot vágott, de most így járt. Ezt nem lehet finomabban megmondani. Vagy én nem tudom.

Kíváncsian vártam a feltett kérdésemre a választ, amit azonban vele együtt kaptam egy pillanat alatt hazavágta a róla kialakított képet. Egy könnyű nem túl nehéz, könnyen kezelhető Browing pisztolyt nyomott a kezembe, amire teljesen ledöbbentem.
Már éppen kérdeznék, hogy mi a fene folyik itt, amikor leesik, hogy hallgatózott, és a tekintetem elsötétül. Attól hogy a házában vagyok ehhez egyáltalán nem volt joga! Egyáltalán miért tette?
Ha lőnöm kell lőjek?! Ez meg van bolondulva. esküszöm ez a fazon nem százas.
Egy mély levegő vétel után leülök az asztalhoz és leteszem rá a kapott fegyvert, a csövével elfordítva magam felől.
- Először is. Utálod a rendőröket, de az ügyvédekkel semmi bajod. Drogkereskedő? Vagy gyilkos? - tettem fel a lelkemet nyomó kérdést kissé ideges tekintettel.
Egy bérgyilkos már vadászik rám, nem szeretném, ha kiderülne, hogy a végén ő is csatlakozik hozzá.
- Másodszor ha én ezzel lövök, akkor abból az önvédelemből, öngyilkosság lenne. - jelentettem ki, minden kertelés nélkül. És közben tanácstalanul a fegyvert bámultam.
Fogalmam sem volt, hogy jelenleg hova tovább.

- Mert az is - mondom neki, mikor csörög a telefonja. Már a kijelzőn lévő névtől is nyel egyet, majd kimegy a nappaliba. Igazán nem kéne hallgatóznom, de amit nem tud, ugye az nem gond? Tehát a csapot nyitva hagytam majd hallgatózni kezdet.
A válaszokból kiindulva tehát neki se lesznek jobb napjai mint nekem. A különbség kettőn között csak annyi, hogy én jól fel vagyok szerelkezve fegyverekkel míg róla ez nem mondható el. Ha adnék neki egy kis pisztolyt, ami pont megfelelne neki jönnének a kényes kérdések, de akkor vállaljuk a kérdés özönt.
Le vadászom magam a pincébe, majd két perccel később egy pont neki megfelelő stukkerrel térek vissza.
Végeztem mindennel mire Melinda visszatért a konyhába.
- Csak míg meg nem unom, vagy jobb éjjeli műsorom lesz - kacsintok rá, majd a kezébe nyomom a fegyvert.
- Ne kérdezősködj, addig jobb neked. - mondom előre, majd meglepett tekintetét látva...
- Még valami: ha úgy érzed hogy lőnöd kell lőj, csak ne engem - mosolygok rá, majd a pult elé sétálok és megtámaszkodok. Melinda még mindig a kezében tartott fegyvert bámulja. Le nyelem a nyelvemen lévő csípős választ.

Nagyon makacsul tiltakozik az ellen hogy rendőr. Vajon miért? Mi baja a rendfent tartókkal, ha az ügyvédekkel semmi? A fene se érti ezt a pasast. Nekem viszont most megvan a magam gondja.
- Értem. - szóval borokat gyűjt, ez érdekes. - Ez amolyan hobbi feltételezem. - jegyeztem meg, amikor csörögni kezdett a mobilom. Kivettem a zsebemből, majd mikor megláttam a kijelzőn Geroge nevét nyeltem egy aprót és közben a medencés megjegyzését figyelmen kívül hagytam, de csak egy időre.
- Bocsi. - mondtam gyorsan majd már kint is voltam a nappaliban és idegesen vettem fel a készüléket.
- Hol vagy? Josh azt mondta szabadságon vagy. - szóltam bele kertelés nélkül. Ám mikor megkaptam a választ, az nagyon, de nagyon nem volt ínyemre. Mivel meg erősítette amit sms-ben írt.
- De mikor? És hogyan? - kérdeztem egyre növekvő aggodalommal. A válasz ugyancsak nem tetszett, sőt még rosszabb volt.
- Már 3 napja. - nyögtem, majd meghallgattam a mondandóját. - Értem, nem megyek sehova. Szia. - bontottam a vonalat, majd kissé idegesen leültem a kanapéra.
Miután sikerült megnyugodnom, visszasétáltam a konyhába, ahol Nath már leszedte az asztalt és elpakolt, holott ezt nekem illett volna, hiszen én készítettem reggelit.
- Itt is vagyok. - mondtam neki. - Apropó most már életem végig a medencéd miatt fogok hallgatni? - érdeklődtem tőle, miközben odaléptem elé, melynek köszönhetően fel kellett néznem rá, hiszen legalább egy fejjel magasabb volt nálam.

Nos ő tudja, viszont a kajával már végeztünk. Neki meg ideje lenne mennem. Még akarok szunyálni néhány órát, mielőtt szétlövök pár agyat.
- Én rendőr? Neem... dehogyis! isten ments! - horkanok fel fel. Én rendőr? Hova tette ez a lány az eszét, nos nyilván nincs is neki, így nagyon sehová nem is tudta tenni.
- Egyébként borokat gyűjtök - felelem neki, majd leszedem az asztalt.
- Ettél ittál, fürödtél a medencémben akár mehetsz is - vigyorgok rá gúnyosan.

Ahogy az arcán láttam akárki is ez a Jason elrontotta a napját, vagy ha azt nem is a reggelét minden bizonnyal. Tekintve hogy úgy morgott rá a telefon túl végén lévő férfire, mint egy dühös bika.
Hát örülök, hogy nem sokat tévedtem az ős tulok jelzővel. Közben igyekeztem lenyugtatni magam az sms után meg nem jegyezte, hogy sápadt vagyok.
- Minden rendben. - mondtam kényszerszedett mosollyal tekintve, hogy már megint felhánytorgatta a fürdős incidenst. Ezek után egész életemen keresztül ezt kell majd hallgatnom.
Bár ha belegondolok, ahogy a jelenlegi helyzet áll, ez az úgynevezett egész életem lehet, hogy eléggé rövid egész élet lesz.
Éppen belekortyoltam a narancslevembe, amikor meghallottam a következő mondatát és kis híján megfulladtam.
De azt örömmel tapasztaltam, hogy volt benne annyi együttérzés, hogy legalább hátba veregetett. Amitől kellemes meleg bizsergés futott végig a hátamon.
- Miért mi a hobbid? Azt ne mond, hogy a valódi foglalkozásod rendőr? Vagy várj, te inkább a rossz fiúk közé tartozol? - kérdeztem felvont szemöldökkel, de mosolyogva, miután sikerült nem megfulladnom.

Remek... Jason is tudja hogy kell egy jó napot tökéletesen elrontania. Igaz ehhez ő tökéletesen ért. Remek.. egy hülye itt grasszál a környéken van egy lökött csaj a konyhámban, ÉS a lökött csajt meg kell védenem. Minden bérgyilkos erről álmodik.
Visszafordultam, és kicsit meglepődve néztem, hogy hulla sápadt lesz, majd igyekszik valami színt vinni az arcába. Jason közben valamit mond, üvölt, mit bánom is én mit nyekereg.
- Jó, oké, felfogtam. - morranok rá, mire ijedt kis nyikkanást produkál. Ennek hatására elnevetem magam, de alig tart két percig.
Kicsit nekem sok ez a véletlen itt Forks-ban. Mindenesetre lerakom a telefont és visszaülök reggelizni.
- Jól vagy? Kicsit sápadtnak tűnsz. - jegyzem meg - lehet hogy még nem volt meg a jeges fürdőd? - na igen.. ettől egy jó darabig nem fog szabadulni.
- Nekem is van hobbi, megnyugtatlak, de azt már ne hidd hogy a kis újságíró nózidra fogom kötni - vigyorgok rá. A narancslét amit kortyol szépen félrenyel és fulladozik.
- Azért megfulladni még nem kéne. Nem éppen kellemes elhalálozási módszer - jegyzem meg gúnyosan, de azért felállok és néha hátba veregetem. Nem mondom, nagyon jó érzés volt hozzá érni. Remélem azért a tapasztalatot a hangomból nem hallotta ki, bár ha igen az se nagyon érdekel. most minden megváltozott, hogy a kis életéért aggódhatok és játszhatom az óvó bácsi szerepét.
Miután már nem fuldoklott visszaültem és folytattam az evést. Ő meg csak ült. Hát nem mindenki lehet gyakorlatias.