Nathaniel Damned otthona

Láttam, hogy nem tölt a kávéjába tejet vagy cukrot, szóval feketén issza. Hm... gondolhattam volna, ő olyan típusnak tűnt.
- Lehet, hogy nem dolgozok, de formában kell maradnom. - villantottam rá egy mosolyt, majd a sima pirítósomat, egy kicsit megvajaztam.
- Neked is vannak rossz szokásaid, ebben biztos vagyok. - közöltem vele, amikor megszólalt a telefonja ő pedig felvette a csörgő készüléket.
Alig vette fel, akárki is volt a vonal véggén korán reggel nagyon élénken szeretette volna vele beszélni, bocsánat ordítani. Ezer szerencséje hogy még nem tette a füléhez a készüléket, különben egyenest irány a kórház és hamar megkapja élete első kis hallókészülékét.
Szóval, aki fába szorult féreg módjára Nath nevét üvöltözte, őt Jason-nek hívják. Lehet, hogy ő kereste múlt éjszaka is, bár ebben nem lehetek biztos.
Megszökött!
Üvöltötte a srác a készülékbe, amiért hirtelen a hideg végigfutott a hátamon. Ugyan nem tudtam miről volt szó, de valahogy a hirtelen rossz érzés, ami rám tört nem hagyott nyugodni, majd amikor a nadrágom zsebében rezegni kezdett a telefonom, nyugtalanul vettem elő és néztem meg a kapott sms-t, ami a főnökömtől érkezett.
Miután eltettem a telefont igyekeztem rendezni az arcvonásaimat és visszakapni az említett testrész színét is, ami nem fal fehér.

Nem cicózóm, jó lesz most feketén a kávé. Legalább fel is kelek.
- Akkor azért leszokhatnál mikor nem otthon vagy, hogy korán ébredsz. Tudtommal most nem dolgozol, vagy igen? - néztem rá kérdőn. Ha dolgozik félő hogy szembe köpöm a korty kávámmal, amit gyorsan le is nyeltem ennek következtében. Valahol meglepett, hogy nem tett megjegyzést, de ő tudja.
- Ni csak ki beszél, aki éjjel mások medencéjében lubickol és hajnali 5kor már kis kakasnak képzeli magát – reagálom, majd felveszem a mobilom
- Nath, Nath, Nath... ugye te vagy az? – hallatszik a vonal túlsó oldaláról. Én személy szerint azon csodálkozok, hogy ezt Kínában nem hallják.
- Jason, nyugi és bökd ki mi a bajod – mondtam neki, szépen, aranyosan ahogy minden reggel szoktam.
- MEGSZÖKÖTT – üvöltötte, még szerencse hogy csak a kezemben fogtam a mobilt és nem volt a fülemnél.
- Még is ki? - kérdeztem, de nem nagyon volt ínyemre, hogy Melinda előtt kell megbeszélnem. - Ja és halkulj, minimum annyira, hogy más ne hallja amit mondasz! - tettem hozzá. Jó kis fiú volt...
- Mi van?! - az csak egy másik dolog, hogy nekem nem muszáj halkulnom. Remek... tudtam én, hogy ez a lány egy merő életveszély...

A megjegyzését elengedem a fülem mellett. Engem senki ne nézzen szajhának, bár a bunkóságát már egészen megszoktam. Meg amúgy is tudom, mit érez, amikor munka van én is ilyen vagyok... ha nem rosszabb.
- Rendben akkor kávé. - mondom, majd visszasétálok a konyhapulthoz és a rajta lévő kávékiöntőből egy csészébe öntök, majd az oda adom neki. Az asztalon már ott a cukor és a tej, majd ő beleteszi, nem tudom, hogy szereti a kávét, én pedig már ittam.
Szóval leülök mellé, és töltök magamnak egy pohár narancslevet. A kávét ugyan már megittam, de reggelizni még nem volt időm, szóval egy pirítóst is elkezdek majszolni. Majd mikor kérdez, csak elmosolyodok.
- Igen az én munkám már reggel 7 kor elkezdődik. - nevettem el magam mikor eszembe jutott a többiek arca, amiket időnként reggel vágtak, amikor bejöttek a szerkesztőségbe.
Egy ideig figyelem az arcát és látom, hogy valamin nagyon elgondolkodott, hát itt az ideje a visszavágásnak.
- Hahó, Föld hívja Mr. titokzatost, itt van? - legyezem meg arca előtt az egyik kezemet, majd mikor kissé értetlenül rám néz, nem tudom megállni, elnevetem magamat.
Olyan arcot vágott, mint egy 5 éves kisgyerek, aki nem tudja, hirtelen miről is van szó.
Majd ismételten visszavedlik azzá a kedves emberré, aki eddig is volt.
- Ős tulok. - vágok vissza neki, majd még megiszom a narancslevemet.
Amikor megszólal a mobilja.

- Remek már ébren vagyok. Sajnos rúd nincs a házban - vágom rá. Na jó, visszavonom én nagyon bunkó vagyok. De míg nincs kávé addig nem számítok embernek.
- Kávé - választom a harmadikat a kettő közül. - Egyébként mindegy, csak valami - teszem hozzá. Valahogy most nincs hozzá hangulatom. Egyébként se szeretek 2-3 órákat aludni tudván hogy ma megint reggel 6kor esek haza, mert dolgozni is kell valamikor.
- mindig ilyen korán kelő vagy? - kérdezem.
Közben már előttem van a kaja, meg a kávé is. Gyorsan végzek is velük. És inkább ezután csak a semmibe meredek. Reggel nem vagyok önmagam, tehát vigyáznom kell, nehogy elszóljam magam. Az senkinek sem lenne jó. Főleg nem nekem, de nincs kedvem szívinfarktussal a kórházba vinni.
- Ha végeztél akkor talán mehetnél is - ajánlom kedvesen.

Véletlenül levertem az egyik edényt, de egyébként semmi baj, minden más a helyén van. Narancslé, kávé, pirítós, vaj, só az asztalon a tojásrántotta pedig a gáztűzhely felett a serpenyőben.
Éppen az egyik konyhaszekrényből vadászok le két tányért amikor Nathaniel lép be a konyhába. Kissé nyúzottnak tűnik.
- Jó reggelt. - mosolygok rá vidáman.
- Úgy látom ma ball lábbal keltél fel. – jegyzem meg üdén. Akkor sem fogja elrontani a jó kedvemet.
Na, jó visszavonom, nem egyszerűen rossz napja van, csak engem imád bosszantani.
- Nem, gondoltam megvártam, amíg felkelsz. - válaszoltam vissza egy pimasz mosollyal az arcomon.
- Pirítós vagy rántotta? - érdeklődtem miközben visszafordultam a gázhoz, és elzártam, mivel a kaja elkészült, és közben vártam a válaszát.

Arra ébredek hogy valaki becsukja az ajtómat. Kipattannak a szemeim, majd felülök az ágyban. Eszembe jut az éjjel, meg Melinda... mire elfog gy erős vágy, hogy aludjak tovább, mintha mi sem történt volna. de ezt nem lehet, főleg, miuátn egy edény földön landolására erősen emlékeztet.
sóhajtva mászok ki az ágyból, majd a fürdő felé veszem az irányt. Letusolok, majd viszonyleg felfrissülten leszambázok a konyhában.
- Neked is jó reggelt! - üdvözlöm, és leülök az asztalhoz.
- Mondták már neked, hogya reggelit csináld ne verd szét a konyhát? - érdeklődöm gonoszul.
[color=saddlebrown- Ma reggelis fürdővel kezdted a napot? Vagy azt kihagytad, mert tudtad, hogy alszom?[/color] - morcos vagyok reggelente, és általában a csípős megjegyzéseimet más kapja, de most Melinda járt pórul.

Másnap reggel, bocsánat pontosítok, hajnali 5 órakor megszólalt a telefonom, hogy sms-em érkezett. Fáradtan nyúltam oda érte és néztem meg, hogy vajon mi lehet ilyen fontos.
,,A főnök szabadságra ment, te szabadságon vagy! Jó lenne, ha a laptopod segítségével felsétáltatnád a kicsike hátsódat, hogy tudjunk beszélni! By: Josh."
Na, nem, felejtsenek el. Mindenesetre, ha már felkeltem, akkor visszavettem a tegnapi ruháimat, majd átsétáltam Nath szobája elé. Halkan nyitottam ki az ajtót, és csak belestem rajta. Az ágyban feküdt és egy könyvel a mellkasán békésen aludt.
Remek.
Gyorsan fogtam a lakáskulcsát a dolgozószoba íróasztaláról és az első busszal elhúztam Port Angeles-be. Sietve átöltöztem egy kényelmesebb ruhákba, nevezetesen egy fekete csípő farmerre, egy hosszú ujjú testhez simuló fehér pólóra és egy fekete garbóra cseréltem a ruházatomat. Majd beültem a kocsimba és elhajtottam a szupermarkettbe. Ott sietve bevásároltam majd visszaautókáztam Nathaniel házába.
Ott a szatyrokat lepakoltam a konyhaasztalra, majd lekaptam magamról a garbómat a fehér felsőm ujját pedig felgyűrtem...
Egy fél óra alatt elkészültem a tervezett reggelivel, elvégre sokat segített, mégsem lehetek hálátlan.

Ez a lány kész isten csapása... Őrmester... Menten megáll az eszem. Na mindegy.
- Nincs mit – mondom neki, mikor a teát köszöni.
- Most csak ez van itthon, na meg nem is szokásom teát inni. Bor párti vagyok – felelem. Közben megint őt kezdem el figyelni. Nehéz megérteni, szinte elnyomja magában a kíváncsiságát. De valamiért nem fér a fejembe hogy miért. Végül is újságíró, akkor meg miért nem követi az ösztönét, vagy megérzését? A választ igaz, már nem biztos, hogy megszeretném rá tudni.
- Na ez megnyugtat – vágom rá. Gyorsan megiszom a teát, majd az ő bögréjét is elmosogatom. Ezt követően oda libben mellém, megpuszil és már a konyhába sincs.
Fejcsóválva megyek vissza a szobámba. Felkapcsoltam az olvasó lámpát, majd egy könyvet vettem kézbe. Lassan hajnali kettő volt és ha én eddig nem aludtam ezután sem fogok aludni. Addig is a könyv mellett az esti melómon gondolkodok. Az jobb...

- Nem általában otthon ott teszem a zuhanyzóban és egyedül. - szögezem le pimaszan elengedve a fülem mellett a sértő megjegyzéseit.
Majd utasít, hogy vegyek forró fürdőt... aggodalom van a szemeiben, ki gondoltam volna, hogy ez megérem.
- Igen is őrmester. - mosolygok rá vidáman, amire ő a konyhába megy én pedig az emeleti fürdőszobába és az utasításainak megfelelően veszek egy jó forró fürdőt, majd miután kijövök, felveszem az egyik köntöst, ami valószínűleg az övé, mivel olyan illata van a köntösnek, mint a tusfürdőjének.
Szóval szépen lesétálok a konyhába ahol egy pohár tea és Nath várnak. Az előbbinek örülök, és kedves mosollyal fogadom, mikor oda nyújtja nekem az utóbbi, aki azt hiszem, örök rejtély marad számomra.
- Köszönöm. - mosolyodok, el majd belekortyolok a meleg italba. Menta tea?
Majd a furcsaságaimról kérdez.
- Eddig azt hittem egyedül én iszom menta teát. - utaltam a bögrében lévő teára.
- Más nincs, ne aggódj. - mosolygok angyalian és már nyoma sincs az arcomon a pirosságnak.
És a zavar helyét átvette a jó kedv. Ezért imádom a hideg vizet, teljesen feltöltődöm tőle élettel és boldogsággal. Így miután megittam a teámat, az üres bögrét betettem a mosogatóba.
Ezt követően oda libbentem Nath-et és lábujjhegyre állva egy puszit nyomtam az arcára.
- Jó éjt. - mosolyogtam még vissza a konyhaajtóból, majd fölsétáltam a lépcsőn a szobámba és lefeküdtem aludni.

Reggel mikor felkeltem nem hittem volna, hogy ilyen jó napom lesz.
- Ahha... értem. És ezt megnyugtató hideg fürdőt általában pucéran vadidegen emberek medencéjében teszed? - kérdezem gúnyosan. Csak egy pohár bor kéne, és szegény tényleg földig alázva érezné magát. Bár van egy olyan érzésem, hogy most is úgy érzi magát.
- Vegyél egy forró fürdőt, utána meg igyál egy bögre forró teát. Míg fürdesz megcsinálom – utasítom. Remélem nem most kezd leállni veszekedni, mert nagyon nem füllik hozzá a fogam. Szeretnék már én is az ágyba kerülni és lehetőleg aludni.
- Legközelebb győződj meg róla, hogy mindenki alszik, és akkor nem fogsz ilyen helyzetbe kerülni – vetem még oda neki, majd a konyhába vonulok és teát kezdek el főzni. Hát eskü ez a lány percról-percre furcsább lesz.
Nem tudom ki lesz ennek a szerencsétlennek a férje/pasija, de az fix, hogy szegényt megváltásként fogja érni a halál. Vagy tőlem, vagy a természet által. De ha édesen könyörög, akkor még én is lepuffanthatom ezt a cuki pofit... Bár kár lenne érte, de az ilyen meglepetésiétől igazán megkímélhetne mindenkit.
Motoszkálást hallok, hátra pillantva Melindát látom, ahogy leül az asztalhoz.
- Még egyéb furcsaság, amiről esetleg tudnom kéne? Nehogy a végén amiatt kellejen hívni a mentőket, mert szégyenedben egy főtt rákra hasonlítasz? - kérdezem és leteszem elé a teát. Jah valahogy az is készen lett, de hogy... az rejtély számomra.

Édes krisztusom, még a munkatársaim sem láttak soha bikiniben pedig velük 2 éve együtt dolgozom, nem hogy meztelenül. Mit a fenéért van még fent ilyenkor egyáltalán?
Egy törölközővel a kezében lépdel felém, én pedig érzem, hogy az arcom egy paradicsomhoz kezd hasonlítani. Ez a helyzet egyre szebb és szebb lesz, komolyan mondom.
És még vigyorog is, esküszöm ez már a pofátlanság határárán is túltesz. Ez a fazon egyszerűen...á leírhatatlan.
- Nem gondoltam, hogy valaki még ébren van. - vágtam vissza, és most már tisztában voltam vele, hogy a paradicsom és a főtt rák elbújhat mellettem és az arcszínem mellett.
Odanyújtja a törölközőt és udvariasan elfordul, amíg kimászom, és magam köré tekerem a puha anyagot, majd felveszem a fölre tett ruháimat és a magammal hozott kis törölközőt.
- Nem tudtam aludni szóval vettem egy jeges fürdőt, gyakran vagyok így, és ez megnyugtat. - közlöm vele a tényeket, amikor hirtelen kézen fog és bevonszol magával a házba, na, nem mintha bánnám. Bár azért kíváncsi vagyok honnan jött ez a hirtelen aggodalom, ami a szemeiben tükröződik. De mellette ott lappang egy kis düh is.
Miután megálltunk a nappaliban visszafordul felém, de nem mond semmit és a kezemet is tovább fogja.
- Mit szeretnél? - érdeklődöm tőle, mivel látszik a tekintetén, hogy mondani akar valamit.
Nem olyannak ismertem, meg aki nem tudja, hogy kezdje a mondandóját. Hát igazam is lett, mivel a következő pillanatban eléggé durván közölte morgásának okát.
- Eddig is tudtam, hogy két fürdő van, és rendben. - bólintok neki végül, teljesen higgadtan. Ez nem olyan nyugtató fürdő lett, amit én elterveztem.

Nem hiszek a szememnek. No ez nem amiatt van, hogy mik ki nem látszottak a vízből, de be kell vallani gyönyörű teste van és nagyon szeretném nem távolról látni, hanem mondjuk magam alatt az ágyamban... Ennek a lánynak teljesen elment az esze...
Megráztam a fejemet, és elfordultam az ablaktól. Az egyik szekrényhez léptem és egy nagy törölközőt vettem elő. Azzal együtt léptem ki és indultam felé. Nem is nagyon próbáltam meg titkolni a vigyoromat. Na erre a fiúk nem fogadtak... De még én se...erre szerintem senki nem fogadott. Még kész szerencse, hogy nem engedtem le a medencéből a vizet... Akkor nem tudna mibe fürödni, nekem meg nem lett volna ingyen mozim.
- Késő éjjeli fürdőzés? Ccc... nem félsz hogy valaki megláthat? - vigyorgok rá ezerrel, majd oda adom neki a törölközőt. Azért diszkréten elfordulok, míg összekapja magát. Bunkónak ennél jobban már nem kéne lenni...
- Érdeklődhetek, hogy mit csinálsz a medencémben, ami megjegyzem az uvaron van és lassan hajnali egy van! Ez még a hülyék között is későnek számít...- mondom neki csípősen, miközben kézen fogom és bevonszolom a nappaliba. Egészen kihűlt. Köszönöm, nekem nincs kedvem holnap doktor bácsisat játszani és rohangálni vele az orvoshoz, mert a kisasszony szereti a jeges fürdőket. Azért mindennek van egy határa. Melinda meg kezdi átlépni.
- Valamint nem a luxus miatt van két fürdőszoba ebben a rohadt akásban. Legközelebb használd az eszed - teszem még hozzá meglehetősen durván. Ezután kíváncsian pillogok, hogy mit fog reagálni.

1 órán keresztül forgolódtam az ágyban és bárhogy is próbáltam meg magamat és az agyamat pihenésre kényszeríteni nem sikerült. Összefüggéstelen sorrendben cikáztak a gondolatok a fejemben Nath-el kapcsolatban.
Végül több mint egy óra elteltével meguntam az ágyban való forgolódást és kimásztam, majd szépen magamhoz vettem az egyik szekrényből egy tiszta kis törölközőt és utamat a kertben látott medence felé vettem. Ha ideges vagyok, vagy nyugtalan a hideg víz tökéletes el tud lazítani akármilyen évszak, van is éppen.
Leérvén a medencéhez egy pillanatra megtorpantam mivel nem volt nálam fürdőruha. Ezt a gondot azonban hamar megoldottam mivel Nath biztos, hogy már alszik, eléggé nyúzottnak tűnt. Szóval levettem a kapott pólót és nadrágot, és összehajtva letettem őket a medence szélére a törölközőmmel egyetemben. Ezt követően a lépcsőt használva szépen besétáltam a jó hideg vízbe, ami egyszerűen felüdülés volt a testemnek. Miután megszoktam a víz hőmérsékletét, lemerültem és újra bevizeztem hajamat, aminek már úgy is mindegy.
A derékig érő vízben jöttem fel és vettem mély levegőt, amikor megláttam a nappali üvegén keresztül kifelé bámulni. Rekord sebességgel buktam a vízbe, de nyakig, és közben a kezeimmel eltakartam a felsőtestem domborulatait.
Uram anyám, ez meg mi a fenért nem alszik már? Ilyen az én formám, hát ez kész, ide jön.
Istenem most segíts meg.

Felsóhajtottam és neki dőltem az ajtónak. ez a lány rosszabb mint egy maffiózó. Az embert kihozza a sodrából, holott csak van. Azért nem irigylem. Tuti okozok neki párnapos fejtörést, hogy mik ezek a hangulatváltozásaim. De mivel kiment én összeszedem magam, és egy jó fegyvereket bemutató könyv társaságában átcaplattam a konyhába ott megfogom a bort meg a poharat, majd sprint az emeletre.
Megkönnyebbülten dőltem neki a fürdőszoba ajtajának, majd eresztetem meg vizet a kádban.
Amint kész lett belebújtam és szépen lazán olvasni kezdtem. Közben lassan kortyolgattam a boromat és szidtam a tervezőket, hogy mi bajuk a régiekkel azokkal is tökéletesen lelehet bárkit szedni. Vagy aki legalábbis tudja őket kezelni. Mert egy bénán a világ legjobb puskája vagy akármije sem tud segíteni.
A víz már órákkal, vagy percekkel, ki hogy veszi kihűlt, és ha nem akartam holnap taknyosan menni melózni, ideje lenne kiszállni.
Gondolatot tett követett, ergo kiszálltam, majd megtörölköztem. Visszavittem a könyvet a dolgozó szobámba, majd ezután mentem a konyhába. Ott elpakoltam a bort és a poharat, majd a nappaliba mentem. Speciel a csillagokat akartam megnézni. Hát azt nem láttam.
Egy: a firkász csajszi a medencében lubickolt.
Kettő: felhős volt az ég.
Hirtelen nem tudtam melyiken akadjak ki, vagy hogy mit is csináljak. Melinda megoldotta a gondomat, észrevett, majd szépen a víz alá süllyedt. hogy szégyenében, vagy zavarában? Majd kiderül.

Na, jó oké.
Ennyi.
Én részemről befejeztem.
Agyalhatok, akárhogy akkor sem fogom, soha megtudni mit gondol éppen rólam, vagy akár a kialakult helyzetről. Legfeljebb ha hirtelen gondolatolvasóvá változom, ami nem valószínű, szóval elfelejthetem, hogy valaha megtudom, mi jár éppen a fejében.
Arcára ismételten visszakerül a higgadt, nyugodt ábrázat. Akárki is hívta fel telefonon, nem lennék a helyébe, amikor személyesen találkoznak majd, az egyszer biztos.
- Nem, tényleg. És köszönöm a töltőt. - mondtam, majd zavartan hátat fordítok és elhagyom a szobát. Most hallgattam a villogó veszélyjelzésre és elhúztam a csíkot egyenest a vendégszobába, ahol magamra is csuktam az ajtót.
Felkapcsoltam a villanyt, majd kerestem egy konnektort és bedugtam a készülékemet töltőre, majd befeküdtem az ágyba és betakaróztam. Ugyan a házban nem volt hideg, hajnalban le fog hűlni a levegő és így is vizes a hajam, nem akarok megfázni.

Jó oké, lehet, hogy a kelleténék mogorvább és bunkóbb vagyok. De könyörögöm. Mindenki más a helyeben azt hitte volna, hogy első dolga lesz berontani és kérdőre vonni, hogy mit tikolok.
És most kénytelen vagyok beismerni a srácoknak, hogy a fogadást megnyerteék, mert én voltam oylan bizakodó, hogy azt mondjam, hogy túl félénk rárontani az emberre. Igaz, én személy szerint arra fogadtam, hogy az első kérdése lezs ezt benyögni amint meglátja a házat.
Igaz, egy szakad kisvárosban ahol a népességszám kb 3500 fő,, ha jól tudom, de ha nem akkor majd leírom ennyire... mindenki ismer mindenkit, és ahogy elnéztem nem csak én élek ilyen fényűző pompában.
- Értem. Nem gond. - mondom. Hát az nem gond, hogy zavart, az egyszer szent igaz. De akor mi a gond? Na ez az amit én se tudok. Valamiért felkaptam a vizet és rajta vezettem le. Ez pedig nem kéne. Na vissza higgadság maszkját.
- Öhm... biztos nincs másra szükséged? - kérdezem pár fokkal higgadtabban.

Na, jó elismerem ez a töltős dolog gyenge kifogás volt, de hát istenem pont kapóra jött, hogy csipogott, hogy az aku merül. Azzal mégsem ronthattam rá a saját házában, és a saját dolgozószobájában, hogy most azonnal ki vele mit titkolsz előlem. Elvégre kihozott az erdőből, elszállásol éjszakára annak ellenére, hogy nem vagyok több egy ismeretségnél, ami azt is jelenti hogy nem tartozik nekem semmiféle magyarázattal és biztos vagyok benne hogy ezt az orrom alá is dörgölné.
Idegesen lépdel oda az íróasztalához. Amint látom eléggé sikerült felbosszantanom mindössze azzal, hogy kértem tőle egy nyamvadt töltőt. Ilyenkor annyira szeretném tudni, hogy mi, jár a fejében, de a tekintetemet időnként elvonja a jól kidolgozott felső teste. Nem semmi izmok vannak a hasán.
Amikor a kezembe nyomja a töltőt és megkérdezi akarok-e még valamit akaratlanul is összerezzenek. Mi a franc baja lett hirtelen. Ráadásul a belső csipogom teljesen kiakadt, pont úgy érzem magam, mint mikor megéreztem, hogy lelőttek.
Féltem.
- Nem semmi más. Bocsánat hogy zavartalak. - mondom higgadt hangon, holott belül most már én is ideges vagyok.
Valami itt nagyon nincs rendben és ez a valami veszélyes.

Eskü én menten falnak megyek. Na pont ez amiért nem kezdek nőkkel...
- Van – préselem ki, majd az asztalfiókhoz lépek és civilizáltan kihúzom. Előszedem a kábelt, majd a kezébe nyomom.
- még valami? - kérdezem. Azt ne kérdezze tőlem senki, hogy hova lett a híres önuralmam. Szerintem nyaralni ment, ami a mai napot nézve nem is egy kicsit lep meg. Azt hiszem, miután a leányzó aludni tért egy pohár vörös bor kíséretében na meg egy jó könyv társaságában fürödni fogok. És addig sem gondolok erre a firkász csajszira. Nem fogom fel, hogy engedhettem be a lakásba, na meg a dolgozószobámba egy firkászt. Még jó hogy nem tartom a falon a fegyvereimet.
Nagyot sóhajtok, hiszen ha most innen kimegy, megnyugszok és kész, és várom a holnapot.
-Tehát? Kell még valami? - nézek rá. Jó pár percig csendben voltunk, gondoltam nem árt ha felrázom

Azt mondja minden rendben. Nos ha nem szeretné elmondani, akkor nem erőltetem. Egyszerűen bólintok, majd odalépek a könyves polchoz és levezek róla egy krimi könyvet, amihez egyszer már volt szerencsém, Joe olvasta, és azt mondta neki bejött. Szóval úgy döntöttem megér egy belelapozást, tekintve hogy hasonló az érdeklődési körünk. Így a könyvvel a kezemben odasétálok, a kanapéhoz majd leülök rá.
- Rendben. - bólintok neki felnézve, de már ott sincs. Mint egy jó férfi, ha beszélgetni kell, kámforrá válik. Jutott eszembe, amit egyszer Arisa munkatársnőm mondott. Valahol kicsit találó a hasonlat, a dolog ott hibádzik, hogy nem a férjem.
Megpróbáltam erőszakkal a könyvre koncentrálni, mert amit eddig sikerült elolvasnom belőle az valóban érdekes volt. De egyszerűen folyton eszembe jutott Nathaniel arca.
Rendben nézzük, mit tudunk, határoztam el magam félre rakva a könyvet magam mellé. Vonzó 20 év körüli férfi, udvarias, segítőkész, ennek ellenére azonban a vészjelzőm úgy csipog, mint aki megbolondult. De egyszerűen nem tudom, mi nem stimmel vele.
Gondolatmenetemet a telefonom zavarta, meg ami azt jelezte, hogy lemerült. Kivettem a táskámból, majd a telefonnal a kezemben odasétáltam Nath dolgozószobájához és bekopogtam. Hallottam, hogy kiszólt, hogy várjak egy kicsit, majd kicsivel később kinyitotta az ajtót és beengedett. Beléptem majd becsuktam magam után az ajtót és megfordultam. Ott állt előttem félmeztelenül a fejem mellett a falnak támaszkodva és igazán vonzó volt.
- Nincs véletlenül egy Nokia telefontöltőd? - érdeklődtem, megmutatva a készüléket a kezemben melynek akumlátora a végét járta. Nem vagyok tizenéves kis lány, hogy elolvadjak egy kockás hasfaltól.

- Igen, minden rendben - mondom. Kész szerencse, hogy ezek után még van fölöttem plafon. De amiről nem tudd, az csak neki használ.
A nappali ajtajában állok és nézem, ahogy levesz egy könyvet a polcról, majd olvasni kezdi, és úgy lépdel el az egyik kanapéig. Kicsit abszurd, hoyg egy bérgyilkos otthonában egy civil törékeny leányzó olvas, még ha újságíró is. ez ilyen szempontból nem számít.
- A dolgozó szobában leszek. Ha valami gondod van kopogj. - mondom neki, majd válaszra sem várva megyek oda is.
Gyorsan elintézem a főbb ügyeket, majd felhívom Ted-et, hogy nyögje ki a bánatért hívott, és mi nem tudott várni. A New York-i banda be van sózva mert egy maffia főnöknek a testőre kiszabadult. Mondjanak egy összeget, én majd leszedem a tagot és ezzel nincs is több okuk a parára.
Közben az e-mail-omra is megjött a két infó a hisztis nőszemély férjéről. Gyors átböngészem majd jegyzetelek, mikor kopogtatnak.
- Egy perc! - kiáltok ki. Gyorsan a nem kívánatos berendezési tárgyakat besuvasztom a fiókba, majd kinyitom az ajtót. Na vajon ki állt az ajtóban? Melinda.
- Mi a gond? - néztem rá. Ő bejött, becsukta az ajtót és annak dőlt. Én meg a feje mellett megtámaszkodtam. Ő majd el olvad én meg nagyon jól szórakoztam.

Rábólint, hogy rendbe tehetem a konyhát, legalább végre én is csinálok valamit nem csak ő. Sosem szerettem, ha kiszolgálnak, valahogy nem bírtam elviselni.
Szóval szépen elmosogattam mindkettőnk tányérjait és poharait, majd a megmaradt ételt kitettem egy tányérra, letakartam és betettem a hűtőbe. Ezt követően a szivaccsal kicsit letöröltem az étkező faasztalát, majd áttöröltem száraz ruhával is. Miután végeztem a mosogató fölött kicsit kicsavartam a hajamból még egy kis fizet, majd megkeresetem a felmosót és neki kezdtem feltörölni a vizes nyomokat, amiket a hajam hagyott, amikor Nathaniel jelent meg az ajtóban.
- Ezt örömmel hallom. - pillantok rá mosolyogva, mikor közli, hogy nem fogja összetörni a másik készüléket is. Látom, hogy csak egy nadrág van rajta, de nem vagyok már tini lány, láttam már félmeztelen pasit, igaz nem volt olyan jó teste, mint neki.
Ezt követően elvonul telefonálni, mikor azonban visszajön, látom, hogy valami nincs rendben. Azt viszont nem tudom, hogy mi, de valami nagyon felzaklathatta.
- Rendben köszönöm. - bólintok, amikor megmondja, hol találom a könyveket. Még egyszer végig nézek a konyhán, ami ragyog, majd visszateszem a felmosót a helyére és kimegyek a nappaliba.
- Minden rendben? - kérdezek rá azért a biztonság kedvéért és a hangomban alig észrevehetően aggodalom bujkál, bár nem értem miért, hiszen alig ismerem.

- Rendben - bólintok.
- Akkor ha nem gond, rád bízom a konyha rendbe tételét, de lehetőleg ne törj össze semmit. - vigyorgok rá, majd kicaplatok a konyhából. A többire meg csak intek, majd tempózok is fel a fürdőbe. Eresztek magamnak a kádba vizet, s közben szokás szerint gondolkodok.
Lehet hogy felelőtlenség volt lent hagyni, de nagy kárt nem tud okozni. Ha felrobbantja a házat és túlélem kibelezem...
Mikor kész a víz sóhajtva ereszkedek bele. Sietek a fürdéssel. Hamar meg is vagyok. Pizsamát nem hoztam be magammal, így egy szál törölközővel a derekamon slattyogok be a szobámba, majd lépek a szekrényhez. Egy rövidnadrágot veszek elő. pólót minek? Ha eddig nem olvadt el, akkor most fog.
Mikor visszaérek csörög a telefonom.
- Nem fogom. - vigyorgok rá, de a vigyoromnak rögtön lőttek, mikor meglátom ki telefonál.
- Ne haragudj, de ezt muszáj lesz felvennem. - mondom Melindának, majd meg sem állok a dolgozó szobámig...
- Tehát, akkor a könyvek ott vannak, válasz csak nyugodtan. - mosolygok rá. nem tagadom nagyon felzaklatott a hívás, de igyekszem palástolni, hogy a lány ne vegyen belőle semmit észre.

- Értem. - bólintok, mikor közli, hogy még nem tudja, mihez kezdjen. Ebből a szempontból nekem szerencsém volt. Már általános elején tudtam mi nem akarok lenni. Ügyvéd. Aztán mikor később bekerültem a gimnáziumba akkor már voltak elképzeléseim, amik sajnos nem egyeztek anyuéval miszerint orvosnak is mehetnék.
Udvariasan felajánlotta, hogy elpakol, ez igazán kedves tőle.
- Segítek, ez a legkevesebb. - mosolygok rá kedvesen, miközben felállok a tányérommal a kezemben.
- Egy könyvet pedig szívesen elfogadnék. - bólintottam mikor a lehetőségek kerültek elő. Meg ami az illeti egy hajcsatnak vagy hajguminak is, de feltételezem azt nem tart itthon, mivel nem nagyon tudná mire használni.
- Majd feltörlöm a vizet. - mosolyogtam rá vissza bocsánat kérően miután a mosogatóhoz léptem. Ugyanis a hajamból még mindig csöpögött a víz, hiába töröltem meg, ráadásul a póló is vizes lett a hátamon, szóval szerencsém van, hogy nem fogtam előre a hajam, mivel a póló fehér, de a nadrág szerencsémre fekete.
Alig fejeztem be a mondatot Nathaniel mobilja szólalt meg. Ahhoz képest, hogy tanuló eléggé sokan telefonálgatnak neki.
- Ezt is össze fogod törni? - pillantok rá kíváncsian, de a szám sarkában mosoly játszik.

Nekem megfelelt ez a békés csend, addig is tudom gondolkodni. Közben ő is befejeztem a vacsorát és bort kortyolgatta. Ránéztem az órára, és úgy voltam vele, hogy Melinda megy szundikálni, én addig meg intézem az ügyeimet.
Ez mind ész szép lett volna, ha nem tér ki arra, hogy mit akarok majd kezdeni magammal.
- Egyenlőre nem tudom - felelem neki. Hát tényleg nem tudom. Tekintve hogy már van munkám, ha még nem is annyira legális, de van róla papírom, szóval...
- Elég későre jár. Majd én elpakolok. Ha van kedved nézhetsz tv-t, de van pár könyvem ami talán érdekelhet, de mehetsz aludni is. - sorolom a lehetőségeket. Én a magam részéről az utolsónak örülnék. Akkor nem kéne több hazugságot mondanom neki. Mert a végén kilyukadunk, hogy mi is vagyok én tulajdon képen, és nem fog annyival megelégedni, hogy tanuló vagyok.

Nem nagyon szól egy szót sem csak én mesélek, ő pedig hallgat, kezdem kicsit bugyután érezni magam, pedig máskor nem szokott gondom adódni a társalgással. Ő vajon azért más, mert helyes, és udvarias és szókimondó, és...veszélyes.
Igen.
Minden kétséget kizáróan veszélyes is tud lenni, ha akar, méghozzá nagyon is. Utálom, amikor a megérző radarom bekapcsol, és én nem tudom sem irányítani, hogy mást súgjon sem kikapcsolni.
- És a te miután végeztél a tanulmányaiddal tudod, már mihez kezdesz? - érdeklődöm, majd miután végeztem az evéssel én is belekortyolok a borba. Muszáj megtörni valamivel a csendet, mert érzem magamon a tekintetét. Hozzám képest magasabb és izmosabb is, így elég érdekesen állhatnak rajtam a ruhái, főleg hogy a vizes hajam pedig a padlót súrolja. Vajon mi járhat ilyenkor a fejében. Alig mond el magáról valamit, viszont a szemei szinte kényszerítenek, hogy megosszak vele néhány dolgot magamról, de én is szeretném megismerni őt.